nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Helyes beszéd, poroszos fegyelem, helyesírási lexikon
Kincse Sz. Örs , 2010. május 4. 14:36

Tisztelt Szerkesztőség!

Azt gondolom a feltett kérdésük elég összetett kérdéskört feszeget. Hiszen nem csak a nyelvtant (mint tantárgyat), hanem magát az oktatást, a pedagógiai munkát kellene górcső alá venni és megreformálni, és majd csak második körben lehetne  a módszerek kérdésével foglalkozni.

Ma a pedagógiát felváltotta az oktatás, a tananyag leadása. Ezt a gyerek vagy befogadja az órán, vagy pedig "hazaadják" házifeladatként úgy a gyermeknek, mind a szülőnek (aki nem pedagógus). Egyszerűbb lenne ezt a módszert továbbfejlesztve év elején kiadni a tananyagot a szülőknek, év végén pedig osztályozni őkemindkettőjüket. Nem?

A másik dolog pedig a poroszos tanítási módszer, ami a legkevésbbé  sem alkalmas  arra, hogy a gyermek megszeresse az iskolát.

Tessék közvéleményt kutatni a felnőttek körében, hányan emlékeznek szeretettel és jó érzéssel az általános iskolájukra??? Sajnos  100-ból ha 25-30 fő, ez  gyalázatos eredmény. Ez  persze nem a gyerekek hibája. Nos ez lenne a kiindulási alap!

A jelenleg Magyarországon folyó nyelvtanítást is alapul véve az a megállapításom, hogy a legnagyobb baj nálunk az, hogy nem tudunk nyelvet/nyelveket tanítani. Nem idegent, hanem sajnos még az anyanyelvet sem!!! Mint minden mást, ezt is a porosz iskola szerint akarjuk megtanítani, így aztán vagy bemagolja az a büdös kölök, vagy megbuktatjuk - ezáltal a pedagógus "mossa kezeit", ő leadta az anyagot!

Sem a tanítás, sem pedig a nyelvoktatás nem erről szól.

Tudjuk, hogy a magyar nyelv a világon az egyik/vagy majdnem a legnehezebb nyelv, mármint szerkezetileg.  Azt gondolom elsősorban HELYESEN BESZÉLNI tanítsuk meg a gyermekeinket és csak utána akarjuk a nyelv szabályainak rejtelmeit is megismertetni velük. Ez vonatkozik az idegen nyelvekre is! Tanuljon a gyerek beszélni, olvasni és ha már tud és szeret olvasni, akkor hellyel-közzel már beleivódik a helyesen írás is a tudatába. Ez persze onnan kellene kiinduljon, hogy már az első osztályban ne idegenítsük el a gyermeket a tanulástól!  Mert első osztályban elsősorban az iskola megszerettetése és a tanulás megtanítása lenne a hangsúlyos pedagógia!  Nem pedig az, hogy karácsonyig tanuljon meg írni és olvasni a gyermek. NEM! Legyen erre két éve: elsőben és másodikban semmi másról nem szabadna szóljon a tanítás csak arról, hogy tanulja meg a betüket/számokat. Tudjon és értsen olvasni, írni,  számolni. Legyenek alapok!

Nem poroszos módszerrel: rend-fegyelem-szigor-buktatás!!!!????????, hanem barátságos légkörben, figyelve-segítve-magyarázva a gyermeknek. Ha ilyen légkörben kezd el tanulni, akkor tisztelni, becsülni, uram bocsá' szeretni fogja az iskolát, a pedagógust és talán a későbbiekben sem fogja leköpni, megütni, kigúnyolni. Miért is tenné, hiszen nem érte megkülönböztető megalázás mert nem tudott úgy teljesíteni, ahogy a tanár elvárta, hanem a saját tempójában haladva nap-mint nap sikerélményt elérve haladt a tanulásban.

Ha a gyermek az iskolában megtanulja - nota bene - megszereti a tanulást, akkor játszva és örömmel fog részt venni az oktatásban. Erre kellene elsősorban a tanterveket alapozni.

Vissza a nyelvtan tanításra! Gyakorlatból valószínűleg nálam sokkal jobban tudják, hogy vannak ösztönösen jó helyesírók (akik anélkül  tudják alkalmazni a szabályokat, hogy valaha beléjük sulykolták volna) velük kevés a gond, viszont vannak számosan, akik hiába biflázzák a szabályokat, attól még nem tudják alkalmazni is.

Így marad/na a  sok-sok gyakorlás, ami azáltal maradna meg benne,  mert rutinná válik. (Erre való az alsó tagozat második két éve.) EZT kellene elsősorban alkalmazni, és ha ez többé-kevésbbé már működik, akkor lehetne arról beszélni, hogy léteznek bizonyos szabályok. Ebből is leginkább annyit, amennyi alapvetően fontos, és a többi (szintén fontos) szabály ismeretét pedig a HELYESÍRÁSI LEXIKON használatának megtanításával lehetne elérni.

