Korábban már írtunk a magyarországi franciaoktatás kezdeteiről: megállapítottuk, hogy a politikai körülmények sosem kedveztek a francia nyelv oktatásának. Bár a kilencvenes években változott meg igazán a helyzet, a pozitív változások már korábban megindultak.

A szerző a Franciatanárok Egyesületének elnöke.

A 1970-es évek módszertani megújulást és a tananyag tartalmi változását hozták. Fokozatosan elterjedtek az audiovizuális módszeren alapuló tankönyvek, majd a kommunikatív célokon alapuló tananyagok. A tananyagban fokozatosan háttérbe szorultak (de nem tűntek el!) az irodalmi szövegek és a hagyományos értelemben vett civilizációs ismeretek. A tantervekre nehezedő ideológiai nyomás enyhült, majd lényegében teljesen eltűnt. Előtérbe került a kommunikatív szemléletet tükröző, a köznapi nyelvet a középpontba állító tanítás. A 80-as évek „Pataki-könyvei” (dr. Pataki Pál munkái) a nyelvtanulók és a kollégák számára váltak szinte máig hivatkozási alappá és viszonyítási ponttá. Ezekben a könyvekben is voltak memoriterek, de a korábbi leíró szövegek helyett dialógusokat kellett megtanulniuk a diákoknak. Ezek a dialógusok mindig egy-egy jól elhelyezett poénra futottak ki. További humorforrást biztosítottak a gunyoros, kissé elrajzolt illusztrációk. A Pataki-könyvön fölnőtt nemzedékek úgy mentek ki Franciaországba, hogy alapszókincsükbe beletartozott a suppositoire ’végbélkúp’. Nem úgy, mint anno, a század elején, Esti Kornél barátja, aki tankönyvéből csak ilyen mondatokat tudott előhúzni: Fürge postakocsisunk imént pattant nyeregbe. Előrelépést jelentett, hogy a nyelvtani magyarázatok esetében a szerző fölhasználta a korban újdonságnak számító kontrasztív vizsgálatok eredményeit. A remekül megválasztott irodalmi szemelvények megízleltették a diákokkal az eredeti nyelven olvasás különlegesen gazdagító élményét. Mindazonáltal a széleskörűen kedvelt könyv nem került monopolhelyzetbe. A Francia Intézet közvetítésével érkeztek külföldi kiadású nyelvkönyvek, amelyeket kipróbálásra, esetleg adaptálásra javasoltak magyarországi kollégáknak.

dr. Pataki Pál tankönyve a gimnáziumok első osztálya számára

A franciatanárok a 80-as években viszonylagos bőséggel juthattak hosszabb-rövidebb továbbképzési ösztöndíjakhoz. Szívesen emlékeznek az akkori OKTV-győztes fiatalok a helyezésükért kapott franciaországi jutalomutazásra.

Az 1980-as évek végén jelentős áttörés következett be minden idegen nyelv oktatásának történetében: elindultak a két tanítási nyelvű tagozatok. Nem mintha nem lett volna magyarországi előzményük: a francia nyelv vonatkozásában a premontreiek Gödöllőn tanítottak tantárgyakat idegen nyelven. Ez az oktatási forma olyan szintre juttatta el a lehetőséggel élni tudó tanulókat, ahol a nyelv végcél helyett eszköz a további tanulmányok folytatására. Ezekre a tagozatokra építhettek a 90-es években nyíló frankofón egyetemi képzések (BGF, BME stb.), franciaországi egyetemekkel való együttműködések. Franciából stabilan 10 körül van az országban az ilyen képzést nyújtó középiskolák száma. A helyszínek kiválasztásában szerepet játszott a decentralizálási törekvés: több tagozat kisvárosi gimnáziumokban alakult meg (Aszód, Pásztó, Mohács).

A mohácsi Kisfaludy Károly Gimnáziumban is működött két tannyelvű képzés
(Forrás: Wikimedia Commons / Pasztilla aka Attila Terbócs / GNU-FDL 1.2)

E képzési forma, miközben alapvetően sikeres és keresett a szülők és a tanulók részéről, problémákkal is küzd. Nem könnyű a tanárutánpótlást biztosítani, különösen a természettudományos tárgyak idegen nyelven való tanításához. A tankönyvhasználattal is több gond akad: a magyar nyelvű könyvek lefordítása nem mindig tart lépést a tananyag szemléleti és tartalmi változásaival. Az érettségit sem könnyű hozzáigazítani az általánosan érvényes vizsgakövetelményekhez.

A rendszerváltásnak minden más nyelvre is ható következménye az orosz nyelv kötelező voltának megszüntetése. Noha az orosz nyelv helyébe – persze nem adminisztratív szabályozás következtében, hanem a kor szellemének megfelelően – az angol lépett, a francia is nyertese lett a változásoknak, hiszen a középiskolákban a második nyelv pozícióján immár nem kellett osztoznia az angollal. A konkurenciát a szintén fölfutó német és a lendületbe jövő másik két neolatin nyelv, az olasz és a spanyol jelentették. Az örvendetesen megnövekedett tanulólétszám nagyobb számban igényelt tanárokat: az orosztanárok átképzésének programjából a francia is kivette a részét.

A 90-es évek eleje óta a France-Euro-Express (Michel Soignet és Szabó Anita munkája) tankönyvcsaládból tanul a középiskolások legnagyobb része. Ebben a könyvben a kommunikatív szemlélet tovább erősödött, a leckék az élőbeszéd köznapi fordulatait helyezik a középpontba. A nyelvtani progressziót szabadabban értelmezik, mint a korábbi könyvek, ez sokszor kritika tárgya. A civilizációs ismeretekhez modern módon közelítenek, az interkulturális kompetencia manapság kívánatos követelményei szerint. Az irodalmi szövegek szinte teljes hiányát sokan felróják ennek a tankönyvcsaládnak.

