P. László leveléből idézek:

A blogol szónak van-e ikes ige változata, azaz blogozik? Én ezt szükségtelennek tartom, mert a blogol szó kifejezi a cselekvést.

Csak egy gyors pontosítás: a blogozik nem ,,a blogol ikes változata'', hanem egy másik ige, amelyik történetesen ikes. Mindkét ige a blog tő képzős alakja, a blogol igében az igen gyakori -l képzőt, a blogozik-ban pedig a szintén nagyon gyakori -z(ik) képzőt fedezhetjük fel.

Az ilyen típusú kérdésekre egyszerű választ kaphatunk, ha egy internetes keresőbe beírjuk a keresett kifejezéseket. Persze nehezíti a dolgot, hogy a magyar toldalékoló nyelv, ezért elvileg minden toldalékos alakra külön rá kellene keresni, de ha abból indulunk ki, hogy az egyes számú, harmadik személyű, jelen idejű alak az igék leggyakoribb alakjai között szokott lenni, és nem törekszünk tudományos pontosságra, akkor ez a módszer azért jól használható. Ennél a példánál azt találtam, hogy a blogozik ezres, míg a blogol százezres nagyságrendben fordul elő, tehát ez a nagyjából pontos válasz: a blogozik is létezik, de csak századannyira, mint a blogol.

Már többször leírtam a nyelvészeti közhelyet, hogy egy-egy kifejezés annyiban létezik, amennyiben a nyelv anyanyelvi beszélői használják. Tehát nem kérdéses, hogy a blogozik is létezik, csak kevesebben, ritkábban használják. Az is lehet, hogy egy bizonyos korosztály, esetleg egy meghatározott terület lakói vagy egy bizonyos társadalmi réteghez tartozók inkább használják, mint mások, de erről csak akkor tudnánk mondani valamit, ha célzott vizsgálatot folytatnánk róla, az interneten a szövegek forrásáról nagyon nehéz információt szerezni.

Érdekes kérdés, hogy miért létezik kétféle alak, mi a különbség a kettő között. Természetesen nincs ,,szükség'' két alakra, de a nyelvhasználatot ilyen értelemben nem a célszerűség határozza meg. Ha egyik alak sem létezne, hanem mondjuk azt mondanánk, hogy blogot ír, azzal is jól ellennénk, akkor se éreznénk a képzett alak hiányát, és ha kétféleképpen lehet valamit kifejezni, akkor sem érezzük az egyiket ,,feleslegesnek''. Az viszont igaz, és nagyon érdekes jelenség, hogy ha két nagyjából egyenértékű alak létezik, akkor előbb-utóbb használatbeli megoszlás szokott köztük kialakulni (mások vagy más értelemben kezdik használni az egyiket és a másikat). Például a magyar igék második személyű felszólító alakjai között sokszor van ilyen kettősség (pl. add ∼ adjad, adj ∼ adjál), ezért sokan éreznek valamilyen különbséget a kettő használata között, de különböző beszélők eltérő különbségeket érzékelnek.

Kifejezetten izgalmas kérdés, hogy min múlik a -zik és az -l képző közötti választás. Tudnivaló, hogy a magyar nyelvben jövevényszavakból csak már nagyon régen csak képzővel alkotható ige. Például a francia traine- (ejtsd: ,,tren'') ige átvétele (német közvetítéssel) a trenírozok, trenírozol stb., nem pedig trenek, trensz stb.

Nos, az igealkotás céljából a szótövek legnagyobb körében, például a hangszereket jelentőknél ma már csak a -zik képző használatos, ezt tekinthetjük termékenynek (produktívnak): a korábban kialakult trombitál, hegedül stb. ellenére én elképzelhetetlennek tartom a vuvuzelál alakot, úgy mondanám, hogy vuvuzelázik. A sportok, játékok esetében is ez a helyzet: pókerezik, nem pedig pókerel (bár régóta kétféle változata van például ezeknek: síel ∼ sízik, bridzsel ∼ bridzsezik). Másfajta töveknél is szinte egyeduralkodó a -zik, például fórumozunk, nem pedig fórumolunk. Mindez a blogozik alaknak kedvezne. Ugyanakkor azoknak az angol eredetű töveknek az esetében, amelyek már az angolban is igetövek, nagyon gyakori az -l képző: csekkol, printel stb. Ezeknek a mintájára alakulhatott ki a blogol.