Nagyon érdekes cikk, mely az én olvasatomban a hozzászólásokkal kiegészítve teljesedik be.

@cikk: >> az archaikus tájszólást, amelyet valahonnan az északkeleti Kárpátokból hoztak az 1700-as évek elején <<

Ha már így előkerült ez cikk, akkor megemlítendő, hogy Csömörre nem az északkeleti Kárpátokból jöttek, hanem 1710 és 1720 között egyrészt Rákoskeresztúr szlovák lakosságfeleslege költözött tovább, másrészt 32 jobbágycsalád telepedett be Nógrád vármegyéből, akiknek a forrástelepülése pontosan ismert.

>> Ők azóta is a saját, ruszinhoz közelítő, 17. századi cseh nyelvű evangélikus énekes- és imakönyveik által befolyásolt és számos magyar szóval gazdagodott nyelvjárásukat használják <<

A Magyarországi szlovák nyelvjárások atlaszából világosan mutatkozik, hogy Csömörön (a fenti forrásterületnek megfelelően) közép-szlovák nyelvjárást beszélnek. Elsőbben is <ražem> van az irodalmi <ražeň> ’nyárs’ szónak megfelelően és <lakeť> ’könyök’ az irodalmi nyelvvel egyezően. Ezekben a szavakban az <a> hang a középszlovák olyan jellegzetessége, amely megkülönbözteti minden más nyugati és keleti szláv nyelvtől, ahol itt <o> (vagy az ukránból ebből hangsúlyalatt továbbfejlődve <і>) van: így a bibliai csehtől és a ruszintól is, vö. cseh <rožeň>, ukrán <рожен> (rozsen) ill. cseh <loket>, ukrán-ruszin <лікоть> (likoty), kelet-szlovák <lokec>.

Ugyanígy <chlap> ’férfi’ és <chlapec> ’fiú, legény’ alakokat jegyeztek fel Csömörön, miközben a keletszlovákban, a ruszinban és az ukránban itt is <o>-val van: <chlop> ~ <chlopec>, ill. <хлоп> ~ <хлопець>.

A nyelvemlékben is látszanak a középszlovák jellegzetességek. Ilyenek pl. <furou>, <wozou> többes számú birtokos esetű alakok. ezek végén csehül az <-ou> helyett hosszú <-ů> lenne, a keletszlovákban <-och>lenne, az ukránban pedig <-ів>. Nagyon sok mindent elárul egyedül továbbá az <ohrázať> ’körülkerít’ ige, amely ebből a szempontból több distinktív jegyet is tartalmaz. Nyilvánvalóan a népnyelvből került a szövegbe, és nem bibliai cseh, mert ott <ohrazovati> a megfelelő ige: más a tőmagánhangzó hossza, más az ige témaképzője, és a főnévi igenév toldaléka a csehben sosem <-ť>. De nem lehet keletszlovák sem a hosszú <á> miatt (mert rövid <o>-t várnók), valamint ott a főnévi igenév végződése sem <-ť>, hanem <–c>. Az ukránban-ruszinban pedig egyrészt más alakú az igekötő, másrészt teljeshangzós alak van, harmadrészt a főnévi igenév képzője itt is más: <обгородувати> (obhoroduvati). Ellenben a középszlovák alapú szlovák irodalmi nyelvben ez az ige <ohrádzať>: ez pontosan megfelel a szövegemlékben szereplő alaknak azzal, hogy a <dz> helyetti <z> a bibliai csehhez való igazítás következménye, mert egyébként a nyelvjárásatlasz szerint a csömöri dialektus ismeri a <dz>-t.

A magyarországi szlovák falvak közül az északkeletiek (Nyugat-Borsod, Abaúj és Zemplén) mutatnak keletszlovák nyelvjárási sajátosságokat: az izoglossza a Bükkben húzódik: Ómassa a leginkább keletszlovák, Bükkszentlászló inkább keletszlovák, Répáshuta és Bükkszentketeszt pedig már túlnyomóan középszlovák.

.

>> minden javítást előre is köszönünk olvasóinknak. <<

– <který se s ginným zpráha 1½.> ’aki mással együtt fogat be, [az] 1½. [krajcárt]’

– <Od kázny pohrebnég> ’a halottas prédikációért’ – jobb a ’prédikáció’, mint a ’szentbeszéd’, mert ugyanez a szó jelenik meg az iskolamesternél

– <od polkázny>: Hurban Vajanskýnál lehet olvasni ezt a szót mint „na polkázeň” ’a prédikáció [idejének] felére’, vagy „v polkázni” ’a prédikáció [idejének] felénél’; adott esetben szerintem ez <krátka kázeň> ’rövid prédikáció’ szinonimája lehet

– <z wywánjm 6. grs.>: szerintem kimaradt ez <z> betű: <z wyzwánjm 6. grs.> ’harangozással [történő temetésért] 6 krajcár’

– <ručujk>: a Poemas del río Wangon tett felvetéshez hasonlóan én is <ručník>-ra javítanám. Ennek van ’oltárterítő’ értelme, de itt talán nem ezt kell venni, hanem azt, hogy „balík vytvorený zviazaním al. skrútením rohov šatky”, vagyis ’a kendő sarkait összekötve kialakított csomag’, azaz ’batyu’. Ez alapján nekem az a gyanúm, hogy ez valami helyi ételajándék lehet.

