Új sorozatunkban nem a dalszövegé lesz a főszerep, inkább annak járunk utána, hogyan és miért válhattak népszerűvé kiválasztott zenekaraink külföldön, illetve hogyan szerzett magának érvényt és elismerést világszerte a finn metál mint gyűjtőfogalom. A sorozat első darabjában a HIM névre hallgató zenekart mutatjuk be, a finnek – bátran mondhatjuk – legnagyobb sikerét külföldön. A HIM betűsző, amit a zenekar korai nevéből, a His Infernal Majesty-ből (magyarul: Ő Pokoli Fensége) képeztek. 

HIM
(Forrás: last.fm)

Már negyven évvel ezelőtt is, az olyan zenekarok indulásának idejében, mint a Black Sabbath, a Led Zeppelin vagy a Deep Purple, a heavy metal a lázadás, szenvedély, szabadság, szexualitás jelképe volt. A műfaj dalszövegeiben gyakran felbukkantak sötét, nyomasztó témák, a drog- és alkoholfüggőség, szexualitás, szerelmi tragédiák. A heavy metal zenekarok a külsőségekre, imidzsükre is sokat adtak és adnak ma is, láthatjuk ezt a színpadon, a lemezborítókon, videóklipekben – gondoljunk a KISS zenészeinek szokatlan és egyedi fellépőruháira és sminkjére. Ez a rövid hangulatfestés nekünk annyiban érdekes, hogy a HIM gyökereit is valahol itt, a heavy metalban találjuk meg. A zenekar megalakulásakor, 1991-ben még csak Black Sabbath-feldolgozásokat játszott, és három év múlva, 1994-ben önállósodott, de akkor már nem is akárhogy: saját műfajt hozva létre, a love metalt. 

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szerelem sötét oldala

De akkor haladjunk időrendben! A zenekar 1991 utáni első próbálkozásaiból néhány demó és EP maradt ránk, ezek ma már persze mind a relikviagyűjtők kezében vannak. Első stúdióalbumukon a legendás producerrel, Hiili Hiilesmaa-val dolgoztak, ez 1997-ben látott napvilágot és a Greatest Love Songs Vol. 666 címet kapta. A sátáni témánál maradva érdekesség, hogy az album 66 perc és 6 másodperc (66:06) hosszú, 66 számból áll (ez úgy jön ki, hogy 10-66-ig üres trackek vannak a lemezen). Ennek tetejében a lemez összesen 666 megabyte-nyi zenét tartalmaz. Természetesen ezek után több spekuláció is napvilágot látott azzal kapcsolatban, hogy a zenekar sátánista tanokat közvetítene, ezeket a zenekar énekese, Ville Valo interjúk során többször is cáfolta, mondván, ezek a referenciák csupán a szerelem „sötétebb oldalára” utalnak. 

Greatest Love Songs Vol. 666
(Forrás: nnm.ru)

Az első külföldi sikerek és egy félreértett dalszöveg

"Vihaan biisestäni puhumista. Kaikki ne kertovat kuitenkin naisista." (Utálok a dalaimról beszélni. Úgyis mind nőkről szól.) - Ville Valo

Második stúdióalbumuk, az 1999-es Razorblade Romance (Borotvapenge-románc, hogy maradjunk a szerelem sötétebb oldalánál) és kifejezetten a Join Me in Death (Csatlakozz hozzám a halálban) című kislemez hozta meg a zenekarnak az első külföldi sikereket. A dal bekerült a The Thirteenth Floor (A 13. emelet) című thriller betétdalai közé, ezzel párhuzamosan pedig a német toplisták élére. Két hónap alatt 500 ezer példány fogyott a dalból, ezzel a HIM megszerezte első rekordját: minden idők legkapósabb kislemezét. Egy újabb érdekesség ehhez a dalhoz, hogy a Nagy-Britanniában kiadott verzió címébe nem tehették bele a death, azaz a halál szót, illetve Ville Valót ennek kapcsán azzal vádolták meg, hogy öngyilkosságra csábítja a közönséget. A szövegíró ezt a vádat is tagadta, mint mondta, a dal azokról a dolgokról szól, amiket feladunk a szerelemért. 

"Kun lähdemme kiertämään Amerikkaa, sekoamme lopullisesti. Sitten olemme oikeita rocktähtiä ja annamme haastatteluja vain rahasta." (Mikor Amerikában turnézunk, végleg megzavarodunk. Rocksztárok vagyunk és csak a pénzért adunk interjúkat. - Mige Amour, basszusgitáros

A német és angol sikerek után a HIM benyomult Amerikába is, ebben nagy szerepe pedig Bam Margerának volt, aki profi gördeszkásként, jackassként és reality-celebként is népszerű volt akkoriban. Bam a zenekar nagy rajongójaként vitte magával a HIM-logót, másnéven a heartagramet és a zenét, amerre járt, sőt, még a tévébe is. Volt is belőle egy kis pereskedés, amikor a HIM kiadója beperelte Margerát, hogy az engedély nélkül használja ezeket, de később belátták, hogy ha van valami, ami megsokszorozza a bevételeiket és a zenekar népszerűségét, hát ez az. 

