A Bibliát először a 15. században, a huszita felkelés idején fordították magyarra, de nem jelent meg nyomtatásban és csak korai másolatai maradtak fenn. Az első nyomdába került fordítás Komjáthy Benedek Az Szent Pál levelei magyar nyelven című munkája volt 1533-ban, ezt követte Sylvester János Újtestamentuma 1541-ben, majd Heltai Gáspár kísérelte meg 1551 és 1565 között a teljes kiadást.

Károlyi (Károli) Gáspár tudós reformátor wittenbergi és svájci tanulmányok után 1563-ban lett a gönci gyülekezet lelkipásztora. Az apokrif leveleket is tartalmazó teljes Biblia fordításának 1586-ban látott hozzá, ekkorra már a pestisjárványok miatt elvesztette feleségét és gyermekeit. Munkatársai ismeretlenek, az eltérő nyelvezetből arra lehet következtetni, hogy hárman lehettek és az Ószövetség fordításában segítettek. Az Újszövetséget maga Károlyi fordította, elsősorban a latin Vulgatából, de vélhetőleg felhasználta a korábban készült részleges magyar bibliafordításokat is. Károlyi egy személyben gondozója, szerkesztője, sajtó alá rendezője és kiadója is volt a Bibliának, lapszéli jegyzeteket írt a szövegekhez és a fejezetek elé tartalmi összefoglalót készített.

A nyomtatást Mantskovit Bálint műhelye Németalföldről kapott új betűkkel végezte, a papírt Lengyelországból hozták. A nyomtatás 1589. február 18-án kezdődött – ekkor még nem végeztek a fordítással, a frissen elkészült részeket futár vitte Göncről Vizsolyba. A nagy munka négy és félmillió betű kiszedése után, 1590. július 20-án fejeződött be (a főcímlapon a megjelenés ideje 1590. január 10.), a 2412 oldalas, mintegy hat kilogramm súlyú könyv három kötetben, nyolcszáz példányban jelent meg.

Az eredeti kiadásból 52 példány maradt fenn, közülük 24 külföldön van. Egyet a vizsolyi templomban őriznek, ez sokáig kézbe vehető volt, miután azonban egyre több lap hiányzott belőle, üvegtárlóba került. A Vizsolyi Biblia hasonmás kiadása 1981-ben 28 ezer példányban jelent meg, s a borsos ár ellenére újra kellett nyomni. 2002. február 10-én a vizsolyi templomból ellopták az ott őrzött példányt, amelyet végül Komáromban találtak meg, így visszakerült eredeti helyére.

A Vizsolyi Biblia nemcsak a magyar reformáció megerősödését és a könyvnyomtatás meghonosodását, hanem az irodalmi magyar nyelv tökéletesedését is jelentette. Károlyi fordítását kisebb változtatásokkal közel háromszáz kiadásban nyomtatták újra. Hatása a magyar irodalmi nyelv alakulására szinte felmérhetetlen, ma is a legnépszerűbb bibliafordítás magyar területen, javított kiadásaival együtt ez a legtöbbször megjelent magyar könyv.