Nemzetközi szervezetek nemigen vannak meg hivatalos nyelvek nélkül – ha pedig már több mint egy nyelve van egy intézménynek, államközösségnek vagy szervezetnek, óhatatlan, hogy az egyik hangsúlyosabbá váljék a másiknál. A francia nyelv persze az angoltól szenved el efféle „vereséget” több fronton is: nemcsak az EU-ban, de már az Egyesült Nemzetek Szervezetében is fontosnak tartották felszólalni a vezető hivatalnokok nyelvük védelmében.

Az ENSZ kapcsán a diplomáciai nyelvhasználat egyoldalúságát fájlalják a franciák. Mint a Financial Times cikke beszámol róla, a kérdésnek az adott aktualitást, hogy Catherine Ashton kapta meg az EU külügyi biztosi székét. Az ő francia nyelvtudása pedig, ahogy arra a francia média nem habozott felhívni a figyelmet, igencsak gyenge lábakon áll. Épp ezért félő, hogy angolszász alapokra építi majd diplomáciáját – felháborodást keltve ezzel francia körökben, ahol a nyelvtudás és a hivatalos nyelvek erőviszonyai amúgy is érzékeny kérdésnek számítanak.

Ahogy Gerard Araud, Franciaország ENSZ-nagykövete hangsúlyozta: a nemzetközi szervezetnek bizony hat hivatalos nyelve van: az angol, a francia, az orosz, a kínai, a spanyol és az arab. Így nem kifogásolható az sem, ha ő – tekintve, hogy a francia ráadásul az ENSZ munkanyelve is az angol mellett – nem angolul, hanem franciául fogalmaz meg és ad ki egy programtervezetet.

Kevesen vannak azok, akik – mint például a brüsszeli érdekérvényesítő Jacques Lafitte – nem aggódnak ennyire az angol nyelv diplomáciai túlsúlya miatt. „Ma az angol olyasmi szerepet tölt be, mint annak idején a latin, és ez nagyon praktikus. Miért kellene tiltakozni a fölénye ellen?”