Ezer évvel a keleti gótok és több mint 800 évvel a nyugati gótok királyságának bukása után I. Ferdinánd magyar király (és később német-római császár) flamand származású követe Konstantinápolyban egy rövid feljegyzést készít egy ott hallott és eladdig ismeretlen germán nyelvről. A nyelvet két, a Fényes Portához küldött követ beszéli, akik – vélhetőleg – a krími gótok követei...

A gótok a keleti germánok azon csoportját alkották, akiknek a nyelvén a keleti germán népek közül egyedüliként tekintélyes nyelvi korpusz maradt fönn. A többi keleti germán nép (vandálok, gepidák, burgundok stb.) nyelvéből csak néhány személy- és helynév, más nyelvekbe átkerült jövevényszó maradt fenn. A gótokat két nagy birodalmukról keleti gótokra (osztrogótok) és nyugati gótokra (vizigótok) oszthatjuk. A keleti gótok a népvándorlás során korábbi hazájukból végül Itáliában kötnek ki, ahol egészen 555-ig (a bizánci hódításig) fennálló államot hoznak létre. A nyugati gótok pedig Dél-Franciaország és az Ibériai-félsziget nagy részére kiterjedő államukat egészen az arab hódításig, 711-ig képesek fenntartani.

 Nyelvészeti szempontból talán mégis a legérdekesebb csoportjuk, az úgynevezett kis gótok (Gothi Minores), akiket Wulfila gót püspök telepített le Moesiában a 4. században. Wulfila készítette el a Biblia gót fordítását, melyet a keleti germánok más törzsei között is használhattak.

A 16. század közepén Konstantinápolyban egy flamand származású diplomata találkozik olyan, a Krímből származó emberekkel, akik egy számára ismerősen hangzó – germán – nyelven beszélnek. A diplomata feljegyzéseket készít a nyelvről, mellyel kapcsolatban Hutterer Miklós azt állapítja meg A germán nyelvek című művében, hogy e feljegyzések „kétségtelenné teszik, hogy a krími gótok valóban a germánság ún. keleti ágához tartoztak, azonban a közelebbi genetikai viszonyt ezen túlmenően még nem sikerült teljesen tisztázni”. A krími gótok az újkor hajnalán, valamikor a 18. század során a feltételezések szerint beleolvadhattak a környező népekbe.

A flamand diplomatát, aki feljegyzéseket készített a krími gótok nyelvéről, Ogier Ghiselin de Busbecqnek hívták. Az ő feljegyzéseit követően későbbi források is szólnak még a krími gótokról, azonban Busbecq az egyetlen, aki nyelvi korpusszal is szolgál.

Ogier Ghiselin de Busbecq

A flamand származású Ogier Ghiselin de Busbecq (1522–1592), aki útirajzíróként és a gyógynövények szakértőjeként (herbalistaként) is jelentős szerepet tölt be az európai kultúrtörténetben, hivatásos diplomataként működött a Habsburg-dinasztia szolgálatában. Egyetemi tanulmányai elvégzése után szolgált V. Károlynak is, majd 1552 körül szolgálatait a magyar történelemből is jól ismert I. Ferdinándnak ajánlotta fel.

1554-ben, majd 1556-ban is a Fényes Portához küldi uralkodója. Második útja során összesen hét évig marad az Oszmán Birodalomban a német-római császárrá lett Ferdinánd követeként. Ezt követően is élete végéig a Habsburgokat szolgálja. Busbecq diplomáciai tevékenysége mellett olyan kultúrtörténeti jelentőségű tevékenységgel járul hozzá Európa életéhez, mint pl. számos (ókori) kézirat és felirat felkutatása és megmentése, vagy az első tulipánhagymák eljuttatása Németalföldre.

Az egészen valószínűsíthető, hogy Busbecq számos nyelven tudott: flamandul, latinul, olaszul, franciául és spanyolul egészen biztosan tudott; vélhetőleg németül is, de ismerhette valamennyire az ógörögöt és a törököt is. Források arról is szólnak, hogy tudott „szlávul”, bár hogy ez pontosan mit takar, melyik szláv nyelvről lehet szó, nem derült ki. A konstantinápolyi követként a magyar történelem szempontjából is rendkívül érdekes adalékokkal szolgáló Busbecq törökországi úti élményeiről (beleértve a magyarországi hódoltság területén tett utazását is) Itinera Constantinopolitanum et Amasianum című kötetében ad számot 1581-ben, melyet másodjára 1589-ben A. G. Busbequii legationis Turcicae epistolae quatuor címen jelentet meg újra – utóbbi alapján a mű közkeletű magyar címe: Török levelek.

