Abdullah Gül a Süddeutsche Zeitung hétvégi számának adott interjúban szót emelt honfitársainak németországi integrációja mellett, amelynek – mint leszögezte – már az óvodában kell kezdődnie. Utóbbit eddig csak német politikusok szorgalmazták, bírálva a muzulmán (köztük török) bevándorlók egy részének vonakodását a beilleszkedéstől.

Az államfő szerint a németországi integráció egyik legfontosabb eszköze a nyelv. Ha a bevándorlók nem beszélnek németül, az senkinek sem jó: sem nekik, sem az országnak, sem a társadalomnak. Ezért a törököknek „meg kell tanulniuk németül, mégpedig folyékonyan, akcentus nélkül. Ennek már az óvodában kell kezdődnie, amihez persze meg kell teremteni a lehetőséget is.”

Gül aggodalmának adott hangot a Németországban és más európai államokban erősödő iszlámellenes hangulat miatt. Ezt olyan betegséghez hasonlította, amely időről-időre felüti a fejét, mégpedig a társadalom műveltségének vagy jólétének szintjétől függetlenül. A betegség megnyilvánulhat antiszemitizmusban, iszlámfóbiában vagy rasszizmusban; az adott ország politikusaira és értelmiségére hárul a feladat, hogy föllépjenek ellene.

Hazája és az Európai Unió kapcsolatáról szólva a török elnök elismerte, hogy a csatlakozási tárgyalások ütemének lassulásáért részben hazája felelős. Pozitívumnak minősítette ugyanakkor a közelmúltban népszavazás útján megerősített török alkotmányreformot, amely számos, Brüsszel által szorgalmazott pontot tartalmaz. Az akadozó tárgyalások fő oka Gül szerint az, hogy az európai politikusokból hiányzik „a vízió, a stratégiai gondolkodás képessége. Ha 25, 50 vagy 100 évvel előre tudnának tekinteni a jövőbe, akkor látnák, hogy Törökország révén csak erősödhet az EU” – hangoztatta a köztársasági elnök.

A török-örmény viszonyt illetően, amelyben éppen Gül jereváni látogatása hozott tavaly fordulópontot, úgy fogalmazott, hogy „bonyolult folyamatokról van szó, amelyeket nem lehet pillanatok alatt rendezni”. A német újságíró közbevetésére, miszerint alábecsülte volna a török nacionalisták ellenállását az örmény határ tervezett megnyitásával szemben, a török államfő – nyilvánvalóan Azerbajdzsánra célozva – azt felelte: itt nemcsak Törökországról van szó, hanem az egész Kaukázusról. „A térségben stabilitásra van szükségünk. Folytatjuk a munkát, csendben, ám elszántan.”