Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Hirdetési partnerünk

Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A kutya- és csecsemőelme hasonlóságai
A kutyák felismerik gazdáik kommunikációs szándékát

A kutyák amellett, hogy gyakran megtanulják bizonyos szavak jelentését, felismerik gazdáik kommunikációs szándékát is – mutatták ki új, műszeres vizsgálattal a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének és az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem (ELTE) Etológia Tanszékének kutatói, akiknek tanulmánya csütörtökön jelent meg a Current Biology című szakfolyóiratban.

MTI | 2012. január 7.
| |  

A kutatók szerint a kutyák és a néhány hónapos csecsemők meglepően hasonló érzékenységgel rendelkeznek az emberi kommunikációt illetően. Az eredmény segít megmagyarázni, hogy miért kezeli sok ember a kutyáját gyerekként.

„Évek óta kutatásaink fő iránya, hogy keressük azokat a funkcionális hasonlóságokat a kutyaelme és a csecsemőelme működésében, amelyek a laikus emberben is azt a benyomást keltik, hogy a kutya úgy viselkedik, mint egy gyerek” – idézte fel az MTI-nek Topál József kutatásvezető, a MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének munkatársa.

A kutatókat elsősorban az evolúciós háttér érdekli, az, hogy egy ragadozóból néhány tízezer év alatt kialakult egy emberi csecsemőhöz hasonlatosan működő állat. „Holott a ragadozó elméje biológiailag nagyon messze áll az emberi elmétől. Egészen más biológiai alapokból a hasonló környezet hasonló kihívásai – hogy meg kell értenie az emberi kommunikációt – előállítottak egy olyan mesterséges állatot, amelyik szimulálja az emberi viselkedést” – magyarázta Topál.

Kutatásaikban mindig azokat a helyzeteket, jelenségeket keresik, ahol összevetést tudnak tenni a csecsemő és a kutya teljesítménye között. Ennek megismerésével közelebb jutunk a saját elmeműködésünk megértéséhez is.

„A kutyák és a 6-24 hónapos gyerekek szocio-kognitív képességeit vizsgáló kísérletek eredményei nagymértékű hasonlóságot mutatnak. A ráutaló kommunikációs jelzések felismerése és kiaknázása egyike ezeknek a közös tulajdonságoknak. Ilyen jelzés például a megszólítás, illetve a szemkontaktus felvétele, ugyanakkor nem tudjuk, vajon a jelzések feldolgozását végző elmeműködés is hasonló módon zajlik-e”.

Topál József és munkatársai családi kutyáknak mutattak videofelvételt, amelyen egy személy látható, aki fejét a tőle balra illetve jobbra található tárgyak valamelyike felé fordítja. A kommunikációs szándékot kifejező videón, a fejfordítást megelőzve a személy egyenesen a kutyára néz, és figyelemkeltő, magas hangon megszólítja („Szia kutya!”). A nem kommunikációs videón a személy szemkontaktus nélkül, semleges, mély hangon szól a kutyához. A teszt közben úgynevezett szemmozgáskövető berendezés (eye tracker) segítségével követték a kutyák nézési irányát. A kommunikációs szándékot kifejező videó esetében a kutyák sokkal gyakrabban néztek arra a tárgyra, amely felé a személy fordult.

Az eredmények látszólag azt erősítik meg, amit a gazdák és a kiképzők gyakorlati tapasztalatok alapján már rég tudnak a kutyákról. Ugyanakkor ez az első tanulmány, amely az ember esetében már régebben alkalmazott szemmozgáskövető módszerrel vizsgálta a kutyák szociális képességeit.

Mint Topál elmondta, a kutya az egyik típusú feladatban – például a tekintetkövetés megértésében – az 5 hónapos gyerek szintjének felel meg, míg más típusú feladatnál – például mutatásnál – bőven megfelel a teljesítménye a 18 hónapos gyerekének. A társas, kommunikációs képességeknek sokféle megnyilvánulása van, a csecsemő is különböző életkorokban tesz szert az egyes képességekre. A csecsemő például már 5-6 hónaposan felismeri a tekintetkövetés jelentőségét, de a ráutaló jelzések, így a mutatás kifinomult megértése jóval később jelenik meg.

