Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja

Nyelvről vitatkozik kollégáival?

Kételyei támadtak?

Kálmán László nyelvész válaszol olvasóink olyan égető kérdéseire, mint például:

Sérv, érv: hány tőről fakadnak?

Ció, akció, trakció, attrakció

A mi latinunk

Mi ez az izé?

Megint a lét és nemlét határán

Tegye fel kérdését Ön is!

A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Fura állatok?
A restnök, a szaladár és a tevepárduc

Restnök, szaladár, ugrány és ahány állat csak az állatkertben van: a nyelvújítás korában mindnek új nevet akartak adni. A cikk „a boncolt humorványok közül fejti ki a piros világosságot”, vagyis a nyelvújítás korának vicces teremtményeit gyűjti csokorba.

Simon Eszter | 2010. december 1.
|  

A nyelvújításról mindenkinek Kazinczy és a 19. század eleje jut eszébe, de már hamarabb, a 17-18. században is született egy halom új szavunk, melyeket írók, költők hoztak létre, és amelyeknek egy része azóta is él. A magyar nyelv ügyére igazán a felvilágosodás eszméinek a terjedése irányította rá a figyelmet a 18. század végén. A szellemi és egyáltalán a művelt polgári lét alapja, hogy az emberek anyanyelvükön is tudjanak társalogni egymással a közélet ügyeiről, hogy anyanyelvükön tudjanak napi híreket, folyóiratokat, tudományos műveket olvasni. Ez még mind nem volt elérhető és kivitelezhető a 18. század végén, amikor a latin mellett II. József a németet is hivatalos nyelvvé tette (ezt utóbb egyébként visszavonta). 1792-ben vezették csak be a magyar nyelvet mint kötelező tantárgyat a közép- és felsőoktatásban, de az egyetemi képzés nagy része latinul és németül zajlott. A magyar országgyűlés hivatalos nyelve csak 1844-től a magyar, ugyanis egyszerűen hiányzott a magyarból az a szókészlet, amivel közügyekről formális keretek között beszélni lehet.

A Mondolat címlapja
A Mondolat címlapja

A magyar felvilágosodást és az újmagyar kor kezdetét is Bessenyei György Ágis tragédiája című műve megjelenésének dátumához (1772) kötik, de Bessenyei legalább még egy dologról híres: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” – írta 1778-ban a Magyarság című cikkében. Ekkoriban jelent meg Herder írása is, amelyben arról huhogott, hogy a magyar nyelv száz éven belül el fog tűnni a süllyesztőben. Mindezek hatására egyre erősödött a nyelvújítás igénye, ekkor indult meg a magyar nyelvű hírlap- és folyóirat-irodalom, írók, költők, tudósok sora csatlakozott a mozgalomhoz, a frissen alakult Akadémián nagy nyelvészeti vitákat folytattak.

Odamondolat

Ahogy az a magyaroknál már csak lenni szokott: anyanyelvünk kérdésében is rövid időn belül két táborra szakadtak a kor tudósai. Az iskolában úgy tanították, hogy az ortológusok a csúnya rossz maradi vaskalapos bácsik, a neológusok pedig a trendi és jófej újítók. A valóság azért persze nem ennyire egyszerű. A Mondolatot, ami az ortológusok kiáltványának nevezhető, eredetileg Kazinczy egy barátja fogalmazta, és a túlzó nyelvújítást állítja pellengérre. A két tábor résztvevői az alapokban nagyjából egyetértettek: a magyar nyelvnek szüksége van új szavakra, újításokra, de az elfogadhatóság határát máshol húzták volna meg.

Felelet a mondolatra
Felelet a mondolatra

Az új szavak kezdetben csak a magas irodalom művelőinek berkeiben terjedtek, de hamarosan az úri középosztály és a polgárság társalgási nyelvében is meghonosodtak. A nyelvújítók ténykedésének hatására olyan mértékben bővült a magyar nyelv szókészlete, és annyi kifejezés terjedt el, hogy ezek nélkül – kis túlzással – ma meg sem tudnánk szólalni. Rengeteg új szóval gyarapították a nyelvünket a művészetek, a politika, a kereskedelem, az ipar, a tudományok és a mindennapi élet sok területén.