A Ville Valo-jelenség és kultusz

Talán nem túl nagy blaszfémia azt mondani, hogy a HIM is azok közé a zenekarok közé sorolható, amelyekben sokkal nagyobb figyelmet kap a közönségtől a frontember, mint a többi zenész. Ez valahol persze abból is fakad, hogy az énekes van a színpadon is előtérben, a média és a rajongók is őt tekintik a zenekar reprezentatív tagjának, de persze láttunk már olyat is, amikor ez a figyelem a zenekar egy másik tagjára irányul, esetleg megoszlik a zenészek között (jó példa rá a Beatles, és átlalában a supergroupok). A HIM (és/vagy a menedzsment) már a zenekar korai időszakában is arra törekedett, hogy frontemberét a lehető legelőrébb tolja, fotóját albumborítókra rakták, a legtöbb interjúra őt küldték el, sőt, a zenekar nevével vagy logójával fémjelzett ruházati cikkekről, gyűjthető tárgyakről is az ő fényképe köszön vissza. Pedig Ville Valo kezdetben kifejezetten utált szerepelni. Ő, aki eredetileg dobos és basszusgitáros volt, tehát inkább háttérember, ebben az új pozícióban elmondása szerint csak cigarettával a kezében tudott kiállni a színpadra, hogy idegességét csillapítsa valamelyest. 

Ville Valo ismertetőjeleit, a tandoridezsős, elhagyhatatlan sapkát és a testét borító rengeteg tetoválást a rajongók gyakran utánozzák. Ismerünk Ville Valo imperszonátorokat, rajongók pedig szoktak rendezni hasonmásversenyeket is. Az okát ennek az erős szuggesztivitásnak talán abban kéne keresni, amiben eltér Ville Valo a klasszikus, legtöbb esetben amerikai rocksztároktól (elég ha Axl Rose-ra, Gene Simmonsra, vagy Vince Neilre gondolunk). Ez az énekes filozófiát olvas és francia szimbolistákat, őszinte, kerüli a botrányokat, udvarias és választékos beszédű. Persze az sem elhanyagolható tény, hogy elfogultabbak egyenesen a világ legszebb férfijának tartják, de reméljük inkább, hogy a legtöbb esetben nem ez az elfogultság legfőbb oka. 

Ville Valo második kedvenc sapkájában és egy rajongó
(Forrás: Team Heartagram/Facebook)

Love Metal

A HIM 2003-ban kiadta negyedik, Love Metal című albumát (egyben az elsőt, amelynek borítóján most először nem Ville Valo szerepelt, hanem egy heartagram). Hogy mi is pontosan az love metal, illetve a heartagram? A love metal (kisbetűvel), mint korábban már utaltunk rá, egy olyan műfaj a metal zenén belül, amelynek csak egy képviselője van, ez pedig a HIM, hiszen ők hozták létre. Az ok egyszerű: sem a zenekar, sem a kritikusok nem tudták igazán bepaszírozni egy műfajba sem a HIM zenéjét, ami tulajdonképpen nagyon izgalmas keveréke a heavy metalnak, a dallamos rocknak, a popnak, a glamnek és a szívfájdító dalszövegeknek. A zenekar egy nap megunta, hogy a műfaji kérdésekre senki sem tud válaszolni, ezért adta a saját zenéjének a love metal nevet, ami később a már említett album címe is lett. Az album borítóján pedig egy arany színű heartagramet láthatunk, azt a jelet, amit Ville Valo állítólag a huszadik születésnapján alkotott meg. A heartagram egyfajta modern ying yang, egy két csúcspontján lekerekített pentagram, ami így egy szivet formáz, mindezt pedig egy kör keretezi. Ez a jel a jó és a rossz, az élet és halál, szerelem és utálat közti egyensúlyt hivatott szimbolizálni. 

Heartagram a Love Metal borítóján
(Forrás: nuclearblast.de)

2005-ben megjelent a Dark Light, ami meghozta a teljes áttörést Nagy-Britanniában, 2007-ben pedig a Venus Doom is kijött, mindkettőt pozitív fogadtatás és óriási érdeklődés követte. Habár Ville Valo többször is megjegyezte, hogy a HIM inkább klubzenekar, ekkoriban több neves zenei fesztiválon is szerepeltek mint húzónév. Ez a két lemez már egy érett, tudatos és vérprofi zenekar anyagai voltak, és ami a legfontosabbnak tűnik, még nem távolodtak el annyira a kezdeti stílustól, sőt, inkább megtanulták, kitágították azt, hogy még több férjen bele. 