A kutatócsoport az egyes kutyafajták kommunikációs képességeit közvetlenül nem hasonlította össze. A kritérium csak arra terjedt ki, hogy a vizsgálatba olyan felnőtt, családi kutyák kerüljenek be, amelyeket nem tréningeztek előre a feladatra. „Elvárható ugyanakkor, hogy van különbség az egyes fajták teljesítménye között. Valószínű, hogy azok a fajták, amelyek az emberrel való együttélésre szelektálódtak, jobb teljesítményt mutatnak” – véli a kutatásvezető.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
8 hegyaljai 2012. január 7. 20:50

Az emberi történelem során a szaglás jelentősége csökkent, a látás és a beszéd helyettesíteni tudta az orrot az információszerzés során. Ezt részben az tette lehetővé, hogy a 6 millió szaglósejttel rendelkező ember maga mellé vette a 220 millió szaglósejttel rendelkező kutyát. A kutya agyának sokkal nagyobb részét foglalja el a szagok feldolgozása, mint az emberét. Tudjuk, hogy a kutya az emberi izzadság szagából megtudja állapítani, hogy az fél, cukorbeteg, vagy tüdőrákja van. No most ezek a csoda etológusoknak olyan a szaglásuk, mint a kutyáké? Olyan mértékben gyengült a színlátásuk mint a kutyáké? Ennyire kell őket komolyan venni.

7 Roland2 2012. január 7. 16:18

@Roland2: Mármint olyanok is, akiknek nem volt még kutyája.

6 Roland2 2012. január 7. 16:15

@El Mexicano: A kutyák között is vannak többfélék,mindegyiknek más egyénisége van,nem lehet mind1ikre általánosítani.

Egyébként múltkor az {origo}-n olvastam,h. egyes kutatások bizonyították,hogy már a kisgyerekek fel tudják ismerni a kutya hangulatát az ugatás alapján.

5 Roland2 2012. január 7. 16:06

@Pesta: Isten ments,h. nyelvvédőnek tűnjek,de ide valóban inkább a "viselkedik" szó illet volna,szerencsésebb lett volna : többnyire dolgokra,szerkezetekre vagy folyamatokra értjük a "működik" kifejezést,nem élőlényekre vagy emberekre ,illetve esetleg akkor,ha valaki munkát vagy tevékenységet végez (pl. "ügyvédként működött"),egy csecsemő azonban nem képes ilyesmikre.Természetesen teljesen érthető,hogy a cikkíró mire gondolt,csak így itt kissé furának hathat ez a megfogalmazás.

(de például nem egyszer hallottam olyat is,mikor valakit "intézménynek" neveznek )

4 El Mexicano 2012. január 7. 15:54

@tkis: Igen? Hát nézd, véleményem szerint meg nem kell semmiféle tudományos kutatás ahhoz, hogy tudjam és lássam, hogy mit művelnek a kutyák itt az utcában, ahol lakom...

