A berber nyelveket főleg Marokkóban és Algériában beszélik nagy számban, de a nyelvek és beszélőik hátrányos helyzete csak lassan javul, ahogy erről egy afrikai témákkal foglalkozó honlap cikke beszámol. A témát a németországi központú Társaság a Veszélyeztetett Népekért (GfbV) egy új riportja részletezi. Pontos adatokat nehéz beszerezni, mert Marokkóban például a hatóságok nem engedélyezik a nemzetiségi hovatartozás regisztrálását, de független szakértők szerint Algéria lakosságának 25-30, Marokkóénak pedig 50-60 százaléka berber, ami legalább 25 millió embert jelent a két országban összesen.

A berber nyelvek az afroázsiai nyelvcsaládhoz (régebben úgy hívták, hogy sémi-hámi nyelvcsalád) tartoznak, és rokonai az arabnak és a hébernek. Marokkóban három változatát is beszélik a berbernek, ezek közül, ahogy saját nyelvükön hívják, a tamazig a legelterjedtebb. 1994-ben ismerte el az akkori marokkói király a berber nyelv létezésének jogát, de azóta is csak igen lassan javul a berber „kisebbség” – valójában inkább többség – helyzete. Az első berber nyelvű tévéadó csak idén januárban kezdte el a műsorsugárzást, és jelenleg csak 317 iskolában tanítanak berber nyelveket.

Régészeti leletekből tudjuk, hogy a berberek legalább a föníciai időktől lakják folyamatosan Észak-Afrikát, így ők tekinthetők a terület őslakosainak. A berbernek saját írása is létezik már évszázadok óta: a tifinag (), amit azonban már csak a berberek déli nomád tuareg csoportja használ.