A delfinek úszása és az emberek nyelve sok szempontból hasonlít egymásra. Az emberi nyelvre – George K. Zipf amerikai nyelvész kutatásai alapján – az úgynevezett „rövidség elve” a jellemző, azaz, hogy a leggyakoribb – akár szóban, akár írásban használt – szavak egyúttal a legrövidebbek is. Ezt a viselkedésmintát „nyelvi gazdaságosság” névvel is illetik.

Az AlphaGalileóban megjelent cikk szerint két nyelvész: Ramón Ferrer i Cancho, a Katalóniai Politechnikai Egyetem oktatója és David Lusseau, az Aberdeeni Egyetem kutatója összefogtak, és közös vizsgálatba kezdtek. Figyelmük középpontjába az új-zélandi palackorrú delfinek kerültek. Megfigyeléseik szerint a delfinek úszása párhuzamba állítható a fent említett nyelvi gazdaságossággal.

Az állatok mozgása ugyanis többféle mozdulatból, azon belül pedig több részmozdulatból tevődik össze. Bizonyos mozdulatok bizonyos viselkedésekhez köthetők, és sematikusan leírhatók – egy mozdulatsor legfeljebb 4 sémát tartalmaz. Jellegzetes például, ahogy a delfin tájékozódási céllal kiemeli a fejét a vízből (ami különben a cet- és cápafajokra is jellemző). Ez a mozgásséma mindig ugyanazokra az elemekre bontható: megállás + kiemelkedés + fej, vagyis három mozdulatot igényel.

A kutatók összesen 30-féle, eltérő hosszúságú viselkedéssémát számoltak össze. Azt is megvizsgálták, hogy ezek közül a delfinek melyeket használják a leginkább. Azt találták, hogy a delfinek szintén egyszerűségre törekszenek: a rövidebb sémák használata jóval gyakoribb, mint a több mozgást és energiát igénylő, összetett sémáké.

„Az eredmények azt mutatják, hogy a delfinek által alkalmazott egyszerű és hatékony viselkedési stratégiák hasonlóak az emberéhez, amikor szavakat használ” – nyilatkozta Ferrer. – „A mostanihoz hasonló kísérletek azt példázzák, hogy az emberi nyelvre ugyanúgy a biológiai rendszereket irányító alapelvek érvényesek, így azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ideje eltörölni az egyes tudományterületek hagyományos felosztását”.