Busbecq negyedik török levele

Negyedik levelében röviden (az 1595-ös frankfurti kiadás 257–261. oldalain) összefoglalja azt, amikor második utazása során, tehát valamikor 1556 és 1562 között találkozik Konstantinápolyban két, a Krímből származó küldöttel. Így ír a találkozóról:

E helyütt nem tudom elhallgatni, hogy mit tudtam meg egy népről, mely még mindig a Taurica Chersonesust [a Krímet] lakja, s mely, ahogy azt gyakran hallottam, beszédét és szokásait, sőt arcvonásait és testi megjelenését illetően germán eredet nyomait mutatja. Éppen ezért már régóta vágytam arra, hogy e nép egy tagjával találkozzam vagy ha az lehetséges, szerezhessek valami írott anyagot e nyelven, ezt azonban nem sikerült elérnem. A véletlen azonban valahogy kielégítette vágyamat. Két küldött érkezett arról a vidékről, akik nem tudom, mely panaszokat hoztak a fejedelem [a szultán] elé népük nevében, s mivel tolmácsaim épp találkoztak velük, s emlékezvén arra, hogy mit mondtam nekik azzal kapcsolatban, ha ilyen eset történne, elhozták őket házamba étkezni.

Egyikük magasabb volt és egész arckifejezésében bizonyos természetes egyszerűséget mutatott, akár flamand vagy batáv [holland] is lehetett volna: a másik alacsonyabb és tömzsibb, sötét bőrű, születését és nyelvét tekintve görög volt, de a hosszú kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően nyelvüket nem megvetendő szinten bírta, míg az első a görögök közelsége és a velük való sűrű kapcsolat miatt oly mértékben szívta magába azok nyelvét, hogy elfelejtette sajátját.

Amikor megkérdeztem őt e népek szokásairól és természetéről, illő válaszokat adott.

Azt mondta, hogy harcos nép s a jelen napig is számos falut lakik, melyekből a tatárok fejedelme, amikor hadra kél, nyolcszáz gyalogos muskétást állít ki, saját erőinek fő alapját. Főbb városaik közül az egyiket Mancupnak, a másikat Scivarinnak hívják.

(257–258. oldal)

Taurica Chersonesus, a Krím Busbecq latin szövegében használt neve két tagból áll. Az elnevezés mögött egyrészt a félsziget ókori lakóinak neve, a Tauri áll, másrészt a félsziget szó görög megfelelője (χερσόνησος), illetve ennek latinos alakja.

Látható tehát, hogy Busbecq beszélgetőpartnerei közül az egyiknek minden valószínűség szerint a Krímben beszélt germán nyelv volt az anyanyelve, noha jórészt elfelejtette azt a görögökkel való intenzív kapcsolatai miatt. A másik anyanyelve a görög volt, ennek ellenére Busbecq állítása szerint jól beszélte a kérdéses germán nyelvet. A leírás következő néhány bekezdésében a tatárok szokásairól esik szó; ezt követi a gót nyelvről szóló feljegyzés, a 259–261. oldalakon.

A Busbecq által lejegyzett krími gót nyelv

Busbecq nyelvi adatgyűjtése során (és így a negyedik levél szövegéből) sajnos nem derül ki egyértelműen, a két beszélgetőpartner közül melyik milyen adatot is szolgáltat a kérdéses germán nyelvvel kapcsolatban. Nem tudjuk, milyen körülmények között, milyen (közvetítő) nyelven és formában zajlott a nyelvi adatfelvétel. Bár nyelvtehetsége és érdeklődése természetesen nagyban segíthette Busbecq gyűjtését, nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy nem a modern nyelvészet eszközeivel rögzítette a szerzett adatokat. Sem fonetikailag, sem helyesírását tekintve nem törekedett maximális igényességre, s ahogy azt látni fogjuk, még az általa feljegyzett adatok egy részét sem azonosította pontosan. A Busbecq által feljegyzett nyelvi elemek nagy része különálló szó, de van egy-két kifejezés, sőt egy dalszöveg is a nyelvemlékek között. Busbecq természetesen az általa feljegyzett szavak és kifejezések fordítását latinul adja meg – sajnos a dal szövegét nem fordítja le.

