Hátborzongató történetet közöl a kiváló Konspirációs teóriák blog. Az Ideglelés (The Blair Witch Project) című film történetére igen sokban emlékeztet:az események rekonstruálásában itt is nagy szerepet játszanak a kirándulók által készített felvételek – még ha csak fekete-fehér képekről, és nem videóról van is szó. Ez a történet az ötvenes évek végének Szovjetuniójában játszódik, és azért foglalkozunk vele, mert finnugor vonatkozása is van. Erre a poszt szerzője, Tiboru is felhívja a figyelmet:

a kilenc főre fogyatkozott csapat pedig folytatja útját az észak-keleti hegyek felé, a bennszülött manysi vadászok (más néven vogulok, amúgy finnugor nyelvrokonaink) ösvényeit követve.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A helyszín a Yandex térképén valamivel részletesebb, mint a Google-én, de csodát ettől se várjunk.

Bár egyébként nem lenne indokolt, hogy megdicsérjük a szerzőt azért, mert helyesen írja le a nép neveit, vagy mert sikerült összepárosítani a nép külső és belső elnevezését, a magyar blogtérben, a sajtóban, sőt, iskolai tankönyvekben is találkoztunk már olyan adatokkal, hogy úgy érezzük, kár lenne fukarkodnunk a főhajtással. (Azt viszont szomorúan állapítjuk meg, hogy a szerzőnek nem sikerült megbirkóznia a történet főhősének nevével: a Дятлов helyes átírása ugyanis Gyatlov. Sajnos az orosz nevek átírásába máshol is beletört a szerző bicskája.)

Persze csak a dicséret kedvéért nem említenénk a cikket. Ami érdekes, az az, hogy az egyik verzió szerint a manysik keze is benne volt a turisták csúnya végzetében. Ezzel kapcsolatban azért lenne egy-két szavunk.

Felröppentek olyan hírek is, melyek szerint a helybéli manysi vadászok ölték volna meg a hegymászókat, mert őseik szellemének megszentségtelenítőit látták a turistákban. Igaz ugyan, hogy – amint azt említettük –  a holttesteken nem voltak külsérelmi nyomok, de a manysiknak nem is volt szükségük arra, hogy lemészárolják Djatlovékat; elég, ha rájukijesztettek valamivel az éjszaka folyamás, s arra kényszerítették őket, hogy hiányos öltözékben kirohanjanak a mínusz huszonakárhány-harminc fokba, a természet elvégezte a többit.

És hogy miért nem csináltak ebből ügyet a hatóságok? Nos, abban az időben (1958-1960) nagyon komoly altalaj-feltárások folytak a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzetben, mert jelentős kőolaj-tartalékokra bukkantak, s a kitermelés előkészítése folyt; senkinek nem hiányzott volna nyílt konfrontációba keveredni az őslakosokkal. Lehet, hogy a háttérben még alku is köttetett a törzsi vezetőkkel: hivatalos oldalról nem forszírozzák a kilencrendbéli emberölés elkövetőinek felkutatását, a másik oldalról pedig nem gördítenek akadályokat a kőolaj/földgáz kitermelői elé.

Mivel csak egyetlen forrás említi, nem is hangsúlyozom azt az állítólagos manysi legendát, mely szerint a Halálhegy onnan kapta a nevét, hogy valamikor évszázadokkal ezelőtt kilenc (!) manysi vadász lelt furcsa, megmagyarázhatatlan halált a környéken, holmi repülő szellemek miatt. A vadászok bordái összetörtek, s megfagyott tetemeikre csak hetekkel később bukkantak a hozzátartozók...

Természetesen nem akarunk azzal előállni, hogy nem, a manysik kivétel nélkül talpig becsületes emberek, ők bizony nem csinálnak ilyesmit. Azt azonban megjegyeznénk, hogy a cikk egy halom olyan jelenséget említ, melyek aligha magyarázhatóak egyszerű manysik közreműködésével – persze ha a szellemek garázdálkodtak, az más ügy. Viszont ha egyszerű vadászok végeznek a kirándulókkal, akkor a nem túl forgalmas környéken bőven lett volna idejük úgy eltüntetni a holttesteket, hogy soha senki se akadjon rájuk. (A források szerint egyébként a környék nem számít szent helynek.)

