@Olman: Ez a régi baszk (h)or akár összfüggésben is állhat a perro tövével:

A p > ϕ > h > ⌀ , különösképpen szó elején, egy elég gyakori leníciós sor.

"de a kacsa lábára is utal: a héber telep = pata (talp)."

Tehát a kacsa patás állat :)

A magyar-héber RC/Cs gyökből: RÉCE, RECSEG

A héber ruc! = szaladj!, rác = fut, szalad, rece = ugrándozik (recés), ruca = elégedett, ricah = öldös - ricsaj,

raác = összetör (recseg, raccsol), racuc = rozoga (reccsen).

A KC/Cs és GC/Cs gyökből: KACSA, KÁCSA, GÁCSA, GÁCSÉR

kec = a vége (kacs, gacs), mert a gácsér farka felkunkorodik, koci = tüskés (mert csíp, mint egy kakas), kac = levágják,

gacsi, gácsa az ősi K hangból fejlődött a mindössze párezer éves G (a finn nyelvben persze G sincs).

gee, geá = büszke, gőgös - a gácsér.

A TK gyökből: TÓKA

tokéa = beszúr és kürtöl, tuki = papagáj (rikácsol). A magyar 'tóka': faharang, kolomp, vagy vaslemez, amit messzehangzó híradás céljából ütögetnek. Lásd még: tekézik.

A P/FT gyökből: PATA

potet = fecseg, paut = apróság (tehát ez a szó valszeg kiskacsát jelent), de a kacsa lábára is utal: a héber telep = pata (talp).

Ugye, milyen egyszerű?:-). A gyöknyelvek az emberiség minden természeti megfigyelését őrzik. S mivel a jelentés szinte mindennel más jelentéssel kapcsolatban van, gyakorlatilag KÉPTELENEK változni.

@Olman: Ezt nem is tudtam, köszi az infót.

Azt tudom, hogy szintén vitatott a spanyol cachorro '(kutya)kölyök' eredete. A DRAE szerint a latin catulus folytatása, de ez valószínűtlen, mert a catulu(m) kasztíliaiul *callo-t vagy *cacho-t eredményezett volna (ami az -rr- nem magyarázza, szóval valószínűbbnek tartom a baszk txakur és a latin catulus "vegyítését", vagy csak az előbbi hangátvetéses változata.

@El Mexicano: a régi baszk nyelvben a (h)or ill. ora alakban előforduló, ismeretlen eredetűnek tartott szó szintén kutyát jelent.

@Olman: Elképzelhető. A hangutánzó szavak eredetét gyakran nehéz megállapítani. Pl. máig ismeretlen eredetű a 'kutya' jelentésű spanyol "perro" szó: preromán/paleohispán eredetű nem lehet, mivel viszonylag későn jelent meg (a középkori spanyolban még can, canes volt); baszk eredetű nem lehet, mert baszkul a kutya txakur [csakurr], ill. hangtani okokból sem, mert és a baszk szavak (néhány latin átvétel kivételével) csak b-, d-, g- kezdetűek lehetnek. Marad tehát az, hogy hangutánzó vagy hangfestő eredetű belső fejlemény.

@El Mexicano: szerintem a lábdobogás hangját idézik a hangzói, amihez kapcsolódik a láb, lábfej/mancs/pata/talp jelentéskör.

@Olman: Én látatlanban is egyből erre tippeltem volna, (csodálkoztam is, amikor utánanéztem, hogy ismeretlen eredetű), de ezt mégsem állítja egyik forrás sem. Egyetlen használható infót találtam még az angol Wikiszótárban, a francia megfelelőjére (patte):

en.wiktionary.org/wiki/patte#French

From Middle French, from Old French patte, pate (“paw, foot of an animal”), from Vulgar Latin *patta (“paw, foot”), of Germanic origin, from Low Frankish *patta (“paw, sole of the foot”), from Proto-Germanic *pat-, *paþa- (“to walk, tread, go, step”), of uncertain origin and relation, possibly Gaulish pauta. Possibly from Proto-Indo-European *(s)pent-; *(s)pat- (“path; to walk”), a variant of Proto-Indo-European *pent-; *pat- (“path; to go”). Cognate with Flemish pad, patte (“paw”), Middle Dutch pad (“paw, sole of the foot”), Middle Low German pad (“sole, foot of an animal”), Low Saxon pedden (“to step, tread”). Related to pad, path.

Ha kicsit jobban belegondolok, szerintem a PIE *ped-elmélet ott bukik, hogy a -d-ből általában nem lesz -t- magánhangzók között, sőt, fordítva történik: a -t-ből lesz -d-. Tehát ha ez ieu. eredetű, akkor az alapnyelvi tőben is legalább -t-nek (ha nem -tt-nek) kellett lennie.