A France-Euro-Express egyik kiadása

A rendszerváltás tette lehetővé a civil szervezetek létrejöttét. Így alakult meg a Franciatanárok Egyesülete. Eddigi története elválaszthatatlan Darabos Zsuzsától, aki, – korábbi munkája folytatásaként – az egyesületet a továbbképzés, a tananyagfejlesztés és a szakmai érdekvédelem legfontosabb terrénumaként működtette.

A Franciaország felé nyitó új kezdeményezések sorában említendő a Magyar-Francia Ifjúsági Alapítvány létrehozása 1992-ben. Ennek az intézménynek, illetve a mögötte álló közös kormányzati támogatásnak köszönhető, hogy napjainkig több száz fiatal francia anyanyelvű tanár tanított az ország középiskoláiban.

Növelte a franciatanulás vonzerejét az immár 25 éve megrendezésre kerülő pécsi Francianyelvű Diákszínjátszó Fesztivál (FTLF), amelyet azóta is fáradhatatlanul szervez Vatai Éva, a Leőwey Gimnázium tanára. A fesztivál az évek folyamán nemzetközivé bővült, így gyarapítani tudta a nemzetközi kapcsolatok, utazások kínálatát. A találkozó „kistestvéreként” Nyíregyházán is van fesztivál, az általános iskolai színjátszók részére.

Az ezredforduló után indult útjára a nyelvi előkészítő évfolyamok (Nyek) rendszere. Ez a forma ismét az óraszámok jelentős bővítését tette lehetővé az intézmények egy részében.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A franciatanítás története szerencsére nem lezárt fejezet. Milyen gondokkal, kihívásokkal kell szembenéznünk ma?

Az általános iskolás korosztályban 2300-an tanulnak franciául. A középiskolai évfolyamokban több mint 20 000-en. Az oktatási statisztikák a tendenciákat is megmutatják. Az évezred eleje óta az általános iskolákban és a szakiskolákban csak az angolt tanulók száma nem lett kisebb, az összes többi nyelvé igen, méghozzá tetemesen. A gimnáziumokban valamelyest csökkent a francia nyelvet tanulók száma, ami igaz a többi nyelvre is, kivéve a spanyolt, mert az megduplázta a tanulók számát. A legnagyobb térvesztést a szakközépiskolákban szenvedte el a francia, több mint a felére csökkent a nyelvet tanulók száma. A másik tetemes visszaesés a nyelvszakos egyetemi hallgatók számában történt, ami egy egyébként örvendetes konjunktúrahelyzetben problémát okozhat. (A számszerű adatokat az oktatási statisztikai évkönyvek közlik.)

A jelenlegi középiskolás tankönyvsorozat fölött bizony eljárt az idő. Új, belső fejlesztésű tankönyvre van szükség, vagy a bőséges franciaországi kínálatot kell hozzáférhetővé tenni? A tankönyvkiadás új szabályozó rendszere igen nehéz helyzetet teremtett, az állami tankönyvkiadás monopolhelyzetre törekszik, az akkreditáció nehézkes folyamat.

A jelenleg érvényes NAT kimunkálásakor fölvetődött egy régi dilemma és egy csábító lehetőség. A dilemma így hangzik: az angol elsődlegességét elismerve érdemes lenne mégis egy másik, úgymond már kezdő szinten is bonyolultabb struktúrájú nyelvvel kezdeni, és azt követné az angol. Az érvelés szerint a „túl könnyű” angol után a diákok nehezen állnak át a ragozó, egyeztető nyelvek tanulására. A lehetőség pedig az volt, hogy az uniós ajánlások figyelembevételével már az általános iskolában elkezdődjék a második idegen nyelv tanítása.

Ez a megoldás ígéret maradt, de a legújabban fölvetődött kilencosztályos általános iskola újra aktuálissá teheti, hiszen érveket ad azok kezébe, akik szeretnék az általános iskolai időszakban elkezdeni a második nyelv tanítását. Reméljük, ez a szempont nem sikkad majd el az újabb szerkezeti átalakulás megvitatásakor.

Napjainkban 100 000 ember mondja magáról Magyarországon, hogy tud franciául. Egy évszázaddal ezelőtt, a csaknem kétszer akkor lélekszámú országban 84 000-en beszéltek ezen a nyelven. Van tehát előrelépés. Kulturális hagyományaink, európai értékeink, uniós kötelezettségeink egyaránt biztosítékot jelentenek arra, hogy a franciatanításnak nem csupán múltja és jelene van, hanem jövője is lesz Magyarországon.

Források, ajánlott olvasmányok

Medgyes Péter: Aranykor, Nemzeti Tankönyvkiadó 2011.

Vargyas Brigitta: L’enseignement du français en Hongrie in : Cathedra Magistorum 2011/12 Typotex kiadó pp.141-157

A nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája az általános iskolától a diplomáig

Fehér könyv 2012–18

Oktatási Statisztikai Évkönyv a 2013/14. tanévről

Az ELTE francia tanszék története

Bernard Lachaise: L’enseignement du français en Hongrie au XXe siècle. Revue d’histoire diplomatique 2011/1.

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Bernard Le Calloc’h : Aurélien Sauvageot et Kuno Klebelsberg In: Notre sentinelle avancée, ELTE Eötvös József Kollégium Budapest, 2012