A médiajogász – akit tavaly februárban Sólyom László köztársasági elnök és Bajnai Gordon miniszterelnök az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) élére jelölt – azt mondta: a nyomtatott sajtó hatósági ellenőrzés alá vonása alkotmányellenes, szemben áll az Alkotmánybíróság azon határozatával, amely kimondja, hogy a sajtószabadságot elsősorban az állami beavatkozás hiánya garantálja.

Hozzátette, hogy miközben világszerte a szabályozás szűkítése és a „társadalmi megoldások” erősítése a jellemző, Magyarországon ennek ellenkezője történik.

A Pécsi Tudományegyetem adjunktusa a médiatörvény hibájaként említette, hogy túlértékeli a jogi lehetőségeket, és a felelősségi rendszerek túlburjánzásához vezet. Példaként hozta fel, hogy egy valótlan és sértő tényállítás megjelentetése esetén a sajtó-helyreigazítás és a jó hírnév megsértése miatt indított kártérítési per, valamint a rágalmazás miatti büntetőeljárás mellett ezentúl médiajogi eljárás is indulhat a sajtótermékek ellen.

Polyák Gábor emlékeztetett arra, hogy az alkotmány a véleményeket érték- és igazságtartalmuktól függetlenül védi, a véleménynyilvánítást így csak másik alapjog sérelme miatt lehet korlátozni. Mint mondta, ebből következően a nyilvánosságban a bántó és a többségnek nem tetsző véleményeknek is helyük van, a rendteremtés szándéka ezért itt szerinte értelmezhetetlen. Ráadásul – folytatta – a médiatörvény akár „bármely többség” burkolt megsértése miatt is hatósági eljárást tesz lehetővé, ami rendkívül széles mérlegelési jogot biztosít, és önkényes jogalkalmazásra ad lehetőséget a médiahatóságnak.

Bayer Judit, a Zsigmond Király Főiskola docense a médiatörvény európai vonatkozásairól szólva kifejtette: az Európai Unió elsősorban gazdasági, és nem médiajogi megközelítésben vizsgálja a jogszabályt. Kiemelte, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelv – amelyre Neelie Kroes médiaügyekért felelős biztos a vizsgálatát alapozta – csak a televíziókra és „tévészerű” online médiumokra vonatkozik, és a kiskorúak védelmén, valamint a gyűlöletbeszéd tilalmán kívül nem foglal magába tartalmi szabályokat.

Az Európai Bizottság és a magyar kormány levélváltásáról szólva úgy fogalmazott: az unió „überudvarias” stílusától eltérően Neelie Kroes „súlyos kételyeinek” adott hangot a médiatörvénnyel kapcsolatban.

Ugyanakkor elmondta, hogy a szólásszabadság nem uniós hatáskör, arra hivatkozva az EU nem indítványozhatja a jogszabály módosítását. Ha azonban úgy ítélik meg, hogy a szólásszabadságot az egyik tagállamban súlyos sérelem éri, kezdeményezhetik a tagsági jogok felfüggesztését – tette hozzá, megjegyezve: ez olyan súlyos szankció, amelyet még sohasem alkalmaztak. Ebből szerinte az következik, hogy a médiaszabályozással kapcsolatban az unió helyett a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósághoz érdemes fordulni, attól lehet várni a fellépést.

Bayer Judit ugyancsak kitért arra, hogy meggyőződése szerint a médiatörvény számos ponton alkotmányellenes. Azt is mondta, hogy noha a kormány a jogszabály európaiságát hangsúlyozza, nincs olyan uniós tagállam, amelyben a médiahatóság összes tagját egyetlen párt jelölte volna.

Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke a Szabályozott szabadság – 303 paragrafus a médiáról című rendezvényen úgy vélekedett: a legfőbb probléma az új médiaszabályozással, hogy feladatokat ír elő a sajtónak, és ezzel a szabadságát korlátozza, noha a médiának nem feladata, hanem funkciója van. Hangsúlyozta, hogy a médiatörvény szellemisége nem a semmiből tört elő, előképe volt az a több mint két évvel ezelőtt a Fidesz és az MSZP szakértői által megalkotott jogszabálytervezet, amelyet a MÚOSZ akkor a rendszerváltás óta a sajtószabadságot ért legveszedelmesebb támadásnak nevezett.

Vincze Ildikó ügyvéd – aki a médiaszabályozásról 2008 és 2009 fordulóján folyó ötpárti tárgyalásokon az SZDSZ szakértőjeként vett részt – a többi között kifogásolta a médiatörvénynek a regisztrációval és az adatszolgáltatási kötelezettséggel összefüggő szabályait, a bírságok összegét, valamint azt, hogy pontatlan fogalmakat használ.

Aggályosnak nevezte a médiahatóság „mindenhatóságát”, így azt, hogy tulajdonosi és felügyeleti jogai mellett egyben a műsorokat is gyártó Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap kezelője.

Nehéz-Posony Márton, a MÚOSZ jogi képviselője az újságírók informátorainak védelméről szóló előadásában kifejtette, hogy az újságíró köteles információforrásának felfedésére a nemzetbiztonság és a közrend védelme, illetve a bűncselekmények felderítése vagy megelőzése céljából. A médiahatóság jogkörével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a tényállás tisztázása érdekében iratok lemásolására jogosult, valamint adatszolgáltatásra – így üzleti titkok átadására is – kötelezheti a sajtótermékeket a médiatörvény alapján.