Mint tudjuk, Hunor és Magor a legenda szerint elrabolták és feleségül vették Dúl lányait.

Kérdés, hogy van-e ma is látható „nyelvi kettősség” a magyarban, ami arra utalhatna, hogy valóban történt a ködbe vesző múltban valami hasonló, ami a népesség átmeneti kétnyelvűségét, majd a két nyelv összeolvadását eredményezte.

Feltételezésem szerint igen, van.

Jó példának gondolom a „ház” szót, aminek az eredetét sokan vitatják, majd néhány gondolattal kiegészítve, úgy vélem joggal általánosítani is lehet..

Milyen lehetett az „első” ház?

Szerintem rossz a kérdés, mert házat legtöbb állat is készít magának, akár egyetlen vagy néhány éjszakára, akár az utódok nemzésére és felnevelésére. A ravaszabbak úgy jutnak házhoz, hogy elbitorolják valamilyen módon, vagy, „némelyek” becsempészik a tojásukat idegen „házba”, és így tovább..

A fenti eszmefuttatás csak arra jó, hogy át lehessen gondolni, vajon az ember (ha már éppen ott tartott a fejlődésben, hogy embernek nevezzük) melyik „ház

változatot” részesítette előnyben..

A skála a történelmet áttekintve, nagyon változatos lehetett, ezzel többet nem érdemes foglalkozni.

A kérdés inkább az lehet, ha a példának szánt „ház” szóra fókuszálunk, hogy feltehetően mikor, és milyen körülmények között jöhetett létre ez a szó, ami véletlenül (?) úgy külalakját, mint tartalmát tekintve a magyarban és a németben is szinte megegyezik.

Ha abból indulunk ki feltételezés ként, hogy a kérdéses időkben már voltak olyan házak, ahol vándorok is megszállhattak némi fizetség fejében, akkor nem mondunk ellent a mondának sem.

Tudjuk, hogy fiatal férfiak fizetség gyanánt akár szolgálhattak is befogadó családnál, vagy feleségül vehették a háziak valamelyik leányát.

(A betérő vándorok élete gyakran nem volt biztonságban, amiről népmesékben olvashatunk. Kirabolták, esetleg meg is ölték az alvó szállásvendéget).

A feltételezés tehát jogosnak látszik, hogy a

„hál-ni/ hál-a/ hál-ó” kifejezés

közel vihet a megoldáshoz..

Érdemes elfogadni, hogy a mai nyelvcsaládok létrejötte előtti időkbe, a mesék és legendák világába nyúlik vissza a történet..

A mai magyarban az

(*h)él/ hal (fn./ige)/ (h)ál (megalszik)/ (h)ol/ (h)űl/ *híl (hegy/hív)/ (*h)ől (felmelegszik, felmelegít, megöl)

"szó sor" viszonylag egységesnek tekinthető, ami „tudományos” kérdést vet(ett) fel a Nappal kapcsolatban, kifejezve az emberi kíváncsiságot..

Régészeti nyomai vannak annak, hogy erőteljesen keresték a „Nap házát” , miután nem tudták megfejteni a Nappal kapcsolatos folyamatok fizikai lényegét.

Angliában ma is meglévő „kő háza volt” a lenyugvó Napnak, Japán pedig a „felkelő Nap háza”.. A Nap házának „ki- és bejáratát” éppen úgy keresték, mint a pokol kapuját a tűzhányók környékén..

A kíváncsiság szerintem jó okot adhatott a Nap követésére.

A „Csoda szarvas legendában” a „megszemélyesített szarvas” is talán maga a Nap lehetett, amire az utal, hogy a szarva fényárban úszott..

Ma már nem létezik az a feltehető „késztetés-eredmény” szópár, hogy:

*hál(ó)szt<-->hálóz(ta)// *hál(ó)d(t)--> *(h)ál(ó)dott-->áldott-->áll(ít)ott-->áll(t)

Olyan mondás ma is él, hogy:

„Jól behálózta azt az áldott embert, aki végül feleségül vette.”, gondolom nem véletlenül.. :)

Lehet, hogy a legenda szerinti Dúl lányokra is igaz?

A németben a „háusz” létrejöhetett akár a „*hálószt” feltehető késztetés szóból is, ha az „l” és a „t” kikopott, az „ó” pedig „ú”-vá változott az idők folyamán.

A magyarban talán nem a „háló”, hanem a „hála” volt az előzmény. Az „l” kiesett, és az „sz” zöngésedett..?

Érdekesség még, hogy a német „hált” (megállj!) és a magyar „(meg)hált” és az „állt” kifejezések is közel állnak egymáshoz!!

Általánosítani a magyar nyelv kettősségét annyiban lehet, hogy valóban létezik az a ma már egyelőre kideríthetetlen eredetűnek látszó nyelvréteg, ahová az említett „szó sorozat” is tartozik. Sokszor ismeretlen szavakhoz kapcsolódnak az „-sz(t)” és a „-d(t)") toldalékok..

Közvetlen kapcsolat szerintem semmiképpen nem látszik ugyan a „ház” és a német „háusz” szavak között, de a szótő („há(l)-”)szerintem ugyanahhoz az egyelőre ismeretlen eredetű nyelvhez köthető, amit talán Dúl lányai beszélhettek, akiket a legenda a magyarok ősanyjaként emleget..

Szatmári Sándorné