Túl sok az angol – tiltakoznak az EU más tagállamai, különösen Németország és Franciaország. No nem az angol állampolgárok számát sokallják, hanem az angol nyelv aránytalanul nagy szerepét az Unióban. Az EU hivatalos nyelvei közül az angol kapja a legnagyobb szerepet az intézményeken belüli kommunikációban, de még a munkaerő kiválasztása is „anglomán” – szólnak a kritikák.

Az adatok magukért beszélnek: legutóbb például az a hír keltett felháborodást, hogy 26 EU-s szóvivő közé 13 angol anyanyelvűt válogattak be – pedig az uniónak 22 hivatalos nyelve van, így talán nem ártott volna, ha minden nyelv képviselői képviseltethetik magukat.

Rossz nyelvek szerint ugyanakkor nem csupán az angol hegemóniája zavarja például az ellenzőket, hanem például a francia nyelv szerepét féltik. Hiszen a kezdetekkor a francia-német megbékélés egyik gyümölcseként jött létre az Unió, és a francia nyelv dominanciája jellemezte. Talán csak ezt sírják vissza a tiltakozók, amikor a nyelvek egyenjogúsága és egyensúlya mellett érvelnek?

A straitstimes.com honlap cikke szerint a változást a kelet-európai államok csatlakozása hozta. Amikor ugyanis a volt kommunista blokk államai beléptek az EU-ba, kivétel nélkül az angolt részesítették előnyben kommunikációs nyelvként, a francia pedig kiszorult a győztes helyről. Vajon az EU többi tagállamának mi lenne a fontos? A kiegyensúlyozott nyelvhasználat vagy csupán szerepcsere a domináns nyelvek között?