– <Od wazky Šéstonedĕlky> ’egyházkelésért’, vö. liturgia.lutheran.hu/prohle-fele-agenda/egyhazkeles/view – a <vazky>később is ’egyházkelés’-nek és nem ’áldás’-nak fordítandó

– <Offery na wjročité slawnosti> ’az évi [= egyházi naptár szerinti] ünnepek offertóriuma’

– <na Božj tĕlo pak. P. Rektor> ’az úrnapján azonban az iskolamester [megy koledálni]’

– <Zahradu, konopnicu, kapusnicu, powinnj sau ohrázať y zorať> ’a kertet, a kenderföldet, a káposztást kötelesek körülkeríteni és felszántani’, azaz nincs benne „szőlő”, a „powinnj” a ’köteles’ értelmű melléknév többes szám (hímnemű) alanyesete

– <Každá Wdowa Wrete>: úgy vélem, a „sző” fordítás itt nem indokolható; ez talán inkább az irodalmi cseh-szlovák <každá vdova vrtí> ’minden özvegy pörget’ kifejezésnek felel meg, ha utána odaértjük a „vreteno” ’orsó’ szót.

– <Z Winjc wčas oberačky wdečnost>: a „wčas” itt külön írandó <w čas>, az „oberačky” pedig egyes szám nőnemű birtokos eset, nem a többes szám alanyesetű nőnemű főnév: ez utóbbi hímnemű lenne. Tehát ’a szőlőkből a szüret idején hála[ajándéko]t’.

– <polowičnjcy pak a želiári po mjtowniku> ’a felesek azonban és a zsellérek egy-egy vékát’: a <mýtovník> avagy <mýtovnica> 15 l-es űrmérték volt, és a szótárak rendesen ’mérő’-vel adják vissza. Mivel azonban a szövegben máshol ez a magyar szó a négyszer annyi, kb. 62,5 –l-es <kyla> ’pozsonyi mérő’ fordítása volt,, azért a magyar rendszerből a kb. azonos űrmértéknek megfelelő ’véka’-val lehetne a <mýtovník>-ot visszaadni.

– <Pri Slawnostéch Wyročitých Cantacýe> ’ ’az évi [= egyházi naptár szerinti] ünnepek során adott kantációk’ – „kantácia” szlávul, ez magyarul „kantáció” vagy „kántlálás”, vö. lexikon.katolikus.hu/K/kantáció.html , albertievangelikus.hu/index.php?option=c...icle&id=72&Itemid=64

…

magjcý swug plúch akinek saját ekéje van

který plúh nĕmagj nincs ekéje

.

wozou szekér

wozitsza vezettetni magát, furikázni

Geden fúr letný Sena széna

.

powinný köteles

wšeckých wyplatiti magj kell kinek-kinek megfizetnie

@Studiolum: Irodalmat annyira nem, az információk egy hányadát pl. nyelvészektől, vagy más szakavatottaktól tudom, szlavisztikát (szlovén nyelvet) tanulok ugyanis, de a többi szláv nyelv is szóba került. Korábban pedig utánanéztem a keleti szlovák nyelvnek is.

@doncsecz: Nagyon köszönöm. Sosem hallottam erről a változatról, és az idézett tanulmány is éppen csak érinti. Szívesen olvasnék még róla, ha tudnál hozzá irodalmat ajánlani.

@Studiolum: Na várjunk csak: Anton Bernolák a nyugati nyelvjárásokból alakított ki egy irodalmi nyelvet, amit közép-szlovák elemekkel bővített. Štur középső (de ez majdnem északi) nyelvjárást, tulajdonképpen tátraljai szlovákot tett irodalmi alapul, mert az ő fülének jobban tetszett (avagy fuzionálni akart a cseh felé). De voltak határozottan nyugati és közép-szlovák irodalmi művek és sztenderdizációk. A Štúr-féle normát az evangélikusok és katolikusok egyaránt szívesen fogadták. Ámde keleti szlovák nyelven még tovább maradt fenn irodalom, ami a zempléni nyelvjárásokon kialakult regionális irodalmi nyelv, ezek pedig az ottani REFORMÁTUSok révén történt. Az itteni szlovákság a magyarsághoz lojális ráadásul, ezért ragaszkodik még a helyi szlovák változathoz és 1919-ben a Szlovák Tanácsköztársaság nyelve tulajdonképpen a kelet-szlovák nyelv. Zsilák Mária tanulmányában is lehet erről olvasni szlavintezet.elte.hu/szlavtsz/slav_civil/documents/szlovak-nyelv.pdf

@doncsecz: reformátusok??? talán lutheránusokat akartál írni.