A továbbiakban leírok néhányat a számos szó közül, melyek germánnak tűntek; számos szó egészen különbözött a mieinktől, vagy a nyelv természete tette ezt, vagy mert emlékezete becsapta és idegen szót felcserélte a honival. Mindazonáltal minden főnév elé a tho vagy the névelőt tette. Az alábbiak azok a szavak, melyek azonosak vagy csak alig különböznek a mieinktől:

Broe ’kenyér’

Plut ’vér’

Stul ’szék’

Hus ’ház’

VVingart ’szőlőtőke’

Reghen ’eső’

Bruder ’fivér’

Schuuester ’nővér’

Alt ’öreg’

VVintch ’szél’

Siluir ’ezüst’

Goltz ’arany’

Kor ’gabona, búza’

Salt ’só’

Tag ’nap’

Oeghene ’szemek’

Bars ’szakáll’

Handa ’kéz’

Boga ’íj’

Miera ’hangya’

Rinck vagy Ringo ’gyűrű’

Brunna ’kút’

VVaghen ’kocsi, szekér’

Apel ’alma’

Schieten ’nyilat lőni’

Schlipen ’aludni’

Kommen ’jönni’

Fisct ’hal’

Hoef ’fej’

Thurn ’ajtó’

Stein ’csillag’

Sune ’nap’

Mine ’hold’

Singhen ’énekelni’

Lachen ’nevetni’

Eriten ’sírni’

Geen ’menni’

Breen ’sütni, pörkölni’

Schuualth ’halál’

Knauen tag neki ’jó napot’ volt, knauen pedig ’jó’. Használt számos olyan szót, melyek nem bírtak elegendő egyezéssel a mi nyelvünkkel, mint:

Iel ’élet vagy egészség’

Ieltsch ’élő vagy egészséges’

Iel vburt ’legyen egészséges’

Marzus ’esküvő’

Schuos ’menyasszony’

Statz ’föld’

Ada ’tojás’

Ano ’tyúk’

Telich ’buta’

Stap ’nőstény kecske’

Gadeltha ’szép’

Atochta ’rossz’

VVichtgata ’fehér’

Mycha ’kard’

Baar ’fiú’

Ael ’kő’

Menus ’hús’

Rintsch ’hegy’

Fers ’férfi’

Lista ’nem elég, csekély’

Schediit ’fény’

Borrotsch ’kívánság’

Cadariou ’katona’

Kilemschkop ’ürítsd serleged’

Tzo Vvarthata ’te megtettél’

Ies Varthata ’ő megtett’

Ich malthata ’én mondom’

Amikor arra kértem, így számolt: Ita, tua, tria, fyder, fyuf, seis, seuene, ahogy mi, flamandok tesszük. Lám, ti brabantiak, kik úgy tesztek mintha németül beszélnétek, és magatokat mindig felmagasztaljátok és bennünket szokás szerint kigúnyoltok, ha azt a szót romlottan ejtük ki, amit ti úgy mondotok Seuen. Aztán tovább ment: Athe, nyne, thiine, thiinita, thunetua, thunetria &c. A húszra azt mondta: stega, a harmincra azt, treithyen,a negyvenre azt, furdeithien, a százra azt, sada, az ezerre azt, hazer. Felidézet egy régi dalt is nyelvén, mely úgy kezdődött:

VVara vvara ingdolou

Scu te gira Galizu [Galtzu?].

Hœmislcep dorbiza ea.

(259–261. oldal)

Ennyi tehát a krími gót nyelv korpusza Busbecq feljegyzései alapján – s ezzel a kevéssel is nem kevés gond van.

