A Zseni-díjnak becézett MacArthur-ösztöndíj idei 23 nyertese között két nyelvész is van. A minden évben 20–40 pályázónak kiosztott támogatást olyan amerikai állampolgárok vagy lakosok kapják, akik kimagasló teljesítményt nyújtanak, és az ösztöndíjnak köszönhetően remélhetőleg fokozott erővel tudják folytatni a munkát. Az ösztöndíj összege ötszázezer dollár.

A nyelvész Frankenstein

A vampanoag (Wampanoag, Wôpanâak) nyelvet Észak-Amerikában beszélték, de a 19.  században kihalt. A 17. században azonban misszionáriusok latin alapú írást fejlesztettek ki, és vampanoagra fordították a Bibliát és más vallásos szövegeket. Ennek köszönhetően a nyelv meglehetősen jól adatolt.

Egy vampanoag hölgy, Jessie Little Doe Baird elhatározta, hogy újraéleszti törzsének nyelvét. Elvégezte a Massachusetts Institute of Technology nyelvészet és nyelvpedagógia szakát. A vampanoag nyelvemlékek alapján tízezer szavas szótárt szerkesztett, a rokon algonkin nyelvekre is támaszkodva pedig rekonstrunstruálta a kiejtést és a nyelvtant. Miközben maga is elkezdett beszélni a nyelven, tananyagot állított össze, melyből a ma már csak angolul beszélő vampanoagok tanulhatják őseik nyelvét.

A mutogatós néni

Még messze nem köztudott, hogy a siketnémák által használt jelnyelvek nem ad hoc mutogatások, hanem teljes értékű nyelvek, ugyanolyan „szó”-kinccsel és nyelvtannal rendelkeznek, mint bármelyik beszélt nyelv. Ebből következik, hogy a jelnyelvek is különböznek, általában kölcsönösen nem érthetőek. Csak nagyon kevés jelnyelv kapcsolódik valamelyik beszélt nyelvhez (pl. jeleli annak hangjait).

Carol Padden, a Georgetown University munkatársa a San Diego-i University of Californián doktorált. Pályája során kezdetben az amerikai jelnyelvvel (American Sign Language, ASL) foglalkozott. Kutatása elsősorban arra irányult, hogy miként használja ki a nyelv a látható teret például a különböző alanyok jelölésére. Később áttért az al-szajidi beduin jelnyelv (Al-Sayyid Bedouin Sign Language, ABSL) vizsgálatára. Ez a nyelv az alany jelzésére inkább magát a testet, mint a jelelő előtti teret használja. Az izraeli jelnyelvvel (Israeli Sign Language) kapcsolatban elsősorban szociolingviszikai kérdésekkel foglalkozott: miben különbözik a nyelvelsajátítás és a nyelvfejlődés kulturálisan sokszínű és földrajzilag kiterjedt  (izraeli jelnyelv), illetve szűk közösségekben. Padden és társai azt is kimutatták, hogy bár a világ jelnyelveinek jelentős része új és gyorsan változik, hamar megjelennek bennük a bonyolult szerkezetek (például a „szórend”-re vonatkozó összetett szabályok). Ennek a felfedezésnek igen nagy a jelentősége beszélt nyelvek születésével kapcsolatos elméletek szempontjából is.

Forrás

MacArthur Fellowships for two linguists