nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nyelvi ideológiák 4.
Alap, hogy normál – A nyelvi standardizmus

„Standard” vagy „sztenderd”, esetleg „sztandard” a központi nyelvváltozat? A három kifejezés közül melyik felel meg a standardnak? Melyik nem? De miért? A nyelvi ideológiákkal foglalkozó cikksorozatunkban ezúttal az egyik leggyakrabban megjelenő ideológiát, a nyelvi standardizmust fogjuk bemutatni. Természetesen ehhez ismét hozzászólásokat hívunk segítségül.

Jánk István | 2014. július 25.
|  

„Vágod, hogy normál, alap, hogy normál. Na mi van, nem vágod?” – énekli a Punnany Massif. Az, hogy mi számít normálnak vagy mi számít normának, nemzetenként, kultúránként, de még családonként is eltérő lehet. Nyelvi szempontból is így van ez: különböző társadalmakban különböző nyelvi normák élnek. Magyarországon ezt a normát a nyelvi standardizmus és a standard nyelvváltozat központi szerepe igen erőteljesen áthatja. Cikkünkben többek között erről lesz szó.

Preskriptivizmus és deskriptivizmus, standard és nemstandard, helyes és helytelen

Ha a tágabb értelmezést vesszük alapul, a preskriptivzmus (vagy előíró szemlélet) az a nézet, mely szerint az egyik nyelvváltozat lényegénél fogva értékesebb, jobb a többinél, és azt az egész beszélőközösség számára elő kell írni. Ez a nyelvváltozat az esetek többségében az írott köznyelv valamelyik formája, általában az ezt a lehető legpontosabban visszaadó hivatalos beszélt nyelv, egyszerűbben a standard nyelvváltozat. A preskriptivizmus értelmében mindaz, ami ebbe beletartozik – legyen az nyelvtani, szókincsbeli vagy kiejtésbeli jelenség –, helyesnek, míg ami ezen kívül esik, vagyis nem a standard nyelvváltozatnak megfelelő, helytelennek minősül. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a standardot használók helyesen, a standardtól eltérő nyelvváltozatot használók helytelenül beszélnek.

Ezzel az elképzeléssel az a fő probléma, hogy az előíró megközelítés támogatja a társadalmi egyenlőtlenségeket és diszkriminációt. Ha egy országban (pl. nálunk) valaki idegen eredetű szavakat használ, sokan jogosnak vélik kijavítani, vagy megkérdőjelezni az illető anyanyelvi kompetenciáit, rosszabb esetben magyarságtudatát. Ha például azt mondjuk, hogy „preskriptivzmus”, sokakból a következő reakciót válthatjuk ki: „Magyarul mondd már!” vagy „Magyarul lehetne?”. Az más kérdés, hogy egy olyan beszélőnek nem mondunk ilyet, akiről tudjuk, hogy nem értené. És itt van óriási különbség az előíró (preskriptív) és a leíró (deskriptív) szemlélet között. A kifejezés vagy a használt nyelvváltozat nem eredendően helytelen, csak az adott szituációban nem megfelelő. Ilyen, de csakis ilyen értelemben persze „helytelen”-nek mondható.

Lehet, hogy ők nem fogják megérteni, ha a preskriptivizmusról beszél valaki
Lehet, hogy ők nem fogják megérteni, ha a preskriptivizmusról beszél valaki
(Forrás: Wikimedia Commons / Capt. John Severns, U.S. Air Force)

Magyarországon és az európai társadalmak többségében a társadalmi elit nyelvi szabályai a standard nyelvváltozat szabályaival megegyezőek, ezek elsajátítását és használatát várják el a nyelvhasználóktól. Azonban ez nem minden társadalomban van így, vagyis nem szükségszerű. Például a héberben a preskriptív nyelvészet által helyesnek vélt helyes nyelvi formák nem esnek egybe a társadalmi elit által használt nyelvi formákkal.

Lehet, hogy ők meg fogják érteni, ha a preskriptivizmusról beszél valaki (Dussel és Chomsky)
Lehet, hogy ők meg fogják érteni, ha a preskriptivizmusról beszél valaki (Dussel és Chomsky)
(Forrás: Wikimedia Commons / Paizanni / GNU-FDL 1.2)

A nyelvi standardizmus

A nyelvi standardizmus sok tekintetben nagyon hasonlít a korábban már tárgyalt nyelvi nacionalizmushoz, ugyanis mindkét nyelvi ideológia központi vonása a preskriptivizmus. Ezáltal mindkét ideológia a nyelvi egységet helyezi előtérbe a nyelvi változatossággal, a nyelvi sokszínűséggel szemben. És mivel céljaik gyakran egybe is esnek, így sok esetben a standardizmus a nyelvi nacionalizmus szolgálatában áll. Ám ebből nem feltétlen következik a nyelvi standardizmus és a nyelvi nacionalizmus összekapcsolódása, mivel a nyelvi standardizmus alkalmazása tisztán eszközelvű is lehet.

Ez a meghatározásából is kivehető, amely szerint a nyelvi standardizmus az a meggyőződés, amely szerint a standard nyelvváltozat (és az annak megfelelő nyelvi formák) alapvetően értékesebb, magasabb rendű, fejlettebb, jobb vagy akár szebb a többinél. Ez a preskriptív hagyománynak megfelelő, míg a deskriptívvel ellentétes megközelítés, mivel ez utóbbi nem tesz különbséget a különféle nyelvi változatok és formák között, egyenrangúnak tekinti azokat.

Egység a különbözőségben
Egység a különbözőségben
(Forrás: Wikimedia Commons / Hamiltonmatt1234 / CC BY-SA 3.0)

Nyelvi standardizmus a hozzászólásokban

Miután megismerkedtünk a nyelvi standardizmussal, lássunk néhány konkrét példát az ideológiára; ezeket ismét az egyes nyelvészeti témájú fórumokról gyűjtöttünk! Elsőként a korrektor.blog.hu fórumhasználóinak Nádasdy Ádám Búcsú a nyelvhelyességtől című cikkével kapcsolatos reakció közül választottunk ki egyet:

peetmaster: ha a sztenderd egy ponton logikus, egy változás meg kevésbé az, akkor engedtessék meg, hogy ellene érveljünk.

Az előzményekből kiderül, hogy a fórumozó a változás szó alatt a nyelvi standardtól való eltérést érti; ezáltal implicit módon közli, hogy ami a standard nyelvváltozaton kívül esik, az számára nem fogadható el. Ennek oka ilyen esetben, hogy az ilyen nyelvi formák eltérnek a helyesnek vélt standard nyelvi normától, tehát attól a normától, amit az illető az egész nyelv normájaként értelmez. Ez azért vezethető vissza a nyelvi standardizmusra, mert egyfelől a nyelvi egységet szorgalmazza a változatosság rovására, másrészről pedig a standard nyelvváltozatot a többi nyelvváltozat fölé helyezi, a standard nyelvváltozat normájára az adott nyelv normájaként tekint.

Ugyaninnen származik egy másik példa, amelyben a standardizmus egy konkrét nyelvi formával kapcsolatban jelenik meg:

pg2: Olyat hallottál már, hogy felmegyek nálad? Pedig tök sokan mondják, Nógrádban föl sem tűnik.

Hagyma: nem, soha nem hallottam hozzad a helyes […] felmegyek hozzad es szeretnek nalad aludni ez így hangzik

peetmaster: Feltehetjük, hogy a beszélő arra gondolt, hogy „felmegyek hozzád, abból a célból, hogy ott aludjak” (ez valóban felmegyek nálad aludni lenne), de attól tartok, hogy ilyen magas szintű nyelvismeret nem várható el a hivatkozott beszélőtől.

Nem megyek fel nálad
Nem megyek fel nálad
(Forrás: Flickr)

A vita tárgyát a felmegyek nálad szókapcsolat képezi. Az utolsó két bejegyzés írója egyértelműen helyteleníti ezt a nyelvi formát, és a felmegyek nálad helyett a felmegyek hozzád formát tartja helyesnek. Annak ellenére történik mindez, hogy pg2 nevű fórumozó nyilvánvalóvá teszi, hogy Nógrádban így használják. A többiek pedig a standard felől nézve helytelenítik.

A legnagyobb problémát az ideológia kapcsán az utolsó hozzászólás szemlélteti, ugyanis a standardtól való eltérést itt a nyelvismeret hiányára vezeti vissza a fórumhasználó, nem kis mértékben lenézve az érintett nyelvváltozatban beszélőket. Ezzel az a gond, hogy egyrészt az adott nyelvi forma használatának semmi köze a nyelvismerethez. Ezt Nógrádban úgy (is) használják, megfelel az adott dialektusnak, megfelel az ott élők nyelvi normájának, ez áll a legközelebb az ő identitásukhoz.

Másrészt a nyelvhasználat alapján egyértelműen megbélyegez másokat, és még csak meg sem szeretné érteni, hogy nem csupán az általa helyesnek vélt nyelvváltozat, a standard és az annak megfelelő nyelvi forma létezik. Épp az ilyen hozzáállás az oka a társadalmi különbségek mélyülésének, hiszen ez a fajta stigmatizáció nem egyedüli eset és nem csak a fórumokon jelentkezik. A mindennapi élet számos területén (iskola, munkakeresés) találkozhatunk vele. Bemegy az álláskereső az állásinterjúra, és már a beszélgetés elején eldől, hogy nem veszik fel. Azért mert azt mondta, hogy felmegyek nálad. Persze az nem számít, hogy lehet, hogy sokkal jobb szakember, mint akit felvesznek a standard nyelvváltozatával.

És amikor az állásinterjú végén megkérdeztük, hogy jó szakember-e, azt mondta, hogy „maj’ meglássák”
És amikor az állásinterjú végén megkérdeztük, hogy jó szakember-e, azt mondta, hogy „maj’ meglássák”
(Forrás: Wikimedia Commons / U.S. Navy photo by Mass Communication Specialist 2nd Class Kevin S. O'Brien)

Több cikkünkben is kitértünk már arra, hogy mi (lenne) a jó hozzáállás. Zárásképp – és a keretes szerkezet végett – hadd idézzük a Punnany Massif dalának utolsó, refrén előtti sorait, így most a nem a jó hozzáállással fejezzük be a cikket: „nem vagyok jó nyelvészlélek, talán elenyésző amihez értek, lehetőség sem temérdek, nincs előrébb az érdek, elhatalmasodtak már ezek a társadalmi különbségek, de engem nem érdekelnek, befásultam végleg.”

Felhasznált irodalom

Crystal, David (2003): A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó, Budapest.

Kontra Miklós (2006): A magyar lingvicizmus és ami körülveszi. In: Sipőcz Katalin – Szeverényi Sándor szerk.: Elmélkedések népekről, nyelvekről és a profán medvéről: Írások Bakró-Nagy Marianne tiszteletére, Szeged, SZTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszék, 83–106.

Lanstyák István (2011): A nyelvi ideológiák néhány általános kérdéséről

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
14 Krizsa 2015. május 2. 12:59

A cikkel egyetérte-NÉK, de kiderül, hogy ennek a borotvának is két éle van. Idézek belőle: "Ha például azt mondjuk, hogy „preskriptivzmus”, sokakból a következő reakciót válthatjuk ki: „Magyarul lehetne?”. Az más kérdés, hogy egy olyan beszélőnek nem mondunk ilyet, akiről tudjuk, hogy nem értené. És itt van óriási különbség az előíró (preskriptív) és a leíró (deskriptív) szemlélet között. A kifejezés vagy a használt nyelvváltozat nem eredendően helytelen, csak az adott szituációban nem megfelelő."

Aha. Tehát nekem (ÉN VAGYOK A BESZÉLŐ, ÉN!) akkora észem van, hogy a "földön üldögélő..." - jaj, ki ne mondjam - gyerekeről egyből tudom, hogy azok (és a szüleik, meg az egész tarka pereputty, akiktől a magyar? - há reméjjük - nyelvet tanulták) az istennek se tanulhattak műlatinul, műlatin-angolul, vagy a franc tudja), mindenesetre PRESKRIPTIÜL,

tehát az ilyeneket már akkor megkülönböztetem, amikor még meg se szólaltam.

Nagyon szép... igaz, hogy elég sok fejtörés ez ÉN nekem, minden pereputtyot mekkülömböszteni, dehát ÉN vagyok itt a mindentudó, festéen?

"Magyarul nem lehetne?" Há de minek? Há mer mágyaul azé a tálynyeevek is megércsék egymást.

13 Sultanus Constantinus 2015. május 2. 11:41

A nyelvi sztenderdizmusra nagyon jó példa az is, ami a spanyolnyelv-oktatásban (és a spanyol nyelvoktatásban :) ) működik:

www.elmexicano.hu/2015/05/csak-az-helyes...ridban-mondanak.html

12 KATÓ ferenc 2014. augusztus 9. 14:58

@Fejes László (nyest.hu): "ha valaki azt írja, hogy „kissebb”, nem okoz semmiféle zavart, és felesleges lebunkózni ezért."

Nálam okoz, mert idegesít. Biztosan nem vagyok elég toleráns, azért. Köztisztviselőként mentem nyugdíjba, több ezer oldalt írtam a munkám során, több tízezer oldalt olvastam el, amit kollégáim írtak. Az MTI szerkesztési gyakorlatát méltányoltam, de a többi egyszerűen pocsék volt. Hiába, jogszabály nem kötelezi még az államigazgatás dolgozóit sem a helyesírási normák követésére. Olyan is az eredmény. Én nem "bunkózom le" egyébként az ilyen kollégát, de megvan róla a nem túl kedvező véleményem. Erdeklodo4102-nek: teljesen igazad van. Fejes László túl megengedő, ami társadalmilag érthető, kommunikáció-elméleti szempontból meg nem.

11 Erdeklodo4102 2014. július 28. 20:58

@Fejes László (nyest.hu): Így már értem. Köszönöm :)

10 Fejes László (nyest.hu) 2014. július 28. 10:09

@Erdeklodo4102: Meg kell tanítani a normát, de úgy, mint szokást. Aztán mindenki eldönti, hogy tartja-e magát a szokáshoz, vagy nem, és ha a szokás átalakul, vagy többféle szokás alakul ki, azt is tudomásul kell venni. De pl. az, ha valaki azt írja, hogy „kissebb”, nem okoz semmiféle zavart, és felesleges lebunkózni ezért.

9 Krizsa 2014. július 28. 07:47

A közösségi (helyi-geográfiai, eltérő életkörülmények, célok, másmilyen kultúra, felfogás) mindig differenciálta és ezután is fogja a világ nyelveit. A "helyi" önvédelmi érdeket a nemzet, szerencsés esetben nemzetállam képviseli.

Ez az ÉRDEK kibékíthetetlen a tőke-koncentráció rablási érdekeivel. Pedig a közös műszaki-tudományos világnyelv is szükséges. A "műveltségi nyelv" - de hol vagyunk attól - soha nem lesz a nemzetek nyelve. A "művelt" világ kétnyelvű lesz, részben már ma is az. De ez a közös nyelvezet soha nem lesz a nemzetállamok, vagyos a helyi közösségek nyelve.

Ezt a fel nem ismert érdek-ellentétet használja ki cinikusan (tudatosan) minden mega-gyarmatosításra törekvő töke-koncentráció. Az ókorban a "latin", utána a német, az angol, spanyol, és jelenleg (ismét angol nyelven és "csak" kultúrgyarmatosításnak álcázva) a mind jobban koncentrálódó tőke.

Ezt a folyamatot a "helyi" közösségek ellentétes és tudatos tervezése kell, hogy kordában tartsa.

8 blogen 2014. július 28. 06:41

@Janika: Persze hogy van, a kortárs állami és önkormányzati írott források. A hiba pedig az lenne, hogy nem lehetne mérni vele valamit. Gondolj a tovább használt holt nyelvekre, amelyek jelentős része azért élt túl, mert standard nyelv volt és a használati értéke tartotta életben a bürokrácia vagy egyház/kultúra keretei között. Mivel szükség volt egy nyelvre, amin közvetíteni lehetett bizonyos intézményes értékeket még akkor is, amikor már tömegek számára volt értelmezhetetlen a közvetítő nyelv.

7 Janika 2014. július 26. 07:48

A cikk sokszor megemlíti a "standardtől való eltérés" fogalmát.

Egyáltalán van ma olyan írásos anyag, amiben leírják, hogy a mi pontosan a standarad magyar nyelvváltozat? Nem a helyesírási szabályzatra gondoltam. Amiből pontosan és egyértelműen (azaz a vizsgáló személy nyelvhasználatától függetlenül) kideríthető, hogy pl a "felmegyek hozzád" kifejezés standard magyarul van és a "felmegyek nálad" meg nem. Szerintem ilyen anyag nincs. A standard nyelv csak a fejelkben létezik, ami viszont mindenkinek mást és mást jelent, vagyis nem lehet standard.

Egy másik gondolat:

A standardizálás általában jó dolog, és sokszor önkényes.

Pl a mai 1 méter hosszát teljesen önkényesen határozták meg.

Lehetett volna egy kicsit hoisszabb egy kicsit rövidebb, semmit nem befolyásolna ma.

Viszont ha valaki eltér a standarttől, és más hosszúságú méterrudat használna, akkor önmagában nem az benne a hiba, hiogy enm lehet megmérni vele valamit, hanem attól hogy pusztán eltér a standardtől. És így mások számára nem értelmezhető.

6 Szalakóta 2014. július 25. 22:10

@Erdeklodo4102: Az iskolában használt művelt nyelvváltozat el kell sajátítani, de nem az egyedüli helyes nyelvváltozatként, hanem az iskolában és a tudományban, esetleg néhány más területen használt nyelvváltozatként. Nem úgy megyek be a városba, ahogy itthon öltözöm. Az állásinterjúra szépen kiöltözöm, de itthon az itthoni ruhát veszem fel.

5 El Vaquero 2014. július 25. 18:09

@Sultanus Constantinus: nagyjából épül csak az írott nyelv a beszélt sztenderd nyelvre. Ugyanis az AkH 11. több ponton szembemegy a budapesti köznyelvi magyarral. Pl. a tízet, milyen szavakat tizet és mijen formában kéne írni annak alapján, amit te írtál, meg több egybe/különírási szabályt kéne újraszabályozni, hogy megfeleljen a hangsúlyozásnak. Aztán ott van a sima, mindig, posta szavak, amit a köznyelvben is mondhatnak síma, mindíg, pósta hangalakkal, persze nem kizárólagosan. Ezeken a pontokon a szabályzat a hagyományra hivatkozik, de ez meg homályos, mert hát honnan tudhatjuk, hogy mi a hagyomány, hacsak nincs benne a szótári részben az illető szó?

4 Sultanus Constantinus 2014. július 25. 17:01

@Erdeklodo4102: De, teljesen jól gondolod. Az írott nyelv a sztenderd nyelvváltozatra épül, pontosabban a sztenderd nyelvnek van csak írott változata, tkp. ez a lényege az egésznek. Egy írásbeliséggel nem rendelkező nyelv esetén nem is nagyon lehet sztenderdről beszélni. A sztenderdizálás éppen az írott és a művelt beszélt norma kialakítását jelenti.

3 Erdeklodo4102 2014. július 25. 16:31

Bizonytalan vagyok. Értem, és el is fogadom, hogy egy nyelvész számára sokkal ésszerűbb, ha a különféle nyelvváltozatokra egyenrangú variációkként tekint. Furcsa lenne, ha egy kémikus csak a kovalens kötést lenne "tanulmányozásra méltónak" tekinti.

Tanárként (reáltárgy) ugyanakkor úgy gondolom, hogy jó, ha közvetítek egyfajta nyelvi normát is. Minél inkább várható a diák szakmai orientációjából, hogy majdan írott formában kell kommunikálnia, annál inkább előnyös lesz a számára, ha ezt elsajátította. (Ha valaki napszámosként szeretne földműveléssel foglalkozni, akkor őt nem biztos, hogy érdemes ezzel stresszelni, de ha egyetemen akar tanulni, ott sokkal több szöveggel lesz dolga.)

A szövegekkel, mint munkaeszközzel (nem nyelvészként) dolgozók számára sem tartják célszerűbbnek a standard nyelvváltozat elsajátítását? Ez a standard változat nem precízebben fogalmaz esetleg, épp mert szüksége van rá a munkaeszköz-jellege miatt?

Nem abból adódik egyfajta "természetes" hierarchiai előnye a standard nyelvváltozatnak, hogy sokkal szorosabb az írott formával való kapcsolata, ezáltal az illető műveltségének egyfajta jelzője? És mivel a műveltebb emberek gyakrabban töltenek be jobb pozíciót, ez ruházza fel egyfajta tekintéllyel a nyelvváltozatukat is?

2 Janika 2014. július 25. 13:46

@mederi: mire a jelölt eljut az első szakmai beszélgetésig, átesik egy-két körös előszűrésen. Megnézik az önéletrajzát, elbeszélgetnek vele telefonon, stb. Ezeknél még nem a szakmai szempontok döntenek.

itt a megjelenés, kommunikációs készség, beszédstílus, nyelvtudás, stb alapján döntenek. Ezután jön csak a szakma.

Persze szakmája válogatja

1 mederi 2014. július 25. 13:05

"Persze az nem számít, hogy lehet, hogy sokkal jobb szakember, mint akit felvesznek a standard nyelvváltozatával."

Szerited a "standard munkáltató" csak a munkára pályázó nyelvhasználata alapján dönt, vagy egyéb szempontjai is vannak?

A szakmai jellegű kérdések között szerintem pl. szerepel, hogy a jelentkezőnek milyen végzettsége van, dolgozott-e már a szakmájában és hol, stb..

A fizetéssel kapcsolatos elképzeléséről is érdeklődik, és esetleg érdekli, hogy sprtol-e, van-e családja, és még ki tudja, mi minden kerül terítékre.

Ha elég óvatos, még egy "foglalkoztatói igény szerinti szakmai teszt" is elképzelhető..

Amiről nem szokás beszélni, a személyes szimpátia is számít, ha azonos képességű jelentkezőkről van szó..:)

Információ
X