Oroszország az 1940-es katinyi (Katyn) mészárlásról eddig már egymillió oldalnyi dokumentumot adott át Lengyelországnak, és már csak kevés, még titkos anyag maradt a katonai ügyészségen – mondta el a Russia Today nevű angol nyelvű orosz tévéadónak Anatolij Torkunov, az orosz-lengyel történészbizottság társelnöke, a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének rektora csütörtökön.

Katinyi tömegsírok (Forrás: Wikimedia Commons)

Torkunov szerint az átadott dokumentumok részletesen tartalmazzák például nem csak a felső parancsot teljesítő hóhérok, hanem még a kísérő katonák neveit is, és komoly problémát jelent, hogy utódaik, akiknek semmi közük a felmenők bűneihez, miként fogadnák e nevek közzétételét.
A történész azt mondta, hogy ilyen típusú dokumentumokat a nemzetközi gyakorlatban egyáltalán nem szoktak átadni külföldi félnek, s hogy itt helyénvaló az ügy végleges lezárására irányuló orosz óhaj.

Torkunovot az Interfax hírügynökség idézte, emlékeztetve arra, hogy szerdán az Állami Archívum honlapjára felkerültek azok az iratok, amelyek a Szovjetunió Kommunista Pártja levéltárából, az 1. számú dossziéból kerültek elő, s amelyek másolatait már akkor átadták a lengyel félnek.
Az orosz jogvédők újra felszólították a moszkvai vezetést, hogy tegyék közzé a katinyi vérengzéssel kapcsolatban lefolytatott büntetőeljárás több mint száz kötetnyi anyagát is, és rehabilitálják az áldozatokat. Az eljárást a katonai ügyészség folytatta le, majd lezárta az ügyet és titkosította anyagait.

Arszenyij Roginszkij, a Memorial jogvédő szervezet vezetője korábban az Interfax hírügynökségnek kijelentette: „A katonai ügyészség adós maradt a katinyi mészárlás jogi értékelésével. Az eljárást fel kell újítani, hogy megállapítsák és közzétegyék minden bűnös nevét, és rehabilitálják az áldozatokat. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, csak erkölcsi értékelésről van szó, de ez nem elégséges”.

Háttér

Az állami levéltár honlapjára Dmitrij Medvegyev elnök utasítására föltett dokumentumok között szerepel egy Lavrentyij Berijától származó feljegyzés is. Ebben az egykori szovjet titkosrendőrség (NKVD) vezetője javaslatot tett a 2. világháború kezdetén, Lengyelország elfoglalásakor foglyul ejtett lengyel tisztek kivégzésére.

Az állami levéltár közleménye szerint a szóban forgó dokumentumok titkosságát már 1992 szeptemberében feloldották, és másolataikat elküldték Lengyelországba.

Andrej Artyizov, a szövetségi levéltár vezetője elmondta: azért tették hozzáférhetővé az iratokat Oroszországban, hogy elhallgattassák azokat, akik tagadják, hogy a Szovjetunió képes lett volna a mészárlás elkövetésére.

A nyugat-oroszországi Szmolenszkhez közeli Katynban, valamint két másik helyen (Harkov mellett és Mednojében) a szovjet belügyesek csaknem 22 ezer lengyel tisztet, tartalékos tisztet, földbirtokost, tisztviselőt, a lengyel polgári elit számos képviselőjét ölték meg. A katyni áldozatokat az erdőben hantolták el. A Szovjetuniót megtámadó német hadsereg egységei később a katyni erdőben több mint 4000 ember földi maradványát rejtő tömegsírokra bukkantak.

Katyn évtizedeken át a büntetlenül maradt tömeggyilkosság és a történelmi hazugság szimbólumaként állta útját a lengyelek és az oroszok közötti kibékülésnek. A szovjet vezetés tagadta, hogy a Szovjetuniónak része lett volna a tömeggyilkosságban és a német csapatokat tette felelőssé. Csak 1990-ben, a szovjetunióbeli „glasznoszty” idején ismerte be Mihail Gorbacsov, hogy a legfelsőbb szovjet vezetés, azon belül is Joszif Sztálin adott parancsot a tömeggyilkosságra. A meggyilkoltak hozzátartozói és lengyel politikusok a mai napig követelik az ügy jogi feldolgozását, az áldozatok rehabilitálását, valamint több, máig titkosított archív dokumentum hozzáférhetővé tételét.

Andrej Artyizov szerdán újságíróknak arról is beszélt, hogy a katyni tragédia áldozatainak listáján szerepelhetnek olyanok, akik valamilyen csoda folytán túlélték a sztálini rezsim által szervezett vérengzést. Ezért az orosz és a lengyel szakértőknek közösen össze kellene vetniük a rendelkezésre álló dokumentumokat, hogy „az utolsó névig” kiderítsék az igazságot – mondta Artyizov.

A levéltár vezetője emellett felidézte, hogy Katyn nemcsak a lengyelek számára tragikus hely, hanem „számunkra, orosz és volt szovjet állampolgárok számára is”. Szavai szerint „a katyni gödrökben fekszik mintegy tízezer, az egykori szovjet párt-, tanácsi és gazdasági nomenklatúrához tartozó ember is, részben teljesen átlagos emberek, akiket 1936 és 1938 között ezen a helyen végeztek ki ugyanolyan módon, ahogy később a lengyel tisztekkel végeztek”.