Patrik, „egy sokat gondolkodó középiskolás diák” a következőt kérdezi:

A szia szót naponta többször is használjuk (én legalábbis, de sokan vannak, akik tökéletesen megvannak nélküle, mert a helló, csá, csumi és társaik helyettesítik), de senki nem tudja, mit jelent, honnan ered, vagy egyáltalán mikor került be a magyar nyelvbe.

Kedves Patrik, igaza van, nem tudjuk, honnan ered, de ez azért nem olyan nagy baj. Én személy szerint azt gondolom, hogy a szevasz-ból keletkezhetett, de nem tudom, hogy a közbeeső alakok (pl. szea(sz) vagy sziasz) létezésére van-e bizonyíték.

Ami a szevasz-t illeti, annak világos a története. Egy hosszú latin köszöntésnek (ami azt jelentette, hogy ’alázatos szolgája’) volt egy lerövidült változata: servus ’szolga’. Ezt német nyelvterületen még most is használják (és persze magyarul is létezik szervusz, szerbusz alakokban). A szevasz magyar füllel egész hasonlóan hangzik, mint ahogy németesen ejtik a servus-t, onnan is ered.

Érdemes még egy kicsit idézni Patriktól:

Szerintem nem magyar eredetű szó (a magyar nyelv szereti a magánhangzó-harmóniát, és nem szereti a magánhangzó-torlódásokat). Habár más nyelvekben sem találtam hasonlót (esetleg az angol see you szlenges változata, a see ya, de nem hiszem, hogy ebből származna).

Jól gondolja, hogy (végső soron) nem magyar eredetű, de téved abban, hogy a szia sérti a magánhangzó-harmóniát, hiszen olyan a magánhangzó-szerkezete, mint az ilyeneké: bika, cica, hiba. Az i általában nem számít elölképzettnek („magasnak”) a magánhangzó-illeszkedés szempontjából. Az sem egészen stimmel, hogy a szia szóban magánhangzó-torlódás lenne, ez legfeljebb az írásképre igaz, és egy csomó más hasonló szó is van (pl. hiú, hiány, fiú). Ezekben egy j-t ejtünk a két írásban is megjelenő magánhangzó között. Abban majdnem biztos vagyok, hogy a szia mostani alakja a magyar nyelven belül alakult ki (nem pedig ebben az alakban vettük át valahonnan), ezért éppenhogy beleilleszkedik a magyar szavak szokásos hangalakjai közé. (Ezt hívják úgy a nyelvészek, hogy illeszkedik a magyar fonotaktikához.)

Abban viszont valószínűleg teljesen igaza van, hogy a see you (vagy ahogy manapság írják: CU) köszönéshez semmi köze.