nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Lesz még Jalta magyar falu!
A Meótisz a miénk (is) volt!

A világsajtó tele van a Krím félsziget orosz megszállása körüli hírekkel. A beszámolókból sajnálatosan kimaradt, hogy ez egy ősi magyar föld – még Hunor és Magyar jogán. A magyarok később is beleszóltak a Krím történelmének alakításába.

zegernyei | 2014. március 28.
|  

Egy korábbi írásunkban már bejelentettük a finnugorok jogigényét Moszkvára, most pedig megfogalmazzuk ősi jussunkat a Krím félszigetre. El a kezekkel a Meótisztól!

A Krím félsziget az ókori kultúrák virágzása idején csatlakozott Európához. Habár peremvidék, de kulturális és gazdasági kapcsolatai révén egykor a mediterrán világ szerves része volt. A görög gyarmatosítók az i. e. 6. században jelentek meg a Krímben. Tauriké Kherszonészosznak, vagyis Tauriké-félszigetnek nevezték. A görög városokból önálló birodalmak nőttek ki, később perzsa hódítók, Bizánc, majd a tatárok szerezték meg a területet. A tatárok után jöttek a törökök, a 18. század végén pedig az oroszok jutottak birtokon belülre. Közben felbukkantak mindenféle kóborló népek: gótok, hunok, kazárok, magyarok és besenyők is. Na és az olaszok: az ókori görög mintát követve Genova több gyarmatvárost is fenntartott a Krímben. Ezek a városok névleg tatár fennhatóság alá tartoztak, de valójában önállóan intézték az ügyeiket. A genovai–tatár biznisznek a törökök megjelenése vetett véget. Az 1780-as években az oroszoknak már a törököktől, illetve a törökök alá tartozó, de már jelentéktelen tényezővé vált Krími Tatár Kánságtól kellett megszerezniük a területet. Az oroszok számára a Krím félsziget nem gazdasági szempontból volt jelentős, és nem törődtek a kulturális hagyományokkal sem. Nekik a Krím csupán támaszpontként kellett, hogy onnan kiindulva meghódítsák a Boszporuszt és a Dardanellákat – vagyis ki akartak jutni a Földközi-tengerre. Ebből nagy európai háború lett: 1854–55-ben mindenki összefogott, hogy megállítsák Oroszország nyugati nyomulását.

Az orosz állam (olykor több is volt) mindenkor terjeszkedő politikát folytatott. Ez úgy kezdődött, hogy az i. sz. 1. évezred közepén egyes szláv törzsek kelet felé kezdtek vándorolni. Szabad terület bőven volt – gyér és szervezetlen (finnugor) lakossággal, jelentős nyersanyagkincsekkel. Az óorosz állam (Kijevi Rusz) létrejötte után az expanzió a gazdasági fejlődés egyetlen módszerévé vált, és így állami politika lett belőle. Később ehhez ideológiát is gyártottak: az 1700-as évek óta Oroszország az úgynevezett természetes határok elérésére törekszik. Ezért szállta meg a Kaukázust, uralta a Baltikumot, és ezért akart kijutni a Földközi-tengerre is. Ez a koncepció akkor is létezett, amikor Oroszországot úgy hívták, hogy Szovjetunió. Az orosz állam soha nem mond le a Kaukázusról, a Krímről, és persze Kijevről sem. A balti országok függetlensége is örök veszélyben lesz.

Itt most természetesen nincs helyünk, hogy a Krím félsziget történelmét kitárgyaljuk, hiszen minket leginkább a magyar vonatkozások érdekelnek. Csupán egy érdekességet említünk még: bárki érkezett is a Krímbe – szkíták, hunok vagy genovai kereskedők – mind beköltöztek a görög városokba, később persze már csak a romok közé. A nomádok számára az egykori házak maradványai is fejedelmi paloták voltak a sátraikhoz képest. A mai városok egy része görög alapítású: Pantikapaion ma Kercs, Theodoszia (a genovaiak idején Kaffa) ma Feodoszija. Görög gyarmatvárosok nem csak a Krímben voltak: a kercsi szorossal szemben, a víz túlpartján állt Hermonassza később Tamatarha, majd Tmutarakany néven volt ismert (ma Tamany).

Az egykori Kaffa erődjének romjai
Az egykori Kaffa erődjének romjai
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY 3.0)

Ősmagyarok a Krím félsziget környékén

A muszlim geográfiai irodalomból megállapítható, hogy a honfoglalás előtt a magyarok elfoglalták a Kijev által uralt keleti szláv erdőövezet és a Bizánc fennhatósága alatt álló fekete-tengeri partvidék közti sávot. Vagyis az életmódjuk számára megfelelő, akkor éppen gazdátlan füves vidéket. Hamar fölfedezték, hogy itt nemcsak állatokat lehet legeltetni, hanem rabolni és kereskedni is érdemes. Ez olvasható Ibn Rusztánál:

[Állandóan] legyőzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszer-adókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat.

A magyarok tűzimádók.

Meg-megrohanják a szlávokat, és addig mennek a foglyokkal a parton, amíg a bizánciak országának egy kikötőjéhez nem érnek, amelynek K.r.h a neve. … Amikor a magyarok a foglyokkal K.r.h-be érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak. Azok [a magyarok] eladják nekik a rabszolgákat és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat.

(A honfoglalás korának írott forrásai. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, 7. Szerk. Kristó Gyula, Olajos Teréz és H. Tóth Imre közreműködésével. Szeged, 1995.)

A régészeti leletekből tudjuk, hogy a 9. század közepén a magyarok a Dnyeper mellékén éltek. Vajon melyik bizánci városba vitték foglyaikat eladni? A történeti forrást elemző magyar szakirodalomban K.r.h megfejtése: Kercs. Ez a város azonban nagyon messze esik a Dnyeper mellékétől, ráadásul útközben volt egy másik kikötő és egyben kereskedőváros is: Herszón (az ókori Kherszonészosz). Persze Herszón is igen távol volt a magyar területektől, és ha arra gondolunk, hogy a honfoglalás után a kalandozók mekkora utakat jártak be, akkor a Herszónba vagy Kercsbe megteendő út hosszának nincs jelentősége. Egyébként mindkét város a Krímben található, de a félszigetnek csak egy szűk déli sávját birtokolták a bizánciak.

A Dnyeper melléki leletek viszonylagos gazdagsága azt mutatja, hogy ezen a területen tértek át a magyarok egy új gazdálkodási formára: a kereskedelmi és rablóhadjáratok szervezésére és lebonyolítására.

Más történeti források szerint a magyarok még közelebb éltek a Krím félszigethez. Ezek a források pár évszázaddal későbbiek, hitelességük már csak ezért is megkérdőjelezhető. Ugyanakkor számunkra nagyon kedvesek: a magyar krónikákat kell itt megemlítenünk, s bennük a csodaszarvas-történetet.

A kétes hitelességű, ámde csodaszerű eseményt Kézai Simon így írta le:

Ménrót, az óriás, a nyelvek összezavarodásának kezdete után Eviláth földjére költözött, amely vidéket az idő tájt Perzsiának neveztek, s ott feleségétől, Enethtől két fia született, ti. Hunor és Magyar, akiktől a hunok, vagyis magyarok származtak. …

Történt pedig egy napon, hogy amint kimentek vadászni, a pusztaságban egy szarvasünő bukkant fel előttük, s amint űzőbe vették, az a maeotisi ingoványokba menekült előlük. … Miután az említett ingoványt bejárták, úgy találták, hogy alkalmas állattenyésztésre, majd visszatértek atyjukhoz, s megkapván beleegyezését, összes jószágaikkal a maeotisi ingoványok közé költöztek, hogy ott telepedjenek le.

Hát ez az! Ezért jár nekünk a Krím, meg az összes föld, ami még körülötte van! Hiszen a meótiszi ingoványok éppen ott vannak a Krímmel szemben!

A Meótisz, vagyis az Azovi-tenger a Fekete-tenger nyúlványa, a Krím félsziget zárja körül. Nekünk éppen megfelelne: területe mindössze egyharmad Magyarországnyi, mélysége 1–13 méter között váltakozik, szóval illik hozzánk. Nevét a maiot vagy maeot nép után kapta (gr. Μαιῶται). Indoeurópai, azon belül esetleg ősiráni népesség lehetett, elterjedését a mellékelt térkép mutatja.

