nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Pipik és vesszőzés
A tyúkok napja

Ha megcsapdosod a tyúkod, termékeny lesz. Ezzel persze nem arra utalunk, hogy bármiféle összefüggés lenne a családi erőszak és a gyermekvállalás között. Sokkal inkább egy dél-észt ünnepet szeretnénk bemutatni.

Tulikas | 2014. március 7.
|  

Március eleje már a nemzetközi nőnap elterjedése előtt fontos ünnepnapnak számított Észtországban, különösen a déli területeken élő szettuk körében. Március 9-e az úgynevezett tsirgupäev (vagyis a ’madárnap’) a tavasz kezdete, a néphagyomány szerint ugyanis ezen a napon indulnak meg a költöző madarak északnak, hogy elhozzák a meleget az ilyenkor még általában hóborította vidékekre. Az ünnephez számtalan furcsa szokás kapcsolódik, ha ilyentájt Dél-Észtországba vetődnénk, vigyázzunk, mert alacsony szállnak a kakasok, és a pipik előszeretettel bújnak a férfiak nadrágjába...

Kakaskodók
Kakaskodók
(Forrás: Wikimedia Commons / Amshudhagar / CC BY-SA 3.0)

Szentek és kakasok

Az ünnepben kereszténység előtti és pravoszláv elemek keverednek (a szettuk orthodox hitűek). Ezt láthatjuk abból is, hogy a tsirgupäev mellett van egy másik neve is a jeles napnak, a szettuk sorokasveetnek is nevezik, amely az orosz ’40’ (szorok) és a ’szent’ (szvjatoj) jelentésű szavakból áll össze. Az elnevezés az ünnep egyházi tartalmára utal, ezen a napon ugyanis 40 (más források szerint 42) mártír halálára emlékeznek a hívők. Ennek a továbbgondolása eredményezhette azt, hogy a negyvenes szám és a madarak is összekapcsolódtak a néphagyományban. 

Úgy tartják, hogy ezen a napon negyven madár dönt úgy egyszerre, hogy a csőrét a nyár felé, fejét a nap felé igazítva (szettu nyelven suu suvõ poolõ, pää päävä poolõútra kel Észtország felé. A negyvenes számnak még egy szempontból fontos szerepe van az ünnepben. Ha ezen a napon hideg van, akkor még negyven napig nem is fog fölmelegedni az időjárás.

Egy észt tavaszünnep nem lehetne teljes egy kis mágia, termékenységvarázslás és nagy adag sütemény elkészítése nélkül. Tehát ahogy az dukál, a madarak, illetve a szentek tiszteletére külön süteményt is készítenek, amelyből nemcsak a ház népe lakmározik be, hanem a tollas jó barátoknak is illik kikészíteni egy adagot. Lustábbak szétszórhatják a morzsákat az udvaron, de ha biztosra akarunk menni, akkor tanácsos külön erre az alkalomra egy mutatós etetőt fabrikálni.

Például ilyet
Például ilyet
(Forrás: Wikimedia Commons / Tony Alter / CC BY 2.0)

Mivel a szettuk szerint a süteménynek gyógyító és védőereje is van, szokás belőle adni a lábasjószágoknak és az azokat gondozó pásztoroknak is, méghozzá nem akármikor, hanem a hosszú tél után azon a reggelen, amikor először hajtják ki az állatokat legelni. A varázssütinek a formája is kötött, madár alakúra formázzák, és időnként meg is töltik gombával vagy bogyókkal. A védőfunkció mellett azt is el akarják érni vele a gazdák, hogy a madarak ne dézsmálják meg később a termést. A szettuk ugyanis úgy tartják, hogy ha a szárnyasok tisztességesen meg vannak vendégelve, akkor nem fogják később bosszúból a drága bogyókat lecsipegetni.

