nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A honfoglalók viselete
Ruha teszi a magyart

A múlt év végén megjelent a Magyar őstörténet című új könyvsorozat első kötete. A mű az ősmagyar divatot tárgyalja. Információi egyaránt szólnak a szittya lajbiban kalandozó hagyományőrzőkhöz és a nyugati mintájú táskákkal fontos tárgyalásokra siető ficsúrokhoz.

zegernyei | 2015. január 31.
|  

A tudományos akadémia Magyar Őstörténeti Témacsoportja és a Helikon Kiadó könyvsorozatot indított Magyar őstörténet címmel. A sorozat első kötetének címe: A honfoglalók viselete. A kötet beköszöntő szövegét Fodor Pál, az akadémia bölcsészettudományi kutatóközpontjának (MTA BTK) igazgatója írta. Szépen csomagolt, udvarias mondataiból kibomlik a lényeg: a tudósoknak elegük van abból a sok hülyeségből, amit felkészületlen őstörténet-rajongók hordanak össze „a tudományos fegyelmet és etikát félrehajtva”, s közben az akadémia tudósait „tudatos megtévesztéssel és a fényes magyar múlt eltagadásával vádolják”. Az akadémia meghallotta a politika köréből érkező beavatkozási kísérleteket is, hogy legyen végre magyar őstörténeti intézet (Novák Előd). Lett is, habár nem úgy, ahogy azt a politikusok képzelték. Nem a tudomány helyett, a történészektől elvonva a pénzt, hanem a tudomány berkein belül. Ez a Magyar Őstörténeti Témacsoport.

A könyv borítója
A könyv borítója

A könyvsorozat további kötetei a magyar őstörténet minden kérdését áttekintik majd, a 9-10. század kelet-európai politikatörténetétől a rovásíráson át a magyar nyelv eredetéig.

A bevezető elolvasása után még mindig nem jutunk beljebb a kötetben, mert következik az előszó. Szerzője, Sudár Balázs azt írja, hogy „a honfoglaláskor megjelenítésének egyik igen fontos eleme a ruházat”. Megállapítja, hogy mindannyian László Gyula lovas harcosainak köpönyegéből bújtunk ki: tudósok és érdeklődök több nemzedékét befolyásolták azok a rajzok, amelyek László Gyula megfigyelései és fantáziája nyomán elevenítették meg a honfoglalók ruházatát, fegyvereit és ékszereit.

A művészi rajzok kikovácsoltak egy új emberfajtát is: a hagyományőrzőt, aki kaftánban, tarsollyal, szablyával utazik a villamoson, hátizsákjában pedig sámándobot rejteget, minden pillanatban készen arra, hogy megidézze ősei szellemét. Persze, lehet tréfálkozni a hagyományőrzőkön, de akkor a bélyeggyűjtőkön meg a vasútmodellezőkön is kellene. Inkább támogatni kell törekvéseiket a múlt megismerésére.

A honfoglalók viseletével foglalkozó könyv nagyon mély alapokat nyújt a témakör megismeréséhez. Olyannyira, hogy talán más cím is kellett volna elébe. A honfoglalás kori viselettel foglalkozó fejezet ugyanis csak alig egyharmadát teszi ki a kötetnek. Amikor a bevezetők után már azt hinnénk, hogy végre elérkeztünk a könyvhöz, akkor még újabb és újabb fejezetek következnek. Ezek mind nagyon hasznosak és alapvető információkat tartalmaznak, de a viselethez csak részben kapcsolódnak. Ettől a könyv nem rossz, ellenben nem arról szól, amit ígér. Ha úgy akarjuk, ez így még jobb is: többet kapunk a pénzünkért.

A lényegi fejezetek közül az elsőt Langó Péter írta, címe: A honfoglaló magyarok régészeti kutatásának története. A szerző nagyon jártas a témában, megírta már angolul és egy külön könyvben magyarul is (Amit elrejt a föld…).

László Gyula albumának borítója
László Gyula albumának borítója

A következő fejezet címét nem idézzük, mert kicsinykét hosszú: a könyvet nézve próbáljuk megjegyezni, de amikor a klaviatúra fölé görnyedünk, hogy leírnánk, már el is felejtettük. Úgy kezdődik, hogy „A Kárpátokról keletre”. Ennyiből azért sejthetjük, hogy miről fog szólni. A szerző, Türk Attila a cím után még magasabbra teszi a lécet: igen nehéz megugrani a szövegértésnek azt a magasságát, amely az első mondat felfogásához szükségeltetik. Később azért érteni véljük a mondanivalót és örülünk is neki. Türk Attila a történeti forrásokból ismert, amúgy nem igazán tudjuk, hogy hol keressük földrajzi tájegységeket – Etelköz, Levédia, Magna Hungaria – veti össze az újabban ismertté vált régészeti leletekkel.

Hogy mi a tanulság? Azok számára, akik az első mondatot megértették, a végkövetkeztetést tartalmazó, kicsit bonyolultra sikeredett utolsó mondat desifrírozása sem okozhat gondot. Egyszerű földi halandók számára összefoglalva: elődeink sovány gebe vágtában szűk egy évszázad alatt megérkeztek a Kárpát-medencébe. Ezt az orosz és ukrán régészek már rég tudták, csak mi nem. A vándorlás a Dél-Urál vidékéről indult.

Út a Kárpát-medencébe ‒ a régészeti leletek alapján
Út a Kárpát-medencébe ‒ a régészeti leletek alapján
(Forrás: A honfoglalók viselete, 32.)

A szövegben még találunk egyéb érdekes gondolatokat is: régészeti alapon úgy tűnik, hogy Levédia nem is létezett (amúgy csak egyetlen szerző említi – Bíborbanszületett Konstantín), csupán Etelköz keleti csücske lehetett. Az ősmagyarok egyáltalán nem jártak a Don és a Kubany folyók közében, mint ahogy azt Róna-Tas András nyelvészeti adatok alapján gondolta. És nem volt ott semmiféle magyar őshaza a 6–7. században. Ezzel szemben, mint azt a fejezetben látható térkép is mutatja, a régészeti leletek által meghatározható vándorlási útvonal a sztyepp északi határán, az erdőövezet közelében haladt. Vagyis akkor még jó volt az erdő mellett lakni.

Útközben

A kutatástörténet két fejezetnyi áttekintése után elérkezünk az újabb keleti ásatásokat bemutató, sok újdonságot hordozó fejezethez. Az itt szereplő településnevek a magyar őstörténet kiemelkedő helyei. Uelgi lelőhelyéről (Nyugat-Szibéria, Cseljabinszk közelében) még csak a napisajtó és egyes tévéműsorok tudósítottak. A Szubotci (oroszul Szubbotyici)-horizonthoz tartozó, itt felsorolt lelőhelyek (Szubbotyici, Korobcsino, Tverdohlebi, Manvelovka, Katyerinovka, Szlobodzeja) az 1980-as évek óta ismertek. A baskíriai Sztyerlitamak lelőhelyén 1950-ben kezdődtek az ásatások, a Káma torkolatának tágabb körzetében található Bolsije Tiganiban pedig az 1970-es években. Szinyeglazovo lelőhelye 1908 óta ismert. 1959-ben két fontos sírt tártak itt föl, melyekről elfelejtkeztek, s csak pár éve figyeltek föl a múzeumba került leletekre.

Uelgi, Szinyeglazovo, Sztyerlitamak és Bolsije Tigani az egykori Magna Hungaria területét jelöli ki. E vidékről más magyar vonatkozású leletek is említhetők, melyek a fülbemászó neveket viselő kusnarenkovói és karajakupovói kultúrába sorolhatók. E két kultúra szálai szinte kibogozhatatlanul egymásba keveredtek, így leginkább arra gondolhatunk, hogy fennállásuk idején zajlott a magyar–török nyelvi és kulturális keveredés (©zegernyei).

A Szubbotyici-horizont leletei a Dnyepertől a Dnyeszterig terjednek, mely folyók, mint tudjuk, Etelköz folyóiként említtetnek Bíborbanszületett Konstantín leírásában. Az etelközi szállásokhoz kapcsolható régészeti leletek Kárpát-medencei és Urál vidéki párhuzamokkal is rendelkeznek.