A meot nép lakóhelye a Don és a Kubany között
A meot nép lakóhelye a Don és a Kubany között
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)

A térképen látható, hogy a maiot nép a Don és a Kubany folyó közében élt, azaz éppen ott, ahol a történeti és nyelvi adatok szerint sokan sejtik a magyarok vándorlásának egyik állomását. Róna-Tas András egyenesen Don-Kubán vidéki őshazáról írt, és nyelvföldrajzi adatok alapján úgy vélte, hogy ez a terület volt a magyar–török nyelvi érintkezés színtere. A régészeti adatok egyelőre nem igazolják ezt a feltevést, sőt mind jobban kirajzolódik a magyar vándorlás északi útvonala: a szamarai nagy Volga-kanyarulatnál a folyón átkelő magyarok északról, az erdő és a sztyepp határán haladva kerülték meg a Kazár Birodalmat, s telepedtek meg ideiglenesen a Dnyeper mellékén. Tehát a Don és a Kubany torkolatvidékének még csak a közelében sem jártak.

Kézai Simon szerint történt még egy s más a meótiszi mocsarakban:

Letelepedvén tehát a maeotisi ingoványok közé, ki sem mozdultak onnan öt évig. A hatodik évben kikalandoztak, s egy puszta helyen véletlenül Belár fiainak férjeik nélkül otthon maradt feleségeire és gyermekeire bukkantak. Kiket is vagyonostul sebesen vágtatva elragadtak a maeotisi ingoványok közé. Történetesen az alánok fejedelmének, Dulának két leányát is elfogták a gyermekek között; ezek egyikét Hunor, másikát Magyar vette feleségül.

A merész lovasroham során a támadók nem szenvedtek vérveszteséget. A továbbiakban úgy jártak el, mint a 10. (K. u. K.) Császári és Királyi huszárezred Székesfehérváron állomásozó katonái, akik Fráter Lóránd nótájának eredeti szövege szerint sok kislányt megfőztek… (Szokták másképp is énekelni.)

Györffy György szerint Hunor és Magyar története nem több egy romantikus mesénél: Kézai Simon részben maga találta ki, részben Jordanes, 6. századi gót történetírótól kölcsönözte. Az is fölmerült, hogy a történet valójában a bolgár eredetmonda szinkronizált magyar változata, abból az időből, amikor a magyarok és az onogur-bolgárok együtt éltek. A két vadásztestvér történetére Jankovics Marcell lapp párhuzamot talált. A Johan Turi könyvéből (A lappok élete, Bp. 1983.)  származó szöveg és rajz szerint a két testvér vadászatáról szóló mese valójában az égitestek járásának magyarázataként született meg. Ez érthetővé teszi, hogy miért annyira elterjedt Eurázsia északi részén.

A csodaszarvas üldözése Arany János közreműködésével vált kötelező tananyaggá. Később László Gyula rajzolt belőle diafilmet.

A csodaszarvas üldözése a Képes Krónikában
A csodaszarvas üldözése a Képes Krónikában
(Forrás: Wikimedia Commons, PD-Art)

Későbbi magyarok a Krímben (13–18. század)

A magyarok a honfoglalás után sem vesztették el a kapcsolatot a Krím félszigettel. A kapcsolat jellegére azonban egyelőre nincs egyértelmű magyarázat. A 13–15. század folyamán a Krím félszigeti kikötőkből a genovai kereskedők évről-évre jelentős mennyiségű rabszolgát exportáltak Európa távolabbi vidékei felé. A fennmaradt iratok szerint a rabszolgák között voltak magyarok is. Vajon honnan kerültek Kaffába, vagy a többi kikötővárosba? Ez az, ami egyelőre nem világos. Lehet, hogy a Kárpát-medencéből hurcolták el őket – előbb a tatárok, aztán a törökök. Esetleg a tatárok által szétszórt – elüldözött, vagy fogságba vetett keleti magyarok voltak? Lehettek kaukázusi magyarok is, hiszen a rabszolgák többsége a Kaukázusból származott. Persze, azt sem tudjuk, mikor és hogyan kerültek magyarok a Kaukázusba (lásd korábbi cikkünket). Egy 14. századi pápai bulla szerint a kaukázusi magyarok uralkodója püspököt kért a pápától:

Beszámoltak (ti. a pápának) az ázsiai magyarok, a malkaiták és az alánok szilárd vallásosságának nagy dicsőségéről. Ezek … megőrizték hitük szeplőtelen tisztaságát. Tekintély dolgában kitűnik közöttük Jeretány, a magyar királyi vér ivadéka. Minthogy ő kitartóan katolikus elöljárót kért az Apostoli széktől, a pápa elküldötte a semiscanti püspököt hozzájuk, hogy erősítse bennük a hitet…

Valószínűleg a rejtélyes kaukázusi magyarság egyik csoportja vetődhetett a Krímbe (ha nem ők, akkor kik?), talán nem önszántából. Róluk Turkolly Sámuel 1724-ben kelt leveléből értesülünk:

azon Magyarok …bé telyesedtenek a Chrimi Tatárok között, most is Chrímben a Tatár Chám protetiojok alatt vagynak hét Faluk, melyben Magyarul beszélnek…

(Turkoly Sámuelnek Astrakánból irt Tudósitása. Tudományos Gyűjtemény 10. kötet. Pest, 126–129.)

Turkolly Sámuel leveléből arra következtethetünk, hogy a Krímben volt „hét magyar faluk” lakosságának leszármazottai a krími tatárok között kereshetők. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 245 ezer fős tatár kisebbség él a Krím félszigeten. Az 1917-es oroszországi forradalmakat követő polgárháborúban a vörösök alaposan megtizedelték a tatárokat, a második világháború vége felé (1944-ben) pedig az egész krími tatár népet náci kollaboránssá nyilvánították, és kitelepítették a Krímből. Vagyis a tatárok nem különösebben örülnek annak, hogy ismét orosz uralom alá kerültek.

A Krím legszebb helye – a Fiolent-fok
A Krím legszebb helye – a Fiolent-fok
(Forrás: http://lady.tsn.ua)

Kun Béla a Krímben

Az említett 20. századi események közül az elsőhöz erős közük volt a magyaroknak. Tréfásan írhatnánk azt is, hogy ekkor a magyarok másodszor is elfoglalták a Krímet, de ami akkor történt, nem volt tréfa.

Az 1919-es magyar Tanácsköztársaság 133 napjának dicsősége egyszer csak elmúlt, a kommunistáknak menekülniük kellett. Vezetőjük, Kun Béla rövid bécsi tartózkodás után Oroszországba távozott. Elvtársaitól fontos beosztást kapott: a Déli front forradalmi katonatanácsának (Революционный военный совет) lett a tagja.

A front parancsnoka Mihail Frunze volt. A Krím félszigetet védő fehér csapatokat a balti német származású Vrangel báró irányította.

A vörösök (köztük magyar hadifoglyokból verbuvált önkéntesek is) 1920 novemberében indították meg a támadásukat a Krím visszafoglalására. A szárazföldről két földsáv, a perekopi és az arabatszki vezet a Krímbe. Az egyik 11–15 km széles és 35–40 km hosszú, a másik 0,5–8 km széles és 117 km hosszú. A földsávok erődrendszerét kellett áttörni, hogy be lehessen hatolni a Krím belsejébe. A bolsevikok azonban megkerülték az erődöket: a mínusz 15 fokos hidegben belegyalogoltak a Szivas-tó jégtáblákkal teli vizébe és a védők zárótüzével nem törődve, hatalmas emberveszteségeket szenvedve nyomultak előre. A fehérek reménytelen helyzetben voltak a mintegy hatszoros túlerővel szemben. A roham ötödik napján nem bírtak ellenállni a nyomásnak, és megkezdték a visszavonulást a kikötők felé, hogy hajókon elhagyják a Krím félszigetet. A vörös csapatok gyors előrenyomulása miatt azonban sokan a Krímben rekedtek.

Támadás a Krím ellen 1920 novemberében
Támadás a Krím ellen 1920 novemberében
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY 3.0)

1920. november 14-én felállt a „polgári” közigazgatás: a krími forradalmi tanács elnökévé Kun Bélát nevezték ki. Frunze, a győztes hadvezér úgy gondolta, hogy nyilvántartásba veszik a „burzsoá ellenforradalmárokat”, majd utána amnesztiával mehetnek, amerre látnak. Lenin és Trockij azonban másképp gondolta. Lenin decemberben kijelentette, hogy a Krímben jelenleg 300 000 burzsuj van, akik eleven veszélyt jelentenek a forradalom ügyére. Kun Béla olyan utasítást kapott, hogy a harcot folytatni kell. És ő bizonyítani akart. Azt válaszolta, hogy a Krím egy olyan palack, amelynek száján egyetlen ellenforradalmár sem csurranhat ki. Ezt úgy oldották meg, hogy elkezdték kivégezni az összeírt „ellenforradalmárokat”. Ebben a forradalmi tanács két másik tagja, Rozalija Zemljacska és Georgij Pjatakov segítette Kun Bélát.

Borsányi György 1979-ben publikált egy életrajzot Kun Béláról. A család tiltakozott, a könyvet visszavonták. Könyvtárakban azonban olvasható. Borsányi György mentegeti Kun Bélát: nem igazak a terror mértékéről szóló hírek, biztos volt terror, de nem akkora. Vajon a cenzorok mit szóltak volna a könyvhöz, ha a szerző mindent megír úgy, ahogy történt?

Az interneten mindenütt a terror borzalmairól olvashatunk. A leírások szerint ellenforradalmárnak minősültek nemcsak a katonák, de a fehérek egészségügyi személyzete, az ápolónők is, persze mindenki családostul, a gyerekekkel együtt, valamint azok a szerencsétlen rakodómunkások (szintén családostul) akiket kényszerítettek a fehérek hajóinak megpakolására, és mindenki más (szintén családostul), akiket meggyanúsítottak a fehérek segítésével. A becslések szerint 50-100 000 embert öltek meg. Egyes források szerint (melyeknek hitelét egy ilyen rövid összefoglalás írása során nincs időm ellenőrizni) Kun Béla és Rozalija Zemljacska személyesen is részt vett a kivégzésekben.

Ezt a magyar epizódot a Krím történetében jobb, ha nem emlegetjük. Inkább mégis maradjunk ki a Krím félszigetért folytatott orosz–ukrán csatározásokból.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Roland2 2014. március 28. 13:07

Az nem lehetne reálisabb elképzelés, hogy a Turkolly említette krími magyarok inkább a tatárok vagy oszmánok szolgálatába állt magyar katonák leszármazottai vagy iszlamizált magyarok, akik a török hódoltság felszámolása után menekültek el a 17-18.században ?

2 zegernyei 2014. március 31. 10:52

@Roland2: Az oszmánok szolgálatába állt magyarok leginkább a janicsárok, akikből kinevelték a magyar etnikai tudatukat. Ők biztosan nem lehettek.

3 Roland2 2014. március 31. 12:58

@zegernyei: A janicsárokat gyerekként hurcolták el, így könnyebb volt kinevelni belőlük az etnikai tudatot. Én olyanokról beszélek, akik felnőttként (hadi)fogságba estek vagy önként szegődtek török szolgálatba. Több forrás is említi,pl. Felix Faber ( Fabri ) és Lázói János, hogy Egyiptomban magyar származású mamelukokkal találkoztak, akik színlelten muszlimok voltak, de tartották még a keresztény szokásokat is. Pécsváradi Gábor ferences szerzetes a szentföldi zarándokútja kapcsán szintén arról írt, h. a török seregben szolgáló magyarokkal találkozott ( akik egyiptomi hadjáratra indultak ).

A "kaukázusi magyar rabszolga" elméletet az is gyengíti, hogy az Oszmán Birodalomban ( aminek a Krími Kánság is része volt ) rabszolgák nem alapíthattak települést. Szerintem még mindig reálisabb elképzelés, - ha készpénznek lehet egyáltalán venni Turkolly beszámolóját - , hogy olyan magyarok utódairól lehet szó, akik katonaként sikereket vagy magasabb pozíciót érhettek el az oszmán vagy tatár seregben, földet kaphattak és falvakat alapíthattak .

Sztem ez sem rosszabb spekuláció, mint a kaukázusi elmélet.

4 blogen 2014. március 31. 16:21

@zegernyei: Nem volt devsirme a Magyar és a Horvát Királyság megszállt területein. A janicsárok közé magyarok csak kerülőúton kerültek. Ezzel szemben volt nagyszabású, a hódoltság teljes ideje alatt több százezer magyart érintő rabszolgavadászat és kereskedelem. Gyakorlatilag a Magyar Királyság területe volt a legfontosabb rabszolgaszerző területe a Török Birodalomnak, mivel a közlekedés a birodalom belseje felé innen volt a legegyszerűbb, ennek következtében a birodalomban tartott rabszolgák többsége magyar volt. A hódoltság kora emberveszteségének jelentős része ilyen veszteség, egyszerűen elhajtották a magyar lakosságot rabszolgának.

Viszont a hódoltsági területen a magyar lakosság önkéntes jelentkezését elfogadta az oszmán hadsereg és mindig akadt is jelentkező. Például 1560-ben egy magyar portyázó egységgel a következő pécsi katonák szálltak szembe: ortodox rác 63, magyar puskás 40, továbbá négy janicsár és néhány szpáhi. Ez utóbbiak voltak csak muzulmánok. A magyar fronton a katonák többsége ortodox szerb önkéntes volt, egy kisebbsége pedig keresztény magyar. A szerb történetírás hajlamos elfelejtkezni arról, hogy a szerbek kezdettől fogva, gyakorlatilag egységesen együttműködtek az oszmán birodalommal és a legfontosabb katonaelemek egyike voltak, méghozzá anélkül, hogy bárki erre kényszerítette volna őket, vagy bármilyen kulturális asszimilációt a birodalom irányába ezért cserébe elvártak volna tőlük és ezért a szerbeket nem is lehet megszállít népnek tekinteni a birodalmon belül, hanem annak csak mint államalkotó tényezőjét. A szerb történelem és kultúra egyik legfontosabb korszaka és formáló ereje az Ottomán Birodalom volt. A hódoltság kori rác lakosság teljes kiirtása vagy elűzése a felszabadító háború és az egykori végvári katonák által a Rákóczi-féle polgárháború során ezért volt szükségszerű, ők voltak a legrosszabb fajta és nem csak azért, mert martalócok voltak, vagy mert keresztény létükre működtek együtt az ottománokkal oly lelkesen, hanem elsősorban azért, mert rác részről is mindvégig létezett egy kifejezetten a magyar lakosság kárára történő, a törökkel való együttműködés előnyeit kihasználó telepes mozgalom a hódoltsági területeken. Egyébként a hódoltság utáni és előtti szerb lakosság között nincs semmilyen kapcsolat, a kevés számú túlélő leszármazottja a hódoltsági kori rácoknak azok közül került ki, akiknek sikerült elmenekülniük Vak Bottyán dunántúli hadjárata idején Szlavóniába és lett a szlavóniai határvidéki szerbek egy részének az őse.

Ez csak azért lényeges, mert a hódoltság kori a szerbhez képest jelentéktelen, de létező magyar kollaborációról hajlamosak elfelejtkezni a nemzeti mítoszokat építő magyarok. Nem azt mondom, hogy te ezt teszed, de az a megjegyzés, hogy "leginkább janicsárok voltak", tényszerűen nem állja meg a helyét és erősen azt sugallja, hogy a létező együttműködés valamiféle kényszer volt és nem önkéntes. Ami pedig nem igaz. A hódoltsági társadalomban a magyarok majd minden szinten jelen voltak a katonától a rabszolga kereskedőig. Égettek például a felvidéken lebukott magyar nőt, aki az esztergomi török barátjával közösen kezdett jövedelmező lányrabló vállalkozásba értékesítés céljából. A hódoltság idején is boldogult mindenki ahogy tudott.

5 zegernyei 2014. március 31. 17:52

@Roland2: A szövegben nem szerepelnek "kaukázusi magyar rabszolgák", akik később a Krímben önálló falvajban éltek. A rabszolgák származása kapcsán írtam, hogy Kárpát-medencei vagy kaukázusi magyarok is lehettek. A krími falvak népessége esetében gondoltam nem rabszolga kaukázusi magyarokra, de teljesen jogos a feltevésed, hogy katonáskodó magyarok leszármazottairól is szólhat Turkolly híradása.

