nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Madarak jönnek?

A városi ember sokszor nagyon utálja a varjakat. Randák is, kárognak is. Talán el sem tudjuk képzelni, hogy a varjú a tavasz első hírnöke lehet. Az obi-ugorok alig várják ezt a madarat, és ilyentájt épp a varjúünnepre készülődnek.

Gornyipov | 2014. április 4.
|  

A varjúünnepet nemcsak a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben ünneplik, hanem világszerte a különböző finnugor (baráti) társaságok is megülik. Észtországban amúgy is szokássá vált, hogy a finnugor népek minden jelentős ünnepéről megemlékeznek, az itt élő finnugor kisebbségek tagjainak bevonásával. A varjak érkezését több észtországi városban is nagy érdeklődéssel és ünnepséggel várják, ami a rokon népek hagyományainak tisztelete mellett azzal is magyarázható, hogy április környékén már mindenki a tavaszt emlegeti, és várja az egy-két fokos esős időben. 2014 áprilisában három helyszínen, Tallinnban, Tartuban és Narvában vehetnek részt az érdeklődők a varjúünnepen. De miért pont ez a madár vált a tavasz hírnökévé? És milyen egy autentikus varjúparty?

Őt várják
Őt várják
(Forrás: Wikimedia Commons / Marek Szczepanek / CC BY-SA 3.0)

A varjú napja

A varjú napja (hantiul Vurna hatl és manysiul Urna-ékva hotal) a tavasz ünnepe, a madarak visszatérésének napja. Az észtországi ünnepségek 2014-ben április 9–11. között lesznek, tehát szerdától péntekig, míg az ünnepet korábban általában április második szombatján volt szokás megtartatni. Később egybeesett az ortodox naptár szerint április 7-én ünnepelt angyali üdvözlettel, vagyis Krisztus fogantatásával. (A Gergely-naptárban ez március 25-ére esik, ekkor ünneplik a katolikusok Gyümölcsoltó Boldogasszony napját.)

A varjúhónap (рака тöлысь, kb. [raka tölüs]) ismeretes a komiknál, is, ők a márciust nevezik így. (A szerk.)

A varjúnak olyan fontos szerepe volt az obi-ugor népek kultúrájában, hogy nemcsak egy napot és egy ünnepet, hanem egy egész hónapot is erről a madárról neveztek el. Abban eltérések voltak, hogy a márciust vagy az áprilist nevezik-e így, de mind a hanti, mind a manysi hagyományos naptárban szerepelt varjúhónap, és a hantik egy csoportjánál, a vahi hantiknál ezzel a hónappal kezdődött az év.

2011-ben a varjúnapot a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben nemzeti ünneppé nyilvánították. Hanti-Manszijszkban a szabadtéri múzeumban szokták megrendezni az ünnepséget, mert az mégis autentikusabbnak tűnő környezetet biztosít a szertartáshoz.


A varjúnap tipikusan női ünnep, ugyanis ez a madár a gyerekek és a nők védőszelleme és pártfogója, egy ősi női istenség, a szülés zökkenőmentes lefolyásáért is felelős Kaltasz-ékva megtestesítőjének tartották. Ugyanakkor a Napnak is tisztelegnek ezen a napon, hiszen mind a Napnak, mind a varjúnak női lelket tulajdonítottak. A varjú egyébként több északi népnél a tavasz hírnöke, felébreszti a természetet és új életet hoz. A varjú Kaltasz-ékva megtestesítőjeként a szüléssel és a gyerekkel is kapcsolatos szimbólum. Úgy tartják, hogy az elköltözött nők és gyerekek lelke él tovább a varjúban. Másrészt a tavasz eljövetele az újjászületéssel és a termékenységgel is összekapcsolódik.

Ahogy Észtországban is, az obi-ogurok körében is szokás tavasszal madár formájú kalácskát sütni, amelyet aztán el lehet morzsolni és szétszórni a madaraknak. Vagy szokás még az ételeket asztalkára kitéve száraz (vértelen) áldozatot bemutatni. Ugyanakkor voltak családok, akik rénhúst is áldoztak a varjaknak, hogy azok később ne támadják meg a réncsordát.

Még szaladgál
Még szaladgál
(Forrás: Wikimedia Commons / Alexandre Buisse / CC BY 2.0 )

Ezenkívül is mindenki süt-főz ilyenkor, hogy meg tudja vendégelni a betoppanó ismerősöket és a rokonokat. Tipikus sütemény még egyfajta kalácska, amit a fára függesztenek fel, és a gyerekek leszedhetik és elmajszolhatják ezeket. A férfiak is áldozatokat mutatnak be ezen a napon, az ünnep főszereplői mégis a nők. Ők készítik az ételeket, ajándékozzák meg apróságokkal a gyerekeket, és ők mutatják be a rituális táncokat. Fejüket nagy kendőkkel betakarva a madarak tavaszi mozgását és szárnypróbálgatásait utánzó táncokat járnak.

És persze nem lenne igazi ünnep a varjúnap, ha nem kapcsolódnának hozzá mindenféle jóslások és előrejelzések. A természet különféle jeleiből ilyenkor az obi-ugorok igyekeznek kitudni, milyen hosszú lesz a tavasz, milyen halzsákmányra és bogyótermésre számíthatnak abban az évben.

