Gyűlöletbeszéd: mindenki másképp csinálja
A gyűlöletbeszéd „forró téma”: hazánkban számos kísérletet tettek büntethetővé tételére, eddig sikertelenül. De mi a helyzet más országokban?
Magyar gyerekek kínai iskolában
Áll egy iskola Budapesten, ahol a bejárat fölött egymás mellett lobog a magyar és a kínai zászló, és ahol ugyanúgy megünneplik március 15-ét, mint a Holdújévet.
Az álomgyár születésénél rengeteg magyar bábáskodott. De mi történt azóta? Hogyan képviseltetjük magunkat mi, magyarok az amerikai filmiparban?
- Melyik a helyes forma: blogol vagy blogozik?
- Számon kérni valamit vagy valakit szoktunk?
Küldje el kérdéseit a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre!
Az oldal kísérleti jelleggel működik, így számos funkció még nem elérhető. Ha hibát talál, vagy ha elmondaná, miről olvasna még többet, kérjük írjon a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre.
Az angol-francia nyelvháború vajon sosem ér véget? Most német hangok is beleszólnak: az angol túlzott használata ellen tiltakoznak az EU-ban.
Túl sok az angol – tiltakoznak az EU más tagállamai, különösen Németország és Franciaország. No nem az angol állampolgárok számát sokallják, hanem az angol nyelv aránytalanul nagy szerepét az Unióban. Az EU hivatalos nyelvei közül az angol kapja a legnagyobb szerepet az intézményeken belüli kommunikációban, de még a munkaerő kiválasztása is „anglomán” – szólnak a kritikák.
Az adatok magukért beszélnek: legutóbb például az a hír keltett felháborodást, hogy 26 EU-s szóvivő közé 13 angol anyanyelvűt válogattak be – pedig az uniónak 22 hivatalos nyelve van, így talán nem ártott volna, ha minden nyelv képviselői képviseltethetik magukat.
Rossz nyelvek szerint ugyanakkor nem csupán az angol hegemóniája zavarja például az ellenzőket, hanem például a francia nyelv szerepét féltik. Hiszen a kezdetekkor a francia-német megbékélés egyik gyümölcseként jött létre az Unió, és a francia nyelv dominanciája jellemezte. Talán csak ezt sírják vissza a tiltakozók, amikor a nyelvek egyenjogúsága és egyensúlya mellett érvelnek?
A straitstimes.com honlap cikke szerint a változást a kelet-európai államok csatlakozása hozta. Amikor ugyanis a volt kommunista blokk államai beléptek az EU-ba, kivétel nélkül az angolt részesítették előnyben kommunikációs nyelvként, a francia pedig kiszorult a győztes helyről. Vajon az EU többi tagállamának mi lenne a fontos? A kiegyensúlyozott nyelvhasználat vagy csupán szerepcsere a domináns nyelvek között?