Övcsat és szíjvég Katyerinovkából
Övcsat és szíjvég Katyerinovkából
(Forrás: A honfoglalók viselete, 62.)

Az egykori Magna Hungaria régészeti emlékei vidám életről tanúskodnak. Feltűnő a vidék lakosságának viszonylagos gazdagsága, ami a távolsági kereskedelemben való aktív részvétel emléke lehet. Nem csoda, hogy a magyarok összevesztek a koncon, s egy részük otthagyott csapot-papot (sámánt), s meg sem állt a Kárpát-medencéig. Ők a mi őseink. Azt eddig is tudtuk, hogy Bolsije Tigani temetőjét még a magyar honfoglalás után is használták – feltehetően a keleten maradt magyarok. A leletek arra mutatnak, hogy Uelgiben is maradtak magyarok (ha ők). A Szaszanida fémművességgel fenntartott kapcsolat is ezen a területen alakult ki, nem pedig a magyar vándorlás egy későbbi állomásán (az Alsó-Volgánál vagy Etelközben).

A régészeti feltárások egyes tárgyakat vagy motívumokat kiemelnek a homályból. Kiderül, hogy mi az, ami összeköt korokat és területeket, vagyis mi alapján mondhatjuk, hogy két lelőhely ugyanazon népesség emléke ugyanabból az időszakból, esetleg egyik a másiknak közvetlen előde. Így lett fontos összekötő kapocs a csatokon és övvereteken, valamint a lószerszámvereteken körbefutó úgynevezett „magyar bordűr” motívuma (egymás után következő kör és pálcatag a tárgyak szegélyén – mintha egy drapériára egymás után csomókat kötnének). Ez az Urál vidékétől egészen a Kárpát-medencéig követhető. És innen rá is térhetünk a könyv Kárpát-medencei lelőhelyeket bemutató fejezetére.

A Kárpát-medencében

A kötetnek ebben a fejezetében is az újdonságokról értesülhetünk. Az új feltárások különleges leleteket eredményeztek, különleges jelenségek megfigyelésére nyújtottak lehetőséget. Bugyi-Felsővány lelőhelyen az egyik lovával eltemetett, egyébként szerény mellékletekkel útjára bocsátott harcos lemezes tarsolyt hordott az övén. Ilyesmit kevesen viseltek akkoriban. A tarsolylemez kiváló ötvös munkája. Az ásatók azt is megfigyelték, hogy az elhunyt nem akármilyen övet viselt: széles nyírfakéreg alapra selyemborítást helyeztek, és arra erősítették fel a vereteket, két párhuzamos sorba. Széles szíjra két sorba rakni a vereteket – ezt eddig csak a Volga–Káma vidéki finnugorok emlékei között láttuk. A mellékszíjakon figyelték meg ezt a jelenséget a merják elődeinél, illetve a nyevolinói kultúrában, amely talán ősugor lehetett, vagyis volt valami köze a magyarság etnogeneziséhez is.

Balra a Bugyi-felsőványi öv maradványairól készült rajz, jobbra egy lehetséges párhuzam a két sorban elhelyezett övveretekre (nyevolinói kultúra, Szilva folyó völgye)
Balra a Bugyi-felsőványi öv maradványairól készült rajz, jobbra egy lehetséges párhuzam a két sorban elhelyezett övveretekre (nyevolinói kultúra, Szilva folyó völgye)

A kötetben tárgyalt lelőhelyek nemcsak az újdonságuk miatt kerültek be ebbe a válogatásba, hanem azért is, mert a sírok feltárása során a ruházat jellegére is lehetett következtetni, és hát ez a könyv mégis csak arról szólna. Vagyis lassan, de biztosan közeledünk a végkifejlet, a honfoglalás kori viselet rekonstrukciója felé.

Dabas-Felsőbesnyőn több kicsi bronz fülesgomb került elő egy női sírból. Elhelyezkedésük elöl záródó ruhára utalt.

Nagykörűben egy különc férfi sírját tárták fel. Övveretei sajátos levélcsokor-mintával készültek. Ez a motívum jelenleg párhuzam nélküli. Az öv valószínűleg buggyos ujjú ruhát fogott össze. A csuklónál és a bokánál arany szalagok szorították el ruháját. Az illető mindösszesen harminc deka nemesfémet viselt. Ez a tekintélyes súly az apró smukkokból tevődik össze, mivel tarsolya, szablyája nem volt. Ékszerei jó minőségűek, emberünk a legjobb ötvösökkel dolgoztatott. Nagyon menő csávó lehetett.

A tarpai temető viselettörténeti jelentősége abban áll, hogy a 2. sírban vasból készült, övre függeszthető taplótartót találtak. Benne taplómaradványokkal, melyet természettudományos vizsgálat igazolt. A tapló a tűzgyújtás fontos eszköze volt. Hasonló taplótartók az Urál vidéki finnugoroktól ismertek (nocsak…).

Szeged-Kiskundorozsma Hosszúháton egy magányos férfi megkapta útravalóul az Itáliában zsákmányolt pénzérméit is: összesen 18 darabot. E sírtól kicsit távolabb, egy 10 síros temető egyik sírjában egy olyan gazdag nő nyugodott, kinek ékszerei feltehetőleg a kalandozó hadjáratokon zsákmányolt pénzekből készültek – egyik lábbeliverete pl. Provence-i Hugó pénzéből. E dáma részlegesen eltemetett lovának fejét észak felé tájolták, miként az a Volga-vidéken is szokásban volt (nocsak…). Ruhája középen záródó kaftán volt, a szokásos rombusz alakú veretekkel díszítve. A csuklónál és a bokánál kar- és lábperecek fogták össze buggyos ruhaujját, illetve nadrágját. Manapság ilyesmit a biciklisták hordanak. Akkoriban inkább lovon jártak, de feltehetőleg a lovaglásban is zavart a bő nadrágszár és ruhaujj.

Magyar „bordűr” Ártándról és Uelgiből
Magyar „bordűr” Ártándról és Uelgiből
(Forrás: A honfoglalók viselete, 41.)

A hartai temető (Harta-Freifelt) nem az elhunytak ruházata, hanem inkább rokonsága miatt vált híressé. A rokonság miatt, ami nem volt. Az elvégzett paleogenetikai vizsgálatok szerint a temetőben nyugvó 15 nő semmilyen rokonsági kapcsolatban nem állt egymással. Vagyis romjaiba omlott az a László Gyula-féle elképzelés, hogy a 20-30 síros temetők egy-egy nagycsalád emlékei. Ezek a temetők inkább valamiféle nagyobb nomadizáló közösség vándorlásának helyszíneit jelzik.

A Balatonújlak-erdő-dűlői 17 síros temetőt is a klasszikus „nagycsaládi” temetők közé sorolták volna régebben. Leginkább a lelőhely helye a legérdekesebb: a Dunántúlról nemigen ismertek ilyen típusú honfoglalás kori temetők. Itáliai pénzérmék jelzik, hogy ez a közösség is részt vett a kalandozásokban. Ugyanerre utal a fegyverek és a lovas temetkezések aránya, valamint egyes sírok gazdagsága.

Ebben a temetőben két olyan férfi is nyugodott, aki túlélte, hogy belenéztek a fejébe – vagyis koponyalékelést végeztek rajta. E szokás megfigyelhető a honfoglaló magyaroknál, okát csak találgatjuk. Lehet, hogy valamiféle bátorságpróba, ostoba virtuskodás volt csupán a fiatal férfiak körében?

Tarsolylemez ‒ Bugyi-Felsővány
Tarsolylemez ‒ Bugyi-Felsővány
(Forrás: A honfoglalók viselete, 67.)

Az egyik sírban egy 50-60 év körüli nő volt eltemetve, karján egy újszülött csecsemővel. A szerzők szerint mindketten ugyanabba a szülésbe haltak bele – mint anya és gyermeke. Ha a nő tényleg legalább 50 éves volt, akkor ezen elgondolkodnánk. Hátha a néni a nagymama vagy a bába volt, akinek ijedtében megállt a szíve…

Mint könyv

Eddig csak a könyv tartalmával foglalkoztunk, formájával nem. Most sort kerítünk rá, hogy azt is megdicsérjük. Gondosan megtervezett, harmonikus látványt nyújtó kiadványt kaptunk a kezünkbe. Színvilága – a borító, a szegély a kiemelése színe – megnyugtató. A könyv a manapság divatos képes enciklopédiák felépítését követi. Sok benne a kép, valamint a színes háttérrel kiemelt, a szöveg fősodrához nem tartozó egyéb információ. Sikerült azonban a képek és a betűk arányát megőrizni, az illusztrációk nem törik szét a szöveget, az mindig jól követhető.