Szócsinálmányok

A nyelvújítás módszerei közül a szóalkotás bizonyult a leglátványosabbnak. Szótárnyi új szót alkottak; ezek egy része azóta is megvan, vagy elavult, de sok olyan is van, ami egyáltalán nem terjedt el. Hogy mi terjedt el, és miért, annak több oka is lehet. A legtöbbet a szükség tartotta életben: ha arra a dologra vagy fogalomra azelőtt nem volt elfogadható magyar szó, az nagy eséllyel megmaradt. Ha túl hosszúnak, nehezen kiejthetőnek vagy nagyon „megcsináltnak” tűnt, az nem került be a köztudatba. Persze szubjektív tényezők is szerepet játszottak: Kazinczy például a pillangót ízléstelennek találta, helyette a lepe szót ajánlotta – nem jött be. Egy-egy fogalomra több egymással versengő megnevezés is született, de végül csak egy maradhat, ugye. Íme néhány példa:

Meg-lepe-tés!!!
Meg-lepe-tés!!!
(Forrás: Wikimedia commons)

Bankár: bankúr, pénzcsűrnök, pénzkereskedő.

Lényeg: mivolt, létalap, léteg, léteny, létedelem.

Téglalap: hosszas négyszegelet, lapegyközény, egyközű négyszög, közarány.

Rögtönző: improvizátor, hevenyező, rögtön verselő, gyors költész, rögtönész.

Tegez (ige): téget, tégez, teget, teeget, teegez, teez, téz.

A megmaradt szavak között olyan is akad, amelyiknek az eredeti jelentése más volt, mint manapság, például a pályázatnak eredetileg 'pályafutás' értelme is volt, a merénylő eredetileg 'vállalkozó'-t jelentett, a busásan 'durván', az előzmény pedig 'tárgy' jelentéssel bírt.

Módok és szerek

A leggyakoribb szóalkotási mód a szóképzés volt. A nyelvújítók a nyelvben eleve meglevő szavakra tettek rá produktív vagy már akkor sem élő képzőket, sőt újakat is létrehoztak. A -kedik, -kodik visszahatónak a -g gyakorító képzővel való felcserélése, és ezáltal az ige lerövidítése ebben a korban vált rendszeressé: szoronkodik = szorong, kételkedik = kételg. Az egyik leggyakoribb névszóképző az igéből névszót alkotó -mány, -mény (állítmány, csalomány 'rászedés'), valamint a -vány, -vény (növény, ragyogvány 'fény'). Fogarasi János, több korabeli szótár kiadója szigorúan elkülöníti ezt a két képzőt: a -vány cselekvő jelentésű (maradvány, ami marad, törvény, ami megtöri a természeti szabadságot), a -mány pedig szenvedő (adomány, amit adnak, vetemény, amit vetnek). Ennek értelmében tehát az ásvány helyett ásmányt, az alapítvány helyett alapítmányt, az eredmény helyett pedig eredvényt kellene használnunk. További népszerű névszóképzők voltak még: -adalom, -edelem (társadalom, mindeményedelem 'egyetem'); -nok, -nök (elnök, restnök 'lajhár'); -ár, -ér (idomár, szaladár 'strucc'); -ony, -öny (öltöny, mozgony 'gép'); -ék (járulék, unadék 'unalom'); -ány, -ény (erény, ugrány 'kenguru'); -lat, -let (értekezlet, útnaklat 'küldetés'); -ász, -ész (nyelvész, hasonszenvész 'homeopata'); -any, -eny (alany, éleny 'oxigén'); -ály, -ély (szabály, csepegély 'cseppkő'); -ékeny, -ékony (kártékony, esékeny 'esendő'), -tyú, -tyű (billentyű, makktyú 'fityma').

Az új képzők úgy keletkeztek, hogy egyes szavak végéről leválasztották a képzőnek vélt tagokat, amelyeket más szavakra ragasztva képzőként alkalmaztak. Ilyen például a -da, -de (cukrászda, üdvlelde 'mennyország') és az -nc (kéjenc, költönc 'költő').

