Legyen szó a jelnyelvről, az angolról, esetleg a kínairól, a nyelv mindig az agy azonos területein keletkezik – adta hírül a Live Science. Az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság San Diego-i éves közgyűlésén bemutatott kutatás szerint a nyelv egyetemes és nem függ attól, hogy a beszélők a hangjukon vagy a kézmozdulataikkal kommunikálnak.

Linda Bucklin grafikája

A San Diego-i Állami Egyetem kutatója, Karen Emmorey által vezetett kísérletsorozatban azt a beszéd kialakulásával kapcsolatos, széles körben elfogadott előfeltevést vizsgálták, mely szerint a jelelésért és a beszélt nyelvért az agy eltérő területei felelősek – éppen a jelelés szimbolikus, vizuális és a beszéd hallószerveinkre támaszkodó jellege miatt.

A verbális kommunikációval két agyi területet szoktak összefüggésbe hozni. Ezek a nyelvért felelős Broca-, illetve a beszéd megértéséért felelős Wernicke-központok. Korábban úgy vélték, hogy ezek az agyi területek kimondottan a beszélt nyelvvel, a beszéddel állnak összefüggésben, mivel közel találhatók a hangszálak működéséért felelős területekhez és a hallókéreghez, amit a hangok érzékeléséhez használunk. Ebből kiindulva azt feltételezték, hogy a jelnyelvet (a vizsgálatban az amerikai jelnyelvet) használók olyan más agyi területeket használnak majd inkább a kommunikáció során, mint például a látókéreg környéke.

A kutatók a vizsgálathoz két tesztcsoportot alakítottak ki. Az egyikbe 29 siket amerikai jelnyelvi beszélőt soroltak, a másikba 64 halló angol anyanyelvű személyt. A vizsgálatban résztvevőknek ezt követően képeket mutattak, amelyek hétköznapi tárgyakat ábrázoltak: madarat, gyümölcsöket, tárgyakat. A résztvevőknek a látottakat jelelniük vagy kimondaniuk kellett, miközben egy PET-készülék (pozitronemissziós tomográf) segítségével megfigyelték az agy vérellátásában bekövetkező változásokat.

A kutatók nem találtak különbséget a két csoport agyműködése között. Mindkettőnél azonos mértékben volt aktív a Broca- és a Wernicke-központ.

„Ugyanaz a helyzet, akár beszélt, akár jelelt nyelvről van szó” – nyilatkozta Emmorey. „Az agy nem tesz különbséget. Az, hogy sok jel szimbolikus jellegű, nem változtatja meg a nyelvhasználat neurológiai alapjait.

Mindez arra utal, hogy az agy nem a beszédre, hanem a nyelvre van kialakítva.”