Az ünnepből egy kis ízelítőt adhat a következő felvétel, amely a 2013-as jugrai ünnepségen készült, Marija Kuzminyicsna énekel rajta hantiul:

Az ünnephez népi ügyességi játékok is kapcsolódnak, pl. zsákbanfutás vagy kötélhúzás, illetve a gátfutás egy hagyományos változata, ahol gátak helyett kisebb felfordított szánokon kell átugrálni.

Az észtországi ünnepségek

A varjú az észt néphagyományban is van megjelenik, de itt koránt sincs ilyen kitüntetett a szerepe. Az észtek úgy tartják, hogy a holló fiókái változnak varjúvá, ha elfelejti őket a dél-észtországi Emajõgi folyóban megkeresztelni.

A hanti varjúünnep (Handi varesepäevelnevezést viselő rendezvényt három helyszínen is követhezi az észt közönség: Narvában, Tartuban és Tallinnban. Az észtországi programban a Hanti-Manszijszkban található Jugria Egyetem diákjainak fellépésén a nézők megismerhetik az ünnephez kapcsolódó hagyományos táncokat és énekeket, valamint megtekinthetik Ivan Golovnyov A kis Katyerina című filmjét. A következő videó a film ajánlója, ha nincs is lehetőségünk most Észtországba kiugrani, hogy megtekintsük az egészet, legalább ízelítőt kaphatunk a kis Katyerina világából. (Kiegészítés: a teljes film ezen az oldalon megtekinthető.)

Golovnyov maga is kiköltözött a tajgára, hogy le tudja filmezni a hanti kislányt és családját. Nagyon figyelt a részletekre, és így sikerült érdekfeszítő történetet kerekítenie egy átlagos hanti család mindennapjaiból. Azt rögzítette, hogyan fedezi fel egy kislány a körülötte levő világot, ugyanakkor rávilágított a szibériai tajga és tundra lakosainak legnagyobb problémájára is, hogyan lehet megőrizni a hagyományos életmódot, hogyan lehet fenntartani magunkat, amikor az olajtársaságok elveszik a földeket, és összeszennyezik a folyókat és a földet.

A kis Katyerina című filmben nemcsak a kislány növekedését láthatjuk, hanem a hantik életmódjának a változását, valamint az egyes évszakok tipikus munkáit, tevékenységeit. A kislány már egész kis korától kezdve felnőtt munkákat is végez, a világot az ő szemszögén keresztül látjuk, halljuk, hogyan próbálkozik meg a beszéddel, de eleinte csak artikulálatlan gügyögéseket hallhatunk a videón. A film egy trilógia első része, a Péter, öregapó és az Olajmező már komolyabban és közvetlenebbül vetik föl a környezetszennyezés és a hagyományos életmód ellehetetlenülése közötti összefüggést.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
6 szeverna 2014. július 20. 00:29

számomra értékes madár a varjú.meg aztán nem a megítélése a fontos.a cikk lényege hogy lehet hallani és látni hanti előadást.a másik a kis Katyerina.a kisfilm olyan életet mutat be amit valaha mi is éltünk,de mára sokan leértékelik,mert magasabb rendűnek tartja az ember magát minthogy így éljen.legalábbis egyszerűen.pont ezért csak skanzenben fogják mutogatni ezt az életformát,mindaddig míg az ember rá nem jön,hogy így is lehet élni.

5 Mackósajt 2014. április 10. 22:21

@Fejes László (nyest.hu): Hopsz, elnézést a szerzőtől.

Igen, tudom, hogy sokszor ez a közvélekedés, de pont erre akartam kilyukadni, hogy ezek szerint rossz a PR-juk.

4 Fejes László (nyest.hu) 2014. április 8. 21:22

@Mackósajt:

1. Nem az én cikkem, tehát nem én írom. :)

2. Azonban én is úgy vélem, hogy Mo-n ez a közvélekedés, én legalábbis ezt tapasztaltam.

3 Mackósajt 2014. április 8. 19:42

@Fejes László (nyest.hu): Igen, de azt írod a cikk bevezetőjében, hogy sokszor utálják őket, mert rondák és kárognak. Ezek szerint nem olyan jó a PR-juk. :)

Más kérdés, hogy én sem értek egyet azokkal akik sokszor nagyon utálják őket. A varjak nem csúnyák, és nem is olyan tolakodóak mint a galambok (pont azokat szokták tollas patkányoknak nevezni). Nálunk persze nem működnek tavaszhozóként, mivel egész évben jelen vannak.

Mindenesetre érdekes cikk. Érdekes látni azt is, hogy olyan hagyományok mint az egyes állatok érzelmi/spirituális társítása mennyire nem univerzálisak. Nálunk a varjú a halál madara, máshol meg pont a születésé.

2 Fejes László (nyest.hu) 2014. április 8. 10:31

@aszterixagall: Mondják, hogy a mókus is olyan, mint a patkány, csak jobb a PR-ja. Így lehet ez a varjúval is.

Egyébként meg: mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187703.htm

1 aszterixagall 2014. április 8. 09:28

Nem olvastam el a cikket, de muszáj hozzátennem, hogy a varjú talán az egyik legszebb madár (közvetlenül a holló után). Ha nem lenne ilyen gyakori, akkor szerintem többen gondolnák így.

Információ
X