Teljesen laikus kérdés, de szerintem egy cikket is megérne. Miért van az, hogy míg egyes nyelvek (pl. a magyar) elfogadnak olyan mássalhangzó-csoportokat, amelyek fonotaktikailag teljesen idegenek tőle eredetileg (pl. barack, strand stb.), míg más nyelvekben ez még a jövevényszavaknál is lehetetlen. (A spanyolban pl. soha nem volt megengedhető a *[sC] szókezdet, még az angolból átvett szavaknál sem, de ha nem is írják, mindenképp ejtenek elé egy magánhangzót (l. "stop" [esztop]); vagy pl. [xC] még szó közben sem fordulhat elő). Ezzel szemben a magyar megtűr bármit, még az sem számít, ha az egyszerű falusi ember alig tudja kimondani (pl. probléma > [pobléma]).

A magyar helység, víz, növény, állatnevek nagy részét (bizonyíték nélkül) avar eredetűnek tartom. Ha bizonyíték nélkül, akkor mi a fenét "tartok"? Azt, hogy az avarok a Kaukázus környékéről jöhettek (VISSZA) a KM-be, és onnan hozták a déli iparágak, stb. sémi nyelvű (pontosabban csak gyökvázú) kifejezéseit.

A héber afac = gubacs, upác = összeszorít,

IPUC = CSERZÉS

Ez lesz APC falunak foglalkozásból eredő neve.

Magyar (vagy bizonytalan eredetű szleng?) rokonszó az APACS. Az is olyan... "cserzett".

Opuz az onguz alak, Apc a magyar alak.

.

Apucholma az Apuhalma.

.

"apucsolma", "apukolma"? jól beletrafáltál. tippelgess csak.

"13. századból van feljegyzés"

"a [ch] erre a korra már inkább [h]-vá vált".

tényleg? képzeld, erre a korra még nem vált általánosan egyedülivé a megyeri magyar nyelv, hanem voltak tájnyelvek meg tájszólások, voltak kunok meg jászok, nem mindenki beszélt egyformán.

és a településnevek is aszerint adattak.

Apc/Opuz halma azt jelenti ott volt eltemetve.

.

és mint látható a térképen, kun ómagyar területen van.

Ez a falu palóc területen van, ami az elfogadott nézetek szerint a magyarokhoz csatlakozott türk kabar népesség szállásterülete volt. Mások szerint egy korai kun betelepülés eredménye - lásd a kunok szláv polovci nevét. Tehát a környék alap lakossága nem magyar volt. Ezután vicces a helynevet magyarból származtatni....

A türk "obo, aba" értelmesebb volna kiindulási alapként.

@bloggerman77: De az egész türk-ség csak max. 2ooo éves, és akkor már sokat mondok. Ezért akadok ki mindig a török jövevényektől. Ráadásul azok közel is voltak a sémi nyelvcsomaghoz, ami az egész Kaukázusra is kierjedt.

És az bizonyítottan min.4-5 ezer éves.

Akkor már a magyar Aba- falunevek...

A héber / arab aba = apa!

SŐT a finn APU = segítő.

Mindenhol ABA az egész, ráadásul a magyarban Sámuel is, meg egy sor falunév. Akkor mitől török? Mert azok is onnan vették, attól?

Ez az ind. történeti nyelvészet egyik legsüketebb amatőr szabálya: hogy a jövevényszó csakis a szomszédból jöhet.

De azt az ind. nyelvészet sehol se tudja bizonyítani, hogy az az a "szomszéd" hol a fenében VOLT akkor, amikor a magyar megintcsak hol volt akkor, amikor a "jövevényszó" odajöhetett?

AHOL NINCS ÚTVONAL, ott nincs szomszédság, tehát almás az egész. Meg a szomszédság nem is számít semmit, lásd az indián rokonszavakat. Azokat nyelvész bizonyította, de ilyenkor a diploma se "tűnik" jónak. A nyelvész diplomás is mehet a levesbe, ha nem jó neki a DOGMA.

@Krizsa, 2. Jó, megnéztem, az apacs indián eredetű. Annyit magamtól is éreztem, hogy nem magyar... Errare humánum est.

@shanditiredum: Szerintem is az teljesen világos: apucholma nem más, mint apuci halma.

"EGY REJTÉJES NÉV NYOMÁBAN": remélem, ez komoly, mert viccnek nagyon durva lenne!

A jól bevált késztetés-eredmény szópárból következtetve:

"apaszt/ apadt" (a szótő olyan régi, hogy ma már nincs közvetlenül értelme..)

Az eredmény oldali "apadt" további "késztetése" után:

"apad(t)szt"-->hasonulás, "apacc"--->szóvégi halványult c "apac"-->"apc"

(hasonló hangzási jelenség pl.: ő ad(ta)-->te adsz (kimondva: acc)--"adsza" (=add ide!))

-Bronzkori településről van szó a Zagyva partján..

A zagyról:

www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/Zagy.htm

Az érckinyerés egyik, nedves módja van itt leírva..

Talán a Zagyva folyó neve is kapcsolatban áll ezzel..

A kiszáradt érctelenített zagy mint jó vízzáró réteg, sok mindenre használható volt, gondolom pl.ha patics falat saraltak be vele, az építmény nem szívta magába a vizet. Ráadásul a bronz korban még úgy tudom, hogy földbe vájt kunyhókat is építettek, aminek a szigetelése nagyon fontos volt..

@bloggerman77:

Tarcal, Ketel, Ed, Edömér, Ohat, Kond.

kunok.

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6...a_hungarorum_map.jpg

.

Apocz-nemzetség:

i.imgur.com/KC82wg9.png

.

türk, mi. annyit se tudsz, h a polovci az a bessenyő (nem a kunok), a kimakok és kipcsakok. agathyrsi akatziroi > patzinak patzinakitai pecheneg arab.badjnak lat. pizenaci bisseni bessi szl. pečenezi pieczyngowie piecinig

.

"sem a qūnok, sem a šārī k nem tekinthetők azonosnak a polovecekkel"

www.academia.edu/4556459/Ekin%C4%8Di_ibn..._%C3%A9s_a_polovecek

.

polovci, černe klobuki

i.imgur.com/oZ3s8FM.png

.

@Galván Tivadar: szerintem neked semmi se világos. még az se, ami kijön a szádon.

>> A ch szintén többféle hangot jelölhet … <<

A lehetséges olvasatok közül kimaradt az adott esetben számomra legvalószínűbbnek tűnő, a /c/, vö. 1274: „t. Rymouch in C-u Gumur” (Rimóc f[öldje] Gömör m[egyé]ben).

Ami az <Apucholma> névváltozatot illeti, itt nyilvánvalóan íráshiba miatt kimaradt egy <h> betű, és <ch> helyett <chh> olvasandó. A szövegkörnyezetben ugyanis előfordul az önálló <Apuch> is, ahogy Fehértói Katalin idézi: „meta … separatur a possessione nobilium de genere Apuch Weithezeg nominata … ad locum Apucholma (Apuchholma) … ad nob-es de Apuch” (határjellel … választódik el az Apuc [Apoc] nembéli nemesek Vejteszegnek hívott birtokától … [majd továbbmegy a határ] az Apuchalma [Apochalma] nevű helyhez … az Apuc [Apoc] [nem]-beli nemesekhez).

.

>> A 14. században Opuz alakban jegyezték fel a nevét – igaz, ugyanebben az időben előfordul Opus alakban is. <<

Fehértói Katalin elválasztja a <Opus> alakokat az <Opuz> ~ <Apuch> alakoktól. Az <-s ~ -cs> és az <-sz ~ -c> ugyanis egymástól független régi magyar kicsinyítő képzők. Álmos Képes Krónika-beli genealógiájában lévő <Opus> személynevet Szabó Károly és Geréb László is <Apos>-nak modernizálja.

Nincs adat arra, hogy a névadó <Opuz> vezér lett volna (mert Etele / Atilla ötödfokú ősapja esetén nem adatolható ez az írásmód). Ehelyett ez egy Árpád-kori nemzetség-, és személynév.

.

>> Neve igen különös, hiszen a magyar nyelv szóvégmutató szótára szerint egyetlen olyan magyar szó sincs, mely pc-re végződne <<

Úgy tűnik, a településnevek közt kissé lazábbak a fonotaktikai szabályok. <-tk> végződésű közszó sincs, de van hevesi <Detk> és zalai <[Póka-] Szepetk>. Emögött talán az lehet a háttérben, hogy a településnevek szótári alakját ritkábban ritkábban használják, mint a toldalékolt alakokat, a rendszerkényszer viszont afelé hatna, hogy ne legyen változó tövű a név. Így mivel a <Detken>, ill. <szepetki> alakok jólformáltak, ez „megvédte” a <Detk>, ill. <Szepetk> alakokat.

NB. Abaújban van <Detek> falu, amely a XIII. sz.-ban még szintén <Detk> alakban volt írva. Ez utóbbi esetén a tőkiegyenlítődés (legalábbis a XIX. sz.-ig) nem ment végbe: magánhangzóval kezdődő, ill. előhangzós toldalék előtt a rövid <Detk-> tőviariáns áll(t), pl. <Detken>, <Detket>, <detki>. Mássalhangzóval kezdődő előtt pedig a hosszabb <Detek>: <Detekre>, <Deteknél>.

<Apc> esetén is a kétnyíltszótagos tendencia a toldalékos <*apoci>, <*Apocon> alakokban okozhatott szinkópát a mai <apci>, <Apcon> alakokat eredményezve, és a tőkiegyenlítés vihette át a rövidebb tőformát a többi alakra.

@Sultanus Constantinus: >> de ha nem is írják, mindenképp ejtenek elé egy magánhangzót (l. "stop" [esztop]); vagy pl. [xC] még szó közben sem fordulhat elő). Ezzel szemben a magyar megtűr bármit, még az sem számít, ha az egyszerű falusi ember alig tudja kimondani (pl. probléma > [pobléma]). <<

A spanyol példádat a te szavaiddal úgy is parafrazeálhatnám, hogy „az egyszerű spanyol alig tudja kimondani (pl. stop > [estop])”. Vagyis a magyar esetén nem az a helyzet, hogy az egyszerű falusi emberek nem tudnának valamit kimondani, hanem az, hogy a magyar nyelv egésze még máig nem fogadott be bizonyos hangkapcsolatokat. — Ahogy jelezted is, az íráskép ebből a szempontból nem számít, mert ha számítana, akkor a spanyol is befogadta volna a <stop> hangalakot.

Amúgy egy nyelv fonotaktikai szabályai sem örökérvényűek, azok is változnak. Ha a spanyol annyi ideig él együtt az angollal, amennyi ideig a magyar a némettel és a szláv nyelvekkel, akkor meglehet a spanyol is el fogja hagyni az <sC-> szókezdetek elől a protetikus magánhangzót. — Ha jól sejtem, a francia, amelyben szintén volt ilyen szabály (vö. <école> ← ófrancia <escole> ← latin <schola>), már elhagyta.

@LvT: Az ófrancia már dédunoka.

A görögből került a héberbe (majd vissza) a héber aszkóla = iskola.

(S jé, a magyar is elő-magánhagzózza, ráadásil I-vel.)

Először a görögbe is a proto-héberből került a... na, nézzük csak sorjában. Még előbb a héber visszaható igét csinált a SZÉCHEL = ész szóból imígyen: histachlel = tökéletesedik.

Ezt vette át a görög: eszkóla = iskola (remélem jól írom, mert görögül nem tudok).

Ezt vette vissza héber: ASZKÓLA = iskola formájában.

A latin, francia, spanyol, meg a többi mindezek után jön.

A magyar szó elején mindenesetre a "héberes" i van, a histachlelből - amiről csak a lágy H, ami a héberben is alig hangzik, csak az esett le.

@LvT: Igen, épp ilyesmi fogalmazódott meg bennem is lehetséges válaszként, hogy ez talán attól függ, hogy mennyi és milyen idegen hatások értek egy nyelvet. A magyart elég erős indoeurópai hatás érte (tkp. mióta idejöttünk, folyamatosan éri), a spanyolt nem érte olyan sok idegen hatás, mivel eléggé elszigetelt területen fejlődött.

@shanditiredum:

"sem a qūnok, sem a šārī k nem tekinthetők azonosnak a polovecekkel"

>>

Kiválasztottál egy olyan kutatót, aki szembe megy az általánosan elfogadott elmélettel.

De attól függetlenül a Mátra-vidéken élő szlávok polovec-nek nevezték a közébük telepedő türk nyelvű népet - mint tették ezt a Kijevi Ruszban is, ahol a nomád türköket szintén polovecnek nevezték.

@Galván Tivadar: Szerintem komoj, Mancika a titkárnő úgy tuggya hogy igy irják

@Krizsa: A görög <σχολή> (szkholé) előtt nincs előhangzó.

Az etimológiája nem az ’ész’-ből, a ’tökéletesedés’-ből indul ki, hanem a fizikai munka hiányát fejezi ki, a szó teljes jelentése ugyanis ’szabad/pihenő idő; kényelem, nyugalom, mentesség valamitől; tétlenség, henyélés, lustaság; szabad időben űzött foglalatosság: időtöltés, szórakozás, beszélgetés, tudományos előadás, vita; hallgatók csoportja, iskola’.

Az ellentettje előtt áll előhangzó, azaz tagadó előképző: <ἀσχολία> (aszkholia) ’szabad idő hiánya; elfoglaltság, dolog; nehézség, baj’.

@Krizsa: A görögben, mivel (kibetűzni ugyan képes vagyok) de nem olvasom-beszélem, nem vagyok vitaképes.

Korábbi gyűjteményemből azonban több visszaható héber igét (és abból képzett főnevet) találtam a oda-vissza átvitelként a héberben-görögben. Mivel a témát akkor sem dolgoztam ki, és a görögben ezután sem leszek vitaképes, csak ízelítőül: ictavana = henger, ictaba = pad, polc, istadión = stadion, ictagnin = csillagjós, ictrubál = kúp, doboz, stb. A héberben ezek mindegyike a "hit-" visszaható ielőraggal kezdődik (s az S/SZ ekkor még nem vált határozottan szét). Ennyi és nem több, amit én erről tudok mondani.

@Krizsa: A lényeg: arra akartam rámutatni, hogy szerintem az ógörögtől a mostani görögig, s az

óhébertől a (Torában még nem látom őket) pl. a visszaható igékig volt egy ÓKORI korszak, amikor ez a két nyelv oda-vissza hatott egymásra. Amikor sok minden együtt fejlődött bennük. Persze a Közel-Keleten voltak már (Anatóliából lejutva) a gallok is (a Bibliában a galáták), aki echte kelták voltak és a héberek szomszédai:-).

Summárum: szerintem a történeti nyelvészet egyik "buktája" az, hogy az egész nagy körzetben (a Kaukázust, a Fekete-tenger körzetét és az egész Földközi-térséget, Ibériáig beleértve) jelen levő sémi nyelvek ráhatását

az ind. nyelvekre (de a türkre, a magyarra is) - ignorálja.

Mintha nem is lettek volna ott. Pedig Afrika északi partjain (ott még sokkal régebbről) végig jelen voltak. Az nem megoldás, hogy MÁS NYELVCSALÁDBA soroljuk és onnantól szemet behúnyni...

@Krizsa: „szerintem a történeti nyelvészet egyik "buktája" az, hogy az egész nagy körzetben (a Kaukázust, a Fekete-tenger körzetét és az egész Földközi-térséget, Ibériáig beleértve) jelen levő sémi nyelvek ráhatását

az ind. nyelvekre (de a türkre, a magyarra is) - ignorálja.” Te ignorálsz nagyon sok mindent, nem a történeti nyelvészet.

Akár "Kis-Aba/ Abácska" is lehetne az "Abc(a)", ha arra gondolok, hogy a "Rába" folyó elágazása után "Rábca" lesz a neve, amit kimondva "Rápcá"-nak mondunk..

@LvT: „A lehetséges olvasatok közül kimaradt az adott esetben számomra legvalószínűbbnek tűnő, a /c/, vö. 1274: „t. Rymouch in C-u Gumur” (Rimóc f[öldje] Gömör m[egyé]ben).”

Azért ne felejtsük el, hogy ez egy szláv szó, a magyarban viszont elég ritka még ebben a korban a c, pláne képzőként. Persze elismerem, ez kissé előreszaladás az okfejtésben, de éppen ezért a c számomra kevésbé valószínűnek tűnik.

„Fehértói Katalin elválasztja a <Opus> alakokat az <Opuz> ~ <Apuch> alakoktól. Az <-s ~ -cs> és az <-sz ~ -c> ugyanis egymástól független régi magyar kicsinyítő képzők. Álmos Képes Krónika-beli genealógiájában lévő <Opus> személynevet Szabó Károly és Geréb László is <Apos>-nak modernizálja.”

Itt azért eléggé úgy tűnik, hogy egy településről van szó, tehát a variációk vagy ennek nevében, vagy a névadó nevében jelentek meg. Olyan ez, mintha ma valakit Apusnak és Apucinak is neveznének – hogy ebben mi a jelentősége, hogy a képzők történetileg összefüggenek-e, vagy sem, azt nem tudom. (Egyébként ilyenkor hasznos lenne megadni, hogy hol írják ezeket.)

„Nincs adat arra, hogy a névadó <Opuz> vezér lett volna (mert Etele / Atilla ötödfokú ősapja esetén nem adatolható ez az írásmód). Ehelyett ez egy Árpád-kori nemzetség-, és személynév.”

Semmit nem írtam, ki lenne ez az Opuz vezér, ráadásul éppen azt írtam, hogy egyáltalán nem világos még a neve sem. Hogy Attila hogy jön ide, azt végképp nem értem, ilyesfélét a cikk még csak fel sem vet. (Viszont az Attila/Atilla/Etele jó példa arra, hogy nem csak ősmagyar nevek pontos ejtése nem tisztázott.)

azért mert a cikk még nem vet fel, attól még lehet igaz.

.

az ejtésének nyelvjárása MÉG nem tisztázott.

@bloggerman77: "a Mátra-vidéken élő szlávok polovec-nek nevezték a közébük telepedő türk nyelvű népet - mint tették ezt a Kijevi Ruszban is, ahol a nomád türköket szintén polovecnek nevezték."

na. a kun az nem türk nyelv. (a türk nyelv a kun nyelv).

.

@Krizsa: SZÉCHEL = ész .

székel az ész.

aszkola eszkola oskola iskola

eszkile aiszkhüllosz

scytha szküthoi ashkata szittya

székek

szikek üszkök

eszeshi ösztönök

<ἀσχολία> (aszkholia) ’nehézség, baj > szabad idő hiánya; elfoglaltság, dolog;’.

gond <-> gondolat

.

gundigum ojsz vojgum.

ész

agy

@Krizsa: >> csak ízelítőül: … ictaba = pad, polc, istadión = stadion, ictagnin = csillagjós … A héberben ezek mindegyike a "hit-" visszaható ielőraggal kezdődik <<

Hogy képben legyünk: a ’polc’ héberül pontozva írva <אִצְטַבָּה>, amely jó, a dolgokat nem elmaszatoló átírással <’iṣṭabāh> – a ’stadion’ <אִצְטַדְיֺון>, azaz <’iṣṭadyôn> – a ’csillagjós’ <אִצְטַגְנִין>, azaz <’iṣṭagnîn>.

Egyikük sem kezdődik a <הִת>, azaz <hit-> előképzővel, mert nincs bennük <ה> (he). Az ógörögben is volt erős hehezet, így visszakölcsönzéssel nem lehet a változást magyarázni, vö. görög <ἱστορία> (hisztoria) ’tudakozódás, kutatás; ismeret, tudás; az ismeret előadása/leírása, történetírás’ → latin <historia> ’kutatás, ismeret, tudás; elbeszélés, történet; történeti kutatás, történetírás, történeti mű’ ~ héber <חׅיסְטוֹרִיָה> (hîsṭôriyāh), <חׅיסְטוֹרִי> (hîsṭôrî).

Továbbá a <hit-> után sem akármilyen a gyök képlete, és az ahhoz járuló képzők. Az igei <-1a2ē3> képletből pl. <-1a23ût> képlettel lesz igei főnév, vö. <צִנֵן> (ṣinēn) ’hűt’ → הִצטַנֵן>> (hiṣṭanēn) ’megfázik’ → <הִצטֵנְנוּת> (hiṣṭannût) ’megfázás’. A felsoroltad szavakat így nem tudod elemezni.

Le szeretném szögezni, hogy a héber esetén sem megalapozottabbak az állításaid, mint a magyar esetén.

@Fejes László (nyest.hu): >> Azért ne felejtsük el, hogy ez egy szláv szó, a magyarban viszont elég ritka még ebben a korban a c, pláne képzőként. <<

A XIII. sz.-ban, amikor a kérdéses <ch>-s alakok előfordulnak, már nem mondanám ritkának a /c/. Az /sz/ > /c/ affrikálódásra is van példa már az egy évszázaddal későbbi Jókai-kódexben: <arcʒaual> ’arcával’. Sőt Konstantinosz is már <τιτσα> alakot ír a Tisza folyóra, amely felidézi a mai zempléni <Tice-ér> víznév hangzósságát.

De hogy tekintélyérvvel is éljek, Fehértói is hozza <ch> /c/ olvasatát az Árpád-kori személynévtárban.

.

>> Itt azért eléggé úgy tűnik, hogy egy településről van szó, tehát a variációk vagy ennek nevében, vagy a névadó nevében jelentek meg. <<

Az <Opus> személynévnek nincs kimutatható kapcsolata az <Apc> településnévvel. És olyan adatot sem találtam, amely arra utalna, hogy ugyanannak a személynek a neve hol <Opus>, hol <Opuz> alakban lenne leírva, különben pl. Fehértói közös szócikkbe rendezte volna őket. Ezt a tény kedvéért jegyeztem meg. Ugyan fel lehet tételezni azt, hogy ezek egymás variációi, de okirati alap ezt nem támogatja.

.

>> Semmit nem írtam, ki lenne ez az Opuz vezér <<

A cikk címe ez: „Apc névadója, Opuz vezér”. Én nem állítottam, hogy te állítottál volna valamit. A cikkben azonban reflektálatlanul hagytad a faluban felállított szobor feliratát (sőt átemelted a címbe), én viszont reflektáltam erre.

.

>> Hogy Attila hogy jön ide, azt végképp nem értem, ilyesfélét a cikk még csak fel sem vet. <<

Én ezt leírtam: „Álmos Képes Krónika-beli genealógiájában lévő <Opus> személynevet Szabó Károly és Geréb László is <Apos>-nak modernizálja.” Azért lett a szobor feliratán, és így a cikk címében Opuz titulusa vezér, mert összetévesztették a Képes Krónika által említett Opus (Apos)-sal, aki Etele / Attila felmenője volt, s mint ilyen, a romantikus szemlélet vezérnek titulálja. — A cikk ezt valóban nem vetette fel, ezért írtam le én.

Vö. „Quia vero somnium in lingua nostra dicitur Alm, et illius ortus per somnium fuit pronosticatus, ideo ipse vocatus est Almus, qui fuit Eleud, qui fuit Ugek, qui fuit Ed, qui fuit Chaba, qui fuit Atile, qui fuit Bendekuz, qui fuit Turda, qui fuit Scemeyn, qui fuit Ethei, qui fuit Opus, qui fuit Cadicha, qui fuit Berend, qui fuit Zulta, qui fuit Bulchu, qui fuit Bolug, qui fuit Zambur, qui fuit Zamur, qui fuit Leel, qui fuit Levente, qui fuit Kulche, qui fuit Ompud, qui fuit Miske, qui fuit Mike, qui fuit Beztur, qui fuit Budli, qui fuit Chanad, qui fuit Buken, qui fuit Bodofart, qui fuit Farkas, qui fuit Othmar, qui fuit Cadar, qui fuit Beler, qui fuit Kear, qui fuit Keve, qui fuit Keled, qui fuit Dama, qui fuit Bor, qui fuit Hunor, qui fuit Nemroth, qui fuit Thana, qui fuit Japhet, qui fuit Noë. Almus autem genuit Arpad, Arpacl genuit Zoltan, Zoltan genuit Toxun.” – ’Miután a somnium a mi nyelvünkön álom, s ama fiú származását álom jövendölte meg, ezért nevezték Álmosnak, aki Előd, ez Ögyek, ez Ed, ez Csaba, ez Etele, ez Bendegúz, ez Torda, ez Szemény, ez Etej, ez Apos, ez Kodocsa, ez Berend, ez Zsolt, ez Bulcsú, ez Balog, ez Zombor, ez Zámor, ez Lél, ez Levente, ez Kölcse, ez Ompód, ez Miske, ez Mike, ez Beszter, ez Budli, ez Csanád, ez Bökény, ez Bondorfán, ez Farkas, ez Otmár, ez Kádár, ez Belér, ez Keár, ez Keve, ez Keled, ez Dama, ez Bor, ez Hunor, ez Nimród, ez Thána, ez Jáfet, ez Noé fia volt. Álmos nemzette Árpádot, Árpád nemzette Zoltánt, Zoltán nemzette Taksonyt.’

@LvT: Nem ismered a héber betűket, mert a C (cica) betűt, amit helyesen írtál: צ-nek, végig S-nek olvasod. S ezen az sem segít, ha nem magyaros fonetikával, hanem IPA átírással akartad visszaadni, mert a C betű IPA-ban sem S, hanem TS (csak két jellel írható le). De magyaros fonetikával a C pontosan a magyar C (TSz). Én azért is választottam a gyöknyelvészet számára a magyaros fonetikát, mert a hébernek minden hangja „magyar” is. S mert ez a fonetika a finn, a szláv nyelveket és a németet (még azt is eléggé) jól szolgálja. A gyöknyelvészet pedig egyelőre csak ezekkel foglalkozik. (Ha angollal, ott már én is figyelembe vettem az IPA-t, de az „angol-latinozás” nálam csak egy mellékág.) Majd ha más nyelvekről is fog szólni a gyöknyelvészet, akkor bizony ki kell alakítani egy nagyon leeegyszerűsített IPA-félét – de azt már nem én fogom csinálni. Sajnálom, de egy nyelv ismerete nélkül az arról nyilatkozó diplomás nyelvész is csak... villanyszerelő.

Visszatérek: Az alapállításom az volt, hogy héber visszaható igék sorozata került a görögbe, ott főnevek lettek belőlük, s ezeket a főneveket a héber már görög „jövevény szavakként” vette vissza. Ez volt a „tézis”.

S ezt a képletet: <-1a2ē3> sem héberül tudó szerkesztette össze. A visszaható igék és származékaik sokkal bonyolultabban állnak össze. A צִנֵן sem sinen, hanem cinen = lehűtötte (múlt idő), a hictanen = megfázott (múlt idő) és a hictanenut = megfázás. Bizony, már a szótári alakok megértéséhez is kell a nyelvtudás.

Idézlek: „Le szeretném szögezni, hogy a héber esetén sem megalapozottabbak az állításaid, mint a magyar esetén.” Ejnye, ejnye. Látod, én nem alkotok véleményt olyan nyelvről, amit nem ismerek. Sajnálom is a „csörtét”, mert úgy látom, hogy ezúttal érdemben akartál válaszolni, ami itt nagy ritkaság. Azért is sajnálom, mert figyelem a hozzászólásaidat, amik (ha nem héberről van szó), gyakran egész jók.

@LvT: Azért ne felejtsük el, hogy az arcban is sz-ből lett ez a c, méghozzá kábé úgy, ahogy én az apsz > apc fejlődést feltételezem. Természeteen nem állítanám, hogy a ch [c] olvasata kizárt, de ebben a korban én kevéssé valószínűnek tartom.

A cikkben szereplő Opos, Opuz, Apucholma, Opoch alakokat Kiss Lajos hozza az Apc szócikkben. Lehet, hogy nem tartoznak össze, ebben az esetben bedőltem Kiss Lajosnak. De azért feltételezem, ő nem véletlenül írja (csak hogy tekintélyérvvel éljek ;)

A cikk címe a szobor feliratából van. Én a szobron semmit nem látok, ami egyértelművé tenné, vagy felvetné, hogy hunról, és nem honfoglaló magyarról van szó. De lehet, hogy én tévedek, mint ahogy sajnos azt sem lehet kizárni, hogy az alkotó/megrendelő azzal sem volt tisztában, hogy a kettő nem ugyanaz. Ezen a téren annyi a bizonytalanság, hogy nem kezdeném firtatni, ki is volt a névadó. A „vezér” persze költői túlzásként is értékelhető, de az azért feltehető, hogy a település a birtokosáról kapta a nevét, az meg bizonyára valamilyen szintű vezető volt, ha egyszer birtokot kapott, ezért ezt sem feszegetném.

„Azért lett a szobor feliratán, és így a cikk címében Opuz titulusa vezér, mert összetévesztették a Képes Krónika által említett Opus (Apos)-sal, aki Etele / Attila felmenője volt, s mint ilyen, a romantikus szemlélet vezérnek titulálja.” Az igaz, hogy ez sem zárható ki, ebben az esetben viszont miért Opuz formában került a név a talpazatra? Ez inkább a hiteles forrásból kerülhetett bele, Kiss Lajos Ortvay Magyarország egyházi földleírása... c. művéből említi. Persze sok minden elképzelhető, de ezeket a dolgokat csak akkor tudhatjuk meg, ha az érintetteket megkérdezzük...

A nyelvészkedéstől kissé eltérve: mindig is viccesnek találtam, amikor olyan emberről készült (realista, nem absztrakt) szobor, akiről nem maradt fenn hiteles korabeli ábrázolás.

@Fejes László (nyest.hu):

Azért mindig csodálattal tölt el (irónia) hogy a történeti nyelvészet milyen megfellebbezhetetlen állításokat fogalmaz meg, hogy melyik hang mikor jelent meg a magyar nyelvben.

De mit lehet tenni akkor, ha mint itt, a későbbi korban van olyan alak, aminek akkor már nem kellene léteznie?

Netalán azért, mert a nem magyar anyanyelvű oklevélszerkesztő egyszerűen nem értette, mit ír le? A saját anyanyelve hangzóival adott vissza magyar szavakat? Vagy amikor egy településnevet egyszerűen tükörfordítottak? Egyik oklevélben Nova Villa, a másikban már Wyfolou?

Mint egy másik cikknél írtam: a középkori magyar kolostorok jelentős részének, amik hiteleshelyként működtek, tehát oklevelet állítottak ki, a szerzeteseik jelentős hányadban bizonyítottan nem magyar nyelvű barátok voltak, hanem a külföldi anyakolostor adta az utánpótlást. Az itt dolgozó oklevélszerkesztők milyen módon adhatták vissza a magyar nyelvű szövegeket? Rosszul.

Tehát nem volt kiforrott magyar írásbeliség, amit megfejelt az írástudók nem magyar anyanyelve. Az így keletkezett magyar szórványemlékek igen kétségesek...

@bloggerman77: Mindezeknél is durvább dolog volt, hogy 22 latin betűre erőszakolták át a magyar rovásírást, aminek 3o fölött volt betűje. Pedig még magánhangzó illesztői is volt (maradt) a magyar és akkor a rovás még differenciáltabb hangzást tudott lejegyezni. Addíg, amíg a latin betűket ki nem bővítettük a magyar nyelv igényei szerint, és amíg az okiratok nem magyarajkúak írták, voltaképpen nem sokat érnek a nyelvemlékek. Olyanok, mint amikor nemcsak, hogy idegen ajkúak jegyzik le őket (mert az is igaz), hanem még mondjuk kínai jelekkel is ráadásul.

@bloggerman77: „Azért mindig csodálattal tölt el (irónia) hogy a történeti nyelvészet milyen megfellebbezhetetlen állításokat fogalmaz meg” Ez különösen azért érdekes, mert a történeti nyelvészet nem fogalmaz meg ilyen határozott állításokat. Én is mindössze annyit mondtam, hogy ebben a korban a c még ritka. Ráadásul végig valószínűségekről beszélek. Szóval most éppen azzal dicsekszel, hogy szalmabábot szurkálsz.

„ Az itt dolgozó oklevélszerkesztők milyen módon adhatták vissza a magyar nyelvű szövegeket? Rosszul.” Mihez képest rosszul, ha egyszer mindenki teljesen ad hoc módon írt? Nem véletlenül hívtam fel a figyelmet a szövegben arra, hogy egy-egy alak olvasatáról biztosabbat csakis az adott dokumentumra jellemző hangjelölés komplex vizsgálata alapján lehet mondani.

„Az így keletkezett magyar szórványemlékek igen kétségesek” Nem véletlen, hogy a cikk nem is foglal állást arról, hogy hogy hangzott a név, csupán a lehetőségeket vázolja. Érdemes ám rendesen elolvasni a cikkeket, nem csak úgy a levegőbe lődözni a vesszőparipáidat...

@Krizsa: >> Nem ismered a héber betűket, mert a C (cica) betűt, amit helyesen írtál: צ-nek, végig S-nek olvasod. <<

Ismerem a kvadratikus arámi betűket (a héber betűket már két és fél ezer éve nem használják), de ismerem a szokásos átírását is. Csak te nem vagy figyelmes: nem <s>-nek írtam át, hanem <ṣ>-nek, mert ez az utóbbi a nemzetközi átírása. Olvasni pedig sehogy sem olvastam…

Apropó olvasás: az <ṣ> feletti értetlenségedből látszik, hogy nem tudod, hogy ennek a fonémának a /c/ ejtését a visszatérő askenázi zsidók honosították meg az újhéberben. A Közel-Keleten maradt zsidók eredetibb hangértékében, faringealizált /sz/-ként őrizték meg. Ehhez és az átírásához vö. pl. en.wikipedia.org/wiki/Tsade

.

>> S ezt a képletet: <-1a2ē3> sem héberül tudó szerkesztette össze <<

Már pedig a igealak neve a héber nyelvtanokban is <הִתְפַעֵל> (hitpa‛ēl), ahol ugye 1 = <פ> (p), 2 = <ע> (‛), 3 = <ל> (l) — úgyhogy nyilván egyedül te mész jó irányban az autópályán, mikor mindenki más szembe jön veled.

Az alapproblémát pedig szokásosan nem értetted meg, csak visszaírtad azt, amit én is írtam, pusztán abban a fogalmatlan alsó tagozatos írásmódban, amely keveri a tet-et a tav-val, a cere-t a szegol-lal stb. (Nyilván az ősatyák csak bonyolítani akarták a saját dolgukat, amikor ezeket a megkülönböztetéseket bevezették a héber ortográfiába

De hogy azoknak a szavaknak, amelyeket héber hitpa‛ēl-származékoknak próbálsz eladni, az ennek megfelelő képlet(ek) szerintinek kellene lenniük, azt már elengedted a füled mellett, mert valójában a héber nyelvtan sem érdekel, ha az az ötleteidnek nem felel meg.

És nemcsak azt a problémára sikkasztottad el a választ, hogy a görög <στάδιον> semmiben nem mutatja a héber hitpa‛ēl-származék alakját, hanem azt sem, hogy miért nem állította vissza olyan varázslatos módon a <ה> (he) /h/ hangot, ahogy deus ex machina visszakerült előre a < ִ> (hirik) /i/? Hiszen a <חׅיסְטוֹרִיָה> alakban mind a görögben, mind a héberben megmaradt.

.

>> Látod, én nem alkotok véleményt olyan nyelvről, amit nem ismerek <<

Hát ez azért legalábbis erős amnézia, ,ha nem füllentés: „Ezt vette át a görög: eszkóla = iskola (remélem jól írom, mert görögül nem tudok).” Folyamatosan olyan nyelvekről alkotsz véleményt, amelyet nem ismersz.

@LvT:

Még a végén kiderül, hogy Krizsa a héberhez sem ért :))

>> Látod, én nem alkotok véleményt olyan nyelvről, amit nem ismerek <<

Khm, mármint a finnt, dravidát, szanszkritot, kínait, latint....hébert :)

@LvT: nem a romantikus szemlélet titulálja vezérnek

hanem a mai megnemértés nevezi romantikus szemléletnek.

.

miközben a roma is rimantikus. nova roma után neo

.

@Krizsa: nem idegen ajkúak, hanem idegen írásbeliségűek.

-ké kényszerítettek azok által, akik az írásukat se maguk találták ki.

@Fejes László (nyest.hu): >> Azért ne felejtsük el, hogy az arcban is sz-ből lett ez a c <<

Én a <ch> digráf ejtéséhez szóltam hozzá.

.

>> A cikkben szereplő Opos, Opuz, Apucholma, Opoch alakokat Kiss Lajos hozza az Apc szócikkben. Lehet, hogy nem tartoznak össze, ebben az esetben bedőltem Kiss Lajosnak. De azért feltételezem, ő nem véletlenül írja (csak hogy tekintélyérvvel éljek ;) <<

Kiss Lajos, amikor személyneveket említ egy település szócikkének etimológiai részében, akkor ezzel nem azt állítja, hogy ezzel konkrétan adatolja azt a személyt, akinek a nevéből lett a településnév. Ha úgy gondolja, hogy a konkrét névadó személy is ismert, akkor ezt expliciten megemlíti. Az esetek többségében azonban csak azt mutatja be, hogy létezett olyan személynév, amely a település nevének alapja lehet.

Ezekben az ítéleteiben azonban lehet vitatkozni, és én azt említettem, hogy Fehértói adatai szerint ez vitatott, azaz az <Opus> alak itt kakukktojás, mivel a korabeli forrásokból nem lehet igazolni, hogy ez az <Opuz> írásformája lenne.

.

>> A „vezér” persze költői túlzásként is értékelhető, de az azért feltehető, hogy a település a birtokosáról kapta a nevét, az meg bizonyára valamilyen szintű vezető volt, ha egyszer birtokot kapott, ezért ezt sem feszegetném. <<

Azt senki nem mondja, hogy <Ják>-ot „Jac vezér” alapította volna, <Orgovány>-t meg „Orgouan vezér”. Ez a megfogalmazás ilyen formán egyértelműen törzsfőre használatos, és olyan forrás nincs, amelyben a régi „Jac”, „Orgouan” személynevekkel téveszthető személy törzsfői szerepben említődne. Az <Opuz> esetén azonban ott van a vele keverhető <Opus>, amely a Képes krónikában szerepel Álmos felmenői közt.

.

>> ebben az esetben viszont miért Opuz formában került a név a talpazatra? <<

A településnév első említése ugyan a XIII. sz. közepén <Opucz>, de száz évvel később előfordul az <Opuz> alak is. A korai névalakok közül ez egyezik meg betűre pontosan korai személynévvel, ezért választhatták ezt a (szerintük) normalizált névformának. A vezéri titulus pedig a Képes krónika-beli <Opus>-sal való összetévesztésből jöhet.

Rum > Mar Maggior

en.wikipedia.org/wiki/Sultanate_of_Rum

Kutalmish Arszlan Tutush

Manzikert - Damaszkusz

.

slave class, called a kul in Turkish

ghulam gholem devshirme gyereklopás janicsar Mankahavak Danak u krvi Danok Kraven Danak

- gülhan, Tanzimat

.

Atria > Hatria > Mare Superum > Hadrianus > Adria

hu.wikipedia.org/wiki/Hét_tenger

.

"a C betű IPA-ban sem S, hanem TS (csak két jellel írható le)."

HAHAHA HAHAHA HAHAHAHA HAHHHAHAHHAHAA RÓMA, meg a te latinod

zsösö zöszö tősgyökerös

cattacsetilinkelocicsetlicattanni cuporogokoni

tsattachatilenkelotsichatletsattanni tsuporogoconi

vagy az nem is ch, hanem tch latinul

digráf? inkább diszgráf.

díszkrojf.

@LvT: Kvadratikus arám betűk nincsenek...

a többi, amit írtál, mellébeszélés, szándékostól nem szándékosig ködölés és lexikonból-se-nemjóltudás.

A közvetlen vitatkozást ezért hosszabb időre befejeztem. Úgy értem, hogy én nem reagálok.

@LvT: „Én a <ch> digráf ejtéséhez szóltam hozzá.” Én meg azt mondtam, hogy ebben a helyzetben ebben a korban belső elemekben ritka a c. Egyébként ezzel az erővel azt sem kell feltételezni, hogy ott <ch> van, hiszen a <c> is jelölhette a [c]-t.

„Kiss Lajos, amikor személyneveket említ egy település szócikkének etimológiai részében, akkor ezzel nem azt állítja, hogy ezzel konkrétan adatolja azt a személyt, akinek a nevéből lett a településnév.” Hát ilyesmit én aztán végképp nem is állítottam, nem értem, ez hogy jön ide. Ha jól értelmezem a szócikket, az Opos, Opuz és Apucholma alakok konkrétan a településre vonatkoznak, csak az Opoch az, amit személynévként említ, de ezt is mint olyan személynevet, amiből keletkezhetett, nem mint azt a személyt, akiről a nevét kapta a település.

„Az <Opuz> esetén azonban ott van a vele keverhető <Opus>, amely a Képes krónikában szerepel Álmos felmenői közt.”

Hát erre megint csak azt tudom mondani, hogy névként viszont az Opuz szerepel ott, ami oklevelekből adatolt a település neveként. Természetesen nem zárom ki mindenféle hunmesék idevonását, de ez szerintem nem igazolt, és legfeljebb a szobor felállításában közreműködők tudnák elmondani, hogy mi járt a fejükben.

„A településnév első említése ugyan a XIII. sz. közepén <Opucz>, de száz évvel később előfordul az <Opuz> alak is.” Én <Opucz> alakkal egyáltalán nem találkoztam, Kiss ilyet nem említ.

„A vezéri titulus pedig a Képes krónika-beli <Opus>-sal való összetévesztésből jöhet.” Ezt legfeljebb az tenné erősen valószínűvé, ha az <Opus> alakot is átvennék. Egyébként meg bármi előfordulhat, de ezt a hun vonalat arra alapozni, hogy ott a „vezér” szó szerepel, szerintem meglehetősen merész.