A genetikailag módosított egerek szervezete hajlamos hibát ejteni a DNS-másolás során, ezért esetükben könnyebben alakulnak ki génmutációk.

„A mutációk az evolúciók mozgatórugói. A génmódosított egereket kereszteztük nemzedékeken keresztül, s figyeltük, hogy mi történik. Egyenként vizsgáltuk az újszülött egereket, s egyszer csak felfedeztünk egy madárként 'daloló' egyedet" - magyarázta a kutatásokat irányító Ucsimura Arikuni, hozzátéve, hogy az „éneklő" egér a véletlennek köszönheti világra jöttét, ám ezt a tulajdonságát átörökíti utódaira.

Mint a kutató megjegyezte, meglepte, hogy a „daloló egér" látszatra ugyanolyan, mint „közönséges" fajtársai, azt várta volna ugyanis, hogy megváltozzon a rágcsáló fizikai megjelenése is. Ugyanakkor a kísérletek során születtek egerek rövid végtagokkal, s a dakszlira emlékeztető farokkal.

Jelenleg a laboratórium már 100 „daloló" egérrel rendelkezik. S hogy miért oly értékesek a „csiripelő" rágcsálók? A madarak egy sor hangelemet variálnak, amelyek olyan szerepet töltenek be, mint az emberi beszédben a szavak, s énekükben egyfajta „lingvisztikai" szabályok követhetők nyomon.

„Az egereket könnyebb tanulmányozni, mint a madarakat. Emlősök, így az agyi szerkezetükben és más biológiai tulajdonságaikban közelebb állnak az emberhez" - mutatott rá Ucsimura.

Ismertetése szerint a kísérletek jelenlegi fázisában azt vizsgálják, hogy a „csiripelő" egerek miként hatnak a „közönséges" egerekre. Abból kiindulva, hogy a mutáns egerek hangosabban csiripelnek, ha ismeretlen környezetbe kerülnek, vagy amikor a hímek nőstények társaságába csöppennek, a kutató szerint a csiripelés az érzelmek egyfajta kifejezését jelenti.
A kutatások során arra is fény derült, hogy amikor „közönséges" egerek énekes fajtársaikkal együtt cseperedtek, a szokásosnál kevesebb ultrahangot bocsátottak ki. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a kommunikációs módszerek a nyelvjáráshoz hasonlatosan terjednek a csoporton belül.