Persze minden könyvben előfordulnak hibák (nyilván a mi ismertetésünk sem huba nélküli) – betűtévesztések, nehezen érthető, esetleg rossz mondatok stb. Ilyenek a képaláírásokba és a kiemelt részekbe is be-becsúsznak, ahol sajnos hamarabb szemet szúrnak, mint pl. Hamel József a Hampel József helyett, vagy a tausírozásról szóló színes hátterű szöveg. Ez éppen az imént tárgyalt balatonújlaki temető ismertetésénél olvasható. Második mondatában a kötőszó olyan mondatrészeket kapcsol össze, amelyeknek tartalmilag semmi közük egymáshoz. A Kárpátokról keletre… című fejezet két nem túl szerencsés mondatára már korábban is utaltunk.

Divatozó honfoglalók

A könyv harmadik harmadában jutunk el a honfoglalás kori viselet tárgyalásához. Mint olvasók már jelentős kiképzésben részesültünk: tudjuk, hogy hol, merre keressük az új hon felé lovagló s ekképp hont foglalt magyarokat, és azt is tudjuk, hogy a sírleletek milyen információkat hordozhatnak az eltemetett emberek ruházatáról. Nem tudjuk azonban, hogy miből készültek a szittya magyarok ruhái. Ezért futunk még egy bevezető kört, vagyis elolvassuk az Alapanyagok című fejezetet. Ebben először szó esik a szövés technikájáról, a szövetek típusairól és végül a fonyódi temetőben talált selyemtöredékről.

A következő alfejezet a bőrművességet tárgyalja, a bőr kikészítési módozatait (azt is, hogy milyen a „magyar bőr”), a bőr varrásának honfoglalás kori technikáját és végül a bezdédi tarsolyt. A bezdédi az egyik leghíresebb tarsolylemez, azt azonban kevesen tudják, hogy a lemez alatt a bőrtarsoly is meglepően jó állapotban maradt meg. A tarsolyon világosan látszik, hogy lány korában még nem borította lemez a teljes felületét, hanem csupán itt-ott díszítették veretekkel. Aztán, ahogy a tulaj tehetősebb lett, generáloztatta tarsolyát, s így került rá az aranyozott vörösrézből készült borítás.

Baloldalt gombolódó, álló galléros ing rekonstrukciója
Baloldalt gombolódó, álló galléros ing rekonstrukciója
(Forrás: A honfoglalók viselete, 145.)

Az alapanyagok közül utoljára a nemez készítésének és díszítésének különböző módjaival ismerkedünk meg.

A honfoglalás kori viselet tárgyalása a rekonstrukció forrásainak ismertetésével kezdődik. A pontos feltárások tájékoztatnak arról, hogy a ruha különböző kiegészítői (csatok, gombok, veretek stb.) a test mely részén helyezkedtek el, szerencsés talajviszonyok esetén pedig sikerül szerves anyagból készült maradványokat – bőrt, szövetet, fát is feltárni. Különösen híres a kaukázusi Moscsevaja Balka temetője, ahonnan a 8-9. századi alán viseletet ismerhették meg a szakemberek. Az egykori ábrázolások – falfestmények, freskók is sokat segítenek a viselet rekonstruálásában. Olykor a történeti források is használható, részletes leírást tartalmaznak egy-egy nép vagy törzs jellemző ruhadarabjairól.

A honfoglalás kori viseletet tárgyaló fejezet tartalmaz egy kiábrándító leírást is arról, hogy a magyar tájegységek népviseleteinek lényegében semmi közük sincs az ősmagyar divathoz, mivel az elmúlt 200 évben alakultak mai formájukra. Ennek fényében a romantika korának elképzelése az ősmagyar harcosokról és asszonyaikról finoman szólva is mosolyogni való. Jobban sikerültek viszont László Gyula tudományos alapossággal készült rekonstrukciói a honfoglaló magyarokról, és az újabb ásatások nyomán készült rekonstrukciós rajzok is közelebb állnak az egykori valósághoz, mint Feszty Árpád vagy Munkácsi Mihály festményei.

Az egyes ruhadarabok ismertetése a Fejfedők, sapkák című fejezettel kezdődik, majd azt követi az Ingek és nadrágok című rész, és tovább a kaftánokról, az övekről és a lábbelikről szóló fejezet. Mindegyik képanyaga bemutat régészeti leleteket, korabeli vagy majdnem egykorú ábrázolásokat és rekonstrukciós rajzokat is. Az ingek és a kaftánok esetében többféle típus (vállon záródó, elöl gombolós, rézsútosan áthajtott) is divatban lehetett a honfoglalóknál. Rövid betétekben olvashatunk a viseleti tárgyak nevéről is, arról, hogy vajon hogy nevezhették egykor az inget, nadrágot, sapkát stb. A kaftán esetében talán határozottabban kiállhatott volna a szerző a köpönyeg elnevezés mellett, mivel az régi török jövevényszó a magyarban, és feltehetőleg a ruhadarabbal együtt érkezett a neve is.

Az öv és tartozékai című fejezet azt is bemutatja, hogyan záródtak a veretes és a lemezes tarsolyok (nem egyformán).

Az átlósan áthajtott kaftánok rekonstrukciója
Az átlósan áthajtott kaftánok rekonstrukciója
(Forrás: A honfoglalók viselete, 152)

A viseletről szóló fejezet tárgyalja a nomád emberek tiritarka színvilágát, mely a szerző szerint eltér a mai ízléstől. A tarkaság állítólag a virágos sztyeppei legelők hatása. Ha tényleg tarkább ruhákat hordtak egykor, mint most, jól tették, mi is szeretjük a tarkaságot. Az is lehet azonban, hogy a háttérben praktikus megfontolások álltak, miszerint a tarka ruhán kevésbé látszik a folt és a pecsét. Merthogy ruhát ritkán, sőt sosem mostak. A szabás-varrás azonban kedvelt foglalatosság volt: a hadizsákmányként szerzett ruhákat a saját ízlésük szerint átalakították. A ruhákat, textíliákat szegéllyel díszítették, erre akár az aranylemezt sem sajnálták. Ilyen aranyszélű kendő lehetett a szubbotyici temető egyik sírjában is. Egykori leírásokból és néprajzi párhuzamokból pedig arra következtethetünk, hogy prémekkel is szívesen díszítették felsőruházatukat.

A könyv A ruházat anyaga és értéke című fejezettel zárul, amely a korabeli történeti források segítségével idézi fel honfoglaló elődeink tarka ruhákban pompázó, színes világát.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 mederi 2015. január 31. 16:25

@Cikk:

-Az alábbi enyhén szólva megdöbbentő (és szerintem rosszindulatú) kijelentésed egyszerűen nem igaz!

Ezt írtad:

"..praktikus megfontolások álltak, miszerint a tarka ruhán kevésbé látszik a folt és a pecsét. Merthogy ruhát ritkán, sőt sosem mostak."

Ha valahol ezt valaha olvastad (érdekel, hogy honnan vetted), akkor már abban a szövegben is jócskán "csúsztatott" az illető.._(

-Figyelmedbe ajánlom cáfolatként egyrészt:

-A késztetés eredmény páros egyik nagyon is összetartozó párosát:

"*moszt/ *mod(t)".

Változásai:

"moszt (---->most(ni))---/ mod(t), (--->mód, modtó=>mottó"

-->("mo(d)tjó=>motyó= "ruhába/ anyagba összecsomagolt használati darabok))

-Továbbá a korai magyar felsőruha divatot, ami kisértetiesen hasonlít a távolkeleti (kínai, japán, koreai, mongol) szabásokhoz, és az anyaga is hasonlóan díszes és finom volt!

-Visszatérve a késztetés pároshoz:

A szótő (gondolom ősi):

"mó" (franciául ma : "szó").

A "moszt (késztetés jelentése szláv szóval ma "híd")/ *mod(t) (a "mód" (divat, eljárás) és a "mottó" (ismétlődő dallam, vagy szöveg))

-A magyar szóátvétel szokásosan "s"-es:

A "mostani"---->mos(ta)ni-->mosni!!!!, mosó, mosás" szavak szótöve "mos(t)", az eredeti "moszt"-ból, ami feltehetően azt jelentette, hogy késztetést érez a beszédre, beszélgetésre valaki..

Szituáció:

Régen a kutak környékén, vagy a vizvevő és mosó helyeken volt a leggyakoribb a "fehérnép szócséplése"...

Ez a szituáció, ami szerintem nagyon fontos..!

-A cikkben szereplő mondat azért nem valóságot tükröző, mert a mosás olyan régi visszatérő (ismétlődő=mottó!!!!) tevékenység volt,

ami főleg az alsó vászon ruházatra vonatkozott.

A nagyon drága és "munkás!!!!" (sokszor vékonyszálú selyem és arany vagy ezüst!!!) hímzésekkel ellátott, díszített felső ruházatra azért nem vonatkozott a mosás, mert az tönkre tette volna a szép, sokszor anyagában is finom mintázatú darabokat.

A mindennapi felső ruházat vastag szines vászon, vagy gyapju volt, amit ha ritkábban is de lehetett hideg vízben mosni (azért hideg, hogy ne menjen még jobban össze a varrás előtt már "beavatott" (forró vízbe mártott) anyagból készült ruházat).

Igaz, hogy azokat kevésbé drága hímzésekkel látták el, de mivel a teljes ruházatot sok-sok kézi munkával készítették (pl. szükséges növények termesztése, a "kóc" vékony szálakká sodrása, azok további sodrása, színezése, szövése, szabása, kézi! varrása)..

(Mindezek mellett a mindennapi élelem előállítása és eltárolása..)

-Akik ennyit dolgoztak, gondolod, hogy koszosan jártak?!!

A betegségek megelőzése (mosakod(tat)ás, mosás és vasalás), a friss ételek napi elkészítése, a takarítás, stb... minden kultúrának sarkalatos pontjai!! ha élni akarnak..

Nem is tudom, "hol élsz", mikor képtelen dolgokat állítasz.._(

2 zegernyei 2015. január 31. 16:53

@mederi: Idézetek az ismertetett könyv 177-178. oldaláról:

1.

"a pásztornépeknél, így a magyar pusztázó embereknél akár még a 19. században is teljesen általános volt a hamuzsírba taposott vagy abba belefőzött alsóruha és kapca viselete, amiket szárazon még hájjal is megkentek. Azután gazdája valóban addig hordta, amíg le nem rongyolódott róla..."

2.

"Ezzel levetette magáról a brokátköntöst, s felöltötte az előbb említett díszruhákat. Ekkor megláttam a zekét, a mi a (köntöse) alatt volt, s az a piszoktól már szétfoszlott. Az a szokás járja ugyanis náluk, hogy senki sem veszi le a testén lévő ruhadarabokat, amíg azok darabokra nem mállanak.

Etrek oguz-török vezér ruházata, 922"

Ugyanott olvasható két másik korabeli forrás ugyanerről. A hájjal kenegetett koszos ruha vízhatlan volt. Olvasd el te is.

3 mederi 2015. január 31. 20:51

@zegernyei:

Két dologról beszélsz.

-Az elsőben egy pusztázó pásztor ruházatáról szólsz, ami tipikusan a "pusztázó", vagyis a pusztán egyedül pásztorkodó férfiról igaz is. Ez azonban nem tipikusan magyar sajátság, hanem a kor (talán évezredekig tartó) "pásztor divatja" volt.

A román, a bolgár, a görög, a török és a többi korabeli pásztor a családtól távol valóban így öltözött..

Még anyám is mesélte, hogy az oláh mócok (hegyi pásztorok) számadáskor lejöttek a hegyekből és új gyapjú inget vásároltak, amit faggyúval bekentek, hogy a következő számadásig viselhessék..

(A gyapjú tulajdonsága, úgy tudom, hogy nem veszi át az ember szagot és nehezen piszkolódik.)

-A törökök a fürdőikről híresek, ezért nem hiszek a "krónikásnak", hogy piszkos alsóruhát viselt volna az oguz-török..

4 tenegri 2015. január 31. 22:47

@mederi: "-A törökök a fürdőikről híresek, ezért nem hiszek a "krónikásnak", hogy piszkos alsóruhát viselt volna az oguz-török.."

Azért ez a megjegyzés elég sokat elárul.

5 GéKI 2015. február 1. 08:31

@Urak!

Nem lehetséges az a felvetés, mi szerint a magyarokra is vonatkozik az a történelmi tény, miszerint az uralkodó nép története nem egy és ugyanaz, mint a mainapság beszélt nyelv története.

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy mondjuk a Bolgárok és a Magyarok története csak abban különbözik, hogy ők egy az álltaluk meghódított már letelepült nép nyelvét vették át, a magyarok pedig egy a hódítások és vándorlások során magukkal hozott, nép nyelvét vették át a letelepülés után.

6 Untermensch4 2015. február 1. 08:57

@GéKI: de igen. Viszont a nacionalizmus (nemzeti romantika) feltalálása előtt máshogy kezelték a "nemzetiségi kérdést" mint azóta. A nyelv az egyik nyom a régészeknek/történészeknek. Egyébként a bolgárokkal összehasonlítva azt hogy mi letelepedéskor nem vesztettük el a nyelvünket még akár még büszkék is lehetnénk rá (pláne a többi finnugor nyelvű nép karrierjét tekintve) ha elvesztettük volna a magyarosch kivagyiságot... :)

7 GéKI 2015. február 1. 10:02

@Untermensch4:

Én a magam részéről semmilyen „magyaros kivagyiságra” nem emlékszem a történelmünk során. A magyar uralkodó osztály is pontosan azt képzelte, mint az uralkodó osztály mindenhol a világban, hogy a saját történelme, az a „birodalom” története is egyben. A „nép története” ahogyan azt ma értelmezzük a „lőtéri kutyát nem érdekelte”. A „pórnép”- értékei csak a 19. században kezdtek érdekessé válni. Nálunk, pl. Bartók és Kodály előtt szinte a nullával volt mérhető a „magyar népdal és népszokás” ismerete.

Vagy, hogyan értékelhető az a tény, miszerint az „uralkodó osztály” mondjuk csak 1492-ben „fedezte fel „ – Amerikát, miközben a „Vikingek” már 500 – évvel ez előtt úgy jártak oda, mint magyarok a „Tescoba”, hogy a 20.000 – évvel ez előtti Bering átkelésről már ne is beszéljünk . Vagyis a „felfedezték” – meg a „meghódították” kifejezések, csak és kizárólag a „hírt hozó” – szempontjai szerint értelmezhetőek. Mondjuk, ha az Amerikai indiánok története fel lenne dolgozva az indiánok szemszögéből, valószínűleg, egy egészen más történelmet olvasnánk, mint amit jelenleg használunk.

Az lehet esetleg, hogy a magyar uralkodó osztály sokáig nem vette észre, hogy a saját, és az országban élő népek története, és talán az érdeke sem ugyan az, mint a sajátja, - de ez egyáltalán nem biztos. A 19. században azonban történt egy felismerés, miszerint az aktuális uralkodó osztály nem egyértelműen letéteményese a hatalomnak, vagyis ezt a hatalmat „népenként és nyelvenként” is lehet értelmezni. Ekkor jöttek létre a „Nemzetállamok”- amelyek kialakulása ma is megfigyelhető, a volt Jugoszláviában, Csehszlovákia kettéválásában, és mai napság az Ukrajnai háborúk során.

8 blogen 2015. február 1. 10:15

@Untermensch4: A bolgárok se vesztették el a nyelvüket, az életüket vesztették. Északkelet-Bulgária, Dobrudzsa és Havasalföld jobbára bolgár többségű volt, török nyelvet beszélő volt, csak a déli, délkeleti és keleti vidékek voltak vegyes vagy jobbára tisztán szláv lakosságúak.

Ez a terület lényegében bolgár etnikai többségű volt az első birodalmuk idején:

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c...dation_of_the_BG.png

Ha valami iszonyú háború kiirtotta volna a magyarokat a magyar többségű két Alföldről a XI. század során, akkor alakult volna ki hasonló szituáció, tehát eltűnt volna a magyar etnikai tömb és legföljebb a magyar név maradt volna fenn egy a vegyeslakosságú, de ilyen feltételek között valószínűleg inkább elszlávosodó Dunántúlra támaszkodó szláv többségű államban. A mi szerencsénk az volt, hogy nem az országunk egyik perifériája volt a magyar többségű, hanem kellős közepe.

9 Krizsa 2015. február 1. 10:22

A "nemzet" fogalma már az ókori hordák idejében is az adott közösség ÖNVÉDELMI szükségét jelentette. Pocsék, szándékolt ferdítés ezt a 19. századi új nemzetállamok kialakulásához kapcsolni, mintha ez nem volna ősidők óta fontos. A hamis szándék ebben az, hogy elaltassák annak a szükségét, hogy a közösségeknek továbbra is meg kell védeniük az élet lehetőségeiket: a területüket és a kommunikáció eszközét, a saját nyelvet.

10 GéKI 2015. február 1. 10:41

@mederi:

Hidd el "ezek sosem válltoznak".

Hóman Bálint:

„az ogur urak nyelvtanulásra kevéssé fogékony asszonyaiktól és szolgáiktól megtanulták azok nyelvét, míg emezek uraiktól új, fejlettebb fogalmakat ismertek meg”

@zegernyei

„a finnugor nyelvű népekhez az új dolgok idegen megnevezésükkel együtt érkeztek”

@zegernyei

"az öltözködésben..praktikus megfontolások álltak, miszerint a tarka ruhán kevésbé látszik a folt és a pecsét. Merthogy ruhát ritkán, sőt sosem mostak."

@zegernyei

Nem csoda, hogy a magyarok összevesztek a koncon, s egy részük otthagyott csapot-papot (sámánt), s meg sem állt a Kárpát-medencéig.

Keisz Ágoston:

"Már a magyarokról fennmaradt legkorábbi, 830-as évekből származó adatok is azt sugallják, hogy őseink rablóhadjáratokat folytattak szomszédjaik ellen"

Néhány idézetet szedtem össze a „finnugrista uraktól” – mit vársz te ezek után, tőlük.

Jómaguk fennen hirdetik, ugyan, hogy a „finnugrisztikának” semmi köze a „finnugrizmushoz”. de Te ne arra figyelj amit „mondanak”, hanem arra „amit tesznek”. Ezek az emberek, a „finnugrisztika” tudományát felhasználva „finnugrizmust” – művelnek.

A finnugrizmus pedig akárhogyan is próbálom kerülgetni „rasszizmus”. Hogy egy másik kifejezéssel is megvilágítsam ez „magyarozás”(vö. zsidózás, cigányozás).

Vagy óriási tévedés, vagy szándékos csúsztatás azt állítani, hogy mi laikusok, nem tudunk különbséget tenni a „finnugrisztika” és a „finnugrizmus” között. Senki nem tett többet azért, mint éppen, hogy a finnugrisztika és a rá épülő történeti nyelvészek és őstörténet-kutatók, hogy ezt a két fogalmat „összekutyulják”. A mai korszerű nyelvészet pedig adna alkalmat arra, hogy végre rendet tegyenek és kihúzzák a szőnyeget a „finnugrizmus” talpa alól. A modern nyelvtudomány a magyar nyelvet ma már az urali-nyelvek csoportjába helyezte. A magyar nyelvész társadalomnak ideje volna lépnie, ha csak nem tételezem fel azt, hogy szándékosan nem változtatnak, mert így lehet tovább maszatolni. Akkor viszont, lehet, hogy mégis csak azoknak van igazuk, akik nem tesznek különbséget a finnugrisztika és a finnugrizmus között. A végső következtetést csak a „logika” diktálja, hogy ide írjam – akkor viszont ez igenis „mozgalom”…aminek egy fejezete ez a könyv is, és ez a cikk is.

11 blogen 2015. február 1. 10:47

@GéKI: "A modern nyelvtudomány a magyar nyelvet ma már az urali-nyelvek csoportjába helyezte."

Kár, hogy nem lehet facepalmos képet belinkelni ide. Amúgy miért írogatsz, ha nem érted amit írsz? Csak azért, mert a magyar nyelv az uráli nyelveken belül a finnugor, az belül pedig az ugor nyelvek közé tartozik. :D

12 Untermensch4 2015. február 1. 15:46

@GéKI: az említett jelenséget inkább napjainkban tapasztalni. Ha szétnézel atlantisztól a japánokig sok tudathasadásos "elmélet" van forgalomban, a kis térítő szektákra jellemző fanatikus hittérítőkkel együtt. Az olyan "apró" problémák mint pl hogy a nemzetnek nincs egységes definíciója (illetve hogy az mindenki szerint az amit ő használ, a többiek tévednek vagy hazudnak) nem csökkentik a zavart de legalább növelik. A legtöbb ilyen hittérítőnek még a nyelv-genetika-kultúra nem összekeverése is nehéz vagy lehetetlen feladvány. Ha pedig sikerülne egy jelenidőben érvényes nemzet-definíciót találni azt nem biztos hogy régebbi korokban is zökkenőmentesen (ha egyáltalán) lehet alkalmazni.

13 Untermensch4 2015. február 1. 15:51

@blogen: azért a "tatárjárás" meg a török végvári korszak alaposan megtizedelte a magyar lakosságot az alföldön. Is. Nem tudom így hogy szerinted akkor hol volt az a bizonyos centrumunk? A későbbi betelepítésekkel együtt sem volt olyan nagy elszlávosodás és/vagy elnémetesedés mint a gondolatmeneted alapján várnánk. Lehet hogy az asszimilációs képességnél nem is annyira a nyelv a fontos hanem valami kulturális összetevő.

14 Pierre de La Croix 2015. február 1. 17:45

@Untermensch4: Sajnos egy hozzászólásomat már kétszer elnyelte az internet, így most csak azt írom, hogy 3 ok (időbeli és államszerveződési eltérés, bevándoroltak és betelepítettek több különböző kultúrájú csoportból érkeztek és a magyar elem is jelentős számban részt vett benne) miatt ebben a kérdésben inkább @blogen: véleményével értek egyet.

Ha vitatkozni akartok, inkább arról beszéljetek, hogy a török után a Felvidék jelentős része miért szlovákosodott el vagy a Szamos-Maros "korridor" miért lett román...

15 blogen 2015. február 1. 18:24

@Untermensch4: Ja, de a XII. század után a periféria jelentős része is elmagyarosodott. A mai magyarok lényegében a X-XI. századi vegyeslakosságú területről származnak, ez alól az észak kisalföldi és szabolcs-szatmári magyarság jelent kivételt, lényegében csak ők a dominánsan honfoglalóktól származók, a többiek az egykori vegyeslakosság terület kevert honfoglaló+szláv lakosságának a leszármazottai és döntő részben a magyar alföld is ilyen területekről települt újra.

ps. A török után a felvidék egy része azért szlovákosodott el, mert a dombvidéken, hegyalján lakó magyarok lementek az alföldre és helyükre a hegyekből jöttek szlovákok. Ezek a magyarok a X. századi vegyes lakosságú nyelvhatár magyar/szláv/határőrnép kevert leszármazottai voltak.

16 GéKI 2015. február 1. 18:39

@zegernyei: ( 2 )

Csak azt felejtitek el hozzátenni, hogy a világ legtöbb férfija, így viselkedik, ha nincs mellette asszony. Vállfára akasztva szárítjuk az inget, hogy ne keljen vasalnia. Még a huszadik századi „művelt amerikai tengerészgyalogos” sem visz magával napi háromálltás fehérneműt, ha „éles bevetésre” küldik, mert ez nem szükséges kellék az „életben maradáshoz”. Elfelejtik hozzátenni a történethez, hogy a több hónapja szinte patkányok módjára élő szovjet katona, nem azért lövi szét a „kakukosórát” mert „barbár”, hanem azért mert az volt az életben maradásának záloga, hogy minden rezzenésre lőni kell, mert az lehet az ellenség is, akinél ha nem vagy gyorsabb, akkor holnap már nem lesz gondod a kapcád szagára.

A „szomszédjaikat zaklató barbár magyarok a hadifoglyaikat a Bizánci rabszolga vásárra hurcolták” – írja tanult Keisz Ágoston történészúr. De azt elfelejti kifejteni, hogy azt a rabszolgapiacot a „művelt Bizánc „ – tartja fenn, merthogy a rabszolgákat ők maguk „hasznosítják”, és azt is elfelejti közölni, hogy akkoriban MINDENKI – kivétel nélkül - ezt tette a legyőzöttel. Meg ma is ezt teszi - ha teheti, és is megteszi, ha megteheti – Gvantanamó…

A két év alatt 20.000 ezer kilométert lovagló és a csatákban-vérben fürdő „mongol – tatár” harcosnak nem hiszem, hogy legnagyobb gondja a „naponta tisztára mosott vasalt fehérnemű” lett volna.

Azt gondolom, hogy a tisztelt könyvszerző, és cikkíró sem azzal törődne, ha néhány hónapra belöknék egy lövészárokba „életben maradni, vagy …”.

Aljas kis "piszkosságok" - ezek...

17 GéKI 2015. február 1. 18:55

@Untermensch4:

A nemzet fogalma valóban sokat változott. A magyar uralkodó osztály a „nemzet” fogalmát a modern időkig, csak a „nemességre” használta, és soha nem a „népre”. Szent István „intelmeinek” ominózus mondatát is így kellene értékelni.

18 Untermensch4 2015. február 1. 18:58

@Pierre de La Croix: az általad is említett 3 ok miatt a "mi lett volna ha" szcenárió eléggé feleslegesnek is tűnik. Ilyen alapon a honfoglalás kapcsán elszenvedett veszteségek nélkül sokkal combosabbak lettünk volna a következő évszázadokban. Ha még "tatárjárás" előtt jönnek a keleten maradottak is, szintén. Vagy ha akkor szövetségesként csatlakozunk a mongolokhoz... az ilyeneket elég gyorsan és nagy számban lehet kitalálni.

19 Pierre de La Croix 2015. február 1. 19:47

@Untermensch4: A történelemtudomány "kalapácsa" az, hogy szép dolog, ha a posztmodern értelmezésekről (mint GÉKI: "bizánci rabszolgavásár" említésénél miért nem írjuk le, hogy "a bizánci rabszolgavásár Bizáncban volt." Én erre azt mondom, hogy jó, de tegyük hozzá még ehhez pluszba, hogy Bizáncban volt a bizánci rabszolgavásár) vitatkozunk, de vannak tények, amelyek megtörténése nem vitakérdés (mohácsi csata - ha nem is Mohácsnál - volt egy csata).

(Másik fele, hogy a sok troll helyi gyöknyelvész és egyéb marha rendszeresen felcseréli ezt azzal, hogy "végzetszerűnek" tünteti fel a történelem menetét, tekintet nélkül arra, hogy régen is több alternatíva állt az emberek előtt).

Amúgy figyelmedbe ajánlom ezt a tavasszal megjelenő könyvet:

polc.alexandra.hu/konyv/a_mohacs_kod/740218/

ezt azzal,

20 Mackósajt 2015. február 1. 20:16

@GéKI: "Meg ma is ezt teszi - ha teheti, és is megteszi, ha megteheti – Gvantanamó…"

Iszonyú rossz példa, ott a foglyokat nem dolgoztatják (nem rabszolgák, csak rabok), és az USA-nak nem származik gazdasági haszna a táborból, sőt, viszi a pénzt.

Ha modern példákat akarunk erre, akkor a magyar lakosság egy részének rabszolgaságba hurcolása az oroszok által a II. VH után sokkal idevágóbb.

Egyébként Zegernyei szerintem is kissé óvodás módon szurkálódik, amikor direkt a nagymagyarkodók bosszantására betesz ilyen megjegyzéseket akár nem szorosan kapcsolódó témájú cikkekbe is, de nem kell felvenni. A cikk attól még érdekes. És igen, tudjuk (szerintem Zegernyei is tudja, ha nem, akkor majd megcáfol), hogy a honfoglaló magyarság etikailag vagy épp higiéniai szokásait tekintve aligha volt kirívóan alatta a kor általános szintjének. (De kiemelkedő, útmutató nép sem voltak.)

21 mederi 2015. február 1. 21:52

Igaz, hogy nem mind honfoglaláskori jellegűek, de nagyon szép öltözékek:

www.google.hu/search?q=magyar+n%C3%A9pvi...K&sqi=2&ved=0CCoQsAQ

A gyöngyös párta pl. annyira elterjedt a világban, hogy pl. Tibetben is viselik hagyományos női népviseletekhez..

Visszatérve a pásztor témához:

A pusztai pásztorok nem azonosak a lovasnomád nagy állattartó családokkal.

A pásztorok valaki/ valakik megbízásából őrizték és ápolták az állatokat, ami későbbi fejlemény, mint a lovasnomád "családi vállalkozások"..

Megjegyzem, a lovasnomádok hozták be Európába pl. a nyereg használatát, ami ugyan nem "emberi öltözék", de a lovat nagyon kíméli.. Ennyire voltak elmaradott és "piszkos ruházatú" népek a magyarok..

22 zegernyei 2015. február 2. 16:34

@Mackósajt: "Egyébként Zegernyei szerintem is kissé óvodás módon szurkálódik"

Úgy van! Miként József Attila, ő sem középiskolás fokon tanítja népét.

23 GéKI 2015. február 2. 20:44

@Mackósajt:

Persze minden példa sántít, de nem akartam „az Amerikában verik a négereket” – című „slágert” betolni, és szerintem így is érthető volt, amit mondani akartam.

Arra, hogy valaki mit akar, vagy nem akar…mondani… arról nekem mindig a klasszikus a Móriczi kiszólás jut eszembe …”akarta a fene”. Magam nem hiszek @zegernyei ..efféle finomkodásába. Elolvastam jó néhány cikkét és ezekben meggyőzött arról, amit a témával kapcsolatos felfogásáról a (@GéKI 10 – ben ) írtam.

De szerintem Ő ezt a felfogást fel is vállalja, nem kell Neked őt megvédened. Nála ez teljesen tudatos, „lejáratási stratégia” –azokkal szemben, akik nem értenek egyet az ő „finnugrizmusával”. Klasszikus politikai fogás ez, hisz aki nem velem van, az ellenem, tehát „egycsapat”. Ezzel össze lehet mosni, a Te szóhasználatoddal élve – a magyarkodókat – és azokat, aki komolyan szeretnék venni nem csak a saját, de mások szavait is. Még azt is el tudom képzelni, hogy ennek az egész RÉNHIREK - nek, nem is nagyon van más célja, mint a „maszatolás” további folytatása. Lelke rajta.

24 hunilewraölatum 2015. február 2. 20:50

mi az h lajbi? azt a szót még nem hallottad, h mente?

.

Etrek tudod hol van?

"southeastern corner of the Caspian Sea in Turkmenistan."

na, ott nem voltunk. mi, magyarok.

mi a kaspi-tenger északi részén voltunk meg attól keletre meg északra, mikor hol, de 922-ben itt voltunk a Kárpát-medencében, csak h legközelebb tudd. ezt nálunk alapiskolás tudja és nálunk még az alapiskolások se tanítanak középiskolábo.

.

"a magyarok pedig egy a hódítások és vándorlások során magukkal hozott, nép nyelvét vették át a letelepülés után."

aztakurva. aztakurva.

.

.@Pierre de La Croix: "a török után a Felvidék jelentős része miért szlovákosodott el" mennyire jelentős?

1900-ban 1millió szlovák és 1millió magyar élt az EGÉSZ Szlovákia területén. butagyerek.

@GéKI: egy szó:

ORSZÁGKÖZSÉG.

második szó:

NEMZETGYŰLÉS

.

nem. tudtok. ti. semmit.

25 GéKI 2015. február 2. 20:50

@zegernyei: ( 22 )

Mennyivel szebb lenne, ha ezt valaki más írta volna! - Lehet, hogy ki kellene várni - hátha...a remény hal meg utoljára...