Screamworks: egy zenekar fejlődése a gyakorlatban

Ez a „még több” a Screamworks: Love in Theory and Practice (Chapters 1-13) hangzatos címet kapta, ami egy allúzió Aleister Crowley brit okkultista könyvéhez: Magick in Theory and Practice. A lemezt 2010 februárjában adták ki,  a legnagyobb sikert pedig Finnországban és Brazíliában aratták vele. Amerikában csak a toplista 25., Nagy-Britanniában pedig mindössze az 50. helyéig jutott fel. A különböző zenei magazinok kritikáit olvasgatva is ugyanez a vegyes kép rajzolódik ki előttünk. Nem szerették eléggé az új albumot, sem ők, sem a rajongók. A vád: felhígulás, elkommerszesedés, popzene, és még sorolhatnánk. Ami a leginkább bántotta a zenekar rajongóit (az internetes fórumok és a Youtube-kommentek szerint), az az, hogy szerintük a HIM már nem azt a zenét csinálja, amit régen. Érdekes ez a zene befogadásában megfigyelhető jelenség, hogy a rajongók ritkán fogadják megértéssel egy-egy zenekar megújulási kísérleteit. Ez a meg nem értés pedig az albumeladásokban is megmutatkozott, így a lemezt promotáló turné is rövidebbre sikerült a tervezettnél. Aztán jött két év légüres tér: a zenekar szünetet tartott, hivatalos információ szerint a dobos kézbetegsége miatt. 

Helldone és az újévi hagyományok

Jó hír: a két év szünet épp egy hete telt le, így már a visszatérő koncert is "Olemme kuin ankeampi Backstreet Boys." (Olyanok vagyunk, mint egy nyomasztóbb Backstreet Boys.) - Ville Valo megvolt, mindjárt  több is egymás után. Kevésbé jó hír, hogy nem sikerültek túl jól. De mielőtt ennyire előre szaladnánk, a zenekar közben húsz éves lett, kiadtak hát egy válogatásalbumot (XX –  Two Decades of Love Metal), majd elkezdtek dolgozni egy új lemezen, ami Ville Valo ígérete szerint hangzásban visszatér majd a gyökereikhez. A Tears on Tape valamikor idén márciusban fog megjelenni. 

Talán érdemes szólnunk egy kicsit bulvárosan a visszatérő koncertek kudarcáról is. Évek óta hagyomány volt, hogy a HIM újévi koncertet ad Helsinki egyik legnépszerűbb klubjában, a Tavastiában, méghozzá a Helldone nevű fesztivál keretében. Ide tervezték visszatérő koncertjeiket is, egymás után rögtön négyet. A jegyek pillanatokon belül elfogytak. Még vége sem volt a koncertsorozatnak, máris megjelentek olyan hírek a finn médiában, miszerint a HIM visszatérése bukás, a koncertek ugyanis rosszak, élvezhetetlenek voltak, Ville Valo hangja többször is elment, színpadi jelenléte pedig a közelében sem volt a réginek, egy ponton pedig elszakadt a cérna és inzultálta a közönséget: Ollaanks me vittu paskoja, vai ootteks te? (kb.: ’Mi vagyunk kurva szarok, vagy ti?’) A rajongók ezután még egy csalódás érte, amikor egy interjúból az is kiderült, hogy a zenekar énekese négy éves absztinencia után újra inni kezdett, a koncerteken nyújtott gyenge teljesítményét is ezzel, valamint a túlzott idegeskedéssel magyarázta. 

Metált és melankóliát a népnek!
(Forrás: myspace.com)

Hát itt tart a zenekar most, a Tavastiát talán még most is takarítják a botrányos koncertek után, a rajongók a Facebookon gyülekeznek, spekulálnak, hogy vajon mi lesz ezután. Annyi már biztos, hogy tavasszal nekiindulnak a fesztiválszezonnak, és őszig  csak nagyszínpadokon lehet majd őket látni. De legalább lehet.

Források

Reinhardt Haydn, HIM, Helsinki, Minerva Kustannus Oy, 2009.

Metal from Finland

Heartagram.com

Minden idők legkelendőbb finn előadóinak listája

Angol nyelvű kritika a Screamworks c. lemezről: allmusic.com

Szintén kritika: antimusic.com

Screamworks számokban

Heavy metal

HIM a Wikipédián

Team Heartagram (rajongói oldal) a Facebookon

Finn nyelvű beszámoló a visszatérő koncertről az Iltasanomatban

Ville Valo a Wikipédián