A csecsemőhöz intézett beszédnek (angolul infant-directed speech vagy IDS) hívják ahogyan a felnőttek akkor beszélnek, amikor csecsemőkhöz szólnak. Ezt a „kutyuli-mutyuli” beszédet jól ismerjük: általában magas hangmagasság, jól artikulált hangsúlyozás és igen alapvető szókincs jellemzi. Ugyan ez a típusú infantilis gügyögés kimondottan hasonló valamennyi nyelven, a csecsemőhöz intézett beszéd idegi mechanizmusai mindmáig ismeretlenek voltak a kutatók számára.

A RIKEN Agytudományi Intézet munkatársai arra gondoltak, hogy talán többet tudhatnának meg a korai nyelvelsajátításról, ha a fenőtteknek ezt a gügyögését, helyesebben a gügyögés során lejátszódó idegi folyamatokat vizsgálnák meg alaposabban. Az elhatározást tett követte.

A vizsgálatok során funkcionális mágneses rezonanciavizsgálattal tanulmányozták 35 elsőgyerekes anya agyát – ez lett az első és legfontosabb csoport, náluk fontos megemlíteni, hogy az ő porontyaik még egyáltalán – egyetlen kukkot sem – beszéltek. Ugyanezt a vizsgálatot elvégezték harminc – fontos: még gyermektelen – nőn és férfin; 16 édesanyán, akik gyermekei csupán egy-két szótagos szavakat tudtak még; végül 18 olyan édesanyán, akiknek a gyermekei már általános iskolás korúak voltak.

Szuperkismamák, konyhaasszonyok

Ugyan a kutatók eredetileg az aktív beszéd során lejátszódó agyi folyamatokat kívánták vizsgálni, a fejmozgásokból adódó folyamatos jeltovábbítási problémák arra sarkallták a tudósokat, hogy inkább a figyelemmel foglalkozzanak – ez ugyanis hasonló aktivációs mintákat okoz az agyban, azonban – a gyerekhez gügyögéssel ellentétben – nincs szükség hozzá mozgásra. Ettől a ponttól kezdve aztán a kísérleti egyedek gügyögés helyett felnőttgügyögést hallgattak – de legalább nyugton maradtak a vizsgálat alatt.

A még nem beszélő gyerekekkel büszkélkedő édesanyáknál olyan agyi területeken tapasztaltak megnövekedett aktivitást, amelyeket általában a nyelvvel, annak irányításával hoznak kapcsolatba. Ez persze akár várható is lett volna, azonban ez a megnövekedett aktivitás egyetlen további csoportnál sem volt megfigyelhető – még azoknál az édesanyáknál sem, akiknek a gyermekei éppen csak elkezdtek beszélni.

A vizsgálat még egy érdekes dolgot állapított meg: azoknál az első csoportba tartozó édesanyáknál, akik egy előzetes pszichológiai tesztben magas pontszámot értek el azoknál a kérdéseknél, amelyek az extrovertáltságot – nyitottságot, kifelé fordulást – mérték, magasabb agykérgi aktivitást mutattak a vizsgálatok a beszéd irányításáért felelős területeken. Egyértelműen kiderült tehát, hogy nem csak az életkor és a tapasztalatok, de a személyiség is komolyan befolyásolja, hogyan gügyögünk a gyermekhez.

A kutatók a kísérletek során bebizonyíthatták, hogy az emberek valóban másképp dolgozzák fel és „állítják elő” a bababeszédet. Bebizonyíthatták azt is, hogy a csecsemőhöz intézett gügyögés valóban fontos nyelvi-neurológiai adatátvitelnek számít édesanya és gyermek között, s ez fontos szerepet játszik a nyelvelsajátítás korai időszakában.