Az azonban, ahogy a hatóságok és a manysik viszonyát bemutatja a cikk, a helyi viszonyok ismeretének teljes hiányáról tanúskodik. A szovjet hatóságokról sok mindent el lehet mondani, de hogy alkudoztak volna a szibériai őslakossággal, azt nem. (Persze Moszkvában vagy Leningrádban sem a magántulajdon szentségének tiszteletben tartása jelelmezte a szovjethatalmat, és akkor a Gulágokról még ne is beszéljünk.) A szomorú tény az, hogy a bolsevik vezetés semmibe vette az őshonos népek képviselőit. A harmincas évek elején például a Kazim folyó mellett élő hantik keltek fel a kulákosítás, illetve a gyermekeik bentlakásos iskolákba hurcolása ellen. Az oroszok repülőgépekről bombázták a sátrakat, a férfiakat megölték, a nőket és a gyerekeket élelem, tüzelő és fegyver nélkül kint hagyták a tundrán. A negyvenes években szigvai manysi vadászokat vádoltak meg felkelés előkészítésével – a bizonyíték az volt, hogy fegyvereik voltak. Többszáz férfit végeztek ki (az eleve csak néhány ezer lelket számláló népből).

Ha tehát az ügyben valóban felmerült volna a manysi vadászok érintettsége, akkor a reakció várhatóan sokkal inkább a környék őslakosságának utolsó szálig való kiirtása lett volna. Ha valóban éppen ásványkincsek után kutattak a környéken, inkább azon kell csodálkoznunk, hogy hogyhogy nem ragadták meg az alkalmat, és nem semmisítették meg a tragédiát ürügyül felhasználva a környék őslakosságát. A történetben leírtak koránt sem tanúskodnak helyismeretről, sokkal inkább az őslakosság és a gyarmatosítók közötti viszonyról alkotott sematikus, kissé idealizált és általánosító elképzelésekről.

A manysi verzióval kapcsolatban még azt is érdemes megjegyezni, hogy az orosz wikipédia a bűnügyi verziók között két olyat is említ, mely a Konspirációs teóriák posztjából kimaradt:

1. Felmerült, hogy a turistákkal szökött fegyencek végeztek. Mivel a Szovjetunió tele volt lágerekkel, se szeri, se száma azoknak a történeteknek, amikor ezek környékének polgári lakossága szökött rabok áldozatává vált. A verzió ellen szól azonban, hogy ebből az időből nem maradt fenn szökésről szóló dokumentum, és az évszak nem is volt a legalkalmasabb a szökésre. Ráadásul a turisták felszerelése érintetlenül került elő, márpedig a fegyencek alighanem magukkal vitték volna az ételeket-italokat, pénzt, felszerelést.
2. Egy másik verzió szerint fegyenceket üldöző katonák tévesztették volna össze a turistákat a szökevényekkel. Ez a verzió is valószínűtlen. (Természetesen csak akkor, ha nem a szellemekkel és ufókkal kapcsolatos találgatásokkal vetjük össze.)

Egy kis nyelvészkedés

Az Ivgyel környékén élő felső-lozvai manysik egy csoportja igen érdekes helyzetbe került. A nyolcvanas évek végi felfordulásban a hatóságok egyszerűen elfeledkeztek róluk, néhány évig szabadon, függetlenül, a külvilágtól elzárva élhették életüket. Csak közel egy évtized elteltével, amikor valamelyikük megbetegedett és orvoshoz kellett vinni, jelentek meg újra egy orosz településen, a hatóságok azt sem értették, honnan bukkantak fel hirtelen. Ez a rövid ideig tartó függetlenség kissé meghosszabbította a helyi manysi nyelv életét – eloroszosodásuk folyamatban van.

A környéken a manysi nyelv felső-lozvai nyelvjárását beszélik, mely az északi-manysi egyik (legdélebbi) változata. A Lozva folyó középső és alsó folyása mentén már a nyugati-manysit beszélték valaha. Számunkra nagy szerencs, hogy az északi-manysival van dolgunk, mert ez a legjobban dokumentált, máig is élő nyelvjárás.