6 bloggerman77 2014. március 31. 20:44

A Krímbe a következő módon kerülhettek magyarok:

- a Kárpátoktól keletre élő magyarok ( nevezzük egyszerűség kedvéért csángóknak őket) önként vagy a tatár hódítók általi áttelepülése

- Kárpát-medencéből, azon belül is Erdélyből a 15-18. század között a tatárok által elhurcolt magyarok leszármazottai

- önként az Orosz Birodalom által frissen elfoglalt Novaja Rosszijába telepített magyarok. Kevesen tudják, de tömeges volt a magyarok kivándorlása az Orosz Birodalomba a 18-19. században. Dél-Oroszországba, Krímbe szőlőművelők települtek. Erre akkor derült fény, amikor egy magyar utazó - legnagyobb meglepetésére - a Krímben egy olyan szőlőföldet látott, ahol a tőkékre magyar nyelvű cédulák voltak aggatva.

7 bloggerman77 2014. március 31. 20:46

@bloggerman77:

Egyébként a tatárok nem önmaguknak szedték a rabszolgákat, hanem a derék keresztény genovaiak voltak a felvevőik Kaffában. Innét szállították a keresztény rabszolgákat gályarabságba...

8 bloggerman77 2014. március 31. 20:57

@blogen:

"a hódoltság kori a szerbhez képest jelentéktelen, de létező magyar kollaborációról hajlamosak elfelejtkezni a nemzeti mítoszokat építő magyarok.+"

*

Ez szinte "természetes". Nem illik bele a nemzeti toposzokba.

De azt meg kell jegyezni, hogy a hódoltság területe etnikailag teljesen átalakult, tehát magyar kollaboráns eleve kevés volt, hiszen a magyarság beszorult néhány mezővárosba és nagyközségbe (jellemzően szultáni khász birtokok).

A falvak lakóit vagy elhajtották, vagy maguktól menekültek mind északabbra (így lett az addig tiszta német lakosságú Kassa délvidéki menekültek Szapolyai általi betelepítése nyomán német-magyar város), a hódoltsági falvak pedig balkáni népelemekkel töltődtek fel.

Általában az első hullám a transzhumáló aromun-román népesség érkezett, őket követték a szerbek, végül a török szándékosan telepített komplett szerb katonaközösségeket is, kisebb részt iszlamizált délszlávokat és albánokat a legfrekventáltabb helyekre.

Tehát a magyar nemzeti romantikában élő kép a hódoltságról - ti. a földesurak távollétében parasztvármegyébe tömörülő, amúri partizánok módjára a hódítóknak ellenálló magyar parasztság képe - egy mese.

9 hun 2014. március 31. 22:56

fú, egyik-másik hozzászólónál hogy kilóg a lóláb...

1. Kohn Béla magyargyűlölő zsidó volt, nem magyar.

2. törökökkel kollaborálók a "magyar" "nemesség" volt. a török megszállás előtt volt a Dózsa-féle szabadságharc. ha tudod a történetet, ismered az akkori magyar vezetők milyen emberek voltak, akkor nem csodálkozol rajta, hanem egyenes következménye annak, h olyan vezetők voltak. az meg, h olyan vezetők voltak, akik pénzért eladták a lelküket, az meg stephanus-nak köszönhető német megszállás, történelem-hamisítás, egyházi erőszak (inkvizíció az eredeti magyar műveltség ellen) és latinizáció következménye volt.

3. krímet néhány évtizednyi gót megszállás után, Kr.u. 370-ben foglalták el a hunok, és ez így is maradt a 8.-9.századig vagy a tatárjárásig (ne felejtsd, h az avar birodalom keleti határa idáig ért és az 580-820-ig állt fönn)

4. "hódítóknak ellenálló magyar parasztság kép" ha-ha-ha. ostobaság netovábbja. hallottál már a végvári vitézekről? a fekete seregről?

10 hun 2014. március 31. 23:00

"az addig tiszta német lakosságú Kassa délvidéki menekültek Szapolyai általi betelepítése nyomán német-magyar város)"

mikortól? amikor Bendegúz Kassán gyűjtötte össze az érkező hun hadakat akkor is németek lakták?

11 tenegri 2014. április 1. 00:27

@hun: Egy órával elsietted április 1-jét :)

12 blogen 2014. április 1. 07:54

@hun: Kun Béla pogány zsidó volt. De mint minden pogány zsidó, ő is azért lett pogány, mert súlyos identitásválsággal küzdött, akárcsak a kortárs keleti bevándorlók egy része Európában. Ha nagyon tömören akarom felvázolni ezt a bevándorlósorsot, akkor így néz ki:

Az első generáció a jobb élet és boldogulás reményében bevándorol egy számára teljesen idegen kultúrájú fejlett országba. Ahová koldusszegényként érkezik és csak saját erőfeszítésén múlik, hogy a társadalom abszolút perifériájáról hová küzdi fel magát. A társadalmi kiemelkedés útja szinte mindig a szolgáltató szektoron át vezet és az első generáció nem is jut túl magasra, de gyakran elérik a középosztály alsó szélét. Ez a generáció mindent megtesz, hogy levetkőzze a magával hozott szokásokat és elsajátítsa a befogadó ország kultúráját. Ők az integrálódni akarók.

img824.imageshack.us/img824/4892/cfy5.jpg

Ám az integrációjuk csak félsiker lesz, mivel egy kultúrának nem csak a felületesen elsajátítható anyagi kultúra és szokások halmaza, hanem az egyéni és társadalmi reflexek, gondolkodásmód és generációról-generációra öröklődő viselkedés is a része. Ehhez pedig a bevándorlóknak nincs hozzáférésük, mivel létezését nem észlelik. Észlelik viszont az ellenmondást, hogy bár ők úgy vélik, hogy elvégezték a feladatot és elsajátították a befogadó kultúrát, de ennek ellenére a befogadó közeg élesen megkülönbözteti őket magától. Azt gyakran nem értik meg, hogy ez azon alapul, hogy bizony az eltérő gondolkodásmód és lényegi szokások miatt továbbra is drasztikusan elütnek a befogadó közegtől, azt viszont megértik, hogy minden igyekezetük ellenére különböznek és néhányan közülük azzal is szembesülnek, hogy ez az ellentmondás bennük is megvan, hiszen bennük keveredik két nem kompatibilis világ, egy anyagi kultúra és egy szellemiség képében. Ez általában olyan válsághoz vezet, amiben a szellemiség győzedelmeskedik, de eredeti eszközei (az eredeti kultúra) hijján új formát ölt, egy radikalizmus képében, amely radikalizmus az eredeti kultúrát, vagy annak egy pótlékát kívánja megteremteni. A bevándorlók második generációjának érzékenyebb tagjaiban játszódik ez a folyamat le és fordítja szembe őket ugyan befogadó, de különbözőségüket továbbra is érzékelő társadalommal és teremti meg e társadalmat megváltoztatni akaró radikalizmusukat.

img24.imageshack.us/img24/6131/l15i.jpg

A harmadik generáció már kész radikális mintákat örököl és e minták birtokában kell csak következetesen véghezvinnie a tervet a befogadó társadalom, mint számukra idegen és ellenséges elem elpusztítására.

img31.imageshack.us/img31/7699/3pg4.jpg

Kun Béla zsidóságának jelentősége van tetteiben, de bármilyen más idegen kultúrából érkező bevándorló is lehetett volna.

---

A magyar nemesség harcolt a török ellen legnagyobb arányban a magyar társadalmon belül. A kollaboráns nemesek száma volt a legkisebb, mivel a birtokaikat mindenképp elvesztették a hódítással, ezért nem volt okuk együttműködni, volt viszont miért harcolniuk.

---

Szent István idején semmilyen német megszállás nem történt, épp ellenkezőleg. Ő volt, aki élethalálharcot vívott a német támadók ellen és védte meg sikerrel a királyságát a birodalmi "ellentámadásoktól", hiszen a Római Birodalom a magyar terjeszkedés augsburgi megállítása óta offenzívában volt, aminek a végcélja a magyar uralom pannóniai felszámolása lett volna. Nem sikerült nekik, kudarcuk emlékműve Pannónia közepén a Vértes hegység, bár a területveszteségünk nyugaton jelentős volt.

---

A Fekete sereg egy cseh-német zsoldossereg volt.

13 Krizsa 2014. április 1. 08:30

"De mint minden pogány zsidó..." ez mit jelent?

A Bolgen-levezetésről: amikor a farok csóválja a kutyát.

14 Fejes László (nyest.hu) 2014. április 1. 08:47

@blogen: „De mint minden pogány zsidó...” Innentől kezdve lehetetlen komolyan venni, bármit is írsz...

15 blogen 2014. április 1. 08:52

@Fejes László (nyest.hu): A kommunista zsidó az bizony pogány lett, a monoteista civilizációknak nincs erre más szava. Amúgy a zsidóság teljes történetét végigkíséri a pogánysággal kacérkodás a jól ismert babiloni majd hellenisztikus kultúrkörbe tartozó zsidó példák mellett ide tartozik a kommunizmus is.

16 hun 2014. április 1. 11:56

"Szent István idején semmilyen német megszállás nem történt, épp ellenkezőleg. Ő volt, aki élethalálharcot vívott a német támadók ellen és védte meg sikerrel a királyságát a birodalmi "ellentámadásoktól", hiszen a Római Birodalom a magyar terjeszkedés augsburgi megállítása óta offenzívában volt, aminek a végcélja a magyar uralom pannóniai felszámolása lett volna."@blogen

HAHAHA. te direkt hazudsz?

a nagy király annyira elvesztette a hatalmát, h a németek megöltek minden uralkodásra képes utódot, és a VELENCEI DÓZSE fiát tette meg Magyarország királyának. a kérkedő Géza fia.

2. nem volt magyar "terjeszkedés". Magyarország határai mindig is azok voltak amik voltak.

3. pannónia 433-ban megszűnt, amikor a Római birodalom átadta a hunoknak hadi segítség fejében (egyébként 380 óta valójában hun terület volt).

(Stephanus halála után)

A nyugati határok védővonal szerepe megszűnt, a határok - divatos mai szóval - „légiesültek”, az országba csak az nem jött be, aki nem akart. A betóduló, magyar pénzen jól fizetett idegenek valósággal elárasztották a szabad prédává vált és annak tekintett országot, amely minden kártevő, romboló elem számára az „ígéret földjévé” vált.

Magától értetődik, hogy e sisere had tagjai nem azért jöttek, hogy megfogják a kapa, vagy a kalapács nyelét. Ehelyett a beígért kiváltságokra, kincsekre, gazdagságra, hatalomra éheztek. Mivel pedig tárt karokkal fogadták őket és akadály nem állt útjukban - a nemzet egészséges önvédelmét, immunreakcióját kiiktatták -, nagy számban ők foglalták el a vezető helyeket, kiszorítva a magyarok jelentős részét a hatalmi tisztségekből. Az idegenözön idegenuralomhoz vezetett: ez természetes és elkerülhetetlen következménye. A nemzet fölé telepedett új hatalmasok a magyarságot megbizatásunknak megfelelően alávetett népnek tekintették, lenézték, vagy faji elfogultságuk, gőgjük tudatában éppenséggel gyűlölték.

A felső hatalmi réteg ilyen módon kettéhasadt, idegenérdekű pribék módra a magyargyűlölő új király mellé állt és annak hatalmi bázisát képezte. Vegyük hozzá mindehhez a nemzet életének minden fő területén végbement gyökeres változásokat, amelyek során a nemzet meghasonlott, szembefordult önmagával, ősi hitével, szokásaival, hagyományaival, történelmével, önnön dicsőségével, társadalmi és jogrendszerével és önirányítását, önmaga közösségi irányítását, szabadságát a ránehezedő kényszer nyomására feladta, oly mértékben kényszerítették erre. A nemzet zömét, alapját képező ősi, szabad magyar parasztságot a nyugati - hűbériségnek, feudalizmusnak nevezett - félrabszolgaság jármába szorították.

(Grandpierre Endre)

és ez 2 évszázaddal később (is) így nézett ki. az eredeti magyar műveltség elleni inkvizíció történelmi tényei:

www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyvek/kozinkv1.htm

www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyvek/kozinkv2.htm

17 hun 2014. április 1. 12:04

Stephanus német földön nőtt föl, ott "szocializálódott", ott verték bele a nyugati "kultúrát" és lett belőle nemzetáruló inkvizítor.

18 Fejes László (nyest.hu) 2014. április 1. 12:12

@blogen: Sajnos nem értettél meg.

19 Roland2 2014. április 1. 12:34

@hun: Romantikus történelmi kép él benned. A középkori parasztságot elsősorban a saját lakóhelye és közelebbi vidéke érdekelte, leginkább csak annak érdekében volt hajlandó fegyvert fogni,pl. : Kapisztrán is 1456-ban csak a szerémségi parasztságot tudta mozgósítani a török ellen, akik közvetlenül ki voltak téve a veszélynek. Az ország középső vagy északi vidékén élő jobbágyot nem igazán érdekelte - ha nem volt veszélyhelyzetben -, h. milyen ellenség van az ország más tájain.

Dózsa parasztseregei pedig a nekik ellenszegülő vagy csatlakozni nem akaró parasztokat is megölték.

20 blogen 2014. április 1. 14:31

@hun: A németek nem ölték meg egyetlen lehetséges utódot sem. Orseolo Péterrel szemben pedig éppen a bajor származású királynénak volt a legtöbb averziója. A lehetséges magyar jelöltek vallási okból nem jöhettek szóba, mivel bizánci vagy pogány hiten voltak A térítés évszázados lassú folyamat volt és ami alegfontosabb: erőszak nélküli folyamat. Jellemző, hogy még az uralkodói családban is voltak pogányok, mint Szár László harminc évvel azután, hogy keresztény királyság lettünk. Gyakorlatilag Magyarország generációról-generációra lett szép lassan keresztény. Grandpierre Endre eszement hülyeségeivel pedig eszem ágában sincs vitatkozni.

A keresztény királyságban és István seregében is az Árpádok magyar hívei voltak abszolút többségben. Ugyanakkor kis számban különféle szerencselovagok is szolgálatába szegődtek, ők egy elit egységet alkottak a lovasságon belül. A középkori magyar nemzetségek döntő többsége honfoglaló származású volt, akár direkt származott a honfoglaló nemzetségektől, akár, várjobbágyokból emelkedett fel, csak nagyon kevés idegen eredetű nemzetségünk volt.

A nyugati magyar határ pedig a tizedik század során az Enns folyónál húzódott. A teljes Rába völgye és a Mura völgyének nagyobbik része magyar terület volt, ahogy a Bécsi medence és Morvamező is, valamint a Morva folyó völgyének jóval nagyobb része. Ez volt az eredeti magyar terjeszkedés. A tizedik század végén a nagyfejedelemség belső bomlásával párhuzamosan megindult egy magyar térvesztés nyugaton és csak Szent Istvánnak sikerült stabilizálnia a határt a Lajta-Fischa vonalnál.

A Pannóniai határőrgrófságot Nagy Károly szervezte meg. Kettő volt belőle, Alsó és Felső Pannóniai. A magyar hódítás számolta fel ezeket a közigazgatási egységeket. Az utolsó ismert alsó-pannóniai őrgróv Braszlav volt, míg a felső-pannóniai pedig Luitpold, aki az őrgrófsága védelmében a pozsonyi csatában el is esett.

21 blogen 2014. április 1. 14:31

@Fejes László (nyest.hu): Nem, tényleg nem.

22 hun 2014. április 2. 09:28

@Roland2: ez sokkal összetettebb dolog volt. az elnyomás elleni kirobbant felfordulásban és indulathullámban sok olyan ember is csatlakozott akik rabolni és gyilkolni akartak. a zavarosban előbújnak a gonoszok is. 2. a török ellen induló, később a gazdag hatalmasok ellen forduló had 4-5 hadtestből állt, külön parancsnokokkal, nem egységes vezetésű, egyetlen had volt.

ne használj rám olyat h szerinted milyen kép él bennem. én is mondhatnám h benned meg korlátolt kép él. maradjunk a tényeknél, és hagyjuk el az előítéleteket és a félremagyarázott történelmet.

23 hun 2014. április 2. 09:32

@blogen: ezt kitalálod vagy hogy?

"A térítés évszázados lassú folyamat volt és ami a legfontosabb: erőszak nélküli folyamat." - ez színtiszta hazugság.

elolvastad a magyarországi inkvizícióról szóló tanulmányt? AZOK TÉNYEK. azok bírósági iratok, ítélkezések leírása.

de majd még visszatérek a minden alapot nélkülöző kitalációidra.

24 hun 2014. április 2. 10:02

1. "pannóniai határőrgrófság": nagylelkűen kihagyod a 2 és fél évszázados avar birodalmat, és a pár évtizedes frank megszállást tekinted jogalapnak?

en.wikipedia.org/wiki/File:Frankish_Empire_481_to_814-en.svg

en.wikipedia.org/wiki/File:Europe_814.png

de még ők se nevezték felső- és alsó pannonianak, hanem Avaria, Awarenmark, "terminum regni Baioariorum in Orient", marcha orientalis volt a neve

en.wikipedia.org/wiki/March_of_Pannonia

en.wikipedia.org/wiki/Avar_March

25 hun 2014. április 2. 10:17

2. "németek nem ölték meg egyetlen lehetséges utódot sem":

...királyi parancsára hozza elébe az ott ártatlanul raboskodó Vazult, akit királyi felségjogával élve, királyi pecséttel ellátott rendeletével ezennel utódjává és a magyarok királyává nyilvánít. Buda, a szakállas Buda, alattomban Kysla-Gizellához, a királynéhoz osont. Kysla gyorsfutárt küldött a nyitrai börtönbe, s a láncravert Vazult a királyné parancsára megvakították. A szándékosan későn érkező Buda csak ezek után jött meg a király rendeletével, majd a vérző, borzalmasan megcsonkított Vazult a király elé vezette. A Képes Krónika így emlékeznek meg erről: „Meghallván ezt Keisla (Gizella) királyné, tanácskozott Budával, ezzel a gonosz emberrel, és nagy sietve elküldte Sebus nevű követét, ennek a Budának a fiát a börtönbe, amelyben Vazult őrizték. Sebus tehát megelőzte a király

követét, kiszúrta Vazul szemét, fülkagylóiba ólmot öntött - és Bohemiába menekült. Ezután megérkezett a király követe, látta a megvakított Vazult, és így, sebesülten a királyhoz vezette.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 92.).

„Mikor meglátta Szent István király, milyen szánalmasan megcsonkították, könnyekben tört ki...” A Krónikás jelzi itt a királyi cselekvés hiányát, mégis, nem tudni miért, félrevezető magyarázattal él: „...de súlyos betegsége akadályozta, s így nem tudta méltóképpen megbüntetni a gonosztevőket.” (Képes Krónika 1360 k./1986,

92.).

www.magtudin.org/Grandpierre_K._Endre_Tortenelmunk_kozponti_titkai_8

„Magához hívta hát nagybátyjának, Kopasz Lászlónak a fiait, Andrást, Bélát és Leventét, s azt tanácsolta nekik: a lehető leggyorsabban

meneküljenek, hogy életüket és testi épségüket megőrizhessék. Ők pedig megfogadván a szent király hasznos tanácsát, a bajok és fájdalmak elől bohemiába menekültek”

(Képes Krónika 1360 k./1986, 92.).

I. A jövevény, idegen Péter cinkostársai segítségével, a Vérszerződés rendelkezéseit félresöpörve, 1038-ban kezébe ragadja az ország fölötti hatalmat.

II. Nemzeti, össznépi felkelés az Árpád-vérű Aba Sámuel személyét a maga élére emelve, 1041-ben helyreállítja az Árpád-ház uralmát.

III. Henrik német császár Pétertől felbuzdítva, árulók által segítve, 1044-ben hadseregével betör az országba, és Pétert visszaülteti a magyar trónra.

IV. Két évre rá, 1046-ban óriási erejű, az egész országot megmozgató szabadságharc tör ki Péter zsarnoki uralma ellen, Péter hadait szétverik, magát a trónbitorlót megölik.

V. A népmozgalom a vállán hozza vissza a veszedelmes viszonyok miatt Szent István tanácsára külföldre menekült három Árpád-házi királyi herceget, és 1047-ben I. Endre személyében visszaállítja az Árpád-ház uralmát.

26 blogen 2014. április 2. 10:56

@hun: Az Avar Birodalmat Nagy Károly megsemmisítette és a romjain hozta létre a határőrgrófságokat. Ezt követően Pannónia közel száz évre, a magyarok érkeztéig a Frank Birodalom része lett. A terület neve pedig Pannonia volt, de számos más köznévi elnevezés is volt rá.

A magyarok keresztény hitre térítése tekintetében pedig ez a lassú folyamat volt a valóság, erről tanúskodnak az írásos bizonyítékok, köztük a királyaink törvényei. Még Szent Lászlónak is ilyen törvényt kellett hoznia majd száz évvel a kereszténység felvétele után:

"Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek."

Nem volt semmilyen "inkvizíció" vagy más erőszakos térítés nálunk. Nem is lett volna lehetséges, hiszen még így, hogy a lassú és békés térítés is pogánylázadásokat váltott ki (bár azok inkább a feudális társadalomszervezet kiépítése ellen irányultak).

Ezenkívül nem értem, hogy István és családja és azok fajmagyar tanácsadói (Buda!) tetteit miért tulajdonítod, holmi "németeknek".

27 hun 2014. április 2. 11:08

"A terület neve pedig Pannonia volt"

hol, kinél?

28 hun 2014. április 2. 11:11

"István és családja és azok fajmagyar tanácsadói (Buda!) tetteit miért tulajdonítod, holmi "németeknek"."

árulóknak, megvezetetteknek és hitványoknak nevezem. olvasd el az egész történetet, mit hogyan miért, és megérted.

29 hun 2014. április 2. 11:14

"erőszakmentes térítés"

1279. zsinat határozatai, a "Kun törvények" gyűjteménye világosan mutatja a flamand és francia püspökök befolyását XXI. János pápán keresztül a magyar egyházfőkre és a királyra: ". ..a tisztelendő Fülöp Atyának, a pápai apostoli szentszék küldöttjének eskünket adjuk, hogy megfelelő jogunk és hatalmunk karával hatásosan közreműködünk az eretnekek elnyomására és kiüldözésére országunkból..."

1285-ben már hitvédő bizottságok járják a Palánka és Apatin közti vidéket, a pécsi püspök védelme alatt. A szülők makacsul ellenszegültek, hogy a gyermekeiket templomokban, iskolákban gyűjtsék, hogy az egyház felügyelete alatt tanítsák őket a vallás igazságaira. Hontpázmány püspök rendeletére a gyermekeket erőszakkal szedték össze és vitték Baranyavárra, ahol az elkobzott vagyonokból és a püspök által -megajánlott alapból taníttatták őket, 17 éves korukig.

A "sámán" nevet a jegyzőkönyvek soha sem említik. Mindig mágus t, vagy ha tekintélyes, öreg sámánról esik szó "pontifex magorum" mágus főpap néven illetik. A sámánperek jegyzőkönyvei több alkalommal megemlítik, hogy a vádlottak "yotenri" vagy "yotengri" nevében is gyógyítottak.

AZ ELPUSZTÍTOTT MŰVELTSÉG

legkorábbi adatunk ezek szerint a rovásírásról az 1230-as évek legelejéről származik és a jegyzőkönyvekben egyike azoknak a pereknek, ahol egyetlen tanú sem jelent meg, mert a Somogy-megyei Füred falu Abaded nevű sámánja, már annyira öreg és tehetetlen vak volt, hogy a bizottság - valószínűleg szánalomból - szegényes "remeteségében" személyesen felkereste. Mint a jegyzőkönyv szavai mondják: átadva neki a, botokat "cum litteris vulgo bitik dictis" (504), vagyis a népi nyelven "bitik"-nek nevezett betűket vaksága ellenére nagy könnyedséggel olvasta le, ujjaival tapogatva az írást.

Regős névvel a periratokban első ízben 1228-ban találkozunk, a Deés melletti Ilmod patak partján remetéskedő sámán személyében, akinek a nevét csak azért jegyezték fel az inkvizítorok, mert egy "ismeretlen betűkkel írt" Szent Elek legendát találtak nála

a fiatalkorú Uvu sámán pálcikáiról tanította a fiatalságot az énekek szövegére. Az írás művészetét, az ősi rovásírás betűvetését is tanították, mint látjuk a bakonyi makkoltatók "ludi magister" Degesd sámán peréből

az 1300-as évek elején írt "kun Rejtvények" között szerepel egy tréfás talány, amely azt mutatja, hogy a kun nyelv is nemcsak így nevezte az írást, mint mi, hanem ugyancsak fára, ágacskákra, vesszőkre ,,rótta" betűit: "Biti, biti, bitidim, Bes agacska bitidim" - Betű, betű, betűztem, öt ágacskát betűztem. . ." V, ö, gang: über die Raetsel des Codex Cumanicus. 33.

www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyvek/kozinkv1.htm

www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyvek/kozinkv2.htm

www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyvek/kozinkv3.htm

www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyvek/kozinkv4.htm

30 tenegri 2014. április 2. 11:52

@hun: Azzal ugye tisztában vagy, hogy a Fehér Mátyás Jenő által felhasznált forrást ("Kassai-kódex"), amit itt te is lelkesen idézel, rajta kívül élő ember nem látta, s még csak részleteket sem volt hajlandó másolatban közölni belőle (amit meg mégis, arról hamar kiderült, hogy .nem is az, csak az úriember "véletlenül összekeverte" vmi mással). Persze ettől még lehet neked "romantikus" világképed :)

31 Roland2 2014. április 2. 11:59

@hun: Semmilyen félremagyarázás nincs ebben: a parasztsereg élelemszerző osztagai, ha kellett, ugyanúgy kifosztották vagy megölték a nekik ellenszegülő jobbágyokat , ahogy azokat is, akik nem akartak csatlakozni az ügyükhöz.

De abban igazad van, h. a dolog ennél összetettebb volt, hiszen a nemesek maguk akadályozták a jobbágyok csatlakozását a keresztesekhez ( ami egyrészt érthető, mert ez akadályozta a tavaszi mezőgazdasági munkákat ), némely esetben provokálták őket ( pl.Nagytúron szamarak farkára keresztet kötve gúnyolták őket ) , a tényleges felfordulás előidézője pedig Báthori támadása volt ellenük ( bár már előtte elkezdtek fosztogatni ). Az első sulykot a nemesek vetették el - és már korábban elkezdték nyírbálni a 15. sz. végén-16. sz. elején a jobb életszínvonalra szert tevő { sőt, a módosabbak esetében a polgárosodás útjára lépő } jobbágyság jogait és lehetőségeit - , utána viszont a felkelő parasztok nemest és olykor jobbágyot nem kímélve kezdtek öldöklésbe , olyan válogatott halálmódokkal , mint a karóba húzás, keresztre feszítés, felnégyelés, nemi erőszak,stb. Dózsa György ( aki egyébként útonállóként kezdte pályafutását szebeni kereskedők kirablásával ) és vezértársai nemhogy tudtak ezekről a kegyetlenségekről, hanem ők maguk rendelték ezeket el.

Objektíven nézve a Dózsa-féle parasztfelkelés egy felesleges vérontás volt ( az ugyanakkor tévhit, h. közvetetten ez vezetett volna a mohácsi vereséghez ), a marxista történetírás csinált Dózsából pozitív osztályharcos népfelkelőt, holott inkább a személyes ambíció és a bosszúvágy ( is ) vezérelte. De legalább becsületére írható, hogy mindvégig kiállt emberei mellett.

Szent István a pogányok , ill. a keresztény szokásokat nem gyakorlók ellen viszonylag enyhe büntetéseket rendelt el, pl. a törvénykönyve 9. cikkelye szerint a vasárnapi templomkerülők büntetése verés, a visszaesőké megnyírás volt ( az meg, hogy elrendelte volna a rovásírásos emlékek megsemmisítését, kitaláció ). Miért ne alkalmazott volna ennél keményebb büntetést ? Vagy miért ne rendelte volna el a muzulmán népelemek és a zsidók megtérítését ?

De még a később uralkodó Szent László is enyhe büntetést ír ki azokra,akik kutak vagy folyók mellett áldoznak vagy fákhoz, ligetekhez ajándékot visznek: büntetésük egy ökör volt.

Továbbá valószínű, hogy az 1096-ban Magyarországon átvonuló keresztesek egyik okból azért kezdtek el fosztogatni és öldökölni, mert a magyarok életmódja,öltözete és szokásai különböztek az európai keresztényekétől, s a pogányokéra emlékeztette őket ( lehet, h. ők maguk is láttak pogány szertartást végző magyarokat vagy esetleg találkoztak Magyarországon élő muszlimokkal ). Egy korabeli német krónikaíró szerint pedig " megölni egy magyart annyit tesz, mint megölni egy pogányt ."

32 blogen 2014. április 2. 12:30

@hun: A Római Birodalom hivatalos kommunikációjában. Itt találhatsz bőven okleveles említést Pannonie superioris-ról és a Limes Pannonicusról:

elib.uni-stuttgart.de/opus/volltexte/2013/8524/pdf/Dissertation_Druc

A rabló, fosztogató, gyilkolászó, tehát lényegében a korabeli cigányoknak számító kunok gyengéd erőszakkal történő társadalmi integrációját pedig pedig igencsak problémás összekeverni a két-háromszáz évvel ezelőtt magyarokat érintő eseményekkel.

33 bloggerman77 2014. április 2. 17:01

@hun:

"mert egy "ismeretlen betűkkel írt" Szent Elek legendát találtak nála"

**

Egy pogánynál Szent Elek legendát? :) Akinek a kultuszát maga Szent Adalbert hozta be Magyarországra?

34 bloggerman77 2014. április 2. 17:09

@hun:

"A "sámán" nevet a jegyzőkönyvek soha sem említik. Mindig mágus t, vagy ha tekintélyes, öreg sámánról esik szó "pontifex magorum" mágus főpap néven illetik. "

**

Ebből a pontifex magorum megnevezésből látszik, hogy látszik, hogy nem magyar ősvallást követő sámánokról van szó, hanem bogumil eretnekekről. Azok papjait nevezték mágusoknak. A "sámánperek" helye, és a "pogányok" elleni fellépés helye is mutatja, hogy Magyarország legdélebbi pontján, a Szerémségben működött az inkvizíció ellenük, ahol a balkáni bogumilizmus jelen volt.

35 hun 2014. április 4. 08:20

@Roland2: Egy korabeli német krónikaíró szerint pedig " megölni egy magyart annyit tesz, mint megölni egy pogányt ."

és ezzel egyetértesz? a kereszténnyé tett ország lakosait szabadon gyilkolni és még meg is magyarázni, az rendben van? az

stephanus keresztény diktatúrája minimum olyan durva volt, mint a kommunista diktatúra.

a törvényeiről meg annyit, hogy ahol gyilkosságot pénzben mérnek, az nem jogszerű rendszer, hanem a gazdagok törvényesített elnyomó rendszere.

2. Dózsa-szabadságharc. a gazdagok BÁRMIT megtehettek a köznéppel. a török-elleni keresztes (és később letiltott, gazdagok ellen forduló) hadba vonulók családtagjait tömlöcbe vetették, h így kényszerítsék ki hogy hazatérjenek. elvették a nőjét, akármikor megölhették hozzátartozóját. de ez szerinted érthető és elfogadható?!

az erőszak következmény volt. ok és okozat. ne akard az áldozat nyakába varrni azt, amit a minden korlát nélkül hatalmaskodók okoztak.

36 hun 2014. április 4. 08:22

@bloggerman77: ennek ellentmond a sámánperek leírása. a bogumilok nem voltak népi gyógyítók.

37 hun 2014. április 4. 08:44

@blogen: biztos?

mert úgy van írva, h orientale marchia, ami felső-pannonia. azaz magyarázólag. ez is azt támasztja alá, h oriental marchia volt a hivatalos megnevezés, nem a pannonia. Orientalem marchiam sive Pannoniam superiorem

és nem csak ezt. hanem h a magyaroktól VETTÉK EL.

Ex huius Alberti sanguine Albertus creditur processisse, qui postea Orientalem marchiam sive Pannoniam superiorem de manibus Ungarorum cum Lu ͦ poldo filio suo rapuit et Romano imperio

subiugavit.

Ex huius Alberti sagwine Albertus, qui post Marchiam Orientalem, id est Pannoniam Superiorem, ab Vngaris ereptam Romano adiecit imperio, originem duxisse tradunt.“

a quo marchiones Orientalis marchie, hoc est Austrie sive Superioris Pannonie, processerunt;

„Qui Adalbertus cum filio suo Leopoldo eandem Marchiam orientalem Ungaris secundo plene abstulit bello eis devictis et occisis anno Domini MXLIII° sub Ovone rege eorum.

38 hun 2014. április 4. 09:10

@Roland2: és tudod mi ebben a felháborító?

idézel egy német krónikást, aki szerint a magyarok legyilkolása rendben levő volt, és azt akarod bemagyarázni, hogy milyen enyhe volt az egész.

39 Roland2 2014. április 5. 21:47

@hun: Kár veled vitázni, mert olyan gondolatokat akarsz a kommentembe belemagyarázni, ami meg sem fordult a fejemben.Nem viselkedsz korrekten.

