-
Krizsa: Az ősnyelv még nem kényeskedett, hanem az igazat mondta: XKS váz: a héber akus = görbe, ik...2012. 05. 25, 09:30 Paraszti szó
-
Pesta: Fiatal lehet a kedves névrokonom, ha már a buzeráns -> buzi alakokkal sincs tisztában. ...2012. 05. 25, 09:26 Bugrisok és buzik
-
szigetva: „bogumilek”: ez bizony egy átlátszatlan [i].2012. 05. 25, 09:19 Bugrisok és buzik
-
Földönkívüli: És vajon a bolgár (~bulgár) szónak van valami köze a latin vulgus, vulgáris szócsaládhoz?2012. 05. 25, 08:21 Bugrisok és buzik
-
Krizsa: Sót egész hivatalos nyelvész kollektíva nevében. Na és? Egymást már meggyózték, Ezzel a fó...2012. 05. 25, 06:56 Paraszti szó
– Vannak-e káros nyelvi változások?
Küldje el kérdéseit a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre!
mi a különbség? Helyesírás, hatalom, pornó
Egy a Scientific American-ben közölt cikk azt fejtegeti, hogy miért teljesítenek rosszabbul az angol anyanyelvű gyerekek például a spanyolt beszélő társaiknál a színvaksági teszteken.
A színvakság bár nem egy kritikus egészségügyi hátrány, de több állásnál is kizáró oknak számít. Romániában például nem lehet színvakoknak jogosítványuk, az Egyesült Államokban pedig a repülőpilóták engedélyeit korlátozzák nagymértékben színvakság esetében. A színvakság általában a férfiakat sújtja, gyakorisága 10 és 35 százalék között is mozoghat a tesztek pontosságától függően. Ez utóbbi számadat már igen jelentős különbséget jelenthetne a repülőgép-pilóták utánpótlásában.
A Scientific American-ben múlt hónapban megjelent cikk szerint, az angol anyanyelvű gyerekek lassabban sajátítják el a színek neveit, mint például spanyol anyanyelvű társaik – erről számol be a Standard Daily összefoglalása.
A Michael Ramscar pszichológus által vezetett kutatás azt találta, hogy az angol anyanyelvű gyerekek színfelismerési hátránya abból származik, hogy az angol nyelvben (akárcsak a magyar nyelvben) a melléknevek általában megelőzik a főneveket. A gyerekeknek sokkal nehezebb kiszűrniük a színre vonatkozó információt az angol „red ball” (piros labda) szókombinációból, mint a például a spanyol „la silla azul” (kék szék) szókapcsolatból, mert ez utóbbi esetben a főnevet már ismerő gyermek könnyebben kapcsolja az új színt a tárgyhoz.
Ramscar leellenőrizte feltételezését és azt tapasztalta, hogy az angol gyerekek is gyorsan elsajátítják a színek neveit, ha a szokásos melléknév-főnév sorrenddel ellentétben megfordítják számukra az információ közlését – például ha a „yellow house” (sárga ház) helyett azt mondják a felnőttek, hogy „the house that is yellow” (a ház, amely sárga).
A felmérés arra is kitért, hogy az angol nyelvben ez a hatás nem csak a színekre, hanem a méretre és a mennyiségre vonatkozó melléknevek esetében is megtalálható. Más melléknevek esetében ugyanis az angol nyelv is gyakoribban használja a főnév-melléknév sorrendet. Valószínűbb a „dog is wet” (a kutya vizes) kombináció, ha csak korábban már nem tisztázódott a szövegkörnyezetből, hogy vizes a kutya.
Az aggódó szülőknek Ramscar azt ajánlja, a színt, méretet és mennyiséget jelölő mellékneveket kezdetben az angol nyelvre kevésbé jellemző sorrendben adják elő gyermekeiknek, tehát mondják azt, hogy „a labda, amelyik piros”.

