Ezzel általános megítélés szerint végre megnyílt a szövetségi szintű koalícióalkotás lehetősége, és reális esély mutatkozik a 15 hónapja tartó kormányválság leküzdésére. Belgiumban a tavaly júniusi parlamenti választások óta nem sikerült kormányt alakítani, és az azóta működő ügyvezető kabinet immár világrekordernek tekinthető a hivatali időt tekintve.

A mindössze 10 és fél millió lakosú, de hallatlanul bonyolult állami berendezkedésű Belgiumban a lakosság mintegy 60 százalékát teszik ki a holland nyelvű flamandok. A másik nagy népközösség a francia ajkú vallonoké. Alkotmányjogi értelemben szintén államalkotó népközösségnek számítanak, bár csak néhány tízezren vannak az ország keleti csücskében élő német anyanyelvűek.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Főszabály, hogy az északi Flandriában csak flamand, a déli Vallóniában csak vallon pártokra lehet szavazni. Külön egységet képez Brüsszel, ahol túlnyomó többségben vannak a francia ajkúak, de hivatalosan a főváros kétnyelvű, és ott akár flamand, akár vallon pártokra lehet szavazni.

A „viszály almája” a Brüsszel körüli térség, amely hivatalosan Flandriához tartozik, de választókerületi szempontból annak idején „hozzácsapták” Brüsszelhez. A fővárosból sok vallon költözött ki az agglomerációba, és mindeddig ragaszkodott francia anyanyelvének használatához, beleértve azt a lehetőséget is, hogy vallon pártokra szavazzon. A Vallóniától egyre több tekintetben elszakadni kívánó flamandok azonban kiadták a „Flandriában flamandul” jelszót, és így a fővárosi-városkörnyéki választókerületben a helyzet mindinkább elmérgesedett.

Most a pártok megállapodtak e nagy, közös választókerület szétválasztásában, de ugyanakkor egyetértésre is jutottak abban, hogy a Brüsszel határán kívül élő vallonokat milyen anyanyelv-használati jogok illetik meg.

A most létrejött kompromisszum kovácsa Elio Di Rupo, a vallon szocialisták vezetője volt, aki II. Albert király megbízásából az elmúlt héten saját állítása szerint „most már tényleg utoljára” veselkedett neki a feladatnak.