-
Annie: A külhoni régiesen hangzik. Semmi baj nincs azzal, hogy határon túli, szerintem nagyon fél...2012. 05. 23, 19:49 A határon túlról külhonba
-
Pesta: Eufemizmus vagy nem, bevett kifejezés, avagy "állandósult szókapcsolat", hogy a határon tú...2012. 05. 23, 18:58 A határon túlról külhonba
-
Sigmoid: Ja, aztán a zsebtolvajoknak már bele se kell majd nyúlni a zsebünkbe, hanem csak mellémáll...2012. 05. 23, 18:26 Hitelkártya helyett mobiltárca
-
Én is: Én is előre készültem: Homo sapines, jó lesz,ha pihensz2012. 05. 23, 16:40 Mi a legütősebb sírfelirat?
-
tenegri: @Roland2: Az eredeti mongol formája Ögödei - az Ogotáj, Ogodai, Ugudei és hasonlók már ide...2012. 05. 23, 16:19 A régi mongol írásrendszerek
– Vannak-e káros nyelvi változások?
Küldje el kérdéseit a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre!
mi a különbség? Helyesírás, hatalom, pornó
A legnagyobb magyar humanista költő, Janus Pannonius egy eddig publikálatlan költeményét jelenteti meg februári mellékletében a Jelenkor.
Mint Ágoston Zoltán, a pécsi folyóirat főszerkesztője kedden elmondta, a Renatusnak, Szicília királyának dicséretéről való, Három könyv címet viselő, latin nyelvű panegyricusnak (dicsőítő költeménynek) Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész akadt a nyomára a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban.
A melléklet előszavát jegyző Jankovits László Janus Pannonius-kutató hangsúlyozta: ilyen jelentőségű felfedezés legfeljebb nemzedékenként születik a Janus-kutatásban.
A Pécsi Tudományegyetem oktatója hozzátette, a dicsőítő költeménynek eddig csak kevesebb mint fele volt ismert. A panegyricus nagyobb részének fordítását maga Szentmártoni Szabó Géza készítette el, de az irodalomtörténész a Kerényi Grácia fordításában korábban megjelent részlet fordítását is pontosította az újonnan felfedezett szövegváltozat alapján. Így a teljes, 1043 soros szöveg először olvasható egészben, mégpedig magas színvonalú magyar változatban – emelte ki Jankovits László.
A Renatusnak, Szicília királyának dicséretéről való három könyv egy 1452-ben keletkezett dicsőítő költemény, melyet Janus Pannonius Anjou Renéhez, első királyi patrónusához címzett – igaz, addigra René már elvesztette a nápolyi trónt. A költemény a műfajhoz híven a címbe emelt férfiú erényeit és hősi cselekedeteit méltatja.