26 szigetva 2015. február 2. 21:30

@GéKI: Az „akarta a fene” Arany volt.

27 Krizsa 2015. február 3. 05:48

15O évi ferdítés, majd nyílt csalás után már nincs mit kivárni. Oktatni kell - magyarul, a magyar nyelvet. És a történelmünkből is mindazt, amit biztosan lehet tudni. Úgy, ahogy én - ingyen.

Vagyis nem ingyen, hanem a saját apró jövedelmünk terhére.

Mindenhol, minden megaláztatás és pimaszkodás ellenére. A megélhetésünkről pedig, természetesen, szintén magunk gondoskodunk - mert a talpraesett embereknek két-három más szakmájuk (ált. diplomájuk) is van.

28 rdos 2015. február 3. 09:02

Nyilván a "szittya magyar" - későbbi nemesség is történelmünkhöz tartozik. Kis túlzással olyan fontos az öltözékük, mint ma habonyárpi táskája, vagy rogántonyó karórája. Ja, hogy honfoglaló eleink tettek is valamit az őket eltartó köznépért? Igen. Ők a kalandozások során bebiztosították új szerzeményüket a Kárpát-medencét "saját tulajdonukként". Persze később hígult a vérvonal, Gizella kísértében jöttek német lovagok is.

Nyelv és tudomány. Nem nagy tudomány az hogy rájöjjünk, nyelvünk elsődleges funkciója az étkezés alatt a fogak által megőrölt és a nyál által pépesített táplálék keverése a szájban. Először eszünk, iszunk, és ha már "nem halunk éhen", akkor beszélgetünk, énekelünk táncolunk, ...

A köznép mit tett új uraiért? Etette, ruházta őket (a ruhához is növényi rostot termelt). Az ókori folyamvölgyi civilizációkkal bátran összevethető, a mainál is fejlettebb árvízelvezető - öntöző - belvízelvezető rendszert csináltak, aminek az elsődleges funkciója az öntözéses gazdálkodás és a tógazdálkodás volt. Nem mellékesen ez a csatorna - árok rendszer az osztrákoktól átvettől eltérően a szintes középső ároknak köszönhetően két irányú volt (a belvizet elvezette, az árvizet ellenőrzött körülmények között szivacsként szétterítette a táblákban). Angliában, Osztmarkban mindig csapadék többlet van, nálunk nem!

Ennek a csatorna - árok rendszernek a keletkezését a régész a korai árpád korra teszi, megengedve, hogy korábban is lehettek a kezdetei. A csatornák az Árpád korban működtek, 11 kaparás - árok tisztítást sikerült "kiásni". A kalandozások időszakában (vagy esetleg már korábban is) épült ez a grandiózus mű, ami a Kárpát-medence ma árvíz - belvíz járta területeit ölelte fel. Az Árpád-kori írott források szerinti "tejjel mézzel folyó Kánaán", az mesterséges - ember alkotta táj volt, a mait "alázó" vízgazdálkodással (nyilván ma sokkal korszerűbb műtárgyaink vannak, de azok célja a vízelvezetés, ami látjuk hogy nem mindig valósítható meg, másrészt az aszály azért jobban árt ma, mint eleinknek ártott).

Takács Károly rövid

www.historia.hu/userfiles/files/2010-067/Takacs.pdf

Takács Károly hosszabb

epa.oszk.hu/00400/00414/00001/pdf/takacskaroly.pdf

Amiről aztán Andrásfalvy Bertalan ír, a török háborúk után általa rekonstruált ártéri és fokgazdálkodás, az ennek a rendszernek a degradálódott méltatlan utódja volt csupán.

A köznép ruházatáról a könyvben - ha jól értettem az ismertetőt - szó sem esik, mit ettek, mit exportáltak (pl. sózott halat szakmányban) eleink az sem férhetett a könyvbe, de legalább megtudtuk, a tarsolylemez több részletben került a tarsolyra.

29 blogen 2015. február 3. 09:34

A fokgazdálkodás a kortársak képzelőerejének a szüleménye. Nincs semmilyen konkrét bizonyíték rá, hogy valaha létezett, mint ahogy arra sem, hogy bármire alkalmas volt. A linkelt tanulmányból is kiderül, hogy az állítólagos csatornahálózatnak gyakorlatilag nem volt gazdasági haszna ahhoz képest, hogy mennyi munkaórába kerülhetett a fenntartása, mert minden elképzelhető funkcióra csak csekély mértékben volt alkalmas.

30 rdos 2015. február 3. 09:59

@blogen: Fél millió km árok kiásása, 11-szeri takarítása a semmiért? Hacsak nem ezért.

www.biztositasiszemle.hu/cikk/hazaihirek...juttatasra.4528.html

A nagy folyamszabályozások óta visza-vissza térő probléma a belvíz. Eleink ezzel nem küzdöttek.

31 blogen 2015. február 3. 12:21

@rdos: A belvíz ellen biztosan nem, mert a tanulmány is megállapítja, hogy az esése a fő csatornáknak minimális volt:

" a töltésezett medreknek nincs egyenletes lejtése, a mederfenék kisebb ingadozásoktól eltekintve lényegében vízszintes"

Ezért a tanulmány is csak elárasztásról és öntözésről beszél, de hogy mit árasztottak volna el és miért, arról nem és arról sem, hogy ugyan mit kellett volna öntözni a Kárpát-medencében? Semmilyen reális funkciót nem társít a csatornákhoz. Kétség kívül egy létező jelenségről van szó a tárgyalt területen, aminek nem tudjuk a funkcióját.

32 bloggerman77 2015. február 3. 14:25

@blogen:

Budapest és Dunakeszi határán feltártak egy kora árpádkori falut - és minő csoda, teli volt szabályos, V-alakú árkokkal.

A falu a környező patakok által körülvett domb legmagasabb pontján feküdt, tehát az öntözés kizárva. Maradt két kézenfekvő ok:

- kisebb árkok csapadékvizet vezettek el

- a nagyobb, szabályos területet körülölelő, ám sehová nem vezető árkok a telkeket választották el egymástól. Tehát az árkok egy része szimplán kerítés volt...

33 rdos 2015. február 3. 14:56

@blogen: 31. Mondtad. "A belvíz ellen biztosan nem, mert a tanulmány is megállapítja, hogy az esése a fő csatornáknak minimális volt:"

Javasolom a következő kísérlet elvégzését. Fektess le egy teljesen (víz)szintes csapadékvíz elvezető csatornát (kőműves szintező is elég arra, hogy szintben legyen). Az lenne a legjobb, ha nagyon hosszú lenne a csatorna. Majd boríts a közepére lassan, hogy ki ne csorogjon az oldalán, mondjuk egy vödör vizet (ez lesz a belvíz, a nagy csapadék szimulációja). Lássuk mi történik? Kétfelé elterül az ár, majd a végén száraz lesz a csatornád alja, ha a két végén a befogadód vízszintje alacsonyabb, mint a csatornád fenékszintje.

Ha nem alacsonyabb, akkor addig amíg alacsonyabb nem lesz, az árokban - csapadékvíz elvezető bádog csatornában marad, majd amikor apadás van az alvizen, akkor szépen kicsorog.

Mi ellenben csak a csonka anyaországban kiépítettünk akkora belvíz átemelő szivattyú kapacitást, aminek az összegzett vízhozama nagyobb, mint a Tisza középvízi vízhozama! Ezek az átemelő szivattyúk krafttal mennek (delej, szén gázolaj, ...). Eleink megoldották gravitációsan. Akkor ki (volt) az okosabb?

Eleink hagyták hogy gravitációsan kicsorogjon. És még tarsolylemezük sem biztos hogy volt eleinknek, az csak a kiváltságosoknak jutott, akik nem mellékesen "ellopták", na jó, kisajátították a történelmünket, technika történetünket. Nehéz ezt elhinni, elfogadni, de nem a pityke a honfoglaló mentéjén a legnagyobb fegyvertényünk. És nem is a kalandozások.

Az megvan hogy mekkora horgász nemzet vagyunk? Hohóho horgász, ... Ez vajh honnan jött? Hacsak nem onnan, hogy halastól mindenestül imádtuk a halastót. Imádnánk ma is, ha lenne. Sokkal több halastó.

On.

Hiszen a "pityke a szalagon" jelen poszt tárgya.

34 hunilewraölatum 2015. február 3. 20:58

Dk (Döbrentei-kódex, 1508)

Sk (Simor kódex)

ruha (Dk 1, 298-301, 315) (Sk 8)

ruházat (Dk 373)

ruhazia, ruhazionk (Dk373)

menegzöi ruha (Dk381)

öltözet (Dk 44, 317)

agyektokat fel övedzven

igassagnak pancelaba öltözven (Dk382)

mezeitelen (Dk 3) mezitelen mezeytelen (Sk 10)

öltözik vala barsonba es biborba (Dk347)

barsony (Dk396)

palást (Dk 2, 479)

ködmön

kezkenö (Dk 315)

eröuel viadarra meg övedzettel (Dk39)

saru (Dk382)

kejk kamoka (Dk 440)

gyolcs (Dk 454)

.

Heltai Gáspár (1510-1574):

mek.oszk.hu/00600/00668/html/04.htm

mek.oszk.hu/06400/06417/html/heltaiga0040100.html

köntes, tábit, tafota, kamoka, zemes, zsubica, szoknya, ing, gallér

.

megvan, h mi a zsubica, szlávok. suba!

35 GéKI 2015. február 3. 22:04

@zegernyei

„Az egykori Magna Hungaria régészeti emlékei vidám életről tanúskodnak. Feltűnő a vidék lakosságának viszonylagos gazdagsága, ami a távolsági kereskedelemben való aktív részvétel emléke lehet. Nem csoda, hogy a magyarok összevesztek a koncon, s egy részük otthagyott csapot-papot (sámánt), s meg sem állt a Kárpát-medencéig. Ők a mi őseink.”

Csak kérdezem, hogy akkor a Bibliai „zsidók kivonulása Egyiptomból-Kánaánba, az micsoda, ha a magyarok kivonulása „sovány gebevágta” – ( az eredeti kiszólás „sovány malacvágta”, de értjük és értékeljük @zegernyei kreativitását).

A „finnugristák” szerint az, hogy a honfoglaló magyarok, Attila országának jogos örököseiként próbálták meg jogilag is alátámasztani a Kárpát-medence megszállását, az „nagymagyarkodás” és a”dicsőséges múlt” keresésének hazugsága. A Krónikáinkban foglalt „honfoglalás” történeteket, pedig leginkább „tudákosságnak” szokás nevezniük.

Mit szóljunk akkor ahhoz a „szent történethez” mi szerint zsidók „az Úr kiválasztott népe” – jogán foglalhatják el Kánaánt, az állítás szerint az Úr parancsára „Űzzétek ki a földnek lakóit, és lakozzatok abban, mert néktek adtam azt a földet…” Mózes IV. 33. 53.

Meg hogy, az-az apró kis trükk, a fehér lóval, amivel a szlávokat sikerült „megszívatnunk”, mindössze szerény viccelődés, ahhoz az „átveréshez” – amit a zsidók követtek el a Midiániták kiirtásának legitimálására. ( Mózes IV-31).

Csak kíváncsi lennék, megmernéd-e írni a fenn idézett stílusban a zsidók „honfoglalását”. Ha te egyébként tényleg ilyen „néptanítós, vicces fiú” – vagy.

36 GéKI 2015. február 4. 09:46

@Krizsa: ( 27 )

Abszolút egyet értek. Jómagam ugyan nem merném vállalni a „tanítóságot”, ahhoz valószínűleg kevés a tárgyi tudásom a témában, és „megváltói” ambícióim sincsenek, de támogatom azokat a bátrakat, akik megteszik. Annyit azonban tudok, hogy „tíz kihométerről is megérzem a fhinnugrihzmus szhagát”.

37 Kormos 2015. február 4. 10:09

@GéKI: Dicsértes a véleményed. Na most a probléma az, hogy Krizsának is kevés a tárgyi tudása a témában, mégis csinálja, amit nem kéne.

38 GéKI 2015. február 4. 12:56

@Kormos:

A Krizsa tudományához aztán tényleg nem értek, így nem tudom megítélni a tudását, de azt látom, hogy amit tud, azt tisztességgel „tanítja” – legalábbis én még nem tapasztaltam, hogy „bunkóskodna” – bárkivel is.

Ellenben néhány itteni „tanítóaspiránsal” – akik gondolom a cikk témájában valóban klasszikus humorú „Magyar vándor” tényleg finom öniróniájára pályáznak…pedig nem...

Nem állítom, hogy a humornak nincs helye a tanításban, de a „Nem csoda, hogy a magyarok összevesztek a koncon” – az nem humor… Az Úristen mentse meg azokat a diákokat, akiket ez az ember tanítani akar.

Száz évvel ezelőtt, még „ostoba, halászó, vadászó, tönkrevert gyülevész vérivó” - ként írták le a honfoglalókat. Miután most már majdnem bizonyos, hogy évezredekig, a távolsági kereskedés egyik láncszemeként, éltek, őseinknek legalábbis egy hányada, azóta áttértek „szomszédjait zaklató és fosztogató, koszos rablóbanda” – motívumra. Persze mindezt csakis a „humor” kedvéért…márha valaki képes az efféle ostobaságokon „röhögni”. Persze van akinek a „falu bolondjának heccelése” is „vicces szórakozás”…

39 istentudja 2015. február 4. 13:22

Csúcslovakat lovagoltak a honfoglaló magyarok, és ezek a ma élő, Türkmenisztánban kinemesített akhal teke fajtával mutatnak leginkább genetikai hasonlatosságot – közölte Raskó István professzor, az MTA Szegedi Biológiai Központja Genetikai Intézetének az igazgatója.

mult-kor.hu/20091006_csucslovakkal_hodit..._honfoglalo_magyarok

40 GéKI 2015. február 4. 17:08

@istentudja:

Jómagam is megpróbáltam már máshol is felhívni a figyelmet arra, hogy az a „végtelen sztyeppe” talán nem is annyira végtelen. Ha veszi, valaki a fáradságot nézzen rá a Google térképére, és az Ural folyótól nyugatra a Kárpátokig próbáljon berajzolni gondolatban néhány Kárpát-medencényi területet. Elárulom, hogy négynél többet nem tud. A Kaukázus és a Volga – Don által határolt terület lakóiról, és Etelköz lakóiról többé-kevésbé vannak írásos információink. Ugyan így az Aral-tó környékéről is hisz az is határos az Iráni írásbeliséggel. Akkor marad két vidék, a Volga-delta és a Kámától délre eső terület. Ha a Volga deltában éltünk volna, akkor „türkük” lennénk, vagy halottak, mert ez a vidék volt kitéve leginkább a „népek kóbászolásának”. Vagyis ha túléltük azt a több évszázados – évezredes – jövés-menést, akkor azt csak a Káma-Volga-Ural által határolt és viszonylag még katonailag is jól védhető területen tehettük.

A Kaszpi – tenger és a Káma közti távolság mindössze 1000 km. Egy sztyepei lovasnak ez „smafu”. Ahhoz, hogy átlovagoljon egy ekkora távolságot, még „gatyát sem kell cserélnie”. Szóval nekem az a véleményem, hogy ha magyarázatot akarunk találni, a magyar nyelv sok – sok mindenféle nyelvekből összeszedett jövevény szavaira, ahhoz nincs szükség, hogy ide –oda vándoroltassuk őket. A nomádok, sokkal mozgékonyabbak, és kapcsolataik sokkal színesebbek voltak annál, mint ahogyan azt sokáig gondoltuk. Ezek a távolságok, csak a mi letelepült, röghöz kötött gondolkodásunknak oly „végtelenek”.

41 GéKI 2015. február 4. 17:47

„Ha tényleg tarkább ruhákat hordtak egykor, mint most, jól tették, mi is szeretjük a tarkaságot”

Magam is jártam néhányszor „Levediában” – Kazánytól keletre Almatyevsk környékén, és megerősíthetem, hogy az ottani apró kis tatár falucskák ma is ilyen „tiritarkák”. Sokáig nem tudtam megfogalmazni, magamnak az érzést, amit átéltem, aztán egyszer csak beugrott, hogy pont úgy érzem magam, mintha kislányok „babaházai” közt járnék.

Információ
X