A szlovák irodalmi nyelvnek alapvetõen két változata volt: a nyugati amelyet Anton Bernolák kodifikált a 18. század második felében, és a keleti, amelyet Ľudovít Štúr rögzített a 19. században. Ez az utóbbi vált a mai szlovák irodalmi nyelvvé. Ennél keletebbi irodalmi nyelvrõl én nem tudok; létezik ugyan a sárosi tájszólásnak egy írott változata, de csak az utóbbi évtizedekben (szótárát is csak nemrégen adták ki).

A szlovák nyelvnek is volt több irodalmi változata. Ezek közül a keleti szlovák az aminek valamelyest él az irodalmi gyökere, ahogy a szlovénban a vendnek vannak ma is irodalmi kísérletei. A keleti szlovák irodalmi hagyományokat az határozta meg elsősorban, hogy ott reformátusok élnek.

Csak gratulálni tudok, nagyon szép munka!

természetesen helységre gondoltam, és nem helyiségre. de például Drezdában, ahol csak a király és az udvara katolikusok voltak, az Úrnapján csak bent a katolikus templomban vonultak fel.

@Studiolum: én evangélikus vagyok és nekem ez furcsának tűnt. de most találtam az angol wikipédiában, hogy némely evangélikus és anglikán egyházban is ünnepeltetett ez az ünnep, legalább 1600ig.

ez nem is olyan meglepő - hiszen evangélikusok hasonlóan mint katolikusok is hisznek abban, hogy az Úrvacsoránál kenyér és bor a Krisztus testéve és véréve így vagy úgy, de igazan válik... de mégis, katolikusok gyakran nagyon pompásán ünnepelik ezt az ünnepet, reformáció idején pedig ez volt egy mód arra, hogy mutassák, hogy egy adott helyiség, ahol vonultak, [tiszta] katolikus helyiség. az én országomban, Lengyelországban, sőt szabad ez a nap ma is. :)

@varpho: Igen, erre én mint katolikus is rákérdeztem az evangélikus lelkésznél; ő a vállát vonogatta, és azt mondta, „nem volt még olyan régen a reformáció…”

"11. Na 3. Krále sám P. farár chody s Colledou; na Božj tĕlo pak. P. Rektor." - ez érdekes, hogy az Úrnapját ünnepelték az evangélikusok...

Nem célom nekem tót-sváb háborút kirobbantani, pláne nem földimmel, s pláne nem úgy, hogy bennem aztán van tót is, sváb is, de egyik sem Csömörről, úgyhogy a kérdés nekem maximálisan érdek nélkül tetszik. Viszont az dokumentumokkal alátámasztható történeti tény, hogy Csömört a törökkori elnéptelenedés után 1717-ben felvidéki tótokkal telepítették újjá, míg a svábokat csak az 1800-as évek elején telepítették a faluba. Így írja ezt Horváth Lajos Csömör-monográfiája is, de bizonyság rá a fent mellékelt térkép is, amelyen 1781-ben a „német utcának”, a Kossuth Lajosnak se híre, se hamva, a falu északon a Templom utcánál (a mai Erzsébet utcánál) véget ér. Az utcát először az 1860-as térkép ábrázolja, lásd itt: csomorihirek.com/hirmozaik-110611fenykepterkep.htm . Azért 1800 is elég régen volt ahhoz, hogy a svábok éppolyan tősgyökeresnek érezhessék magukat, mint a tótok.

Ettől persze Csömör sem nem tót, sem nem sváb falu, hanem leginkább is magyar, elevenen élő tót és sváb hagyományokkal, amelyeket a két nemzetiségi önkormányzat odaadóan ápol az egész falu örömére, mint arról a Csömöri Hírek portálon olvashatnak: csomorihirek.com/hirmozaik-110514nepomuki.htm , csomorihirek.com/hirmozaik-110516furmicska.htm – csak kedvcsinálónak.

"Tizenöt éve Csömörön az öregek egymás között még szlovákul beszéltek..." Mármint a tótok. Ez egy nagyon szép munka, érdekes része a csömöri falutörténetnek. De Csömör nem szlovák település, nem kellene így feltüntetni. A tótok, hál' Istennek, megőrizték nyelvüket, népviseletüket, amit sajnos ma már nagyon kevesen hordanak a mindennapokban. Az én gyerekkoromban még majdnem minden tót asszony viseletben járt. De ez az anyag, ebben a formában hibás képet ad a faluról. A ma ott élő tótok őseit együtt telepítették be a svábokkal, miután a falu egy pestis járvány után teljesen elnéptelenedett. Nem véletlen, hogy két legrégebbi utcáját német utcának ( ma Kossuth Lajos utca) és tót utcának hívták (ma Petőfi Sándor utca). Míg a tótok evangélikusok voltak, a svábok katolikusok.

Így teljes és korrekt a kép.

Egyébként az anyag nagyon szép és értékes, jó, hogy van aki összegyűjti ezeket.