3 tkis 2012. január 7. 15:46

Aki ilyen -- már megbocsáss -- hülyeségeket ír a kutyáról (ami még a farkasokra se igaz, vö. www.termeszetfilm.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=14), az nemcsak azt árulja el, hogy sohase volt kutyája, és egyéb fóbiáit a kutyákon éli ki, illetve hogy irodalmi műveltségéből hiányzik Déry Nikije vagy Zolnay Vilmos Láthatatlan póráza, hanem azt is, hogy tökéletesen tájékozatlan a magyar tudományosság egyik legjelentősebb vonulatának, a Csányi Vilmos megalapozta magyarországi etológiának, ezen belül a méltán világhírű kutyakutatásnak a kérdéseiben. Ezt lehet pótolni, mert a világ legelismertebb kutatói közé tartozó magyar kutyaetológusok (kutyaetologia.elte.hu/) igyekszenek tartani a kapcsolatot az érdeklődőkkel, van rendszeres hírlevelük beszámolókkal az újabb kutatásokról (kutyaetologia.elte.hu/hirlevel.html), ismeretterjesztő blogjuk (kutyakutatas.blogspot.com/ és sites.google.com/site/newcaninestudies/), olvasható -- apránként a neten is -- Csányi Vilmos szenziós kutyás könyve, a Bukfenc és Jeromos (kutyakutatas.blogspot.com/p/csanyi-vilmos-bukfenc-es-jeromos.html), vagy épp Miklósi Ádám nemzetközi elismerést aratott könyve immár magyarul is elérhető (bookline.hu/product/home!execute.action?id=97452&type=22&_v=Miklosi_).

És akkor a tudományos publikációk rengetegébe még bele se merültünk (kutyaetologia.elte.hu/publikaciok.html), és azt se néztük meg, hogy a kutyák és gazdáik képzésében mindez hogy hasznosul, akár a szórakozással egybekötve (vimeo.com/21945899, kutyahirek.hu/index.php?aid=90f114b39cdd8b03c4bb1de), mi a helyzet a segítőkutyákkal stb. stb.

Nem lehet azonban szó nélkül elmenni amellett, hogy az ember (Homo sapiens sapiens) szempontjából a kutyák jóval fontosabbak, mint azt korábban hihette bárki: nagyon úgy néz ki, Csányi Vilmosnak igaza van abban, hogy az ember és a kutya evolúciója koevolúció volt (azaz mi emberek részben azért voltunk sikeresek az evolúcióban, mert voltak a környezetünkben kutyafélék), és ami egy nyelvészeti ismertetterjesztő oldalon még izgalmasabb lehet: az emberi kommunikáció evolúciójának megértésében rengeteget segíthetnek a kutyák, ugyanis kiválóan modellezik azokat az erős társas kapcsolatot ápoló előemberi kisközösségeket, amelyekben már bőven volt kommunikáció, de még nem volt mai értelemben vett nyelv (mnytud.arts.klte.hu/tananyag/etoltsz.htm#kutya).

Aki csak kicsit is ismeri a sajtóból olvasható, hallható kutyás ismeretterjesztő infókat, az különösebb tudományos felkészültség nélkül is tudja, hogy egyetlen itt közzétett, kutyákra vonatkozó kijelentésed sem fedi a valóságot.

2 El Mexicano 2012. január 7. 12:23

Ez olyan dolog szerintem, hogy sok mindent meg lehetne ugyanígy sok más egyéb állatfajtáról is állapítani, ha azokon is végeznének hasonló kutatásokat. Én a kutyákat – elnézést a kutyatartóktól – egyáltalán nem tartom a legintelligensebb állatoknak, sőt (az eddigi tapasztalataim alapján egyáltalán nem azok – és ahogy a cikk is írja, hogy a ragadozók elméje nagyon távol áll az emberi elmétől, ez látszik is náluk –, ami a nagy átlagot illeti, más kérdés, hogy vannak fajok, amelyeket be lehet idomítani egész különleges képességekre). Számomra a kutya (persze nyilván nem a chihuahua vagy a palotapincsi) éppúgy egy, az emberre veszélyes (legalábbis kockázatot jelentő) vadállat, mint az összes többi nagytestű ragadozó – tisztelet a kivételnek.

Ha a kutya valóban olyan intelligens lenne, akkor nem szedne szét gyerekeket, nem támadná meg a saját gazdáját, nem ugatná meg a szomszédot még 10 év múlva is, amikor ott megy el mellette minden nap az utcában, stb. stb.

1 Pesta 2012. január 7. 12:09

Atyaúristen. Tehát az emberi csecsemő működik. Fogna kezet Darwinnal ez is.

Információ
X