De nemcsak a vándormadarakra gondolnak ezen a napon, a házi baromfiudvar sem ússza meg ráolvasások-varázslások nélkül. Két célja is van a procedúrának. Először is rá kell venni a tyúkokat, hogy sok tojást tojjanak, hogy a család ne maradjon majd szégyenben a húsvéti ünnepekkor sem. Ezt úgy lehet kivitelezni, hogy enni adunk a tyúkoknak, és közben kisseprűvel vagy vesszővel feléjük suhintunk és győzködjük őket, hogy Luu mune, vagyis Hozz/tojj tojásokat! Ez a módszer állítólag azt is elintézi, hogy az oktondi baromfinép ne tévedjen a kerti veteményesbe vagy a bogyósbokrok közé, és ne tegyen bennük kárt.

Más módszerek is voltak a háztáji szárnyasok meggyőzésére. Voltak, akik férfiak nadrágszárán bújtatták át a szerencsétlen állatokat, mások a szép szettu övüket kör alakban letették a földre, mintegy védőgyűrűt vonva a tyúkok köré. A kakas már sokkal rosszabbul járt, ugyanis őt földobták, vagy helyenként átdobták a tetőn.

És mi folyik a szomszédban?

A költöző madarak üdvözlésének szokása az oroszoknál is, illetve az egyik szomszédos finnugor népnél, a líveknél is megtalálható (volt). Itt az volt a szokás, hogy a falu népe kivonult a tengerpartra valamilyen magaslatra, és ott üdvözölte a költöző madarak érkezését, dallal és süteménnyel. A süteményből a fenyőkre aggatott etetőkbe is jutott. A líveknek volt egy daluk, amelyet erre a különleges alkalomra tartogattak, és a szövege mágikus tartalmú volt. A „megidézett” madaraktól azt kérték, hogy erdeikbe jó állatokat küldjenek, a rosszakat meg küldjék valaki más eredejébe, a gyenge lepényhalakat másik tengerbe hozzák, a zsíros halakat az övékbe, és természetesen a rossz legényeket és a csúnya lányokat más faluba, őhozzájuk csak a jó fiúkat és a szép leányzókat hajtsák (milyen szép „dögöljön meg a szomszéd tehene” típusú gondolatok ezek). A dal hatásos lehetett, mert később észtre is lefordították. Az észt rádió archívumában meghallgatható az észt változat egy gyerekkórus előadásában (a felvétel 22. percében). A dalt feldolgozta az egyik leghíresebb kortárs észt zeneszerző, Veljo Tormis. Alább ezt a változatot hallgathatjuk meg:

Bár a tsirgupäev elsősorban a szettuk ünnepe, egész Észtországra jellemző a tavaszvárás és a madarak figyelése. Március tájt már valóságos verseny van az észtek között, ki látja meg az első költöző madarat, és ki lát különlegesebbet. Ilyenkor már mindent a tavasz jelének tekintenek. Ha háromszor károg a varjú, az már a kikelet érkezését mutatja, ugyanígy a cinege dala is a gyors felmelegedésre utal, a barázdabillegető pedig azért jön, hogy hosszú farkával feltörje a jeget a folyókon.

Jégtörő
Jégtörő
(Forrás: Wikimedia Commons / Andreas Trepte / CC BY 2.5)

Az észtek a költöző madarakat olyan szeretettel köszöntik, mintha távoli rokonok érkezésének örülnének. A hosszú tél után nehezen várják a tavaszt, így nem csoda, hogy a nőnapot is inkább tavaszünnepnek tekintik, amikor a nők örülnek annak, hogy a hóból mintegy kiolvadva újra láthatókká válnak, amit a férfiak persze igyekeznek észre is venni, és virággal és apró figyelmességgel jutalmazni.

A régi hagyományok és a modern technika ötvözése nem idegen az észtektől. A 2013-as évben úgy ünnepelték a madárnapot, hogy bekameráztak egy sasfészket, ahol az élő közvetítés segítségével követhették az érdeklődők a szárnyas való világot. A legizgalmasabb pillanatokról videófelvételek is készültek. Egy ilyet láthatunk alább:

A valóságshownak még külön fóruma is volt, amelyet a bejegyzések tanúsága szerint külföldi madárrajongók is követtek. Bár nálunk tengeri sas nem él, mi sem maradunk le az észtektől, ha saskukkolásról van szó, az érdeklődők például egy rétisas és egy parlagi sas mindennapjait is nyomon követhetik. 

Források

Az észt jeles napok adatbázisa

Rádióműsor a tsirgupäevről

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X