Egy feljegyzés nehézségei

A krími gót nyelv kutatói szerint Busbecq feljegyzésével és a későbbi nyomdai munkálatokkal számos olyan indokolatlan hiba csúszhatott be a korpuszba, mely csak nehezíti annak értelmezését. Egyesek pl. a Thurn, Fisct, Hoef, Kor alakok helyett – feljegyzési és/vagy nyomdahibára gyanakodva *Thur, *Fisc, *Hoeft és *Korn alakokat valószínűsítenek, de ugyanígy a nyomdahiba ördögét gyanítják az olyan alakok mögött, mint Eriten (*Kriten, *Criten vagy *Griten), thunetua, thunetria (*thiinetua, *thiinetria), Vvarthata (*VVarthata) stb.

Ahogy arra már korábban is utaltunk, az sem egyértelmű teljesen, Busbecq két beszélgetőpartnere közül melyik, esetleg melyik és milyen nyelvi adatot szolgáltatott. Az azonban Busbecq leírásából is kiderül, hogy bármelyikük is volt az adatközlő (vagy akár mindketten követték is el azt), a görög nyelvi hatás az adatszolgáltatók részéről esetlegesen károsan befolyásolhatta a nyelvi adatfelvételt.

Arra is utaltunk, hogy az sem egyértelmű, milyen nyelven folyt a társalgás. És az sem világos, hogy Busbecq abbéli reménye, hogy eleddig ismeretlen germán nyelvre bukkant, mennyiben befolyásolta őt magát az adatfelvétel rögzítése során.

További rejtély, hogy a Busbecq által a leírás során használt betűk és betűkapcsolatok pontosan milyen hangot reprezentálnak, illetve hogy adott betűk és betűkapcsolatok ugyanazt a kiejtést képviselik-e mindig, például a Busbecq által többször is használt ie és tz.

A fonetikai nehézségek mellett a Busbecq által az utókorra hagyományozott krími gót korpusz morfológiai oldalról is komoly kihívásokat jelent.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A nyelv, melyet pár oldal rejt

A Busbecq által ránk hagyományozott főnevek esetében egyesek azt vélik, hogy bizonyos szóvégi betűk mögött az igen archaikus, hímnem egyes számú -s végződést rejtőzik: így vvintch (*wintsch – gót winds), statz (gót staþs). Más esetekben a gótban meglevő -s hiányzik a Busbecq-féle krími gót korpuszban: tag (gót dags) és stul (gót stōls).

A Knauen tag kifejezésben a kutatók egyes szám hímnemű tárgyesetet vélnek felfedezni, míg az Oeghene szó dokumentáltan az egyetlen többes számban levő alak az egész krími gót korpuszban (vö. gót áugōna, az áugō ’szem’ többes szám alany- és tárgyesetű alakjaként).

A névmások közül érdemes megemlíteni a krími gót Ich (gót ik), Tzo (gót þu), Ies (gót is). A Busbecq által egymás alatt közölt három rövid mondatocska – Tzo Vvarthata, Ies Varthata, Ich malthata – kapcsán egyes kutatók enklitikus, semleges és tárgyesetben álló harmadik személyű névmásokat gyanítanak. Az -(a)ta így a gót ita megfelelője lehetne (Ich malthata így az angol I say it mintájára ’én mondom azt’, ahol tehát utóbbi elem semleges személyes névmás a gótban). Ezzel párhuzamos értelmezés, hogy a fenti három példában nem személyes, hanem mutató névmás van: -thata így a gót þata párja lenne (Ich malthata így az angol I say that mintájára ’én mondom azt’, ahol utóbbi elem mutató névmás a gótban).

A gót melléknevek, ahogy más germán nyelvekben is előfordul, két paradigmát követnek ragozásuk során: az úgynevezett erős és gyenge ragozást. A gótban emellett az egyes számú, semleges, erős ragozású melléknevek egy részének alany- és tárgyesetben két lehetséges (egy rövidebb és hosszabb) alakja is van. A krími gót példák szempontjából itt az utóbbi, hosszabb alak az érdekes.

A Busbecq-listán szereplő melléknevek közül külön érdekesek a latin átírásban semleges nemben megadott Atochta, VVichtgata, Gadeltha, ahol a -ta, -tha gót alternatív semleges és erős ragozású melléknévi végződésként is lehetne értelmezni (l. gót blind, de mellette blindata).