Kazinczy Ferenc. Ma már nem elsősorban kéjencként tartjuk számon.
Kazinczy Ferenc. Ma már nem elsősorban kéjencként tartjuk számon.
(Forrás: Wikimedia commons)

A képzéssel éppen ellentétes jelenség a szóelvonás, amelynek során a szó végén található képzőt vagy annak vélt tagot leválasztották, és a maradékot új tőnek tekintették, amely további képzés vagy összetétel bemeneteként szolgálhatott. Ilyen például a gyú-, amely a gyújt igének a lerövidítésével jött létre, és több olyan összetétel előtagja, amelyek már eltűntek a magyarból: gyúpont, gyúszer, gyúlámpa, gyúpor. De egy rendkívül gyakori mai szavunk előtagja is: gyúfa --> gyufa.

Egy másik termékeny szóalkotási mód a szóösszetétel volt. A magyarra ma is jellemző alárendelő összetételek mellett megszaporodtak az addig ritka alkotásmódú összetett szavak, például amikor puszta igetőhöz járul egy főnév (láthatár, vélvetély 'elgondolás'). Az akkor furcsának tűnő szavak közül sok elterjedt, és ma már egyáltalán nem érezzük se furcsának, se összetett szónak őket: csőr (cső+orr), delej (dél+éj), higany (híg+anyag). De persze keletkezett egy csomó olyan szó is, amelyek nem állták ki az idő próbáját: tevepárduc (zsiráf), dalabáj zenér (fülemüle), szarvorrú (orrszarvú), popont (kettőspont), emember (művelt ember), kirányú (centrifugális), énnenség (egoizmus).

Források

Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára 1-2. Hornyánszky, Budapest, 1902-1908
Kiefer Ferenc (szerk.): A magyar nyelv kézikönyve. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 2003.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
15 Rako 2013. december 21. 22:22

Nagyapám az 1879-es Trefort-féle iskolatörvény országgyűlési vitájában mondott beszédében említi, hogy a magyarországi iskolák több mint felében magyarul egyáltalán nem lehetett tanulni, még idegen-nyelvként sem.

"Sajnos, hogy eddigi törvényeink hiányossága folytán ez nem mindig volt lehetséges, s a hol panaszok merültek fel, a melyek füleimhez jutottak, úgy azok mindenkor nem azért emeltettek, hogy magyarul kell tanulni, hanem azért, hogy az iskolákban nem lehet magyarul tanulni."

14 degenereturul 2012. május 8. 05:50

@El Mexicano: Kössz a segítséget!

13 Fejes László (nyest.hu) 2011. április 6. 08:56

@bloggerman77:

1. Korábban sem én állítottam, hogy az összetétel és a tükörfordítás kizárná egymást.

2. A cikizést sem én kezdtem.

3. Nem, nem tudom, mi az a "homogén nyelv". Sem történeti, sem szociolingvisztikai értelemben nem tudok vele mit kezdeni. Egy nyelv nem lehet homogén.

4. A népek közötti érintkezés valóban nem szappanoperákon keresztül valósult meg, de ettől még nem kell azt feltételezni, hogy korábban mindenki etimológus volt. Ahhoz képest, hogy a ma már senkit nem érdekel, mit jelentenek a nevek, a Ladó még mindig jól fogy...

12 bloggerman77 2011. április 5. 20:51

@Fejes László (nyest.hu):

'A pályaudvar valóban tükörfordítás, és emellett persze összetett szó. '

Mint a tevepárduc is is... Ergo önálló magyar szóösszetételént beállítani kicsit vicces. :)

Kedves nyelvész úr, nem kell ám a másikat hülyére venni gúnyos modorban, mert én is kicikizhetném a nyelvész úrnak a régészek munkájáról tett korábbi kommentjét...

A homogén FU helyére tegye be a 'magyar' szót. :) Úgy már teccik érteni?

'A nevek viszont a nyelv kérdésében alig játszanak szerepet, ha ez bármit jelentene, akkor a magyarok latinok lennének, hiszen a köztársasági elnök és a miniszterelnök is latin eredetű nevet visel. Néhány évvel ezelőtt viszont szláv lett volna a köztársasági elnök, a miniszterelnök pedig kelta, az azt megelőző pedig olasz (akinek a neve azt jelenti, hogy francia).'

A nyelvészek szeretnek ezzel jönni, csak éppen az adott időszakban nem brazil szappanoperák nyomán adták a neveket - mert ezek még "beszélő" nevek voltak, és a viselőik tudták, hogy mit jelentenek. Tehát akkoriban igen is fontos volt, hogy valakit 'Hős' néven illettek (Vajk), és az illető ezzel tisztában volt. Ezzel szemben ma senkit nem érdekel, hogy az István név jelentése a Sztefanosz alakjában "koszorú, korona" jelentésű...

11 Fejes László (nyest.hu) 2011. április 5. 09:13

@bloggerman77: Vicces a laikusok csökönyössége és öntelt magabiztossága. :)

A tevepárduc abban az értelemben nem "valódi, magyar elemekből összeállt", hogy sem a teve, sem a párduc nem eredeti "magyar" (értsd: uráli / finnugor / ugor) elem.

A pályaudvar valóban tükörfordítás, és emellett persze összetett szó. A kolodvor már csak fenntartásokkal nevezhető tükörfordításnak, hiszen a kolo 'kerék', nem pedig 'pálya'. Viszont ott jogosabb magyar/német hatásról beszélni, hiszen az ilyen típusú összetételek a horvátra egyáltalán nem jellemzőek. (Arra azért kíváncsi lennék, miért vagy olyan biztos benne, hogy a magyart tükörfordították horvátra, és nem a németet.)

"a nyelvészek bizonygatják, hogy a honfoglaló magyarok homogén FU nyelvűek voltak" – Én ilyenről nem hallottam, sőt, fogalmam sincs, mi az a "homogén FU nyelv". Ha arra gondolsz, hogy nem voltak benne jövevényszavak, akkor nem tudom, ezt honnan veszed, hiszen a nyelvtörténészek az iráni, ótörök, sőt, bizonyos szláv szavak átvételét is a honfoglalás előttre teszik.

A nevek viszont a nyelv kérdésében alig játszanak szerepet, ha ez bármit jelentene, akkor a magyarok latinok lennének, hiszen a köztársasági elnök és a miniszterelnök is latin eredetű nevet visel. Néhány évvel ezelőtt viszont szláv lett volna a köztársasági elnök, a miniszterelnök pedig kelta, az azt megelőző pedig olasz (akinek a neve azt jelenti, hogy francia).

Azt, hogy "a honfoglalók kizárólag FU nyelvűek voltak", senki nem állítja, sőt, nem tudok olyat, aki ne úgy vélné, hogy törökök, akár teljes török törzsek voltak közöttük.

10 bloggerman77 2011. április 5. 07:14

@Fejes László (nyest.hu):

"akár idegen minta nélkül is létrejöhetett volna. Mellékes is, hogy idegen mintára jött létre."

Vicces a magyar nyelvészek csökönyössége... :)

Vannak a magyarban valódi, magyar elemekből összeállt összetett szavak,de ez a szerencsétlen tevepárduc nem az.

Mint ahogy a vasút és pályaudvar szavak is német összetett szavak tükörfordításai (eisenbahn ill. bahnhof). A pályaudvar szónak megvan az a bukéja, hogy a horvátok meg a magyarból tükörfordították - szintén összetett szóként a kolodvor alakot...

Bocs a kitérőért, de:

Ez a nyelvszeti csökönyösség kb. ugyanaz a szint,mint amikor a nyelvészek bizonygatják, hogy a honfoglaló magyarok homogén FU nyelvűek voltak, holott a vezető réteg kulturálisan türk (régészeti leletek bizonyítják), méltóságnveiben türk, személyneveiben szintén türk még a 10. század végén is (korabeli írásos források bizonyítják) - lásd Szt. István pogány neve Vajk (hős), anyja Sarolt - Fehér Menyét, nagynénje Karold- Fekete menyét.

Ismertek még szláv nevek - Beleknigi (Sarolt szláv neve), Prokuj (az erdélyi Gyula szláv neve) - de biza 0 (nulla) magyar személy vagy méltóságnév ismert e korból...

