Két szó a cseh szókincsből: soudce és soudkyně. A bírói hivatást gyakorló személy férfi, illetve női megfelelője. Hiába létezik azonban a főnévnek hím- és nőnemű alakja egyaránt, a köznyelvben olyannyira általános a hímnemű verzió, hogy többnyire még a nők is azzal illetik saját magukat.

Ez csupán egyetlen példa a sok közül, amelyben sokan a cseh nyelv szexista vonásainak egyértelmű bizonyítékát látják. Márpedig a szexista nyelvhasználatot politikailag korrekt fogalmazásmódra kell cserélni – határozta el a cseh kormány. Ezért az oktatási minisztérium nyelvi útmutatót küldött a Cseh Köztársaság minden egyes minisztériumának és oktatási intézményének, mely tippeket ad a szexista nyelvhasználat elkerülésének módozataira. A cél: 2010 végéig végleg leszámolni a politikailag inkorrekt nyelvi megnyilvánulásokkal.

A cikk a hirdetés után folytatódik

„Mindenhol észrevehető: az újságokban, a magazinokban, a tévében, az e-mailekben. A hímnemű főneveknek és személyes névmásoknak köszönhetően a nők mintha láthatatlanok lennének a nyelvben” – háborog Pavla Paclíková, a tanácsadó könyvecske egyik szerzője a Cseh Rádiónak. „Sokan úgy vélik, a nyelvünkben nincs női megfelelője a foglalkozásoknak. Pedig van, csak egyszerűen nem használjuk őket. Így olyan, mintha a nők tevékenységét alacsonyabb rendűnek tartanánk a férfiakéhoz képest. Még mindig elterjedt az a nézet, hogy nagyobb presztízst biztosít a hímnemű alak használata.”

Hogy az iskoláknak kiküldött kalauz pontosan milyen útmutatásokat tartalmaz, arról egyelőre nincs pontos információ. A szerkesztők szerint viszont fontos, hogy amennyiben a nők és a férfiak egyenlő jogokkal bírnak, ezt a nyelvhasználatnak is tükröznie kell.