Bár az ötlettel egyetértek, de eddigi megnyilvánulásaira tekintettel a kezdeményezést másra bíztam volna...

"Schmitt Pál szerint nyelvünk a magyarságunk, összetartozásunk egyik legfontosabb jelképe."

Attól nem válik jelképpé a nyelv, hogy néhány millió embertársunk a mindennapi kommunikációja során azt használja. Sőt, számomra elképzelhetetlen, hogyan jelképezhet a nyelv mint olyan bármit is. A jelképek úgy jönnek létre, hogy valaki valamihez valamilyen extra jelentést társít. Nem vagyok híve a kultúra és a társadalom ilyen jelentésteremtő erőfeszítéseinek.

A nyelvet ettől függetlenül persze övezze figyelem (sic). :)

"A magyar nyelv sok szempontból különleges. Nagy történelmi múltja van, ősi értékeket őriz, Európa közepén rokontalanul él, de folyamatosan fejlődik, modernizálódik, a nyelvészek megállapítása szerint páratlanul rugalmas, választékos kifejezésre, költői játékokra képes nyelv."

Szeretnék hallani legalább egy szempontot, ami alapján a magyar nyelv különleges lenne. Ha egy-két beszélője különlegesnek tartja, csak mert nem bír megbírkózni egy gondolat formába öntésével, nos, az nem a magyar nyelvet minősíti.

Egyebet nem is írok, mert hátha a kommenteket is figyeli az a bizonyos testület, s emiatt nem ítélik oda a nyest.hu szerkesztőségének A magyar nyelvért elnevezésű díjat. :)

Nem igazán vádolhatnak azzal, hogy Schmitt rajongó lennék, de azt hiszem ebben a kérdésben igaza van. Tudom majd jönnek a kommentek, miszerint a nyelvet nem kell megvédeni senkitől. Ugyan a magyar ma nem veszélyeztetett nyelv, de a világban a folyamatok egyre gyorsabban zajlanak le.

Ebben a kérdésben azt hiszem igaztalanul bántják annyit az éjféli ingatlanügynököt. Én támogatom az ötletet.

Részemről teljes mértékben osztom a köztársasági elnök véleményét. A flaszter nyelv betolakodása a médiába nem hat sem egészségesnek, sem szépnek. A nyilvánosság felelősségét kérni pedig sokkal elegánsabb, európaibb, mint törvényt hozni és büntetni. Kisebb hibákat mindenki elkövet, ezek kipellengérezése többnyire fölösleges, ezekért - pláne sajtóhibákért - sértegetni senkit nem illik. Egyetértek a nyelv fejlődésének, változásának elfogadásával, de - remélhetőleg a többséggel együtt - azt szeretném, ha a kommunikációra és oktatásra kiképzettek eleve tisztában lennének a felelősségükkel, és kerülnék a közönséges stílust, ösztönösen óvnák a nyelvet. Ahogy ezt teszik más - kis és nagy - nemzetek is, minden, időről időre felbukkanó és betolakodó neoliberális infantilizmus ellenére.