A cikk máshol említi, hogy a hegyet Halat Szjalnak hívták, és ez magyarul ’a halál hegyé’-t jelenti. Az orosz wikipédia azonban Холат-Сяхыл-t ír, amit magyarra inkább Holat Sahölként (az ö helyett esetleg e-vel) írhatnánk át, fonetikus átírása pedig a leginkább elterjedt lejegyzésmódban, a Setälä-átírás modern változatában valószínűleg χolat śaχəl lenne. Pontosan azért nem lehet megállapítani, mert a cirill átírás nem jelöli a magánhangzó-hosszúságot, ami itt fontos lehetne. A másik fontos információ, hogy az orosz hangsúlytalan [a]-t а és о is jelölheti: lehet, hogy az első szó χalat, csak oroszul írják о-val (hasonlóan a korábbi cikkünben említett Vezsakari esetéhez). E lehetőség ellen szólna, hogy a manysiban, akárcsak a magyarban, első szótagi hangsúly van. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az orosz megtartotta az eredeti manysi hangsúlyt. Sőt, elképzelésünket az is alátámasztja, hogy az interneten a Халат-Сяхыл csaknem annyiszor (4470) fordul elő, mint a  Холат-Сяхыл (6550).

Lássuk, mit jelenthet a kifejezés!

A második elem a kevésbé kemény dió: ez egyértelműen a śaχəl szóval azonosítható, ami viszont több dolgot is jelenthet: egyfelől ’viharfelhő’-t, másfelől magát a ’vihar’-t, illetve az azt kísérő ’mennydörgés’-t; másfelől lehet ’gomolyag, kerekded rakás’, harmadrészt ’bokor’, ’bozót’ vagy ’facsoport’. (Nyilvánvalónak tűnik, hogy a ’gomolyag’ az eredeti jelentés, a többi jelentés ebből ered.) Ezek közül leginkább a ’bozót’ vagy a ’facsoport’ jöhet számításba. Láthatjuk tehát, hogy hegyről szó sincs.

Első pillantásra úgy tűnik, a ’halál’ közelebb áll a valósághoz, mint a ’hegy’. A χōla ugyanis ’hullá’-t, ’dög’-öt jelent, így a χōlat śaχəl jelentheti azt, hogy ’hullák/dögök bozótja/ligete’. Az orosz wikipédia szócikke kifejezetten azt állítja, hogy a hely neve: ’hullák hegye’ (nem pedig ’halálhegy’)! (Más forrásokban az is előfordul, hogy a hely neve manysiul azt jelentette, hogy „ne menj oda”, illetve „a kilenc hulla hegye”.) De vajon ha valaki téved az egyik elem jelentésében, nem tévedhet-e egy másikéban is? Lehet-e valószínűbb elnevezést találni? Nos, talán igen.

Mi lehetne természetesebb alapja egy liget megnevezésének, mint az, hogy milyen fákból áll? Vajon találunk-e olyan fanevet, melyből a fenti elnevezés keletkezhetett? Nos, igen! A χāľ szó azt jelenti, ’nyírfa’, enenk többes száma χāľət ’nyírfák’. Ezt cirill betűkkel így írnánk le: хальыт. Csakhogy a ьы az oroszoknak meglehetősen szokatlan kapcsolat, és ezért a szót így is leírhatják: халят. Találunk-e erre adatot? Nos, ha Халят-Сяхыл-re nem is, de Холят-Сяхыл akad. (A találatok többségénél ugyanaz a szöveg ismétlődik, ráadásul ugyanabban a szövegben a Холат-Сяхыл is előfordul.) Természetesen akkor lehetnénk biztosak a dolgunkban, ha tudnánk, hogy ez a korábbi alak. Így azonban csak az egyik lehetséges verziónak tarthatjuk, hogy a hely neve eredetileg ’nyírfák ligete’ jelentésű volt, később aztán elferdült alakban élt, és talán már a tragédia után merült fel a kérdés, mit is jelent a hely neve, és ekkor váltották fel a hullák a nyíreket.

Ugyanakkor ez a megoldás sem egészen megnyugtató, hiszen akár hullákról, akár nyírekről van szó, nem jellemző, hogy ezek az elemek a földrajzi nevekben többes számban álljanak. Valószínűbb tehát, hogy olyan szót kelelne keresnünk, melyben a t a tő része – ilyenre azonban nem sikerült rábukkannunk.

Ezek után mondja valaki, hogy a nyelvészet nem sokkal rejtélyesebb és izgalmasabb, mint holmi halálesetek!

Irodalom

A Djatlov-incidens

The Blair Witch Project

Гибель тургруппы Дятлова / Dyatlov Pass incident

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése