A Parkinson-kór idegrendszeri betegség, amely a motoros funkciók – járás, mozgás, írás, beszéd – fokozatos romlásával jár. A betegségben szenvedők beszéde általában halk, rekedt, monoton. Ezek a jellemzők a kór későbbi szakaszaiban egyre erősödnek, míg végül a beszéd akár érthetetlenné is válik.

Egy amerikai kutatónő, a Purdue Egyetemen dolgozó Jessica Huber azonban kidolgozott egy új eszközt és módszert, amely segíthet a betegség korai szakaszaiban, hogy a betegek érthetőbben, artikuláltabban fejezzék ki magukat.

Az eszköz az úgynevezett Lombard-effektus elvén működik, ami azon a megfigyelésen alapul, hogy zajos környezetben – étteremben, diszkóban, bárban – az emberek automatikusan hangosabban beszélnek.

A készülék tehát háttérzajt szolgáltat, amelyet a betegnek túl kell harsognia. Az eszköz kissé bonyolult felépítésű, és az alábbiakat tartalmazza: egy, a háttérzajt a fülbe juttató fülhallgatót; egy nyakra szerelt érzékelőt, amely az izomfeszültséget méri beszéd közben; valamint a tüdő és a gége működését figyelő, a bordákra ragasztott érzékelőt.

A berendezést eddig hat betegen tesztelték, akik nyolc héten át viselték magukon. Eközben a kutatók folyamatosan gyűjtötték, a végén pedig elemezték a beérkező adatokat. Ezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a betegek hangosabban és tisztábban beszélnek.

„Ha megkérem a betegeket, hogy beszéljenek kétszer olyan hangosan, azt mondják, nem tudnak – mondta a kutató. – Nem tudtak 10 decibellel hangosabban beszélni, de amint bekapcsoltam a háttérzajt, azonnal 10 decibellel hangosabban szólaltak meg.”

A tervek szerint az eszközt az indianapolisi Rehabilitációs Intézet betegein tesztelik majd tovább.