Ben a következő kérdéssel fordult hozzánk:

Egy érdekességet szeretnék megosztani veletek, illetve a véleményetekre lennék kiváncsi az ügyben. Fra Mauro 1450-es évekbeli térképén a Káma folyónál nagyon halványan láthatóan, de boagar városától keletre (a térképen balra) egy tó mellett az alábbi földrajzi nevet vélem azonosítani: Lago Muácar. Mivel a fórumokon abban is vita alakult ki, hogy egyáltalán az van odaírva, sőt egyesek photoshoppolással vádoltak meg, inkább hozzáértőbbekhez fordulnék a kérdéssel. Szerintetek mi van odaírva, és ha az, amit gondolok mi más jöhet szóba névetimológiailag mint a magyarok egykori szállásterületének a nyoma?

Ben természetesen elküldte a szóban forgó térképet is.

Természetesen azt nem tudjuk megállapítani, hogy a küldött kép eredeti-e, vagy éppen részben, esetleg teljes egészében hamisítvány. Arra sem vállalkozunk, hogy az eredeti híján megállapítsuk, hogy vajon tényleg az van-e odaírva, amit olvasónk látni vél. Fogadjuk el, hogy tényleg a Lago Muácar felirat szerepel a Káma mentén egy 1450-es térképen.

Mielőtt azonban saját magam adtam volna választ a kérdésre, úgy gondoltam, megkérdezem tanult kollégámat, Zegernyeit, ő mit gondol a kérdésről. Érdemes volt, hiszen az ő egészen másképp közelítette meg a kérdést, mint én tettem volna.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mindenről az oroszok tehetnek

Zegernyei elsősorban azt emelte ki, hogy orosz közegben született az az elképzelés, hogy a magyarok és a jugorok rokonok. Ennek kiváltó oka az ugor és (j)ugor népnevek hasonlósága volt. Az oroszok ugye ugoroknak nevezték a Kárpát-medencei magyarokat is (a mai vengr elnevezés későbbi lengyel jövevényszó). A hasonlóság miatt egyes orosz évkönyvek keverték is a két népnevet. Ez véletlen elírás is lehetett, de aztán valamelyik évkönyvíró fejében koncepcióvá állt össze.

Herberstein a következőket írja:

Jugra területének helyzete a fentebb elmondottakból világos. Az oroszok hehezettel ejtik ki a nevet – juhra [és a népet jugricsoknak nevezik]. Ez az a Jugra, ahonnan valamikor a magyarok elindultak és elfoglalták Pannóniát [és Attila vezetésével Európa sok országát leigázták]. A moszkoviták nagyon hencegnek ezzel a névvel, mivel, úgymond, az ő alattvalóik valamikor feldúlták Európa nagy részét. Georgij, ragadványneve szerint Kicsi, születése szerint görög, első követjárásom idején meg akarván alapozni a tárgyalásokon uralkodója jogát a Litván Hercegség fejedelemségére, a lengyel királyságra stb., azt mondta, hogy a jugorok a moszkvai nagyfejedelem alattvalói voltak és Meotisz mocsaraiban laktak, azután áttelepedtek a Duna menti Pannóniába, amely ezért kapta a Vengrija nevet, végezetül elfoglalták Moráviát, amely a folyóról kapta a nevét, és Polsát, amely a polje (mező) jelentésű polle szóból kapta a nevét, Budát pedig Attila testvéréről nevezték el. Én csak elmondom, amit nekem mondtak. Azt mondják, a jugrák mind a mai napig közös nyelven beszélnek a magyarokkal...

Ez az évkönyvíró aztán az ötletét elterjesztette a moszkvai fejedelmi udvarban, ahol az népszerű lett. Miért is ne. Ugyanazon okból tetszett neki, mint ahogy a magyaroknak az, hogy egykor a hunoké volt egész Európa.

Namármost, ezt az orosz elképzelést Herberstein előtt már olasz kereskedők is hallhatták Moszkvában, így kerülhetett Fra Mauro térképére. Ez az egyik lehetőség.

Van azonban egy másik lehetőség is. És ha az a Magyar-tó Bolgar városának közelében volt (vagy van), akkor lehet, hogy ez a valószínűbb. A Riccardus-féle jelentés Julianus útjáról bekerült a vatikáni levéltárba. Julianus elmondta Riccardusnak, hogy a magyarok Baskíriából jöttek. Erre az infóra Plano Carpini és Rubruk is hivatkozik úti jelentésében, szóval már a 13. században ismertté vált.
Plano Carpini:

Innen visszaútban a pogány mordvinok földjére értek, és legyőzték őket. Ezután a bolgárok, azaz Nagy-Bolgárország földje ellen vonultak, és teljességgel elpusztították. Majd még északabbra hatoltak Baskíria, vagyis Nagy-Magyarország ellen; azt is letiporták.

Rubruk:

Öltözékükről és viseletükről tudja meg felséged, hogy… Orosz­or­szágból, Moksa[mordvin]-földről, Nagy-Bolgár-országból, Baskíriából, azaz Nagy-Magyarországból.

Fra Mauro Magyar-tava tehát vagy a moszkvai infók vagy az utazók leírásai alapján került a térképre.

Magyar-e a Muácar?

Zergernyei tehát válaszában abból indul ki, hogy a térképen Magyar-tó található, és arra mutat rá, hogy ez oda kerülhetett úgy is, hogy valójában ilyen nevű tó ott sosem volt. Ha egyedül válaszoltam volna meg a kérdést, ezzel a lehetőséggel biztosan nem számolok. Azt viszont mindenképpen felvetettem volna, hogy miből is gondoljuk, hogy itt a magyar szó fordul elő.

Az első kérdés, hogy mit keres ott az u? Ezt nem tudjuk megmagyarázni sem a latin, sem az olasz, sem az orosz írás vagy nyelvtörténet alapján. Szintén zavaró a c. Arra tippelhetnénk, hogy ez [k]-t jelöl. Ehhez ugyan közel áll a [g], amelyről hihetnénk, hogy közel áll a [gy]-hez, ha nem tudnánk, hogy ez csupán a helyesírás tréfája. Ha az u problémájától eltekintünk, akkor is valószínűbb, hogy a Makar névről van szó, a tó fekhetett egy a személynévből képzett nevet viselő település mellett. Ilyeneket ma is találunk a Káma mentén, például az udmurtiai Makarovót vagy a tatarsztani Makarovkát. Ezek mellett ma ugyan nem találunk tavakat, de ez lehet a Káma szabályozásának az eredménye, és az is előfordulhat, hogy azóta maguk a falvak költöztek odébb – és persze az sem zárható ki, hogy azóta a település megszűnt. A pontosabb válaszadáshoz természetesen olyan helytörténeti adatokra lenne szükség, amelyekkel nem rendelkezünk. (Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Káma szabályozása miatt a tó, ha létezett is, eltűnhetett, tehát ma már hiába keressük.)

Számunkra azonban most nem a hely azonosítása a fontos, hanem az, hogy a Fra Mauro atya térképén feltüntetett adat vonatkozhat-e Magyar-tóra. Bár kizárni nem tudjuk, inkább valószínűtlennek kell tartanunk: ha ugyanis erről lenne szó, annak inkább Magiar vagy Madiar alakban kellene a térképen szerepelnie.

A magyarok magyar elnevezése viszonylag későn bukkan fel, bár már valamilyen formációt (törzset?) az ugor korban is jelölhetett – legalábbis az első fele (magy-). Eredeti alapja azonban kb. [modzser] volt, és később különült el a magyar népnév és a megyer törzsnév. Ez igen kései folyamat, a vegyes hangrendű változat még a 16. századból is adatolt. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy a Kárpát-medencei fejlődéssel párhuzamosan a kiegyenlítődés máshol is végbement, de ez kevéssé valószínűsíti, hogy ősi örökség őrződött meg.

És ha Magyar-tó?

De mi van, ha tényleg létezett a Káma környékén egy Magyar-tó, és valóban ez került a térképre? Ebben az esetben sem állíthatjuk biztosan, hogy a magyar népnévvel van kapcsolatban. Udmurtiában is van Magyarovo, de ennek semmi köze a magyarokhoz, hanem személynévből ered. Hasonlóan magyarázzák a kazahsztáni madjarok nevét is.

De legyünk még megengedőbbek! Tételezzük fel, hogy a név valóban a magyar népnévvel áll kapcsolatban! Ebben az esetben felmerül még egy kérdés: hogy értendő az, hogy „a magyarok egykori szállásterületének a nyoma”? Vajon Ben az őshazára gondol, vagy egyszerűen arra, hogy egyszer valamikor magyarok éltek ott?

Mint fentebb említettük, a magyar elnevezés viszonylag későn vált a teljes nép nevévé. Ha esetleg a honfoglalás előtti időkből származik, akkor aligha a teljes népet jelölte. Ma azonban egyre kevésbé valószínűsítik, hogy a honfoglalás előtt a magyarok ennyire északon éltek volna. Sokkal valószínűbb, hogy a honfoglalás körüli időkben, a bolgárokkal (a mai csuvasok őseivel) együtt húzódtak északabbra magyar töredékek is. Az nem zárható ki, hogy egy-egy földrajzi név az ő emléküket őrzi.

Mindez azonban rendkívül bizonytalan. Azt, hogy a területen élhettek magyarok, a térképtől függetlenül is tudjuk. Ebből a szempontból tehát teljesen érdektelen, mi szerepel a térképen. Ha véletlenül magyar töredékek, vagy esetleg ténylegesen a magyar őshaza emlékét őrzi az adat, annak sincs jelentősége – ezt ugyanis csakis független adatok támaszthatnák alá, melyek önmagukban is bizonyítékok lennének.