nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Finnugor nyelvészet tévedései
A finnugor nyelvészet mai alaptételei: 1. Létezett egy viszonylag szűk területet felölelő közös őshaza valahol az Ural környékén, ahol az ősfinn-ugor nyelvet beszélték. Ide tartoztak a magyarok ősei is. 2. „A magyar nyelv finnugor eredetű szavaiból azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy az alapnyelvi népesség halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot folytatott. Ez a középső kőkor (mezolit) társadalmi szintjének felel meg.” http://finnugor.elte.hu/?q=alszk 3. A török szavak jóval fejlettebb életmódra és kultúrára utalnak, mint finnugor szavaink. http://finnugor.elte.hu/?q=trkkpcs Vizsgáljuk meg egyenként ezeknek a megállapításoknak az igazságtartalmát! 1. Őshaza Antropológiai és genetikai, vagyis természettudományos módszerekkel bizonyították, hogy a Kárpát-medencében élő mai magyar nép és a többi, finnugor nyelvet beszélő nép ősei soha nem lehettek egy populáció. Nem létezhetett egy olyan nép, amelyik térben és időben azonos területen élt, mert különböző genetikai populációhoz tartoznak. Azt is le kell szögezni, hogy a genetika mai állása szerint a különböző eurázsiai populációk inkább köthetők egy-egy földrajzi tájegységhez, mint egy nyelvihez. Ebből a szempontból a magyarság sem kivétel. A siófoki finnugor nyelvi konferencián (2012. szeptember 5–7.) senki sem állította, hogy bármiféle „vér sze-rinti” rokonság lenne magyarok és észtek, mordvinok vagy udmurtok között. Nem etnikai, hanem nyelvi a kapocs. Fóthy Erzsébet, Raskó István, MTA-tagok természettudományos módszerekkel bizonyítják (lásd a függelé-ket), hogy a mai Kárpát-medencei lakosok etnikailag a Kárpát-medencéhez tartozó népesség, amelyek az idők folyamán természetesen különböző bevándorlóknak, idegen populációk beolvadásának volt kitéve, de genetikailag mindig a többségi őslakosok kerekedtek felül, olyan formában hogy a bevándorlók génjei az évszázadok alatt szinte semmilyen nyomot nem hagytak. Tehát, hangsúlyozni kell a tényt, hogy a mai Kárpát-medencei populáció őshonos! Ez eddig a nyelvtől független tény. Idézet http://finnugor.elte.hu/?q=ostortmoha: „A bírálatokra adott válaszaiból megtudhatjuk, hogy László Gyula tulajdonképpen miért vállalkozott ezen könyve megírására. Elhibázottnak tartotta a nyelvészet által kidolgozott történeti modellt a finnugor alapnyelv felbomlásáról, vagyis azt a feltételezést, hogy az alapnyelvet egy viszonylag kis területen élő közösség beszélte, majd a szaporodó s emiatt szétvándorló népesség egységes nyelve felbomlott, új nyelvek jöttek létre. E modell cáfolatául régészeti érveket hozott fel. Nem látta sehol egy ilyen kis területen sűrűsödő népesség emlékeit. Ugyanakkor a mezolit és paleolit kor lelőhelyei nagy szétszórtságban élő, kis létszámú, ámde kultúrájukban meglepően egységes csoportokról tanúskodnak. László Gyulának ez a meglátása ma is helytálló. Komplex szemlélete is időtállónak bizonyult. Az utána jövő őshazakutatók már nem tehették meg, hogy elméleteiket csak nyelvészeti adatokra építsék…. Pusztay János elképzelése sokkal inkább megfeleltethető azoknak a történeti folyamatoknak, amelyeket a régé-szeti kultúrák kialakulása, felbomlása, egymásra hatása mögött sejthetünk. Mint arra korábban utaltunk, régészeti szempontból már László Gyula is elfogadhatatlannak tartotta azt az elképzelést, hogy egy viszonylag kis területen élt alapnyelvi népesség szétterjedése, majd eközben a nyelvi egység felbomlása eredményezte azt az állapotot, amit ma látunk, vagyis azt, hogy az uráli nyelvek és népek Eurázsia erdőöveze¬tében egymástól nagy távolságra találhatók. Pusztay János őshaza- és alapnyelv koncepciója ugyanúgy, mint a nyelvrokonságot megvilágító összes egyéb történeti modell, közelebb vihet minket az egykori nyelvi folyamatok megértéséhez.” 2. Az alapnyelvi népesség a mezolit társadalmi szintjének felel meg Az alapszókincs tanulmányozásához a http://blade.uni-koblenz.de:8080/Uralothek/pdom/basis.html honlapot használtam. Igyekeztem az alapszókincset ugyanazokba a csoportokba osztályozni, ahogy azt az ELTE Finnugor Tanszéke a http://finnugor.elte.hu/?q=alszk honlapon teszi. Itt különösen a következő csoportokra figyeltem: 1. A társadalmi szervezet szavai 2. A vadászat szavai 3. A gyűjtögető életmód szavai 4. A lakás és ruházkodás szavai helyett az élettér szavai 5. A házieszközök, a munka és az anyagnevek szavai 6. A környezettel kapcsolatos szavak 7. A számlálás és írás szavai A téves kép elkerülése érdekében szeretném hangsúlyozni, hogy a gyűjtögető életmód – mint civilizációs szint – meglehetősen félrevezető. Összesen 4 olyan szót találtam, amit ebbe a csoportba fel lehet venni: méz, bogyó, tojás, eper. Ezzel szemben gazdag szóanyag jelentkezik a halászattal, vadászattal, tejtermeléssel, főzéssel, változatos táplálkozással kapcsolatban. Nyilván a gyűjtögető életmód a legalacsonyabb életforma, amihez semmilyen eszközre nincs szükség. Viszont a fazék, leves, fő, köved ’abárolódik, párolódik’, vaj, nyúz stb. már nagyon kiforrott ételelkészítési módszereket sejtet, amiket semmiképpen sem lehet a gyűjtögető életmódhoz kötni. De akkor milyen életmód az, amit az alapszókincs sejtet? Alapszavak: ház, ajtó (lakás), ajtófélfa, kapufélfa, ágy, csuk, fed, fedél, fal, falu, lak (tető), rak (épít, berendez), rács, tér (helyiség), tűz stb. Megemlítendő, hogy rengeteg alapszókincsi megnevezés vonatkozik a családon belüli rokonsági tagokra, szexuális kapcsolatokra mint: here (hím); hím (féri); hölgy (nyöstény); hős (dolgozó fiatalember); ifjú (kicsi, fiatal); ív (párzik); kéj (udvarlás); kész (szíves); leány (zsenge, fiatal); meny; nő; öcsém; öreg; ős; rokon; sír (temetkezés); szűz; úr (férfi); ük-anya (nagymama); üsző (nyöstény); vén; vér; vő Tehát a megszokott élettér letelepedett életmódra utal, többházas helységekben, falvakban laktak. A nomád életmódra utaló szó a magyar alapszókincsben nincs! Öltözködéssel kapcsolatos szavaink: bőr, fest (folt, fest), fon, foszl, köt, mos, öv, szárad, szíj, szösz, sző, ujj, varr, visel stb. Érdekes odafigyelni az öltözködéssel kapcsolatos ősmagyar szavakra is: ing, nadrág. Alapszavaink egyik leggyakoribb csoportja a foglalkozással függ össze. Természetesen ide tartozik a fent leírt életmódhoz kötődő, az eszközkészítéshez, a halászathoz, vadászathoz kapcsolódó mindennemű kifejezés. Néhány példa: evező, háló, fal (gát), hajó, tat (csónakhoz tartozó keresztkötés); íj, nyíl, fejsze, nyúz, kés, él, köszörül (élez), tegez stb.; állattartással: kengyel, nyereg, szíj, vaj stb.; földműveléssel: (magot) vet vagy az ősmagyar arat stb. Természetesen a főnevek mellett a jelzőként szereplő melléknevek és igék egészítik ki a fennebb felsoroltakat. De az alapszókincshez tartozik még a sok állat- és növénynév, az évszakok megnevezése, az időhöz, a tájékozódáshoz és az érzelemvilághoz fűződő szavak. Külön szeretnék foglalkozni a fémfeldolgozással. Először az tűnik fel, hogy milyen sok fém neve szerepel az alapszókincsben: arany, ólom, ón, vas, illetve az ezek megmunkálásához, előállításához szükséges szén. Tegyük hozzá, hogy az acél, a réz és az ezüst is ősmagyar szavak. Tehát a magyar alapszókincset használó népesség ismerte a bronz és a vas (acél) fémeket. De határozottabb bizonyíték is létezik arra, hogy nemcsak ismerte ezeket a fémeket, hanem maga elő is állította. Ezt bizonyító szavak: szén, lágy, kemény, olvad, elegyed (keveredik), nyom, tűz, zsugorod, fen, nyújt stb. Bár ezek a szavak természetesen lehetnek ismertek más foglal-kozás esetében is, ezért szükséges hangsúlyoznom az edz alapszavunkat, amelyik az osztják és vogul nyelvben is az acél edzésére használt szó! Végül foglalkozzunk az elméleti ismereteket feltételező alapszavakkal. A számok: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, (kilenc, tíz ősmagyar), húsz, negyven (a tízes mennyiségek), száz, ezer (ősmagyar), olvas. Írás, lejegyzés: ró, ír, tanul, tud stb. vagy a mértékegységek: arasz, ár (mértékegységként), csokor, év, hónap, marok, mérték, (négyszög) öl, láb, (súly, véka, ősmagyar) sok, több, töm, stb. Érdekességképpen a finnugor szavak között olyan neveket is találtam, amit szükségesnek találok itt még megjegyezni, kommentár nélkül: Erdély, Segesvár, Balagseg, Megyer. Megjegyzendő, hogy a székelyek hagyománya a második világháborúig a közösségi tulajdonon alapult. Mindenki szabad volt, nem létezett a szolgaság sem. Ennek az életmódnak megvoltak a hátrányai is. Rengeteget kellett dolgozni, és mivel munkájukkal, családjukkal voltak elfoglalva, relatíve nehezen tudták megvédeni magukat. Ezért szükségessé válhatott külső hadakozó népekkel való szövetség. Ez lehetett a szkíta korban. Így olvadhattak be a magyar alapnyelvet beszélő populációba a kelta, majd a keletről mind nagyobb erőt képviselő török népek. A ma élő és már kihalt finnugor nyelvet beszélő népek hatalmas területen éltek és élnek ma is, néha elszórva, néha kisebb tömbben. Ez a népcsoport, a magyarokat kivéve, mind azt állítják magukról, hogy ők nem jöttek sehonnan, mindig is a jelenlegi vidéken éltek. Dél-nyugati irányban feltételezhetően mind nagyobb hangsúlyt és területet nyertek az újonnan megjelent nyelvek, mint a török, germán, majd a szláv. Így a korábban összefüggő nyelvterület mindinkább feldarabolódott és szigetekké alakult. De hol is élhetett a magyar nép ebben a mozgalmas időszakban? Véleményem szerint az ősmagyarok élettere a Kárpát-medence és részben a Kárpátoktól keletre eső terület lehetett. Az a nép, amelyik a magyar alapszókincset használta, nem lehetett nomád, és része lehetett a szkíta birodalomnak. 3. Milyen életmódra utalnak magyar nyelv török eredetű szavai! A történelmi és régészeti források szerint Julius Caesartól kezdve következett a népvándorlások kora. Ez egyben gyakori háborús eseményt is jelentett. Jellemző volt, hogy a különböző „nomád” népek zsoldosként is háborúztak: védelmi feladatokat láttak el, időnként feldúlták a helyben lakókat, majd letelepedtek és beolvadtak a helyben lakó népekbe. Nincs arról tudomásunk, hogy a Kárpát-medencében a „honfoglalók” előtt vagy alatt nagy pusztítások, háborúzások lettek volna. Az ismert, hogy a pannonok és a dákok nagyon erős ellenállást tudtak kifejteni a Római Birodalommal szemben, sőt a Római Birodalomnak soha nem sikerült ezen népek teljes területét egészében elfoglalni, így a Kárpát-medencének csak egy része került római megszállás alá! Az azonban bizonyított, hogy a Kárpát-medence folyamatosan lakott volt! Sajnos a hamvasztásos temetkezési szokások miatt az avar kor előttről kevés csont maradt fent. Viszont a vidék gazdag a régészeti emlékekben. Az is tény, hogy valamikor a Kr. utáni századokban a magyar alapnyelvet beszélő népesség közeli kapcsolatba került a török nyelvvel. Róna-Tas András szerint ez az együttélés hosszú ideig, talán 500 (ELTE 200) évig is tarthatott. Ha megnézzük a magyar nyelv összetételét, akkor megállapíthatjuk, hogy a török szavak a magyar nyelvben egy más kultúrát hordoznak! Vizsgáljuk meg, hogy mi hiányzik a magyar alapszókincsből, és mi az, ami nagyon gyakori a török jövevénysza-vakban! A vizsgálathoz Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban (Budapest, 1986) adatait tudtam csak felhasználni, mert Róna-Tas újabban megjelent művét ebben a témában nem ismerem. Mégis szükséges megjegyeznem, hogy egy előadásában kifejtette, hogy több új török eredetű szót talált (130 körül), viszont sok korábban török eredetűnek tartott szóról (70 körül) bebizonyosodott, hogy tévesen tartották török eredetűnek. https://videotorium.hu/hu/recordings/details/6509,Az_ostorteneti_konferencia_hozadeka és https://videotorium.hu/hu/recordings/details/6481,A_magyar_torok_nyelvi_kapcsolatok 1. A legújabb MTA-vélemény szerint a török szavak a magyarba kb. a Kr. u. 5. századtól kerülhettek. Per-sze ez is csak egy állítás, de fogadjuk el, ha azt Róna-Tas állítja. Ennek ellentmond a http://finnugor.elte.hu/?q=trkkpcs honlap, mely a török szavak átvételét az ugori időbe helyezi. 2. „A magyar-török nyelvi kapcsolatok mélységére utalhatnának a magyar nyelv alaktanába beépülő elemek – ha lennének ilyenek…. A török alaktani elemek hiánya a magyar nyelvben a magyar-török kapcsolatok minőségét jelzi: a kapcsolat intenzív volt, de nem érte el azt a szintet, hogy ilyen elemek átvételére sor kerüljön.” Ez a megállapítás kétségtelen, hogy a társadalomban kialakult rétegződésre utal. Értsd ezt mint a távolságtartást az uralkodó, vezető réteg és a köznép között. 3. A törzsi rend, a társadalom szócsoportja a társadalmi tagozódásra, a vezetők és alávetettek csoportjai-nak kialakulására, a hadsereg és az elnyomó szervezet működésére utal: gyula, kündü, karcha, sereg, bilincs, törvény, tanú. 4. Életmód, nomád mozgó lakások: sátor, cserge, tábor, szék, teknő, bölcső. A török szavakból még azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a földművelés és az állattenyésztés nagy mértékben diverzifikálódott a török kultúra hozzájárulásával. Meg kell jegyezni, hogy a közlekedésben – vízen és szárazföldön –, a mesterségekhez kötött szavakban, a halászatban sokkal több és kiforrottabb szó található a magyar alapnyelvben. A török valóban másodlagos, bővítette és kiegészítette a magyar kultúrát. Visszatérve tehát, valamikor találkozott egy letelepedett nemzetségekben (családi kötelékekben) mellérendelő társadalmi formában élő nép, akik az ősmagyar nyelvet beszélték, egy nomád, más népeket megvédő, vagy éppen leigázó, uralkodásra, berendezkedett törökös nyelvet beszélő néppel. Tehát a török hierarchikus rendszert kell, mint magasabb civilizációs fokot elfogadni, amikor a „jóval fejlettebb életmódra és kultúrára” hivatkoznak a nyelvészek. Kiemelendő, ha találkozik két nép, akkor az a szókészlet, ami csak az egyik fél addigi életvitelének, foglalkozásának volt a sajátja, természetes módon a kibővült nyelv részei lesznek. Így a letelepedett, sokoldalú kézművességre jellemző életmódot folytató nép szavai, az alapszókincsből átkerültek a kibővült nyelvbe. Hasonlóan történhetett a hierarchikus életmóddá átalakított, most már rétegződött új társadalmi rend, felvette a türk jog, a szabályok, törvények, büntetések szavait. Mivel a türk népesség nomád életmódot folytatott, ezért természetesen a nomád életmóddal összefüggő türk szavak is bekerültek a magyar szókincsbe. A türkök új ismeretekkel is gyarapították az alapnépességet, amik az állattenyésztés és a földművelés diverzifikálásával jellemezhető. Mégis a törvények, az államisság előkészítése, annak megszervezése volt a legfontosabb újitás. A tapasztalatok szerint a többség nyelve marad fent. Kivételes esetben, ritkán, a vezető réteg nyelve is fönnmaradhat, főleg ha nyelvi szempontból magasabb szinten állt, mint az írásbeliség megléte. Így válhatott egész Dél-Európa és Dél-Amerika újlatinná. Az vitatott, hogy a alapnyelvi ősmagyaroknak volt-e írásbelisége, az viszont tény, hogy a magyar nyelv a történelem minden megpróbáltatását túlélte, fennmaradt és ősi formájában a változásoknak nagyon ellenálló. Az is különleges hogy bár már Szent Istvántól használják a magyar szavak, szövegek esetében is a latin ábécét, mégis létezett egy másik magyar írásmód is, a rovás, főleg a székelység körében. Ténymegállapítások: 1. Ha létezett egy finnugor őshaza, akkor abban többé-kevésbé hasonló nyelvet beszélő, de különböző (eltérő genetikájú) populációt magában foglaló hatalmas területet kell elképzelni, mely Nyugat-Ázsiától egészen Dél-Európáig terjedhetett ki. 2. A magyar alapszókincs segítségével megállapítható, hogy az ősmagyarok a csónakkal-hajóval való halászat, vadászat mellett, állattenyésztéssel, földműveléssel és – hangsúlyozottan – kézművességgel, azon belül fémfeldolgozással is foglalkozott. Mindehhez elméleti tudásnak is birtokában kellett legyenek: számoltak, kereskedtek, mértek, róttak, stb. Tehát a kőkorszaki műveltségnél jóval magasabb szinten élhetett a már magyar alapszókincset beszélő populáció! 3. A magyarok épített otthonokban, falvakban éltek. Megállapítható, hogy a magyar alapszókincsben nincs olyan szó, amely nomád életmódra utalna. 4. Minden szavunk, ami egyértelműen nomád életmódhoz kötődik, török eredetű. 5. A magyar népet alkotó két etnikum: az ősmagyar és a nyugati török népek különböző életmódban éltek. Míg az ősmagyarok letelepedett és mellérendelő, addig a török népcsoport nomád és alá-fölrendelő hierarchikus társadalomban élhettek. Ha kiegészítjük a vizsgálatainkat azokra a szavakra, amelyek kimondottan ősmagyar szavak és nem átvétellel kerültek a magyar szókincsbe, akkor sem található olyan szó, amelyik alá-fölérendelő, hierarchikus társadalmi berendezkedésre, életmódra utalna. 6. A hierarchikus, alá-fölérendelő társadalom a török népektől származik. Vagyis a társadalmi rétegződés a török populáció hatására alakult ki. Klima László 1990-ben, a debreceni finnugor konferencián Az uráli őshazakutatás bírálatának alapvonalai címmel tartott előadást. Mondanivalója három téma köré csoportosult. Egyrészt az őshaza fogalmát próbálta értelmezni. Hangsúlyozta, hogy egy nép vagy népcsoport őstörténetét kutatva nyelvi, kulturális és antropológiai őshazáról is beszélhetünk. Ezek nem feltétlenül esnek egybe térben és időben. (http://finnugor.elte.hu/?q=ostortmoha) A török-magyar együttélés nyelvi nyertesei a magyarok voltak. Amióta a genetika igazolta, hogy mind az avar kori sűrű köznapi, mind a mai magyar populáció őshonos a Kárpát-medencében, a „hivatalos” véleményformálás nagy gondban van. A hivatalos irány, hogy nyelvet és az etnikumot markánsan el kell különíteni egymástól. Ezt a nyelvtörténész úgy oldja meg, hogy bár egyfolytában népességre, populációra hivatkozik – és mindezt egy összefüggő folyamatként mutatja be –, mégis mindig csak a nyelvre gondol, szóban elhatárolódva az őstörténettől. Én soha nem tudtam követni ezt a gondolkodást. Arra kell, gondoljak, hogy a nyelvészek ezt csak maguk között értik, valahogy úgy, hogy a nyelv az a saját elméletük szerint egy folyamatos jól dokumentálható fejlődésen ment keresztül. Természetesen a nyelvet mindig egy populáció is kellett gyakorolja. Ez a populáció azonban állandóan változott, a magyarok esetében legutoljára akkor, amikor a honfoglalók át nem adták nyelvüket a Kárpát-medencében nagy többségben talált népnek. Meg kell jegyeznem még egy fontos gondolatot! Mielőtt az ősmagyarnak nevezett finnugor nép találkozott volna a török elemekkel, a nyelve olyan szavakkal gazdagodott, amelyeket ma ősiráninak neveznek. Ezzel kapcsolatban nem lehet kihagyni a sumer kultúrát, mivel a Kr. e. 2000-ben a sumer nyelv még élő nyelv volt, és az akkádok (szemita nép) használták. Az etimológiai szótárakban a dravida eredetűnek nevezett szavak sokasága jelenik meg. A dravidákról azt írják, hogy Kr.e. 4. évezred során jutottak el nyugatról a mai Irán érintésével Délnyugat-Ázsiába. Ha gondolkodásunkban eddig eljutottunk, akkor akár tovább is léphetünk és vegyük sorra az így már Klima szerint értelmezett, egyébként ma már minden „hivatalos” által elfogadott magyar őstörténeteket: 1. Nyelvészeti szempontból Tehát a nyelvi őstörténetünk a finnugornak nevezett, magyar alapszókinccsel kezdődik. Ez a szókincsrészlet sokkal magasabb civilizációt bizonyít, mint a mezolit civilizáció! Ehhez adódik a dravida/ szanszkrit (ősiráni, sumer?) Kr.e. 4000-től, a török a népvándorlás idejéből talán éppen Attila idejétől (http://finnugor.elte.hu/?q=ostortmoha) a honfoglalásig¬¬, onnantól: szláv, germán, latin, stb. Nem zárva ki itt azt a tényt, hogy a magyar alapnyelv az egyik legősibb nyelv, amelyik alakjában az évszázadok alatt, talán évezredek alatt is sokkal kevésbé változott, mint az indo-európai nyelvek. Vitán felül ez a szótövek (gyökök) szóbokrainak és ragozó szerkezetének köszönhető! 2. Kulturális szempontból Kultúránk, eredetmondánk, szimbolikánk, zenénk egy része, turáni, törökös, kaukázusi, sőt belső-ázsiai. Mindez nagy valószínűséggel a türk vezetőknek köszönhető. Hasonlóan ősi hitvilágunk, egy része, másik része, bizánci, és latin-keresztény, mint a Szent Korona tana. Turáni/türk a krónikáink adatai, honfoglaló vezéreink hőstettei, türkökről szól Bíborbanszületett Konstantin krónikája. Attila és az Árpád-ház kapcsolata is török vonalon történt. És végül a kereszténnyé vált türk vonalnak köszönhető a középkori magyar királyság megalakulása is. Ezzel meghatározó szerepet játszanak az egyetemes magyar történelemben is. Egyébképpen természetesnek tűnik, hogy az írott dokumentumok szinte mindig a vezetőkkel foglalkozik, a néppel csak megemlítés szintjén. 3. Antropológiai szempontból: Ősapáink és ősanyáink azonban Kárpát-medencei őslakosok voltak. Genetikailag bizonyítottnak tűnik az a megállapítás, hogy a gének földrajzi egységekhez kötöttek. A genetikát/antropológiát pedig már nem lehet többé az őstörténetből kizárni. Ideje tehát hogy a történelemtanítás ezt a tényt elismerve ne csak a nyelvtörténetet, kultúrtörténetet, hanem mint saját történelmünket, a Kárpát-medencei néptörté-netét is tanítsák. Itt a sajáton van a hangsúly. Ideje hogy a sorrendet megváltoztassuk, ha őstörténetről beszélünk. Vagyis nem a nyelvtörténet, és nem a kultúrtörténet vagy a vezető réteg krónikáin keresztül kellene a magyarság őstörténetét tanulmányozni, hanem fordítva: a Kárpát-medence mindenkori nép-történetén keresztül kellene a megfelelő időpontokra a nyelvet és a kultúrtörténet eseményeit beillesz-teni. Különleges az, hogy a legtöbb ősi gyökeret felmutatni tudó nép, saját történelmét nem bevándor-lással bizonyítja, hanem úgy tekinti, hogy életterében örökké őshonos volt. Számbelileg pedig állandóan nő azon nemzetek száma is, melyek korábbi bevándorláson alapuló történelmüket őslakos elméletre változtatták. Nem lenne feltűnő, ha a magyar őstörténet-kutatásban is megtörténne ez a váltás. A genetika először a 21. században robbant be. Mára azonban olyan fontos eredményekre jutott, hogy megkerülhetetlenné vált az őstörténet-kutatásban. Tehát ne várjunk csodákat! Idős akadémikusaink ezeket a bizonyítékokat nem képesek megemészteni, biztosnak hitt elméleteik temetésének nem akarnak tanúi lenni. Barabássy Miklós Nyugalmazott főiskolai mérnöktanár (fémtan/metallográfia) Függelék: 1. Fóthi Erzsébet MTA 2013 április 17-18 https://videotorium.hu/hu/recordings/details/6493,A_Karpat-medence_6_11._szazadi_tortenetenek_embertani_vonatkozasai Az antropológiai adatok ellenőrzésével nem látok esélyt arra egy olyan elmélet támogatására, hogy egyetlen őshazából elindult egy nép, hosszasan együtt vándorolt a pusztán, itt-ott hosszabb-rövidebb ideig elidőzött, csatlakozott is hozzá néhány néptöredék, majd mit a magyarok egyetlen nagy néptömege megérkezett a Kárpát-medencébe. A magyar nép a Kárpát-medencében alakult ki, meghatározó elemei: egyrészt az avar kor előtti lakóság, más-részt a legalább két hullámban keletről jött két népszövetség: az avarok, és a 9. századvégi honfoglalók összetett, de egymástól nem független népe 2. Dr. Raskó István Történelem tanárok Konferenciája 2011 http://www.tte.hu/toertenelemtanitas/toertenelemtanarok-orszagos-konferenciaja/7075-els-rajzvazlatok-a-honfoglalo-magyarok-genetikai-mintazatarol Az anyai ági és az apai ági genetikai vizsgálatokból azt a következtetést vonhattuk le, hogy a honfoglalás kori leletanyag nem volt genetikailag egységes: míg a köznépi temetők leletanyaga inkább a ma élő magyar nyelvű populációk európai jellegzetességeit hordozta, az úgynevezett klasszikus honfoglalók nagy gyakorisággal ázsiai eredetű apai ági, illetve anyai ági genetikai elemeket hordoztak. Ezek előfordulása a ma élő magyar és székely népcsoportban, valamint a honfoglalás kori köznépi temetők leletanyagában csak igen kis százalékban fordul elő. Ez azt mutatja, hogy a honfoglalók ázsiai eredetű genetikai mintázata a Kárpát-medencében a honfoglaláskor itt élő, főleg európai eredetű népekkel keveredve felhígult, és a mai magyarság genetikai értelemben már nem különbözik a környező európai populációktól. A felnőttkori tejemésztés képességének a genetikai alapja: „Ez a tulajdonság az ázsiai népeknél hiányzik vagy ritkán fordul elő. Ennek megfelelően a magyarokkal rokon népeknek tartott uráli nyenyeceknél, udmurtoknál, manysiknál a lakosság mintegy 70%-a képtelen a tejet emészteni. A honfoglalás kori DNS-mintáinkban meghatároztuk a tejemésztés képességének a gyakoriságát. Megállapítottuk, hogy szemben a ma élő magyar népességgel, a honfoglalók mintegy 70%-a felnőtt korában képtelen volt a tejet emészteni. Ez az adat nagyon hasonló az előbb említett uráli népeknél említett értékekhez, és ez is a honfoglalók ázsiai eredetét bizonyítja.” 3. Az ősmagyar szavakat a http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar szótárban ellenőriztem! 4. 2014.06.23 án a német ZDFinfo tv-adáson Heinrich Schliemannról volt szó. Ö talált a görög Mykénében egy hármas sírt amelyek gazdag arany leletet tartalmaztak és egy arany halotti maszkot amit ö Agamemnon halotti maszkjának tartott. Azonban később megállapították, hogy a maszk 400 évvel idősebb és Kr. e. a 16 századból való. A ZDF információi szerint sírban talált aranyról megállapították, hogy erdélyi származású. Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy a várnai nekropoliszban és Bulgáriában talált bronzkori arany ékszerek is az erdélyi Érchegységből származó aranyból készültek. Ezek a legősibb arany tárgyak. 5. http://finnugor.elte.hu/?q=trkkpcs : „A magyarság útja az őshazából a Kárpát-medencébe régészeti módszerekkel egyelőre nem rekonstruálható, az ehhez szükséges leletek igen szórványosak.”
Nyitotta: Miklós, 2014. 07. 15, 17:47 (szerkesztve: 2014. 08. 06, 00:11)
Vissza
Megjelenített tételek:
Diczkó 2014. 09. 07, 14:30
Úgy érted magyarul, hantiul és manysiul?

- Magyarul nem.

Tudsz adni forrást Hérodotoszon kívül? 

- Télfy János 58 forrást gyűjtött össze a szkítákkal kapcsolatosan "Görög források a scythák történetéhez" címmel 1863-ban kiadott munkájában.

Hérodotosz nem beszél nyelvekről. Ő népekről beszél és azt sem lehet tudni hogy azok milyen nyelvet beszéltek, de szinte kivétel nélkül minden okoskodó azt állítja hogy ezen a területen minden nép valamilyen iráni nyelvet beszélt.

- A járt utak nem vezetnek tovább. Aki biztosat állít, az gyanús. 

Azzal nem lesz igazunk ha állandóan egy valótlant állítunk!

- De ennek is megvan a pszichológiája. :)

Mindezzel az a gond, hogy nagyrészt a korabeli források nem a nyelvről hanem törzsek vagy törzsszövetségek neveiről beszélnek. Így például lehetett a magyarul beszélőknek bármilyen nevük.

- Mint ahogyan a magyarul elnevezettek is beszélhettek bármilyen nyelven.

.

Fiók Károly: Az árják és ugorok érintkezéseiről című munkája Huszka József: "A székely ház" című műve mellékletéül készült. Különlenyomatban kiadták 1894-ben.

Itt olvasható az indoszkíta királyok által veretett pénzérmék három nyelvű feliratáról, hogy az görög, prákrit és ugor nyelvű.  

Válasz erre: Miklós, 2014. 09. 06, 19:18
Miklós 2014. 09. 06, 20:04

@miklos itt találsz egy összefoglalást a szkítákra vonatkozó forrásokról http://www.leventevezer.extra.hu/Szkitak.doc

Mindezzel az a gond, hogy nagyrészt a korabeli források nem a nyelvről hanem törzsek vagy törzsszövetségek neveiről beszélnek. Így például lehetett a magyarul beszélőknek bármilyen nevük. Továbbá a lista eléggé hiányos mert nem szól az erdélyi dákokról, akik jelképeik szerint biztos hogy az íjfeszítő népek csoportjához tartoztak! A nyugati törökök pedig legkorábban 500 körül jelentek meg Európában. (Róna Tas.)

Válasz erre: Miklós, 2014. 09. 06, 19:18
Miklós 2014. 09. 06, 19:18
Diczkó:Emlékezetem szerint Fiók Károly tanulmányozta a görög forrás szerinti szkíta neveket. Nála ugor nyelveken szólaltak meg.

Úgy érted magyarul, hantiul és manysiul? Tudsz adni forrást Hérodotoszon kívül? Hérodotosz nem beszél nyelvekről. Ő népekről beszél és azt sem lehet tudni hogy azok milyen nyelvet beszéltek, de szinte kivétel nélkül minden okoskodó azt állítja hogy ezen a területen minden nép valamilyen iráni nyelvet beszélt. És mi lett azokkal a nyelvekkel? És akkor hol éltek a magyarul beszélő emberek? Egyáltalán miért írják azt hogy Szkita területen iráni nyelvet beszélők éltek. Mivel ezt nem lehet tudni pont úgy tudománytalan az is ha én azt mondom hogy magyarok éltek ott. Én sem tudom bizonyítani. Azzal nem lesz igazunk ha éllandóan egy valótlant állítunk!

Válasz erre: Diczkó, 2014. 09. 06, 13:51
Diczkó 2014. 09. 06, 13:51

A szkíta birodalom vagy az a terület amit Skythiának neveztek a görögök az biztos hogy az a terület volt, ahol a magyarok is éltek. Függetlenül hogy ki milyen nézetet vall el kell ismernie, hogy a magyarok ebben a birodalomban éltek. Mert ugye valahol kellet éljen a magyar nép is. Akkor tájt még nem volt ember a holdon. Szkíta-szarmata birodalomhoz tartozott a Kárpát-medence is! 

Még a terület sem bizonyos, nem még a nyelveik. Csörsz árok címszó alatt volt erről szó:

"A szkíták neve is 'kemény bőr, szaru' jelentésű szóból ered, lásd latin SCUTum 'pajzs'. /SzVSz/ Ők már a vaskorban megjelentek, van aki szerint itt volt az őshazájuk.

http://fabsanyo.wordpress.com/2013/02/28/dariusz-hadjarata/ Erre utalt:

http://fredfred.net/skriker/index.php/quest-for-the-lost-sea/"

A kérdés tehát az, hogy a szkíták milyen nyelvet vagy nyelveket beszélhettek! Az biztos hogy az egyik nyelv a korai magyar volt. Kérek okos hozzászólókat akik más olyan nyelveket is tudnak ma felsorolni a Szkíta-szarmata birodalomból akik nyelve ma is használatban van ...

Emlékezetem szerint Fiók Károly tanulmányozta a görög forrás szerinti szkíta neveket. Nála ugor nyelveken szólaltak meg.

Válasz erre: Miklós, 2014. 09. 05, 19:35
Miklós 2014. 09. 05, 19:35

Kedves Baloch! Turc-escu=török+a román nevek képzési formája! A neve török eredetre utal ami nem ritka Romániában.

A szkíta birodalom vagy az a terület amit Skythiának neveztek a görögök az biztos hogy az a terület volt, ahol a magyarok is éltek. Függetlenül hogy ki milyen nézetet vall el kell ismernie, hogy a magyarok ebben a birodalomban éltek. Mert ugye valahol kellet éljen a magyar nép is. Akkor tájt még nem volt ember a holdon. Szkíta-szarmata birodalomhoz tartozott a Kárpát-medence is!  A kérdés tehát az, hogy a szkíták milyen nyelvet vagy nyelveket beszélhettek! Az biztos hogy az egyik nyelv a korai magyar volt. Kérek okos hozzászólókat akik más olyan nyelveket is tudnak ma felsorolni a Szkíta-szarmata birodalomból akik nyelve ma is használatban van, mert azért egy nyelvnek az elterjedtségét kell az már bizonyítsa hogy 2500 évvel később is beszélik!

Válasz erre: baloch, 2014. 09. 04, 14:46
baloch 2014. 09. 04, 14:46
Szeretném ha felfigyelnétek a legújabb általam ismert magyar nyelvgenezis ábrázolásra.http://www.historia.hu/userfiles/files/2011-08/Rona-Tas.pdfRóna Tas András, nem akárki, sem az őstörténet formálásban sem a nyelvészet oldalán. Jobban kellene rá figyelniük a nyelvészetből lekövetkeztetett őstörténet szajkózóinak. A fenti link szerint a magyarok nyelvi etnogenezise már Kr. e. a második évezred kezdetén kialakult. Ezután 2500 évig nem történt semmilyen komolyabb nyelvi szókölcsönzés csak belső fejlődés? A választ nem tudom, de fontos ezen elgondolkodni. Nyilván rengeteg új szó kellett kialakuljon hisz a kézművesség ekkor robbant be. Visszatérve az arany szóhoz, mivel az ugor időből való ezért legalább 4500-5000 éve a magyar nyelv része. Róna Tas azt is mondja hogyA nyugati törökökkel a magyarok legkorábban Kr. u. 500 körül találkozhattak. (a hunok után avar időben) ez pedig egyértelműen kizárja azt a rosszindulatú megállapítást: „tehát inkább újkőkori (neolit) társadalmi-gazdasági szintre utalhat” (http://finnugor.elte.hu/?q=trkkpcs).Vagyis, amikor találkoztak a magyarul beszélők a törökkel beszélőkkel akkor az egyik a magyar, amelyik már évezredek óta a vasat edzette, megdolgozta az aranyat, rezet, ezüstöt, bronzot, acélt stb.-t az a újkőkori (sic!) szinten élt (persze falvakban közösségi életet). A másik a török az amelyik nomád és fosztogató természetű volt, törvényeket szabott az sokkal magasabb szinten élhetett? (Nádasdy Ádám: A gonosz Budenz)Az ilyen butaságok az, amik sértőek és ezért veszítik el a hitelüket a nyelvész-szociológusok!

Az ótörök "jövevényszavakra" ilyen kifejezést is használnak még:

"a magyar–török együttélés időszakának tanúi".

A finnugrista nyelvészek még mindig nem nőttek fel ahhoz, hogy megértsék: ez nem csak együttélés, hanem valódi etnogenezis volt, így azok a szavak örökségek, és nem "jövevények"?

Egy romániai Turcescu nevű ősapai genetikai match-om neve mutatja, hogy történt összeolvadás, nem csak a magyarokkal. A mai magyarok kb 30%-ának R1a az ősapai haplocsoportja (legnagyobb hányad), Turcescué is az, de nagyjából a szkítáké is az volt. Egy haplocsoport túlnyúlik egy mai nemzeten, de azt látjuk, hogy a különböző nyelvek nyelvi elemei is túlnyúlnak a nemzet nyelvén. Ezek az átfedések azonban nem fedik az elhibázott klasszikus "finnugor nyelvcsalád" elmélet által létrehozott elméleti területeket. Azt kell megállapítanunk, hogy a finnugor elmélet nem állta ki a gyakorlatias tényekkel való összevetés próbáját, de legalábbis nagyszabású kiegészítésre szorul: a "finnugor"-nál sokkal szélesebb alapon kell a magyar nyelv -és a magyar nép- kialakulását vizsgálni.

Romsics írásában idéz egy nyelvészt (Johann Eberhard Fischer), aki a "finnugor" szinonimájaként a "szkíta" szót használta. Ha most is érvényben van ez a kapcsolat, akkor máris közelebb jutottunk a megoldáshoz. Ha egy nyelvész megállapítását igazolni tudja pl a régész vagy a genetikus, akkor azt a megállapítást bizonyítottnak tekinthetjük (a többit nem). Ez a szinonima-kapcsolat (szkíta-finnugor) bizonyítottan igaz, a szkíta-ugor pedig még inkább igaz! Ha a nyelvészek eddig eljutnak, szerintem akkor kerül nyugvópontra a téma.

http://de.wikipedia.org/wiki/Johann_Eberhard_Fischer

https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%A4%D0%B8%D1%88%D0%B5%D1%80,_%D0%98%D0%BE%D0%B3%D0%B0%D0%BD%D0%BD_%D0%AD%D0%B1%D0%B5%D1%80%D0%B3%D0%B0%D1%80%D0%B4

Válasz erre: Miklós, 2014. 09. 03, 18:18
Miklós 2014. 09. 03, 18:18

Szeretném ha felfigyelnétek a legújabb általam ismert magyar nyelvgenezis ábrázolásra.  

http://www.historia.hu/userfiles/files/2011-08/Rona-Tas.pdf

Róna Tas András, nem akárki, sem az őstörténet formálásban sem a nyelvészet oldalán. Jobban kellene rá figyelniük a nyelvészetből lekövetkeztetett őstörténet szajkózóinak. A fenti link szerint a magyarok nyelvi etnogenezise már Kr. e. a második évezred kezdetén kialakult. Ezután 2500 évig nem történt semmilyen komolyabb nyelvi szókölcsönzés csak belső fejlődés? A választ nem tudom, de fontos ezen elgondolkodni. Nyilván rengeteg új szó kellett kialakuljon hisz a kézművesség ekkor robbant be. Visszatérve az arany szóhoz, mivel az ugor időből való ezért legalább 4500-5000 éve a magyar nyelv része. Róna Tas azt is mondja hogy

A nyugati törökökkel a magyarok legkorábban Kr. u. 500 körül találkozhattak. (a hunok után avar időben) ez pedig egyértelműen kizárja azt a rosszindulatú megállapítást: „tehát inkább újkőkori (neolit) társadalmi-gazdasági szintre utalhat” (http://finnugor.elte.hu/?q=trkkpcs).

 Vagyis, amikor találkoztak a magyarul beszélők a törökkel beszélőkkel akkor az egyik a magyar, amelyik már évezredek óta a vasat edzette, megdolgozta az aranyat, rezet, ezüstöt, bronzot, acélt stb.-t az a újkőkori (sic!) szinten élt (persze falvakban közösségi életet). A másik a török az amelyik nomád és fosztogató természetű volt, törvényeket szabott az sokkal magasabb szinten élhetett? (Nádasdy Ádám: A gonosz Budenz)  

Az ilyen butaságok az, amik sértőek és ezért veszítik el a hitelüket a nyelvész-szociológusok!  

Válasz erre: Diczkó, 2014. 09. 03, 01:24
Diczkó 2014. 09. 03, 01:24

Ez is:

http://www.uralonet.nytud.hu/eintrag.cgi?id_eintrag=1746

Diczkó 2014. 09. 03, 01:09

Köszönöm!

Ez is ugyanazt írja, de a TESZ. közli az iráni alakokat is. Pl. avesztai ZARANYA- 'arany'.

Miklós 2014. 09. 02, 23:26
ARANY szavunk a TESZ szerint iráni eredetű, és hűen követi a finnugor nyelvekre jellemző "hangfejlődési" elvárásokat. A finnugor nyelvelmélet egyik tartóoszlopát döntögeted.

Én nem döngetek semmilyen finnugor tudományt. Az elmélet szót ebben az értelembe le sem írom mert akkor már nem fognak komolyan venni. A TESZ elavult. Itt van a net.

http://blade.uni-koblenz.de:8080/Uralothek/pdom/basis.html

Az arany az 1746-ik etimológia.

Válasz erre: Diczkó, 2014. 09. 02, 22:32
Diczkó 2014. 09. 02, 22:32
Kedves Diczkó! Köszönöm a hozzászólásod. Azt is köszönném ha még vitatkoznál is velem, de ez esetben a megjegyzéseid egy másik irányba visznek. Ez a másik irány azonban a "hivatalosaknak" nem tetszik. Magam mint természettudományok művelője, bár nagy érdeklődéssel olvasom ezeket a fejtegetéseket is, azonban megpróbálok a MTA hülyeségeire rámutatni. Tehát elfogadom, hogy az edz az finnugor pontosabban ugor szó. Ezt ők mondják, és hozzáteszik hogy a vogul és osztják nyelvekben is ebben az értelemben használják. Hogy ki vette át kitől az számomra pillanatnyilag érdektelen. 

"... Tehát lehetetlen az hogy az arany az a latinból (aurum) vagy bármely más nyelvből került volna a magyarba, ennek csak egy útja lehetett ha volt nyelvátadás, az pedig a fordított a magyarból kellet a latinba kerüljön. Mert ugye a legkorábbi arany tárgyak az erdélyi érchegységből (Verespatakról) származnak."

  Kedves Miklós! 

- Nem akarok vitát nyitni, de attól tartok, a "hivatalosoknak" ez sem fog tetszeni. ARANY szavunk a TESZ szerint iráni eredetű, és hűen követi a finnugor nyelvekre jellemző "hangfejlődési" elvárásokat. A finnugor nyelvelmélet egyik tartóoszlopát döntögeted.

Válasz erre: Miklós, 2014. 07. 20, 17:56
baloch 2014. 08. 26, 12:26

Nemsokára ez lehet a kötelező tananyag:

The three major language families – Uralian, Indo-European and Altaic – are linked by

an ancestral and, as yet, uncharted linguistic relation. This issue has been continuously

researched since the golden age of comparative linguistic research in the 19th century.

Linguists have hypothesized both a Finno-Ugrian–Altaic and Finno-Ugrian–

Indo-European linguistic affinity, and the assumption that the parent languages of these

three language families can be derived from a single, ancestral proto-language still

holds very strong.

forrás: http://finnugor.elte.hu/?q=fgriea

Ebben már sokkal több lesz az igazság. A genetikai és régészeti adatok ellentmondást nem tűrő tényei kényszeríthették ki az elmozdulást.

baloch 2014. 08. 08, 16:13

Kedves Miklós!Az ARANY szavunk a finnugoros hangmegfelelések egyik legjobb példája.Hol lehettek nyelvrokonaink az "aranykorban"?

A finnugoros megfelelések példája előtt egy finnugor szó:

"Az uráli alapnyelvre vezethető vissza például a nyúl szavunk, valamint a hölgy (=hermelin) és a ravasz (=róka) is,"

http://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyar_eml%C5%91snevek_eredete

A RAVASZ, mint róka, azaz fox.

Vajon véletlen-e, hogy a galíciai raposo = róka, ravasz (így, mindkét értelemben)?

"Raposo in Portuguese Raposo means fox, fox like, or cunning."

http://en.wikipedia.org/wiki/Raposo

https://translate.google.hu/?hl=hu&tab=wT#gl/en/raposo

Erdélyben Rapsóné férje vajon ravasz volt?

http://www.erdely-szep.hu/Rapsone/index.html

--

Arany ("R"-rel):

LATIN: aurum (la) (n.)magyar: arany (finnugor)KOMI: зарни (finnugor)ERZA: сырне (finnugor)URDU: ...(zar)TÁDZSIK: зар PERZSA: طلا (fa) (talâ), زر (fa) (zar)KURD: زێڕ (ku) (zérr)OSZÉT: сыгъзæрин (os) (syg"zærin)ALBÁN: arBASZK: urre (eu)stb.--

Arany ("L"-lel):

MONGOL: алт (mn) (alt)TÖRÖK: altın ÜZBÉG: олтин (uz) (oltin)CSUVAS: ылтăн (cv)FINN: kulta (finnugor)NÉMET: Gold UKRÁN: золото (uk) (n.) (zoloto)SZLOVÁK: zlato (sk) (n.)stb.forrás: http://hu.wiktionary.org/wiki/aranyHa a fenti szavakat összevetjük a sárga színt jelölő szavakkal a különböző nyelvekben, még tovább juthatunk az összefüggések megtalálásában. Azt is lehetne nézni, hogy melyiknél van s/z/sz hang elöl, s melyiknél nincs.

Az előző beírásnál kimaradt, most vettem észre, hogy a magyar vas, finn vaski (réz, bronz) szónak az örmény hangalaki megfelelője: oski (arany). Talán ezek sem véletlenek, ha már így összeállt, és még biztosan lenne mit hozzátenni, csak bele kéne mélyedni.

--

Kedves Miklós, elnézést, ha szavak is felkerülnek a témába, de hisz a finnugor nyelvészet tévedéseiről szól a megnyitott téma címe...

Válasz erre: Diczkó, 2014. 08. 07, 17:46
Diczkó 2014. 08. 07, 17:46

Kedves Miklós!

Az ARANY szavunk a finnugoros hangmegfelelések egyik legjobb példája.

Hol lehettek nyelvrokonaink az "aranykorban"?

Miklós 2014. 08. 06, 00:03

Kedves Baloch Köszönöm a hozzászólást. Mint mindig nagyon örvendek, ha hozzászólásodat olvashatom. Szeretném azonban leszögezni, hogy az egész cikkemben nem a nyelvészeti háttér a lényeg. Ezért kérem, ne erről az oldalról közelítsenek a cikkemhez. A lényeg az hogy a 20-ik század végéig általános volt az a hit, ami meghatározta a történelem tudomány megdönthetetlennek gondolt alapjait, hogy a magyar nép bevándorlóként érkezett a Kárpát-medencébe. Ezt állította még László Gyula is, bár ő azért majdnem tovább is jutott. Ez azért volt, mert soha sem a nép történetét tanították, hanem mindég a vezető rétegek történetét. Mint a fáraók, kánok, kínai és római császárok,  hadvezérek mint Nagy Sándor, Dárius, Hannibál stb. hőstetteit, háborúit. Ez volt a történelemtudomány vezérfonala, ez ma is. Hogy olyan népek történetét is vissza tudják keresni ahol nincs egyértelmű, bizonyíték arra, hogy ezelőtt 2000-4000 évvel is volt valamilyen nagy vezér akihez kapcsolódni tudunk, ezért megindult két irányú gondolkodás. Az egyik a nyelvészeti alapon való finnugor történelem szemlélet, (mert ugye hiába a „finnugor történelem szemlélet” tagadása a nyesten, azért létezik) a másik az, hogy valahol távol vagy közel magunkénak kikiáltottunk vezetőket, akikkel a magyarságot azonosítani próbáljuk, vagy magas kulturális közegekbe helyezzük (sumer vagy egyiptomi, milétoszi, hun stb.) Szeretném hangsúlyozni, hogy én egyiket sem vetem el vagy fogadom el. Mindeniket meghallgatom és próbálom megérteni. Amibe belekötök az pedig az, ami egyértelmű rosszindulatú igaztalan megállapítás. Azt pedig kívülről egy más rendszerrel nem lehet megcáfolni csak belülről a saját rendszerén belül. Tehát ha valaki a finnugor nyelvészetet akarja arra felhasználni, hogy a magyar alapszókinccsel bizonyítsa azt, hogy az a populáció amelyik a magyar alapnyelvet beszélte az a kőkorszaki szinten élt akkor az első amit megnézek, hogy valóban mi az ami ezt bizonyítja? És rájövök, hogy a következtetés az a rosszindulatnak a ne-továbbja. Ha a finnugor nyelvészet módszereit alkalmazom, akkor bizony sok érdekes dologra rájöhet az ember, ami viszont már nem lenne a (finnugor) nyelvész-történészeknek tetsző dolog.

Végül a lényeg. Minden komoly fórumon, médián minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a 21 századi történelemszemléletet, kialakuljon. Annak pedig az eredője nem lehet csak az, amiben biztosak vagyunk.  Mint látható a finnugor nyelvészetnek a népességre vonatkozó része biztos, hogy hazugság! Viszont Seminóéktól máig, amióta a hamvasztásos temetkezéseket beszüntették a Kárpát-medencében azóta antropológiailag és genetikailag is bizonyított az, hogy a mi őseink a Kárpát-medencében éltek.  Tehát van egy biztos ismeret. Ettől kell elindulni! Az is bizonyított, hogy a vogulok és az osztjákok soha nem képeztek egy populációt a magyar népességgel, mégis még mindig a magyar őstörténet elmagyarázásakor onnan indulunk el. Ebből is látni, hogy a nyelvtörténetet teljesen helytelen módon alkalmazták eddig és minden olyan fejtegetés ami a nyelvészetből indul és a történelemhez jut az hibás. Egyszer visszafele is kellene ellenőrizni a dolgokat. A biztosból elindulni, és megnézni, hogy mi az, ami a nyelvben is megjelenik. Egyetlen példa: ha régészetileg a KM-ben bizonyított tény az, hogy itt a fémmegmunkálás már 4000 éve létezett akkor ez meg kell jelenjen abban a nyelvben is amit az itt élt ős-szüleink beszéltek. Tehát lehetetlen az hogy az arany az a latinból (aurum) vagy bármely más nyelvből került volna a magyarban, ennek csak egy útja lehetett ha volt nyelvátadás, az pedig a fordított a magyarból kellet a latinba kerüljön. Mert ugye a legkorábbi arany tárgyak az erdélyi érchegységből (Verespatakról) származnak.

Miklós 2014. 08. 06, 00:03

Kedves Baloch Köszönöm a hozzászólást. Mint mindig nagyon örvendek, ha hozzászólásodat olvashatom. Szeretném azonban leszögezni, hogy az egész cikkemben nem a nyelvészeti háttér a lényeg. Ezért kérem, ne erről az oldalról közelítsenek a cikkemhez. A lényeg az hogy a 20-ik század végéig általános volt az a hit, ami meghatározta a történelem tudomány megdönthetetlennek gondolt alapjait, hogy a magyar nép bevándorlóként érkezett a Kárpát-medencébe. Ezt állította még László Gyula is, bár ő azért majdnem tovább is jutott. Ez azért volt, mert soha sem a nép történetét tanították, hanem mindég a vezető rétegek történetét. Mint a fáraók, kánok, kínai és római császárok,  hadvezérek mint Nagy Sándor, Dárius, Hannibál stb. hőstetteit, háborúit. Ez volt a történelemtudomány vezérfonala, ez ma is. Hogy olyan népek történetét is vissza tudják keresni ahol nincs egyértelmű, bizonyíték arra, hogy ezelőtt 2000-4000 évvel is volt valamilyen nagy vezér akihez kapcsolódni tudunk, ezért megindult két irányú gondolkodás. Az egyik a nyelvészeti alapon való finnugor történelem szemlélet, (mert ugye hiába a „finnugor történelem szemlélet” tagadása a nyesten, azért létezik) a másik az, hogy valahol távol vagy közel magunkénak kikiáltottunk vezetőket, akikkel a magyarságot azonosítani próbáljuk, vagy magas kulturális közegekbe helyezzük (sumer vagy egyiptomi, milétoszi, hun stb.) Szeretném hangsúlyozni, hogy én egyiket sem vetem el vagy fogadom el. Mindeniket meghallgatom és próbálom megérteni. Amibe belekötök az pedig az, ami egyértelmű rosszindulatú igaztalan megállapítás. Azt pedig kívülről egy más rendszerrel nem lehet megcáfolni csak belülről a saját rendszerén belül. Tehát ha valaki a finnugor nyelvészetet akarja arra felhasználni, hogy a magyar alapszókinccsel bizonyítsa azt, hogy az a populáció amelyik a magyar alapnyelvet beszélte az a kőkorszaki szinten élt akkor az első amit megnézek, hogy valóban mi az ami ezt bizonyítja? És rájövök, hogy a következtetés az a rosszindulatnak a ne-továbbja. Ha a finnugor nyelvészet módszereit alkalmazom, akkor bizony sok érdekes dologra rájöhet az ember, ami viszont már nem lenne a (finnugor) nyelvész-történészeknek tetsző dolog.

Végül a lényeg. Minden komoly fórumon, médián minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a 21 századi történelemszemléletet, kialakuljon. Annak pedig az eredője nem lehet csak az, amiben biztosak vagyunk.  Mint látható a finnugor nyelvészetnek a népességre vonatkozó része biztos, hogy hazugság! Viszont Seminóéktól máig, amióta a hamvasztásos temetkezéseket beszüntették a Kárpát-medencében azóta antropológiailag és genetikailag is bizonyított az, hogy a mi őseink a Kárpát-medencében éltek.  Tehát van egy biztos ismeret. Ettől kell elindulni! Az is bizonyított, hogy a vogulok és az osztjákok soha nem képeztek egy populációt a magyar népességgel, mégis még mindig a magyar őstörténet elmagyarázásakor onnan indulunk el. Ebből is látni, hogy a nyelvtörténetet teljesen helytelen módon alkalmazták eddig és minden olyan fejtegetés ami a nyelvészetből indul és a történelemhez jut az hibás. Egyszer visszafele is kellene ellenőrizni a dolgokat. A biztosból elindulni, és megnézni, hogy mi az, ami a nyelvben is megjelenik. Egyetlen példa: ha régészetileg a KM-ben bizonyított tény az, hogy itt a fémmegmunkálás már 4000 éve létezett akkor ez meg kell jelenjen abban a nyelvben is amit az itt élt ős-szüleink beszéltek. Tehát lehetetlen az hogy az arany az a latinból (aurum) vagy bármely más nyelvből került volna a magyarban, ennek csak egy útja lehetett ha volt nyelvátadás, az pedig a fordított a magyarból kellet a latinba kerüljön. Mert ugye a legkorábbi arany tárgyak az erdélyi érchegységből (Verespatakról) származnak.

baloch 2014. 08. 04, 19:55

A finnugor nyelvészetnek ott van az egyik hatalmas tévedése, hogy a TESZ (és maga a rendszer) a szavaink történeti elemzése során saját magának épített egy olyan mesterkélt falat (másnak természetesen nem), mellyel elég ostobán elzárta magát rengeteg szavunk tényleges kapcsolati lehetőségeinek elemzésétől.

Nem tudom, hogy ettől az öncenzúrától mikor fog megszabadulni, remélem, minél hamarabb, mert nagy szükség van arra, hogy ha már egyszer az adófizetők pénzéből, fizetett állásban tudományos szintű munkákra van kutató ember, az tabuk nélkül gyűjthessen adatot, elemezhessen és szintetizálhasson. Elvárom azt is, hogy az új tudományos ismeretek legyenek elérhetők. Nagyon jó pl a videotórium sorozata, szívesen nézek bele az előadásokba. Kár, hogy még kevesen tudják, hogy létezik.

--

A fémekről: nem vagyok szakember, csak keresek-találok alapon van néhány érdekesség.

1. Az ón ötvözőanyagként való felhasználása volt a bronzkorszakba lépés feltétele. Ezt tudtommal már az akkád hódítás előtt kikísérletezték a sumérok, és hadititokként őrizték a bronzkészítés fortélyát, míg szét nem spricceltek mestereik az akkád vész elől (vagy jobb megélhetés reményében). "ÓN" szavunkhoz hasonlót a wikiszótárban nem nagyon találtam meg más nyelvekben, ellenben:

anna [METAL] (144x: ED IIIb, Old Akkadian, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian) wr. an-na "tin or lead"

anna (sumér) ~ ón (magyar)

2. Réz volt a bronz fő alapanyaga. Érdekes, hogy az észtek-finnek a rezet "vask(i)"-nak hívják, az angol "brazier" pedig rézműves. A latinban és oszétban olvastam kicsit a magyar szóhoz hasonló alakot, és ha felteszem, hogy több más helyen már tapasztalt (tehát jellegzetes) D > Z hangváltozás történt, akkor:

urud [COPPER] (992x: ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian, unknown) wr. urud; urud2 "copper" Akk. erû

urud > (u)ruz > réz.

3. Amikor izzik a fém, akkor tűzforró (tűzre kap tőle az éghető anyag):

izi [FIRE] (257x: ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Old Babylonian, unknown) wr. izi; izi2 "fire; brazier"

A magyar is csak arra a melegségi fokra használja az izzik szót, mely a tüzesen forrót jelenti (kivéve az irodalmi túlzást).

--

Az abálásról (az abalé sós szokott lenni):

a'abak [SEA] wr. a-ab-ba "sea(water)" (sós víz)

"Víz" szavunk kelta kapcsolatáról:

"The word whisky is an anglicisation of the Gaelic word uisce/uisge meaning water."

Víz szavunk kelta alakjának lehetséges magyar kapcsolatáról:

 Visknek több ásványvízforrása van, az ásványvizet a viskiek borkútnak hívják.

Bor szavunk kelta kapcsolatáról:

Ír BORR > magyar FORR > magyar FORRÁS

--

És még sorolhatnám/idézhetném én is soha véget nem érően, de jó lenne már, ha nyelvészeink sorolnák.

mederi 2014. 07. 27, 11:49
"..talán olyan messzire nyúlik vissza, ami jelentős földrajzi (földtörténeti) eltérésre utalhat a mai szárazföld-kapcsolódási viszonyokkal kapcsolatban.."

-Kiegészítésként:

Valamikor felvetettem a

"nyú-goszt/ nyú-godt" késztetéspárt is,

mint az angolban ma más értelemben használt szavakat:

"új szellem/ új isten" jelentéssel (amit értelemszerűen hivatalosan elvetettek...)

-Pedig ha igaz, hogy létezett ilyen értelemben is a fenti késztetéspár, az egyértelműen napimádásra, és a napisten feltámadására utal, aminek legnagyobb ma is megtalálható "kő kör" temploma éppen a mai Angliában van, mint feltehetően egy neolitikumi vallási központ "kézzelfogható" maradványa...

-A lenyugvó Nap "halálakor" mondhatták annak reményében, hogy majd újra feltámad (angol értelemben),

ami emberre vonatkoztatva is azért valószínű (magyar nyelvű értelem), mert amint meghalt valaki, azonnal "őssé" vált, és mint különleges istent tisztelték, aki a Nap útján fog újra feltámadni (hasonló volt az egyiptomi hiedelem világban is, ahol hajón utazott a halott a Holdra (holtak országába), majd a Napra átjutva, új-r(e)a született a Földön..)..:)

 

Válasz erre: mederi, 2014. 07. 27, 11:25
mederi 2014. 07. 27, 11:25
" A MTA előadásain már ez teljesen természetes, még akkor is ha a nyelvészek nem tudják elfogadni azt, hogy a magyar nyelv is lehetett használatban jóval a honfoglalás előttről a Kárpát medencében. (Róna Tas András: https://videotorium.hu/hu/recordings/details/6509,Az_ostorteneti_konferencia_hozadeka)"

Az

-"Alaszka" (Ha k=t alaszta, majd hasonulás után---alatta),

(magas hangrendben: elő(s)zte előtte)

-Atlasz" hegység (Át-*lászt (--ma:"kimondva -lácc" "*lád(t)-szt"-ból)

-"Atlanti óceán" (Át lenti ősen)

elnevezések egységes szituációt idéznek fel, ami talán olyan messzire nyúlik vissza, ami jelentős földrajzi (földtörténeti) eltérésre utalhat a mai szárazföld-kapcsolódási viszonyokkal kapcsolatban..:)

Válasz erre: Miklós, 2014. 07. 20, 17:56
Miklós 2014. 07. 20, 17:56

Kedves Diczkó! Köszönöm a hozzászólásod. Azt is köszönném ha még vitatkoznál is velem, de ez esetben a megjegyzéseid egy másik irányba visznek. Ez a másik irány azonban a "hivatalosaknak" nem tetszik. Magam mint természettudományok művelője, bár nagy érdeklődéssel olvasom ezeket a fejtegetéseket is, azonban megpróbálok a MTA hülyeségeire rámutatni. Tehát elfogadom, hogy az edz az finnugor pontosabban ugor szó. Ezt ők mondják, és hozzáteszik hogy a vogul és osztják nyelvekben is ebben az értelemben használják. Hogy ki vette át kitől az számomra pillanatnyilag érdektelen. Felháborít az a Budenztől származó rosszindulatú megállapítás amit Nádasdy Ádám is hangoztat A gonosz Budenz pamfletjében, hogy amikor az ősmagyarok találkoztak a törökökkel akkor a kőkori fejlettségben éltek és még ma is ez az ELTE véleménye. Ráadásul az alapszókincsre hivatkozik.

         Engem a magyarság őstörténete érdekel. Pillanatnyilag bárhol bármilyen előadást, hivatalos könyvet olvasunk mindenhol az áll hogy erről sajnos szinte semmilyen bizonyosat nem lehet tudni. De azért mindig az van, hogy valahonnan keletről jöttünk. Mindez igaz lehetett a 20 század végéig. A 21 század első évtizedétől alaposan megváltozott a helyzet. Tudni illik egy dolgot Seminoék óta tudunk, amit később minden természettudományos ellenőrzés megerősített. Az pedig hogy a magyar nép ősei a Kárpát medencéhez tartozó génekkel rendelkeznek. Ezt pedig a hamvasztásos temetkezési gyakorlat végezetével, amióta sírok léteznek a Kárpát medencében, azóta, visszamenőleg is, igazolta az antropológia. Tehát akarják vagy sem egyesek elfogadni mégis van egy biztos eredettörténet ami a populációra vonatkozik. Én azért vagyok optimista hogy előbb utóbb az iskolai tanításban is meg fog változni a szemlélet. A MTA előadásain már ez teljesen természetes, még akkor is ha a nyelvészek nem tudják elfogadni azt, hogy a magyar nyelv is lehetett használatban jóval a honfoglalás előttről a Kárpát medencében. (Róna Tas András: https://videotorium.hu/hu/recordings/details/6509,Az_ostorteneti_konferencia_hozadeka)

Amire én fel szeretném hívni a figyelmet az nem más mint: Miért nem indulunk el a biztos tudattól, és tanítják a régészeti leletek alapján annak a népnek a történetét, mint saját történelmünket, amelyik itt élt a neolitikum óta a Kárpát medencében? Hisz ők voltak a mi ős-szüleink. Lehet azután arról vitatkozni, hogy mióta beszélik őseink a magyar nyelvet. Lehet a nyelvtörténettel is külön foglalkozni. Mindez azonban a valószínűség szintjéig tud csak eljutni, mert nem létezik egyelőre természettudományi bizonyság. Sőt arra van teljes biztonság, hogy a magyarok és a vogulok meg osztjákok soha nem lehetett egy populáció.

Válasz erre: Diczkó, 2014. 07. 19, 17:36
Diczkó 2014. 07. 19, 17:36

Nem vitázok, csak kiegészítem:

"Tegyük hozzá, hogy az acél, a réz és az ezüst is ősmagyar szavak."

- Az ACÉL ugyanaz, mint az angol STEEL. (C=SZT)

Összefügg az EDZ szóval is, ami a németben ÄTZEN 'marat, pácol'. Mindkét esetben folyadékba merítésről van szó. A latinban ACID 'sav, ecet', de mégsem innen erednek ezek a szavak. Véleményem szerint bőripari szakkifejezés, és úgy mint a tímsós (amiről köztudott), a csersavas cserzés is magyar találmány, csak sokkal régebbi.

Arról van szó, hogy a kikészítendő bőrt csersavas fürdőbe kell beáztatni. Az ÁZTAT szót idegenek tévesen ÁZT-AT formában értelmezhették, és minthogy az SZT a C-vel gyakran cserélkezik (lásd fent), előállhatott pl. a német ÄTZ-EN szó is. 

Sok ilyen példa lenne még, de olyan tagoknak, akik az SZT=C, C=SZT azonosságot sem látják be, nem beszélve a jelentéstani összefüggésekről, kár a fáradságért. (Nem rád gondolok, hanem a többiekre.)  

Ha a magyar nyelv bölcsője a Kárpát medence, akkor el is várható kölcsönhatás a germán, görög, latin nyelvekkel oda-vissza alapon. (!) Ha keletről jött, akkor meg a keleti nyelvekkel. Előbbi kimutatható (mint látod, könnyű ujjgyakorlat), utóbbi féloldalas: csak átvett szavaink vannak. Őseink ha keletről jöttek, út közben nem hagytak semmi nyelvi nyomot. (?)

Miklós 2014. 07. 19, 01:16

- A fórumhelyet hasonlítottam elhagyatott temetőhöz.

Hát igen. Mindenkinek köszönöm aki felfigyelt a talán túl hosszúra nyúlt fórum-témémhoz. Neked is! Sajnos nem ismerek olyan lehetőséget ahol olyan emberekhez el tudok jutni akik érdeklődnek ilyen témák iránt és vitába szállnának velem. Az előnyös az lenne, ha a nyilvánosság előtt úgy tudnék valakivel, aki nem ért velem egyet, vitázni, hogy szakszerűen érvel állításaimmal szemben.

Válasz erre: Diczkó, 2014. 07. 18, 17:20
Diczkó 2014. 07. 18, 17:20

"A MTA kötelessége hogy ezt a dolgot tisztázza. És tisztázni is fogja. "

- Nem fogja, de talán jobb is. Ha egyesekben meg is volna a szándék, akkor sem sikerülhet, mert le vannak butítva.

- A fórumhelyet hasonlítottam elhagyatott temetőhöz.

- A "Finnugor nyelvészet tévedései" a cím. Ehhez nem kapcsolódik a genetika, de még a régészet sem. Vitatémának ezek nélkül is megállja a helyét. Engem is érdekel, mi mindenben téved a nyelvészet.

Miklós 2014. 07. 17, 16:03

1. Nem magától értetődő, hogy valamely jövevényszó hiányt pótolna. Jövevények hozzák, őrzik és esetleg fennmarad.

Ez így igaz! A gondom csak az hogy nem ez volt a téma! Sajnálom ha a szövegtörés elmaradása miatt nem érthető amit írni akartam:

1, Ősanyáink/apáink őshazája bizonyítottan a Kárpát medence és tőle keletre volt!

2, A magyar alapszókincset beszelő nyelvi őseink, a magas színvonalú kézművességet (fémművességet) is ismerték, és nem voltak nomádok hanem falvakban és házakban mellérendelő társadalomban éltek!

3, A türkök vezették be a hierarchikus életformát beleértve végül is a Királyság megteremtését is. Ők valóban nomád életformából lettek letelepültek

2. Ha egy szétváló csoport egyik része kezdetlegesebb életmódra kényszerül, sok szót elfelejt. A megmaradt szókészletből nem következtethető ki a közös nyelvállapot fejlettsége.

Ezzel is egyet tudok érteni! Itt viszont szerintem téves bármelyik életmódot a másik fölé vagy aláhelyezni. A megmaradt szókészletről csak annyit mernék kijelenteni hogy valószínűbb hogy gazdagabb lett és fejlettebb, mivel mindkét nyelvből ötvöződött

3. Ez itt olyan, mint egy elhagyatott temető. Nem könnyű bárkit is munkára bírni.

Én optimistább vagyok. A MTA kötelessége hogy ezt a dolgot tisztázza. És tisztázni is fogja. Mit is mondott Róna Tas András MTA: A magyar nyelv a Kárpát medencében alakult ki, és többé már nem lehet a genetikai eredményeket kizárni az őstörténet kutatásból. https://videotorium.hu/hu/recordings/details/6509,Az_ostorteneti_konferencia_hozadeka

Válasz erre: Diczkó, 2014. 07. 17, 13:15
Diczkó 2014. 07. 17, 13:15

Üdv. Miklós!

1. Nem magától értetődő, hogy valamely jövevényszó hiányt pótolna. Jövevények hozzák, őrzik és esetleg fennmarad.

2. Ha egy szétváló csoport egyik része kezdetlegesebb életmódra kényszerül, sok szót elfelejt. A megmaradt szókészletből nem következtethető ki a közös nyelvállapot fejlettsége.

3. Ez itt olyan, mint egy elhagyatott temető. Nem könnyű bárkit is munkára bírni. 

mederi 2014. 07. 16, 09:10

A szöveget természetesen szóvégszerkesztőben írtam. Az ottani ki-bekezdések, idézetek és szövegtörések sajnos a bemásoláskor eltűntek, pedig sokat dolgoztam velük.Kiegészítésként szeretném leszögezni hogy mivel nem vagyok nyelvész ezért teljes egészében elfogadom a nyelvészeknek az alapszókíncsel kapcsolatos szakmai megállapításait. Viszont mivel például a metallurgia terén jóval nagyobb ismeretekkel rendelkezem mint a nyelvészek, úgy gondolom, hogy azokon a területeken amelyeken magam is szakértő vagyok, vagy legalább annyira ismerője mint egy nyelvész, nos ezeken a területeken szeretném ha tisztáznánk a tényeket.Nyelvészeti szempontból teljesen elhibázottnak tartom1, azt a rosszhiszemű Budenzi megállapítást, ami ma is teljes egészében elfogad a "hivatalos" finnugor nyelvészet, éspedig hogy a magyar alapszókincset beszelő ősmagyarok amikor találkoztak a török népekkel akkor a mezolit (kőkorszaki szinten éltek).2, Szükségesnek tartom az alapszavak, a jövevényszavak érzelmektől mentes újraértelmezését. Nyelvészetileg lehetséges a kulturális bővülés idejének a meghatározása. Ez pedig az őstörténelem szilárdabb alapokra helyezéséhez segíthetne hozzá.Végül egy hivatkozás Róna Tas Andrásra: A magyar nyelv a Kárpát medencében alakult ki, és többé már nem lehet a genetikai eredményeket kizárni az őstörténet kutatásból.

-Jó példa szerintem a "népnyelv" megőrzésére a finn is, hiszen a svéd származású vezető réteg vette át a finn nyelvet és nem fordítva.

A "török és osztrák megszállású" magyar népnyelv sem veszett ki a hosszú évek során..

Valóban lehetséges, hogy a ma magyarnak nevezett nyelv, amely hivatalosan is államnyelvvé lett a tizenkilencedik században, valószínűleg az is volt a maga nemében, mindig az adott államalakulaton belül, többségében vidéki, falusi emberek használatában..:)

Válasz erre: Miklós, 2014. 07. 15, 19:04
Miklós 2014. 07. 15, 19:04

A szöveget természetesen szóvégszerkesztőben írtam. Az ottani ki-bekezdések, idézetek és szövegtörések sajnos a bemásoláskor eltűntek, pedig sokat dolgoztam velük.

Kiegészítésként szeretném leszögezni hogy mivel nem vagyok nyelvész ezért teljes egészében elfogadom a nyelvészeknek az alapszókíncsel kapcsolatos szakmai megállapításait. Viszont mivel például a metallurgia terén jóval nagyobb ismeretekkel rendelkezem mint a nyelvészek, úgy gondolom, hogy azokon a területeken amelyeken magam is szakértő vagyok, vagy legalább annyira  ismerője mint egy nyelvész, nos ezeken a területeken szeretném ha tisztáznánk a tényeket.

  Nyelvészeti szempontból teljesen elhibázottnak tartom

1,  azt a rosszhiszemű Budenzi megállapítást, ami ma is teljes egészében elfogad a "hivatalos" finnugor nyelvészet, éspedig hogy a magyar alapszókincset beszelő ősmagyarok amikor találkoztak a török népekkel akkor  a mezolit (kőkorszaki szinten éltek).

2, Szükségesnek tartom az alapszavak, a jövevényszavak érzelmektől mentes újraértelmezését. Nyelvészetileg lehetséges a kulturális bővülés idejének a meghatározása. Ez pedig az őstörténelem szilárdabb alapokra helyezéséhez segíthetne hozzá.

Végül egy hivatkozás Róna Tas Andrásra: A magyar nyelv a Kárpát medencében alakult ki, és többé már nem lehet a genetikai eredményeket kizárni az őstörténet kutatásból.

Vissza
Megjelenített tételek:
Információ
X