Milyen régi eredetű lehet a halo-, vagy helovén?

Ki tudja.. De hogy „hall” az biztos, ha szólunk „hozzá”.. :)

Az angolok szerint a rossz szellemek elűzésére öltözködnek be és gyújtanak tök lámpást egymás riogatására az emberek halovénkor.

Bár, a halovén ünnep úgy tudom, hogy Amerikából került vissza Európába.

Valójában úgy gondolom, hogy a halovén, ahogyan a farsang is valaminek az eleje ősszel, és valaminek a vége tavasz közeledtével..

Könnyű kitalálni, hogy a télről és a tél ijesztő sötétségéről van szó, amitől nem szabad félni, el kell űzni vidámsággal, és meg kell azt is ünnepelni, amikor hamarosan vége van...

Az emberiség jószerével ha a télre gondolt, rögtön a félelmetes hideg és éhezés, végső soron a halál jutott eszébe..

A jégkorszak idején télen a halottakat sem tudták méltóképpen eltemetni, ha egyáltalán vándorlásaik (úton lévőségük) miatt valaha is sor kerülhetett a télen meghaltak temetésére.

Jogosnak érezhették azt gondolni, hogy a hideg szelek, a vészesen susogó és fenyegetően mozgó éjszakai fák, azok recsegése, a sötét erdő mélyén megjelenő vibráló, máskor viharosan villámló fények, mind azt jelentik, hogy az „úton hagyott (vén) halottak” vészjósló szellemei nyugtalankodnak, és követik őket..

Talán érdemes megnézni, milyen nyomokat találunk pl. a magyar nyelvben a fenti feltételezéssel kapcsolatban.

Például a „vén” mint jelző az alábbi összefüggésekben lelhető fel.:

Vén-

asszony, csoroszlya, hülye, banya, „disznó”, „dög”, „marha”, csaló, szipirtyó, lány, és a többi..

Csupa negatív dologra, romlásra utaló szókapcsolat..

Ezek jól illenek a fenti fejtegetésekhez, úgy vélem.

Másik példa csoport lehet pl. az „írván, (úgy)szólván, vélvén, aludván, sepervén..” többnyire régies határozó szavaink -ván/ -vén toldaléka, ami feltehetően valamikori összetett szavak „egybenövésének” eredménye, és ki tudja, milyen régi lehet..

Olyan régi talán, mint egy halován(y) halovén.. :)