@doncsecz: De a legjobb verzió az, hogy Shakespeare híveit valaki más írta, akit véletlenül szintén William Shakespeare-nak hívtak.

Valóban régi keletű vitáról van szó. De távolról sem Edward de Vere az egyetlen lehetséges jelölt ezen művek szerzőjeként. Többek között Christopher Marlowe-ot is sejtik Shakespeare mögött, hogy állítólagos megölése után ezzel a névvel élt tovább rejtőzködve és írta műveit. A második sokat emlegetett jelölt Sir Francis Bacon. A Bacon-párti legfőbb érve, hogy Shakespeare a társadalom peremén élt, kevés bizonyíték van rá, hogy nagyfokú műveltséggel bírt volna. Sokkal valószínűbbnek tartják, hogy előkelő személyiség fejéből pattanhattak ki mindezek, mivel a művek arról tanuskodnak, hogy írójuk mesterien értett a bonyolult cselekmények szövéséhez, hihetetlenül mélyen tudta az emberi érzelmeket szavakba önteni, azonkívül alaposan eligazodott a jogi tudományokban, a történelemben, a filozófiában és udvari etikettekben. Sőt jól ismerte a távolabbi európai országok szokásait. Az első erre vonatkozó megállapítást Wilmot lelkész tette 1780 körül, de kutatásait sosem adta ki, sőt elégette, csak másodlagos forrásokból tudják a kutatók, hogy kétségbe vonta Shakespeare szerzői hitelességét. Egy Smith nevű kutató 1856-ban jelölte meg Bacont, aki I. Jakab idején élt, kimagasló esszéista és politikus volt, ezért fontos pozíciókba került. Nem egyszerűen feltételezték Bacon személyét a művek mögött, alapos kutatásokkal igyekeztek alátámasztani, csak egyetlen hiba volt ebben, hogy bizonyítékot, vagy utalást nem találtak arra, vajon az irodalom és a színház iránt tényleg komolyan érdeklődött Bacon.

A harmadik legfőbb jelölt Ben Jonson szintén korabeli költő volt.

Rajtuk kívül még egy sor előkelőséget is megneveztek: Derby grófját, Oxford grófját, Rutland grófját. Ezek a személye igen aktívan érdeklődtek a színház iránt, de olyan hibák vannak a körülöttük kialakult elméletekben, hogy vagy túl fiatalok voltak még a Shakespeare-darabok megjelenésekor, vagy nem éltek akkor, amikor újabb darabokat mutattak be, avagy tovább éltek mint Shakespeare, de több darab nem jelent meg abban a periódusban.

A legtöbb kutató viszont úgy véli, mégiscsak hiteltelenek az állítások, mert a kortársak Shakespeare tehetségét elismerték és nagyra értékelték, személyét pedig csak jóval később vonták kétségbe.