Gyűlöletbeszéd: mindenki másképp csinálja
A gyűlöletbeszéd „forró téma”: hazánkban számos kísérletet tettek büntethetővé tételére, eddig sikertelenül. De mi a helyzet más országokban?
Magyar gyerekek kínai iskolában
Áll egy iskola Budapesten, ahol a bejárat fölött egymás mellett lobog a magyar és a kínai zászló, és ahol ugyanúgy megünneplik március 15-ét, mint a Holdújévet.
Az álomgyár születésénél rengeteg magyar bábáskodott. De mi történt azóta? Hogyan képviseltetjük magunkat mi, magyarok az amerikai filmiparban?
- Melyik a helyes forma: blogol vagy blogozik?
- Számon kérni valamit vagy valakit szoktunk?
Küldje el kérdéseit a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre!
Az oldal kísérleti jelleggel működik, így számos funkció még nem elérhető. Ha hibát talál, vagy ha elmondaná, miről olvasna még többet, kérjük írjon a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre.
A Salamon-szigeteken szinte mindenki a pidzsint használja – igaz, az ország hivatalos nyelve az angol. A gond, hogy előbbi nem rendelkezik írással.
Az emancipáció akadályát néha nem is az elnyomó férfinem jeletni. Sokkal inkább például a nyelv. Egészen pontosan a „csupán” beszélt nyelv – derül ki a Radio Australia News cikkéből. A salamon-szigeteki Marylin Waring
például ezzel a problémával szembesült, amikor könyvet kezdett szerkeszteni a Csendes-óceán déli részén található szigetország kiemelkedő nőalakjairól.
A Salamon-szigeteken melanézek, polinézek, kiribatiak és különféle bevándorlók élnek, akik a Wikipédia tanúsága szerint 120 nyelvjárásban beszélnek. Hivatalos nyelvük ugyan az angol, de a legtöbben a salamon-szigeteki pidzsint használják hétköznapi kommunikációjuk során.
Ha azonban valaki könyvet szeretne kiadni, kénytelen olyan nyelven megtenni ezt, ami legalábbis rendelkezik írással. Kompromisszumok azonban köthetők: a kötethez készült interjúk – mivel a Salamon-szigetek női vezetői a beszélgetőalanyok – pidzsin nyelven készültek ugyan, de angolul kell majd megjelenniük. Hiába beszéli ugyanis az egész ország a salamon-szigeteki pidzsint, ha az egész egyszerűen nem rendelkezik kodifikált írással.
Problémák persze így is adódnak: hiszen már azon is el kell gondolkodnia a szerkesztőnek, hogyan is írja le a csendes-óceáni keveréknyelven elhangzó neveket. „Rendkívül szokatlan szerkesztői feladat, de úgy vélem, ez az elmúlt harminc évem egyik legfontosabb tette” – nyilatkozta Waring.
Két legyet ütött egy csapásra tehát az elszánt szerző: egyrészt a női egyenjogúság, másrészt a pidzsin nyelv ügyét lendítheti előre a kötete. A következő könyvig meg hátha kialakul az írás is.