Két évtizedes vita után 2008-ban fogadta el a portugál törvényhozás azt a nyelvreformot, amely a luzofón (portugált használó) országok helyesírásának egységesítését tűzte ki célul. Ennek értelmében egyes szavakat leegyszerűsítenek, például az optimo (nagy) szóból otimo lesz, a direccao (irány) szóból pedig direcao. A reform ezen kívül 24-ről 26-ra növeli az ábécé betűinek számát, miután bevezeti a W és a Y betűket, illetve több kiejtési módosítást is tartalmaz. Sokan ellenzik azonban az új rendelkezéseket, mert azok szerintük logikátlanok és ellentmondásosak.

A kezdeményezés Brazíliából indult ki, ahol már évek óta eszerint járnak el – írja a Hírszerző portál. Portugáliában azonban nem egyszerű az átállás. Az újságok már az új szabályokat alkalmazzák, és az állami hírügynökség is bejelentette, hogy a reformnak megfelelően fog dolgozni – az iskolában viszont még a régi helyesírást tanulják a nebulók. Így az a kaotikus helyzet állt elő, hogy a diákok mást olvashatnak az újságban, mint a tankönyveikben. A teljes áttérésre a portugál kormány hatéves türelmi időt állapított meg.

Az egyszerűsítési törekvés célja az is, hogy megkönnyítse az internetes kereséseket, és egységesítse a dokumentumokat, a filmeket és a könyveket a luzofón országokban, vagyis Angolában, a Zöld-foki szigeteken, Bissau-Guineában, Sao Tome és Principen, Mozambikban, Kelet-Timorban, vagy akár Makaóban és az indiai Goában.

Az ellentábor szerint a módosítás viszont teljességgel értelmetlen, mivel számos, több országban használatos más nyelv is mutat hasonló különbségeket, használói mégis jól elboldogulnak (gondoljunk csak az angol neighbour – szomszéd – szóra, amit az amerikaiak már csak neighbor-nak mondanak). Portugália azonban úgy tűnik, hiába ellenkezik a „nagy testvérrel”: a portugált használó országok 230 millió lakója közül 190 millióan élnek Brazíliában. Nem véletlenül mondja Antonio Emiliano nyelvész ennek kapcsán azt, hogy Portugália meghátrál az egykori gyarmatával szemben.