A csaknem 300 oldalas horvát és angol nyelvű kötet alapját 500 korabeli szuggesztív fotó adja és egy melléklet, amely hatalmas poszter és 17 Dávid csillag jelöli azokat a pontokat Zágrábban, amelyek a zsidó közösség életének fontos helyszínei voltak, mint a belvárosban 1867-ben fölépített zsinagóga, amelyet a fasiszta horvát állam 1941-42-ben lerombolt.

Megtudni a kötetből, hogy Zágráb vízvezeték-, csatorna-, villamos- és telefonhálózatának kiépítése, az iparosodás és a városiasodás elindítása nagyrészt zsidó gyárosoknak, iparosoknak, kereskedőknek köszönhető. Hozzásegítették Zágrábot, hogy a két világháború között történetének legjobb korszakát élje. A Penkala írószergyár, a Jelacic tér art deco stílusban épült házai, az 1913-ban készült Nemzeti Könyvtár és Levéltár épülete és a ma is gyártott 505 márkanevű gyümölcsízű cukorka mind az akkor élt, a fejlődésért sokat tett horvát zsidókra emlékeztet.

A kötetben található írás a modern orvostudomány kiemelkedő képviselőiről, így Antun Gottlieb zágrábi sebészről, aki túlélte a holokausztot és az Irgalmasok kórházának vezető sebésze lett 1946-ban, vagy Makso Grossmann belgyógyász, aki hazatért Auschwitzból és ugyancsak 1946-tól a Merkur kórház belgyógyászatát vezette haláláig. Stjepan Bethleim neves pszichiáter a partizánokhoz csatlakozott, így kerülte el a haláltábort.

Snjeska Knezevic művészettörténész, az egyik szerző, újságíróknak azt mondta, hogy a könyv tartalmazza azokat az adatokat, amelyek a holokauszt idején az európai és a horvát zsidók sorsát meghatározták. A másik szerző, Aleksander Laslo építész, várostörténész hozzátette, hogy a kötet horvát zsidók és nem zsidók memóriáját kívánja fölfrissíteni, úgy forgathatják az érdeklődők, mint egy tankönyvet.