Eddig már két írásunkban foglalkoztunk a magyar krónikák őstörténeti vonatkozású információinak értékelésével (Egy névtelen szerző a magyarok kijöveteléről, Hunok és magyarok – kéz a kézben). Közben áttekintettük a krónikák keletkezésével kapcsolatos tudnivalókat is.

Két témakör iránt érdeklődtünk különösen: mit tudtak a krónikások a magyarok honfoglalás előtti vándorlásáról, és volt-e valami ősidőkből származó tudásuk a hun–magyar rokonságról, avagy az egészet ők találták ki.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A 14. századi krónikakompozíció és folytatásai

Midőn Kézai Simon krónikáját befejezvén letette a pennáját, a budai ferences (minorita) kolostorban vették föl a mese elejtett fonalát. Kristó Gyula leginkább a tartalom elemzésével jutott arra a következtetésre, hogy egymás után négy szerző is dolgozott a krónikán. Ifj. Horváth János szerint a szöveg egységes, ritmikus prózában íródott, ezért ő egyetlen szerző munkájának tulajdonította.

A minoriták a Ferences rend egyik ágát alkotják, nevük a „fratres minores” = kisebb testvérek elnevezésből alakult ki. A Minorita rend a koldulórendek közé tartozik, igehirdetéssel, oktatással, missziós tevékenységgel foglalkozik.Így jött létre a szakirodalomban 14. századi krónikakompozíciónak nevezett mű alapszövege. Ez a Budai Krónika családjában maradt fönn a legteljesebb formában. E csoportba a következő művek tartoznak: Budai krónika, Sambucus-kódex, Acephalus-kódex, Római (Vatikáni) kódex és a Dubnici kódex. Közülük különösen érdekes a Budai krónika. Szerzője a ferences krónikát folytatva művébe másolta Küküllei János Nagy Lajos-életrajzát, majd a király halála után bekövetkezett események leírását egészen 1468-ig. Ezeket az utómunkálatokat Hess András végezte el, aki 1473-ban ki is nyomtatta a Budai krónikát. Ez volt az első nyomdában előállított magyar könyv.

A budai kolostorban megkezdett krónikából a második magyar Anjou-király, Nagy Lajos idején készült egy újabb szerkesztés. Ezt a legelső mondatából tudjuk: „Az Úr ezerháromszázötvennyolcadik évében, ugyanazon Urunk mennybemenetele nyolcadában, kedden kezdtem el ezt a krónikát…” Jakubovich Emil szerint talán Kálti Márk ferences szerzetes lehetett, aki mindezt leírta, egykor udvari pap és a királyi kápolna őre. Ez a mű is több kódexben maradt fenn.

Kálti Márk szövegének felhasználásával készült a királyi udvarban a Képes krónika, amelynek különleges értékét illusztrációi adják. 147 színes miniatúra díszíti. Ezek között vannak kisebb-nagyobb önálló képek, 99 motívumot, jelenetet pedig iniciáliaként festettek meg. Tudunk egy bizonyos Hertul nevű, talán itáliai származású művészről, aki Károly Róbert udvarában dolgozott. Tudását és hivatalát átadta utódainak. Több kutató úgy véli, hogy a Képes Krónikát Hertul fia Miklós illusztrálta. Miniátor vagy illuminátor a neve annak a művésznek, aki a kódexeket a lap szélén mintákkal díszítette, egyes kezdőbetűket kicirkalmazott (ezek az iniciálék), olykor pedig kisméretű képeket is festett a szövegrészek közé.

Ebbe a körbe tartozik még a Teleki-kódex, a Csepreghy-kódex, a Béldi-kódex és a Thuróczi-kódex vagy -krónika. Thuróczi János utal rá, hogy ismerte a szerzetesek művéből másolt és összeállított mindkét 14. századi krónikaszerkesztményt:

Azt tapasztaljuk, hogy a régi kor történetírói a hunok, vagyis magyarok eredetét egymásnak ellentmondó módon írták meg, s mind a mai, mind a régi idők emberei különbözőképpen vélekedvén róluk, nem csekély ellentmondást tartalmaznak ebben a kérdésben. Van ugyanis két krónikakötetünk, amely az ő eredetükről és történetükről ad felvilágosítást, s amelyet – mint feltehető – az egykor megboldogult Károly és Lajos magyar királyok idejében szerez­tek; ámde ezek a többi történetírótól is, de még egymástól is eltérnek, főként a népek eredetének a megvilágításában. A kettő közül az egyik a Genezis tízedik fejezetére, a másik a tizenegyedik fejezetére alapítja leszármaztatását. (Horváth János fordítása)

A keresztény Európa középkori történetírói Noé három fiától származtatták az általuk ismert világ népeit. Természetesen Noé fiaitól eredtek a magyarok is. De melyiktől? És hogy volt tovább? A Budai krónika másképp vezeti le a családfát, mint a Képes krónika.

Az ősmagyar vérvonal a Budai krónika szerint (a szöveg hűen követi Kézai Simon leírását):

Továbbá, hogy az özönvíz pusztítása következtében Noén és három fián és ezeknek feleségein kívül minden élőlény elpusztult, hetvenkét törzs származott végül Szemtől, Khámtól és Jáfettól az özönvíz után. Szemtől 22, Khámtól 33, Jáfettól tizenhét. Ezek a törzsek pedig akkor – miként Josephus mondja – a héber nyelvet használták. A kétszázegyedik évben az özönvíz után Nemroth óriás, Thana fia Jáfet magvából egész rokonságával együtt egy tornyot kezdett építeni…

Nemroth óriás a nyelvek összezavarodása után, mint mondják, Eiulath földjére távozott, ezt a vidéket abban az időben Persisnek nevezték. És itt két fiút nemzett feleségétől, Enéhtől, mégpedig Hunort és Magort, akiktől a hunok, vagyis a magyarok származnak. (Horváth János fordítása)

A Képes krónika leszármazási rendje:

Miként a Teremtés Könyve tizedik fejezetében írja a történetírás tanítómestere: „Ezek Noé fiainak nemzetségei: három fiától, nevezetesen Sémtől, Kámtól és Jáfettól a vízözön után hetvenkét nemzetség származott. Jáfettól tizenöt, Kámtól harminc, Sémtől pedig huszonhét.” …

Jáfet második fia Magóg; Jeromos szerint ettől származnak a szittyák…

Kám fiai: Kus, róla nevezték el az etiópokat, mert héberül Etiópiát Kusnak hívják…

Kus nemzette továbbá Nimródot; ő az, aki Noé maradékát az úr ellenében város és torony építésére vezette, amelyről a Teremtés Könyvének tizenegyedik fejezete szól, mondván: „Ő kezdte a hatalmasságot a földön, mert hatalmával másokat maga alá vetett…

Nyilvánvaló ebből mindenkinek, hogy Hunor és Magor, a magyarok ősei [nem] Nimród fiai voltak, aki Kus fia, aki Kám fia volt, akit Noé megátkozott; mert akkor a magyarok nem Jáfet nemzetségéből származnának, miképpen pedig Szent Jeromos mondja; azért sem, mert Nimród sosem lakott a Tanais folyó környékén, mely keleten van, hanem az óceán tengerénél. Miképpen tehát a Szentírás és a szent doktorok mondják, a magyarok Jáfet fiától, Magortól származnak… (Geréb László fordítása)

Amint látjuk, megoszlanak a vélemények, hogy Noé melyik fiától származott Nemroth/Nimród, illetve ő volt-e a magyarok ősapja, vagy pedig Magóg/Magor. Ebben a több évszázados vitában nem kívánunk állást foglalni, mivel nincsenek sem érveink, sem ellenérveink. Viszont leszögezhetjük, akárki is volt a magyarok ősapja, bizonyosan korábban élt, mint a honfoglalást megelőző pár évszázad, mely korszak jelen írásunkban minket leginkább foglalkoztat.

A magyar őstörténet a 14. századi krónikákban

A magyarság vándorlásához kapcsolódó emlékek a Kézai Simon krónikáját követő években tovább halványultak, avagy elvesztették jelentőségüket, s ezért a krónikaírók szándékosan mellőzték őket. Amennyiben ez utóbbi a helyes magyarázat, akkor ez csak a hun–magyar legenda kanonizálódása miatt történhetett. A Budai krónika és a Képes krónika teljesen a Kézai által lefektetett síneken robog tovább: ugyanazt írja Szkítiáról, mint elődje, csak a hely- és népnevek írásában van bizonytalanság, a forráshoz képest romlott alakokat találunk. A hunok csatározásai Európa ellen és Európáért ugyanúgy a magyarok régi dicsőségét bizonyítják, mint Kézainál. Nagyon valószínű, hogy a magyar királyságban az 1330-as évekre a hun–magyar rokonság államilag támogatott és hirdetett történelemfelfogássá vált. Ez az idea a szomszéd államokkal szemben erősítette a magyar királyság pozícióját.

Anonymusnál még találunk egy fontos emlékmorzsát a vándorlás útjába eső akadályok leküzdéséről:

Hosszú napokig pusztaságokon haladtak keresztül, az Etil folyón pogány módra tömlőn ülve keltek át, s nyomát sem találták városoknak vagy emberi életnek. Szokásukkal ellentétben nem maguk készítette ételekkel éltek, hanem hússal és hallal táplálkoztak. (Veszprémy László fordítása, HKÍF: 288.)

A fenti mondatok Kézai gestájából már hiányoznak, noha bizonyos jelekből arra következtethetünk, hogy a szerző ismerte Anonymus művét. A következő részlet a megőrzött szájhagyomány és Anonymus gestájára visszavezethető ismeretek keveréke:

…ők pedig zászlót bontva kivonultak, s átkeltek a besenyők és a fehér kunok földjén. Ezután Szuszdalt, Ruthéniát és a fekete kunok földjét támadták meg, végül egészen a Tisza folyóig jutottak… (Bollók János fordítása)

Kézai mondata megmaradt a Budai Krónikában:

Bevonultak hát a besenyőkhöz és a fehér kunokhoz, azután a szuzdáliakhoz, ruténokhoz, majd pedig bevonultak a fekete kunok földjére. Innen kiindulva elérkeztek a Tiszához. (Horváth János fordítása)

A meótiszi szarvasvadászat és a hun–magyar testvériség mellett teljesen fölösleges a magyarok Kárpát-medencébe vezető útjáról írni. Ezt ismerte föl a Képes krónika szövegírója (Kálti Márk?), aki tájleírást faragott az eredeti hírből, és kiegészítette az északi vidékekről máshonnan szerzett adataival:

Magában Szittyaországban elég dúsan van berek, erdő, kellemes növényzet, dúslakodik különféle vadakban. Keleti szomszédsága a besenyők és fehér kunok. Nyugati szomszédsága: az északi tenger táján Szuzdalig erdős kietlen, melyen ember át nem hatolhat; mondják, hogy ez nagy kiterjedésű, s kilenc hónapig egyfolytában sűrű köd üli meg, a nap se látszik ama hónapokban, csak júniusban, júliusban, augusztusban, s akkor is csak naponta annyi óra hosszat, amennyi a hatodik órától a kilencedikig tart. (Geréb László fordítása)

E szerkesztői huszárvágással a krónikában Hunor és Magor meótiszi bolyongására korlátozódott a magyar őstörténet. Cserébe az olvasó részletesen tájékozódhatott a hunok történetéről, ahogy azt Kézai bevezette a magyar krónikákba, és a szöveg őrizte a székelyek különállásáról, a többi magyarnál korábbi Kárpát-medencei jelenlétéről szóló hagyományt is.

A jó, a rossz és a szűz – honfoglalás előtti epikus hagyomány a 14. századi krónikakompozícióban?

A hunok és magyarok rokonságának, sőt azonosságának hirdetése mögött tudatos nemzetépítő tevékenység, folyamatos királyi akarat sejthető. A magyarság hunoktól örökölt jogainak és ősi dicsőségének megörökítése mellett a krónikák a királyi hatalom erősítésének célját is szolgálták. A furfangos állami propaganda részeként a 14. századi krónikák egy ősi motívumokkal rendelkező történetet is terjesztettek. Így meséli a Képes krónika Szent László király kalandját a leányrabló kun vitézzel:

Szent László herceg meglátott egy pogányt, aki lova hátán egy szép magyar leányt hurcolt magával. Azt gondolta tehát Szent László herceg, hogy ez a váradi püspök leánya, és ámbár nehéz sebben volt, mégis nagy hamar üldözőbe vette lova hátán, melyet Szögnek nevezett. Midőn azután lándzsavégre megközelítette, semmire sem ment vele, mert az ő lova sem maradt vissza semennyit sem; így mintegy kartávolság volt a lándzsa hegye és a kun háta között. Rákiáltott tehát Szent László herceg a leányra és mondá: „Szép húgám! Fogd meg a kunt övénél, és vesd magad a földre!” Az meg is tette. Mikor a földön hevert, Szent László herceg közelről át akarta szúrni a lándzsával; a leány akkor nagyon kérte, ne ölje meg, hanem bocsássa el. Ebből is kitetszik, nincsen hívség az asszonyokban, bizonyára fajtalan szerelemből akarta megszabadítani. A szent herceg azután sokáig mérkőzött a férfiúval, majd elvágta inát és megölte. De az a leány nem a püspök leánya volt. (Geréb László fordítása)

A Képes krónika Magyarországra történt visszakerülése kapcsán Hoffmann Edith azt írta a Magyar Művészet című folyóiratban, hogy a krónika miniátora kiválóan ismerte a magyar szentek legendáit és a magyar honfoglaláshoz kapcsolódó mondákat, ezért a képei olykor több információt hordoznak, mint a krónika szövege. Ezt látjuk a fentebb idézett történettel kapcsolatban is.

Jankovics Marcell a krónikák szövegét és a történet képi ábrázolásait egy ősi dualisztikus mítosz adaptációjaként értelmezte. Csillagok között fényességes csillag című könyvében kifejti, hogy Szent László és a kun vitéz küzdelme a jó és a rossz, a fény és a sötétség évszakonként visszatérő, végtelenített, örök háborújából vezethető le. A történetet a csillagképek változásai ihlették, valamikor az évezredek homályában. A két főszereplő mitikus hős, egymást nem képesek legyőzni. Szent László csak a lány segítségével kerekedik felül. Annak is jelentősége van, hogy az egyik fél lándzsával, míg a másik íjjal van fölfegyverkezve. Régészeti leletekről ismert a lándzsás és íjas hősök küzdelme. A két hős lova is harcol egymással. A lovak színének is a jó és a rossz szimbolikájához kötődő jelentése van: Szent Lászlónak fehér, a kunnak sötét színű a lova. A hullámzó küzdelem kapcsolódik az évszakok változásához. Ezt jelzi az ábrázolásokon a küzdő felek háttérben megfigyelhető életfája. Az egyik dús lombú, a másik kopár.

Vajon mit keresett ez a pogány mítosz a Szent István óta keresztény Magyarországon? Templomi freskókon már a 13. században megjelent. Valószínűleg ősi örökségként széles körben ismert lehetett, és az Anjou-királyok számára több szempontból is előnyösnek tűnt a sztori felmelegítése. A történet terjesztése által fokozni lehetett az idegenellenességet, a veszélyeztetettség érzetét és növelni az idegenek ellen harcoló király tiszteletét. A templomi képsorozat ugyanazt jelentette, mint napjainkban egy mindenütt látható nagy, kék plakát: ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a törvényeinket.

Legközelebb a Tarih-i Üngürüszbe olvasunk bele.

Ajánlott irodalom

HKÍF= A honfoglalás korának írott forrásai. Szeged, 1995.

Jakubovich Emil: Adalékok legrégibb nyelvemlékes okleveleink és krónikáink íróinak személyéhez. Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 20. Budapest, 1924.

Jankovics Marcell: Csillagok között fényességes csillag. A Szent László-legenda és a csillagos ég. Budapest, 1987.

Klima László: Fehér és fekete. Duális társadalmi struktúrák a népvándorlás kori népeknél. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXX-XXXI/2. Miskolc, 1993. 115–126.

Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink. Századok 101 (1967): 457‒504.

Mályusz Elemér: Krónika-problémák. Századok 100 (1966): 713‒762.

Hoffmann Edith: A Bécsből hazakerült műkincsek kiállítása a Nemzeti Múzeumban. III. A kéziratok. Magyar Művészet, 1933. 289‒297.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése