Az elnök stílusa a világ legtöbb országában pirulásra késztetné, sőt, megbotránkoztatná az állampolgárokat, Venezuelában azonban koránt sincs így. A vaskos nyelvhasználat, az altesti poénok és a korántsem emelkedett stílus azt hivatott kifejezni, hogy a szocialista Chávez nemcsak elvi szinten a „nép embere”.

„Az egész meg van tervezve. Az ilyen beszédstílust minden ember megérti” – mondta az elnök nyelvének kutatója, Manuel Bermúdez nyelvész, aki ezt a – katonai és baseball-szaknyelvből vett szavakkal teletűzdelt – nyelvezetet „Chávez-stílusnak” nevezi.

Chávez azonban korántsem indokolatlanul közönséges. A venezuelai köznyelv ugyanis önmagában meglehetősen buja, tele kétértelmű megnyilvánulásokkal, vagy egyértelműen a nemiségre utaló szavakkal, amelyek csak úgy hemzsegnek a hétköznapi szóhasználatban, különösen az ifjúsági nyelvben.

A fiatalok nyelve márpedig a világon mindenhol szabadosabb (és játékosabb), mint a norma, és ez alól Venezuela sem kivétel. Az idősebbek azonban bírálják Chávezt – szerintük példát kellene mutatnia a fiataloknak: „nagyon durván beszél, én meg szégyellem magam miatta. Egy elnöknek jó képet kellene mutatnia magáról” – nyilatkozta Maria Luisa García, egy 70 éves szociális munkás, aki Caracas egyik elegáns negyedében dolgozik. Hozzátette: ha az ország példaképe csúnyán beszél, nem csoda, hogy az emberek is utánozni kezdik.

A folyamat valószínűleg kétirányú: Chávez a népnyelvet használja fel, de ő maga is hat a közbeszédre. És ugyan lehet, hogy a nyilvánosság előtt is közönségesnek tűnik, politikai ellenfelei, akiknek a mérge legjavát tartogatja, minden bizonnyal más, erősebb jelzővel illetnék.

A korábbi amerikai elnököt, Busht, pendejónak nevezte: a szó körülbelüli jelentése 'seggfej, barom'. A venezuelai ellenzék tagjaira pedig az egyedi, maga kitalálta pitiyanqui ('piti jenki, jenkibérenc') szót alkalmazza.

A szórásból azonban nem maradhatott ki az elnök úr édesanyja sem, akit híres fia a már említett telefont bevezető sajtótájékoztatón hozott (bár nem szándékosan) zavarba. Ö volt ugyanis a legelső, akit felhívott a „fütyifonon”.