Nem kéne ezen elgondolkodni, "a honfoglalók kizárólag FU nyelvűek voltak" mantra hajtogatása helyett?

9 El Mexicano 2011. április 4. 14:37

Ez a "popont" vicces, erről nekem a következő spanyol tréfa jut eszembe:

Totopo: Mamamífero ciciego de pepelo nenegro que cocome ininsectos.

(Aki nem érti, annak segítség: a "totopo" jelentése 'sült kukoricapehely', a "topo" pedig 'vakond(ok)'. ;)

8 Fejes László (nyest.hu) 2011. április 4. 11:08

@bloggerman77: Nem értem, mi a gond. A latin összetétel két elemét lefordították, és összetették. Ha csak a magyart nézzük, akkor egyértelműen egy összetett szót látunk, teljesen szabályos, semmi nem utal arra, hogy idegen mintát követne, akár idegen minta nélkül is létrejöhetett volna. Mellékes is, hogy idegen mintára jött létre.

7 tenegri 2011. április 4. 01:19

@tenegri: Mindenesetre a gondolat mai értelme is belefér a szövegekbe.

6 tenegri 2011. április 4. 01:12

@bloggerman77: "Mert ez nem önálló magyar szóösszetétel, hanem latin. Ebből tükörfordított a magyar szó."

Mindegy, akkor is szóösszetétel lett belőle magyarul, függetlenül attól, hogy mi motiválta. Én is csak aziránt érdeklődnék, hogy egyébként miért is zárná ki a tükörfordítás és a szóösszetétel egymást.

5 tenegri 2011. április 4. 01:09

@bloggerman77:

"De-engemet ÿſten ʒoltata ew akarratia / ſcererent es nem en gondolatom ʒerent kyrewl ʒent fferenc cʒudalkoduan monda frater leonak…" (p. 35. 4. sor)

"Es valÿa enrolam ʒorgalmatus gondolatot Mert keues napiglan / oly cʒudalatos cʒudak latattnak eʒ hegÿben : hogy mÿnd eʒ világ cʒudalnÿ fogÿa" (p. 49. 1. sor)

"De ʒent fferencʒ ewnek yewueſet yogondolattyat es kyſalaſat annak elewtte meg tuda ewlelkeben / mÿ elewtt valamÿt nekÿ mondottuolna" (p. 77. 22. sor)

Forrás: mek.niif.hu/05100/05163/pdf/jokai1.pdf

Ezek alapján első nekifutásra talán leginkább "szándék" a jelentése. Ugyanitt megvan a latin szöveg is, az alapján hozzáértőbb még pontosíthatja.

4 bloggerman77 2011. április 3. 22:52

@Fejes László (nyest.hu):

Mert ez nem önálló magyar szóösszetétel, hanem latin. Ebből tükörfordított a magyar szó.

A középkorban is ugyanazt jelentette, mint Kazinczyék óta? Mert ők sok szót, ami kiveszett, feltámasztottak.

Pl. ha már Jókai, ő a regényeiben a reformkori párbeszédekben a gondolat szó helyett az "eszme" kifejezést használja inkább.

3 Fejes László (nyest.hu) 2011. március 30. 20:27

@bloggerman77: Miért ne lehetne egy szóösszetétel tükörfordítás? Miért zárná ki egymást a kettő?

A gondolat először a Jókai-kódexből adatolt (>1372/~1448), úgyhogy aligha lehet Kazinczy alkotása.

2 bloggerman77 2011. március 30. 20:24

A "tevepárduc" nem szóösszetétel, hanem tükörfordítás, ui. a zsiráf latinul camelopardalis.

A "gondolat" szót pedig - ironikus módön az ortológusok alkották a Mondolat hasábjain, gúnyból. Erre ez a szó megmaradt, a Kazinczyék által a "gondolat" kifejezésre kreált szó meg eltűnt. :)

1 Pesta 2011. március 19. 21:15

Furcsa khimérák is születtek, pl. kiakolbólítani, ami épp a képtelensége miatt maradt meg az irodalmi nyelvben. :)

Információ
X