Üdvözlettel:

L.I.

egy szociálpedagógus

aki elsősorban gyakorló édesanya és  hétszeres nagymama (köztük  egy BTN-es és egy SNI-s unokával) és

rettenetesen sok negatív tapasztalattal

_____________________________________________________________

Mondja el ön is véleményét, fejtse ki tapasztalatait, vitatkozzon a szakemberekkel a Nyelv és Tudomány portál által a tárgyban szervezett vitanapon május 17-én, hétfőn 17.00 órakor a budapesti Írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45.). Két vendégünk Kálmán László nyelvész, egyetemi docens, és Schiller Mariann, angol-magyar szakos tanár, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola vezetőtanára.

Kapcsolat: Nyelv és Tudomány szerkesztősége, telefon: +36-1-375-4937; e-mail: szerkesztoseg@nyest.hu; www.nyest.hu.

Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
5 mackó 2010. május 30. 15:28

@foldi: Elnézést, hogy csak most válaszolok, de elutaztunk. Nagyon köszönöm a válaszod és az ajánlásaid. Sajnos mi budapestiek vagyunk, Ha van ezen oviknak és iskolának Budán is testvérintézménye, az jó lenne. De az már jó, hogy vannak ilyen intézmények.

4 foldi 2010. május 17. 17:20

@mackó: Ja és persze sulink is van ám!! Szintén nagyon családcentrikus, nagyobbik oda jár, most fejezi be a 4-et, a kisebb most megy majd elsőbe. Tudnék mesélni, csupa jókat.

3 foldi 2010. május 17. 17:17

@mackó: Szia, én is így gondolom, teljesen egyetértek (épp ezt próbálom elmondani a " 7 tipp a gyermekek korai fejlesztéséért" című cikk hozzászólásában). Mi , szülők tehetjük a legtöbbet. A lényeg, hogy itt nálunk, Isaszegen megfelelő ovikat találsz : Bóbita és Hétszínvirág óvodák. A Bóbitában vegyes csoportok vannak, 3-6 évesek járnak minden csoportba. Mi ide jártunk. A Hétszínvirágban pedig a hagyományos módszer szerint, kiscsoport, középső, stb. Nem tudom, ti hol laktok. Nagyon tudnám ajánlani. Remélem, találtok kedvetekre valót.

2 mackó 2010. május 14. 16:50

Magam részéről egyetértek a cikk írójával. Az iskola első két évét úgymond óvodásítani kellene és nem az óvodákat iskolásítani. Minden gyerek megtanul olvasni a maga tempójában. Az a gyerek, aki a nyári szünet előtt szinte csak játszhatott és sokat meséltek, verseltek, mondókáztak neki ,szeptemberben egyszercsak belecsöppen a csend! rend! Fegyelem! légkörbe. Az új helyzetet is meg kell szoknia és még teljesítményt is várnak tőle.

Amikor én még gyerek voltam, az elsősöknek volt kiságyuk, ahol délben aludhattak. Ez nem is volt olyan régen, mert csak 37 éves vagyok. Minden gyerek megtanult olvasni. Ellenben ma sok gyerek még 4. osztályban sem tud olvasni és felsőben gond a szövegértés. A jobban haladóknak a mi időnkben a pedagógus plusz feladatot adott. Akkoriban 36an voltunk egy osztályban és igen csak vegyesek, mégis megoldható volt. Talán ma is vannak erre módszerek a pedagógusok zsebében.

Ma már a sok fejlesztéssel, ami az óvodákban zajlik (mert úgy választunk ovit, hogy mennyi képzés zajlik) és a szülők által történik amikor foglalkozásokról, foglalkozásokra cipelik gyermekeiket (ovisok és kisiskolások) szerintem éppen a gyermekkort vesszük el tőlük. Mikor van idő a tudásnak leülepednie? A gyakorlásra is kell idő. Amikor gyermekem egy hónapja ugyanazt a mesét vette elő, bevallom már nagyon untam, de rájöttem, hogy ő éppen memorizál. Aztán egy napon a Kipp Kopp mesét mesélte a mackóinak.

