Korábban már beszámoltunk a kísérleti tankönyvekkel kapcsolatos aggodalmainkról, problémáinkról, észrevételeinkről, viszont az ezekhez tartozó „digitális” tananyagokról még nem írtunk. Ám ami késik nem múlik. Jöjjenek a magyar nyelv és kommunikáció tantárgyhoz tartozó, csupán nevükben digitális tananyagok, valamint a digitális táblára készült, azonban interaktívnak nem nevezhető feladatok, amik egész egyszerűen nevetségesek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A digitálisnak álcázott tananyagok

Szeretnénk az elején leszögezni, hogy a közölt példák – akármennyire is hihetetlenül hangzik – valóságosak. Nem a photoshoppoltak, nem mi készítettük őket, hanem bizony ezek az OFI honlapjáról származnak.

Ezeknek feladatoknak a legfőbb ismérve, hogy akár írásvetítővel is kivetíthetné a pedagógus vagy elmondhatná szóban, ugyanis úgy is éppoly „interaktív” lenne, mint ebben a formájában. A másik lényegi tulajdonságuk ezen feladatoknak, hogy – habár a fejléc tartalmazza a tananyaghoz tartozó könyv címét és az aktuális fejezetet, oldalszámot – nem kapcsolódnak relevánsan a megadott részhez. Még az adott egység többé-kevésbé stimmel, de hogy hogyan ágyazódik be az adott feladat a hozzárendelt oldalszámon lévő szöveghez, rejtély. Nekünk az a megérzésünk, hogy ezek a feladatok valahogy kimaradtak a kísérleti tankönyvekből, munkafüzetekből, és azért, hogy ne vesszenek kárba digitalizálták őket. Így lett egy rakás PDF formátumú, modernnek kb. 10 évvel korábban sem igazán nevezhető, tökéletesen értelmetlen feladat. Például ez:

Minek rajzolja le, majd egészítse ki? És mi ebben a digitális?

Na de nem csupán elavultak és értelmetlenek ezek a feladatok, hanem nagyon gyakran a korosztálynak sem igazán felelnek meg. A fenti képen szereplő például 10. osztályos fiataloknak készült, de nagyjából egy általános iskolás számára lenne valamelyest szórakoztató – talán. És ugyanez a helyzet a digitális tananyagok második típusával.

A gagyi digitális tananyagok

A digitálisnak álcázott tananyagok mellett a másik nagy csoport a gagyi digitális tananyagok, amik szintén nem a megfelelő korosztályhoz szólnak, szintén nem túl érdekfeszítő módon. De legalább digitálisak. Az egyik nagy kedvenc ezek közül a modoros vagy nem elnevezésű feladat. Ez azt kéri a gyerekektől, hogy válasszák ki a modoros kifejezéseket négy lehetséges megoldásból, hogy az animált hivatalnok összegyűjthesse a papírokat. Hogy ez kit hoz lázba, azt nem tudni, de ha valaki szeretné megoldani, egy kis segítség: többek között modorosnak számít az állambácsi, a csiripelték a madarak és az írd és mondd nyelvi forma. Egyébként a legtöbb feladat nem ilyen, nincs papírokat összegyűjtő hivatalnok:

Húzd az elemeket a megfelelő helyre

A fenti egy tipikus feladat a digitális tananyagok közül és mint ilyen van egy speciális jellemzője: hiába digitális, nem jó. Az még hagyján, hogy nem köt le egy tizedikest, de még csak az ég világon semmi értelme sincs. A digitális tananyagnak épp az lenne a lényege, hogy valamiféle többletet adjon a tanítási-tanulási folyamathoz. Ehhez képest ezek a feladatok nemhogy nem adnak semmiféle pluszt, még csak nem is célszerű az alkalmazásuk. Az önéletrajzot egy jóérzésű tanár nem így fogja megtanítani a gyereknek, hanem vagy egy minta, sablon segítségével, vagy egy erre alkalmas oldalon keresztül (pl. az Europass honlapján). De egy jóérzésű tanár nem is fogja ezeknek az anyagoknak a többségét használni, mivel a frontális munkaformánál semmivel sem jobbak.

A valóban kiváló digitális tananyagok

A harmadik típus az OFI digitális tananyagainál a valóban jó digitális tananyagok. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy ezek a Zanza.tv oldalára mutató linkek, amelyeken remek oktatóvideók találhatóak (ezekkel a későbbiekben részletesen foglalkozunk ). Így az a szomorú igazság, hogy nem igazán találkoztunk a kísérleti digitális tananyagok között színvonalas vagy legalább némely elemében jó feladattal. Valójában még használhatónak mondhatóval sem.

Parasztvakítás
(Forrás: Wikimedia Commons / Bundesarchiv, Bild 183-T0617-007; Link, Hubert / CC BY-SA 3.0)

Ennek oka többek között, hogy a „digitális” tananyagok nem interaktívak, az életkorhoz és a tankönyvhöz nem igazán illeszkednek, unalmasak és elavultak, valamint a képességfejlesztést teljesen mellőzik. Éppen ezért szeretnénk kérni a tananyag készítőit, gondolják át, hogy mivel kísérleteznek, és nem utolsó sorban kiken.