Az igéket illetően Busbecq megad több főnévi igenevet (pl. Kommen), két múlt idejű alakot (Tzo Vvarthata, Ies Varthata). A rögtön e két utóbbi után megadott jelen idejű alakkal kapcsolatban a kutatókban felmerül annak a gyanúja, hogy a latin változat szintén elírás és ez is egy múlt idejű alak: Ich malthata így nem ’mondom’, hanem ’mondtam’ jelentéssel bírna.

A Busbecq által megadott latin fordításokban van imperativus, azaz felszólító mód (Kilemschkop – ebibe calicem) és subiunctivus, azaz kötőmód is (Iel vburt – sit sanum) – vélhetőleg így ezek a kifejezések a krími gót igerendszer további érdekességeit rejthetik – talán örökre.

Sajnos, a legnagyobb összefüggő krími gót szöveg, a Busbecq által feljegyzett háromsoros dal teljes rejtély. Ehhez még szószedetet sem írt a szerző. Így a krími gót szintaxist csupán a Knauen tag, Iel vburt, Tzo Vvarthata, Ies Varthata, Ich malthata és talán a Kilemschkop kifejezés példázza.

Bizonytalanság

A krími gót nyelvvel kapcsolatos feljegyzéseiben amúgy is számtalan bizonytalanságot mutató Busbecq (műve 1595-ös frankfurti kiadásának 261. oldalán) maga is további bizonytalanságának ad hangot:

Hogy ezek az emberek gótok-e vagy szászok, nem tudom megítélni. Ha szászok, úgy gondolom, bizonyára Nagy Károly idején kerültek ide, ki a föld számos vidékén szórta szét ezt a népet. Ennek tanúságaként Erdélyben máig vannak szászok által lakott városok. S talán közülük a legvadabbakat messzi, egészen Taurica Chersonesusig [a Krímig] tűnt ildomosnak elűzni, hol még az ellenség közepette is őrzik keresztény vallásukat. Ha pedig gótok, úgy ítélem, már régóta birtokolták a geták melletti területeket. Talán nem téved az, ki úgy gondolja, hogy ama területnek nagy része, mely Gotland szigete közt és aközött van, amit ma Perekopnak neveznek, egykor gótok által volt lakott. Innen a gótok, a nyugati gótok és a keleti gótok különböző nevei, innen a győzelmeken át elözönlött világ és a barbár sokaság nagy neveldéje.

Itt van, amit a Taurica Chersonesusról [a Krímről] ezektől a perekopiaktól megtudtam.

(261. oldal)

Ebben a passzusban is számos érdekesség és még annál is több bizonytalanság hangzik el Busbecq részéről. Először is jómaga képtelen eldönteni, hogy az általa feljegyzett nyelv voltaképpen mi is. Hangot ad a szász eredet lehetőségének, ennek kapcsán pedig Nagy Károly szászok elleni hadjárataira hivatkozik és ezzel párhuzamosan az erdélyi szászokra – a kettőnek azonban nincs köze egymáshoz. Gotland a Balti-tenger legnagyobb szigeteként ma Svédországhoz tartozik – a feltételezett gót őshaza egyik része. Perekop a Krím-félszigetet az európai szárazfölddel összekötő földszoros névadó települése.

Végül a Busbecq által használt geták kapcsán érdemes megjegyezni, hogy már Hérodotosztól kezdve a getákat a thrákok egyik törzsének tekintették, akik a Duna alsó szakaszánál és a Fekete-tenger nyugati partvidékén éltek. A későbbiek folyamán a gót és a geta párhuzamosan szerepel antik szerzőknél – maga Iordanes is Getica címen írja meg a gótok történetét. Azt már nem is említjük, hogy a geta nevet a kortárs (magyar) szerzők a törökökre is használták – l. például Csabai Mátyás Economium servatae Agriae anno MDLII című költeményét.

A diplomata és herbalista Busbecq – a krími gót nyelv egyetlen dokumentaristája – számos kétséget és sajnálatos módon nagyon kevés adatot hagyott hátra az általa dokumentált nyelvről. Ezek azonban minden hiányosságukban is roppant érdekesek.

Felhasznált források

Fodor István (főszerk.): A világ nyelvei . Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000.

Augerii Gislenii Busbequii: Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595.

Harald Haarmann: Letűnt népek lexikona. Az akkádoktól a vikingekig. Corvina, Budapest, 2008.

Hutterer Miklós: A germán nyelvek. Gondolat, Budapest, 1986.

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése