@bithei.niyalma: Az igeidők, a leképezések, a kettes, vagy többes szám jelenléte, stb. még nem jelent akkor sem fejlődést, ezek még mindig csak bővülést, alakulást hoznak. Minőségi szempont pedig mi lehet? Akkor sem a múlt idő megjelenése, minőségi szempont sokkal inkább a szókincs lehetne.

@Fejes László (nyest.hu): Érdemes volna erről értekezniük alaposabban és átgondolni, hogy mit jelent egyáltalán a nyelv fejlettsége.

@doncsecz: Igazén nem szeretném Vörös professzor úr érdemeit csökkenteni, de ez a nyelvtudomány általánosan elfogadott álláspontja. Az lenne a furcsa, ha valaki nem ezt tanítaná...

@bithei.niyalma: Azzal, hogy egy nyelvben kialakul pl. az igeidők megkülönböztetése, a nyelv nem lesz „fejlettebb”.

miért ne lenne fejlettebb és kevésbé fejlett nyelv?

ha nem lenne fejlődés, akkor az azt jelentené, hogy egyik pillanatról a másikra kialakult az összes igeidő, szókincs stb. ez nyilván nem így volt (most azon ne kezdjünk vitatkozni, hogy ezt fejlődésnek vagy bővülésnek nevezzük-e, mert mondjuk a múlt idő megjelenését nem bővülésnek, hanem minőségi változásnak fognám inkább fel)

Mi a manó? Hogy a legfejletebb nyelv? Erről a nyest kikérhetné Vörös Ferenc professzor úr véleményét a szombathelyi egyetemen, aki meggyőződéssel állítja (és én is elfogadom), hogy ilyen, miszerint fejlett nyelv, meg nyelvfejlődés nincsen. A kérdés: mitől fejletebb egy nyelv egy másiktól? Ha egy illető nyelvnek gazdag a szókincse, gazdag az irodalma az miféle fejlettséget jelent egyáltalán? Gyógyírt a rákra? Vörös tanár úr szerint a nyelvek inkább változnak, bővülnek, de nem fejlődnek. És különben is, most még korlátozott nyelvek, ha összeszedik magukat eljuthatnak egy magas szintre, de attól még nem kell alacsony presztízsünek minősíteni hozzájuk képest egy másikat. Alighanem talán régen vitatkoztam már erről itt (vagy talán csal az emlékezetem és máshol tettem ezt). Lehet persze, hogy az illető korec professzor tett egy ilyen kijelentést, ne feledkezzünk el a múltkori ukrán professzor bárgyú kijelentéséről a ruszin nyelvet illetően.

Sohn Ho-Min a The Korean Language-ben elég hagyományos-romantikus felfogást képvisel a koreai nyelvi tiszteletiséggel kapcsolatban is. Szép dolog, hogy a koreai olyan sok udvariassági szinttel rendelkezik, de az általa leírt megnyerően logikus rendszer már régesrég nem működik. Ha ez neki eddig nem szúrt szemet, akkor nem lepődök meg azon sem, hogy a koreait felsőbbrendűnek tartja.

Az, hogy valami „gazdaságos", miért jelentené azt, hogy nyelvészetileg vagy akármilyen aspektusból felsőbbrendű? Legfeljebb egy korrupt politikus előítéletei szerint. :)