A Gyáva, a Vörös és fekete, ma pedig a Lear király: ezekre a könyvekre csaphattak le a műkincsvadászok az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. Szó sincs róla azonban, hogy holmi sunyi könyvlopó akcióról lenne szó – még csak nem is egy cserkészprogram keretei között kell fellelni egy eldugott kötetet. Az OIK programsorozatában tulajdonképpen olvasóköri találkozókra kerül sor.

A foglalkozásokat Sóron Ildikó tartja, aki biblioterapeauta. Az általa levezetett biblioterápia pedig egy alternatív olvasótalálkozót takar. Egy-egy ilyen esemény alkalmával az érdeklődőkkel megbeszélik, megismerik az előre kiválasztott regényt, drámát – ahogy a kultura.hu portál fogalmaz: a cél az „élményszintű megismerés”. Hiszen aki egyszer ilyen közegben foglalkozik egy könyvvel, egészen más kapcsolatot alakíthat ki a művel, mint ha a szoba magányában vagy épp a könyvtári olvasóteremben üldögélve rágja át magát rajta.

A Lear király azért jó választás, mert múlhatatlan az aktualitása – mondja a kulturális portál cikke. A feldolgozásnak ez a módja pedig azért, mert az éppen összegyűlt csoport által legfontosabbnak ítélt kérdésekkel foglalkoznak a biblioterápia során. Hatalom és hatalomvágy, elmúlás, őszinte beszéd és képmutatás – ugye ma is ugyanúgy érdekesek, mitn Shakespeare korában?