@El Mexicano:

Proto-IE: *ped- (láb)

hettita: pat-, pata- (láb)

@Fejes László (nyest.hu): :D Lehet egyébként, hogy valamit benéztem, mert mintha szláv eredetet is említene (de talán az is csak feltételezés). Az angol Wikiszótár viszont érdekes dolgot ír a spanyol "pata"-nál:

"Unknown, cognate with Catalan pota, English path, French patte, German Pfad, Czech pata, Hungarian pata".

Ebből viszont arra következtetek, hogy mindeképp indoeurópai eredetűnek kell lennie.

@El Mexicano: Ez éppen elég bizonyíték az ufókra! ;)

A "pata" szó viszont nagyon érdekes kérdést vet fel bennem (bár nem ebben, hanem a köznyelvben jobban ismert jelentésben).

Zaicz Gábor 2006-os Etimológiai szótára szerint eredete ismeretlen. Ebben idáig semmi különös nincs. Viszont: a szó spanyoul is létezik, ugyanabban vagy teljesen hasonló jelentésben ('állat lába'), s most ugrik a majom a vízbe: (a DRAE szerint) eredete ismeretlen. És itt szerintem valami nagyon nem stimmel, mert:

1. szerintem kizárt, hogy átvétel legyen – bármelyik irányban is –, hiszen akkor minden bizonnyal legalább ezt tudnánk.

2. szerintem az is kizárt, hogy ha a szó két egymástól viszonylag távoli nyelvben egymástól függetlenül megvan, akkor ismeretlen legyen az eredete, legalábbis nehezen tudom ezt elképzelni.

3. lehetne éppenséggel teljesen véletlen egybeesés a két nyelvnél, amit szintén kizártnak tartok ebben az esetben.

4. Vö. latin ped-, gör. podos.

Egyébként meg a 'kacsa' spanyolul pato, viszont a DRAE szerint ez perzsa szó (bat) az arab batt közvetítésén keresztül.

@Olman: Sajnálom, én ezt nem értem.

A magyar fecske szót a proto-uráli *päćk∋ alakú szóból eredeztetik, tehát a mai magyarhoz igen közel állt a hangalak.

A kérdés az, hogy ez mennyire cáfolhatja a 'fecseg' hangutánzó kifejezésből való eredeztetést. A szóvégi -eg gyakorító szerepű, tehát a gyök a 'fecs-'. Hangutánzó szavakat ugyanis elég ritkán jegyeztek fel etimológiai szótárakban, így nem könnyű párhuzamokra, hasonlóságokra találni az ősibb szóalakok közt. Ebből adódóan nem könnyű megmondani, hogy a mai magyar 'fecseg' a proto-uráli alakja nem lehet-e k végű vagy a *päćk∋ nem alakulhatott-e ki a 'fecseg' proto-uráli alakjából.

Azt sem egyszerű kideríteni, hogy miért épp erre a madárra vonatkozóan alakult ki ez a szóalak (miért nem pl. a rigóra vagy másra mondták ki).

Bár például a proto dél-dravida *pac-pac- esetén jelentésben azonos származékokra lehet bukkanni a magyar 'fecseg'-gel és a proto-uráli *päćk∋ szóval, de a dél-dravida nyelvekben meg a 'fecske' párhuzamaira nehéz ráakadni (vagy egyáltalán konkrét madárnévre)...

@Olman: A cinege esetében a levezetés helytálló, de a fecske esetében erősen kétséges, hiszen ennek finnugor megfelelői is vannak, melyekben már megvan a k. A TESz szerint "A madárnévre vonatkozó funnugor ere­deztetés és a szónak a fecseggel összefüggő

magyarázata nincs is egymással merev ellen­tétben, tekintve a szóban forgó szavaknak biztosan hangutánzó eredetét, és így végső

soron közös származásának lehetőségét." Mondjuk én ezt nem értem, mert valami vagy egyben finnugor eredetű, vagy képzett, függetlenül attól, hogy korábban hangutánzásból keletkezett. (Persze lehet, h a k-nak el kellett tűnnie, és akkor ez egy másik elem, ennyire nincsenek a fejemben az adatok.)

Mindenesetre nem az a baj, h a CzF-ban minden téves, hanem hogy ma már nem megbízható, csak az érdekesség kedvéért lehet rá hivatkozni. Ha ugyanazt írja, amit a későbbi szakirodalom, akkor is a későbbire célszerű hivatkozni.