A Cambridge-i Egyetem kutatói Joshua M. Plotnik vezetésével Thaiföldön hat pár elefánttal dolgoztak, amelyeknek egy raklapon feltálalt élelmet kellett megszerezniük. Az állatokat korlát mögé terelték, s az elefántok csak úgy tudtak hozzájutni a csemegéhez, ha egyszerre húzták a raklap két végéhez erősített köteleket. Amennyiben együttműködtek, az „asztal" becsusszant a korlát alatt, viszont ha csak az egyik kötelet húzták, kudarcot vallottak.

A hat pár elefánt két nap leforgása alatt negyven kísérletben vett részt. Minden páros rájött a fortélyra, s tíz esetből legalább nyolcban sikeresen megoldották a feladatot.

A kísérlet második napján a tudósok igyekeztek megkeverni az állatokat, s a párosok egyik tagját előbb vezették a korlát mögé, mint a másikat. Ám mint kiderült, az elefántok nagyon hamar rájöttek, hogy türelmesen meg kell várniuk párjukat. Különböző párok esetében a sikeresség 88 és 97 százalék között mozgott.

Az egyik fiatal elefánt viszont „nem hagyományos" módon állt hozzá a probléma megoldásához: egyszerűen rálépett a kötélre, s társára hagyta a munka dandárját.

Volt olyan kísérlet is, amikor az elefántok csak az egyik kötelet tudták elérni, a másikat feltekerve a raklapra helyezték. Ebben az esetben az elefántok fülük botját sem mozdították, úgy tűnik, hogy rájöttek, kár a fáradságért, úgysem juthatnak a csemegéhez.

Mint a tanulmány szerzői rámutatnak, nehéz meghúzni a határvonalat a tanulás és a megértés között, ám mindenesetre tény, hogy az elefántok képesek az együttműködésre és figyelnek társaikra.