Félreértés ne essék. A játékos felfedezést nem utasítom el. Magam is rengeteget játszom és mesélek, mondókázom, énekelek (pedig tragikus a hangom) gyermekemnek. Minden programomra (vásárlás /könyv, zene, élelmiszer/, fodrász, kertészet) magammal viszem. Fontosnak tartom, hogy helyesen beszéljek előtte. Észrevettem ugyanis, hogy magunk sem helyesen alkalmazzuk a -ba, -be, -ban, -ben ragokat, sok izét használunk.... Következetesen kerültem a babanyelvet és a felesleges kicsinyítéseket. A seb az nem bibi volt nálunk, hanem seb. Igaz így később mondta ki, de miért kellene 2szer tanulnia valamit. A sok mondóka, vers, dal és mese révén folyamatosan bővült a szókincse. Ma már egy 4 éves gyermek szintjén beszél 29 hónaposan, holott nem fejlesztettem, csak rengeteget beszéltünk séta alatt, vásárlás, takarítás közben. Igaz lassabban haladok, de jutalmam az ő gyarapodása. Sőt mellette németül és angolul mondókázunk és dalolunk. Magam is kétnyelvű vagyok. Ugyan a beszélt nyelvet még nem, csak a nyelvszeretetet adom át a mondókák, dalok révén. Kerülöm a tiltásokat és arra hívom fel a figyelmét amit lehet és ezt tágan értelmezem, hogy a kíváncsiságát ki tudja elégíteni. Igyekeztem nyugodt légkört teremteni neki, így hetente csak 2 olyan alkalom van, ahová időpontra megyünk, minden mást hozzá igazítva intezek. Vagyis mindegy, hogy délelőtt vásárolok, vagy délután. Az egyik alkalom egy olyan közösség, ahol angol dalokat és mondókákat tanul a másik pedig egy torna sok mondókával. Persze ezekről is lehet hiányozni, hiszen ez nem rólam, hanem róla szól. Velünk is előfordul, hogy nincs kedvünk. 2,5 évesen még nem gondolom, hogy emiatt felelőtlen felnőtt lesz.

Igaz ezt azért tehetem meg, mert az első 3 évet mellette tölthetem, sőt talán tovább is, mert decemberi, így közel 4 lesz, mire oviba kerül. Tudom másoknak már 1 év is nehéz, ha kiesik egy kereset. Mindezt csak ezért írtam le, mert hiszek abban, hogy a helyes példamutatás (magam részéről tudom, hogy ezt következetesen csinálni erőt próbáló), a helyes beszéd, sok együtt töltött idő játékkal, mesével és a "világ felfedezésével" pl. vásárlás közben elég fejlesztés a gyermeknek. Igyekszem minden kérdésére választ találni és nem restellem bevallani, ha nem tudom, de együtt utánajárunk. Bevallom estére nagyon elfáradok és nem tudom, hogy ezt 2, 3 gyermekkel hogy fogom tudni csinálni. Remélem megtalálom a megoldást. Én hiszem, hogy a gyermekeink a jővő. Értük mindenre képes vagyok. Mellesleg én szinte nem tudom mi az, hogy dackorszak.

Nagyon keresem azt az óvodát és iskolát, ahol hasonló szellemben tudna tovább gyarapodni. Ezért is öröltem a cikkíró pedagógus véleményének. Sok ilyen pedagógust kívánnék. Ez a hozzáállás segítené a gyermekeket a rendszerben gondolkozásban is. Ma egy iskolás megtanulja a magyar történelmet, majd az egyetemes történelmet, de nem tudja, hogy mi zajlik egy időben a magyar történelemben és nemzetköziben. Magam szívesen vennék olyan iskolát, ahol erre figyelnek, Sőt! Továbbmegyek. A zenében, történelemben, irodalomban... egyszerre tanulják a gyermekek az ókort ..stb. Akkor igazi tárgyi tudásuk lenne.

1 ervin111 2010. május 5. 15:50

Hát szerintem meg ez egyáltalán nem így van. Nehogy már az legyen a tanár feladata, hogy az ilyen-olyan okokból lemaradó diákhoz igazítsa a tananyag leadásának ütemét! Ha van pl. egy 25 fős osztály, amiből 4 gyerek nem hajlandó tanulni, akkor a másik 21 ne tudjon haladni?

A nyelvtan meg teljesen szükséges dolog. Tényleg azt gondolják, hogy jót tesz majd a gyereknek, ha fogalma sincs arról, mi az a főnév? Vagy hogy állítmány? Akkor mit tanítsunk az általános iskolában? Akvarelezzünk meg hajtogassunk papírcsákót - pusziért?

Jó lenne már felfogni, hogy nincs semmi baj azzal, ha a gyereket megtanítják egy-két dologra: ha aztán - és tisztelet a kivételnek - kikerül az iskolapadból, az amerikai filmeken kívül soha többé nem fog magába szívni semmit. Bizony, a nyelvtanoktatásnak (is) az iskola a helye, az nem folyik csak úgy bele az emberbe később!

Információ
X