Egyrészt én is elismertem, h. az első sulykot a nemesek vetették el, ahogy azt is említettem, h. a nemesek korlátozták a jobbágyok életlehetőségeit.

Másrészt eleve meddő elgondolás volt katonailag képzetlen és hiányos felszerelésű jobbágyokból,polgárokból,kisnemesekből,papokból és diákokból álló gyülekezettel szembeszállni az akkori legnagyobb és legütőképesebb hadsereg ellen. A törökök simán szétverték volna őket. Egyes történészek szerint csak azért esett Dózsára a választás ( bár nem kapott teljhatalmat) , mert a többi harci tapasztalattal rendelkező főrangú nem akart egy fegyelmezetlen, szedett-vedett csapat élére állni.

Harmadrészt: a felkelés utáni megtorlás csak hetekig-hónapokig tartott, és akkor is inkább a főbűnösöket érintette, a nyomozás is vontatottan folyt ( sőt, voltak olyan nemesek is, akik megmentették a büntetéstől az egykori felkelővé vált parasztjaikat ), a jobbágyságot sújtó jogszabályokat se alkalmazták igazán a gyakorlatban (pl. nem fegyverezték le a parasztságot, holott csonkítást írt ki paraszti fegyverviselésre a törvény ). A nemességnek a bosszúnál fontosabb volt az okozott károk helyrehozatala és a régebbi gazdasági folyamatok visszaállítása.

A Dózsa-féle lázadást nem lehet szabadságharcnak beállítani, mert a résztvevők nagyrésze semmilyen ideológiát nem vallott,egyszerűen csak a nemeseken akart bosszút állni,ill. utóbb már hagyta magát sodródni az eseményekkel. A Mészáros Lőrinc pap által fogalmazott ceglédi kiáltvány eredeti formáját nem ismerjük - és az sem biztos, hogy a felkelők többsége ismerte volna ezt . De gondolom ez téged úgy se érdekel...

40 blogen 2014. április 5. 23:06

@hun: Igen biztos. A Marcha orientalis pedig az egykori Pannoniai végvidék utódja száz évvel később, immár a magyarok ellenében.

41 blogen 2014. április 5. 23:11

@hun: Továbbra sincs semmi köze a németeknek a kereszténység magyarországi felvételéhez. Az magyar biznisz volt és tekintve, hogy alapvetően szláv és latin elemekkel gazdagította a magyar nyelvet és kultúrát, így az is joggal valószínűsíthető, hogy mégcsak jelentősebb német eredetű térítés se zajlott itt. Már csak azért sem, mert a királyság vagy felét a görögök térítették meg és az csak később, a XI-XII. század körül latinizálódott.

42 nudniq 2014. április 6. 02:17

Meghallgattam a krími tatárok himnuszát

www.youtube.com/watch?v=Zhh8VxBAX28

jól hallom, hogy ebből a török nyelvből kiveszett a magánhangzó-harmónia? Sok helyen ö helyett o-t, ü helyett u-t hallok.

Van latin betűs felirat is, meg cirill betűs is, de ez a cirill inkább a latinos írás oroszos közelítésének tűnik: nem jelöl ü-t és ö-t ott, ahol a másik szöveg azt ír.

Pont ez tűnt fel, mintha orosz anyanyelvű énekesek a cirill szöveget olvasnák fel, nem felismerve, hogy hol kellene a tatár szövegben ö-t és ü-t ejteni -- persze csak akkor, ha a latin írású szöveg jobban írja le a krími tatárt. Ha nem, akkor él a kérdésem a harmónia kiveszéséről. Lehet ez a száműzetés terméke? Vagy a gagauzhoz és a karaimhoz hasonlóan sokkal régebbi fejlemény (szláv hatásra)?

43 mederi 2014. április 6. 09:49

Idézetek a "kedveskedő hangvételű" cikkből némi kiegészítéssel:

- "úgy kezdődött, hogy az i. sz. 1. évezred közepén egyes szláv törzsek kelet felé kezdtek vándorolni"..

-..

"Közben felbukkantak mindenféle kóborló népek: gótok, hunok, kazárok, magyarok és besenyők is."

-Nna, hogy tisztán lássunk!

A szláv népek akik kelet felé kezdtek vándorolni, azok ugye nem kóboroltak és hódítani (rabolni) sem akartak, csupán (szerintem) szaporodni, ami meg is történt... Hmmm!

A magyarok (és gondolom úgy általában a korábban említett szálláshelyeikről elüldözött bronzkori városlakók, a "hasonszőrűek") viszont:

áttértek "egy új gazdálkodási formára: a kereskedelmi és rablóhadjáratok szervezésére és lebonyolítására."

"Tisztességes népek" persze hódítani szoktak volt elindulni, és hadisarcot sem szoktak kiszabni a legyőzöttek számára... Ha, ha, ha!

"Attila a vérivó hun" is csak pusztított (ha már a hunokat említetted), míg "Nagy Sándor a hódító" csupán a (görög/ macedón rabszolgatartó) kúlturát terjesztette.?! Akkor nem a képzelt sok arany és egyéb kincs reményében indult útra..:)!! Nnnahát!!

Talán nem kéne "papagáj módjára" átvenni tényeket az idézett szakirodalomból, amiben feltehetően negatívabb hangnemben beszélnek a keleti "nomád" (nomadizált) népekről, mint a túlszaporodott hódítókról.. Vagy csupán a hangnem saját fejlemény?!

Ezt igazán nem kéne gyakorolnod!!!

44 tenegri 2014. április 6. 10:08

@nudniq: A krími tatárban van ö és ü hang, magánhangzó-harmónia is. A cirill ábécében elvileg a ю jelöli az [ü] és a ё az [ö] hangot, de úgy tűnik időnként a cirill у és о betűket is használják ugyanerre a célra (az [u] és [o] hang jelölése mellett), akár ugyanabban a szóban is. Itt pl. találhatsz párhuzamos cirill-latin krími tatár szövegeket:

medeniye.org/en/taxonomy/term/148

Látszik, hogy bizonyos helyeken a cirillben ю-val, máshol у-val jelölik az [ü]-t, akár ugyanabbana szóban is, pl. чюрюк ~ çürük, de узьре ~ üzre és бутюн ~ bütün. Őszintén szólva azt nem tudom mikor és miért használják az egyiket vagy a másikat. Az, hogy a videóban a cirill feliratban csak о-t és у-t használnak, szerintem csak egyedi egyszerűsítés, vagy azért is lehet, mert aki írta, nincs annyira otthon a cirillben. 1992 óta használják a török latin ábécén alapuló krími tatár latint, s bizonyára azóta sokan inkább ezt ismerik és használják, mint a cirillt.

45 hun 2014. április 6. 13:12

@blogen: akkor mutass rá valami bizonyságot, ne csak nyilatkozgass, mintha te lennél a pápa. állítasz valamit csak úgy a levegőbe?

46 hun 2014. április 6. 13:16

@blogen: ez is blablabla.

illendő lenne megemlíteni, h a bibliát az 5. században lefordították hun nyelvre. és a 8.században onogur püspökség létezett (lásd. bizánci püspökségi jegyzék). szóval ki térített kit? az egész stephanuszi térítés egy nagy hazugság. valójában német megszállás volt.

47 hun 2014. április 6. 13:36

@Roland2: de, érdekel. nem ismerjük, vagy nem akarjátok ismerni?

Taurinus István: Stauromachia id est Cruciatorum Servile Bellum 1519 (!) ford. Paraszti háború

Isteni törvény sincs, nincs emberi jog sem előttük:

áru a bíróság, és áru a drága igazság.

Ott az igaz nékik, hol legmagasabb az ajándék.

Szégyene nincs, hiszen úr; megszokta, hogy azt, ami tetszik,

megteszi bűntetlen. S nagy erő van a hosszu szokásban,

így a szokásból lesz megrögzött bűnös az ember.

Bámulják az erényt, sok szép szóval kidicsérik

mint pávát a gyerek; de ha nézik, elég nekik annyi,

ők nem utánozzák - csak az özvegyeket noszogatják,

megfertőzik a lányt, meg erővel a tiszta menyasszonyt

és megszennyezik ők házas nyoszolyák örömét is.

Feslettségüknek nincs gátja, határa, szemérme.

Tisztes urat játszik s korhelyként éli világát,

adja a nagy virtust, de parázna, akárcsak a kecske.

MÁRKI SÁNDOR: DÓSA GYÖRGY

Szerintök nincsen isteni és emberi jog, a mit pénzzel el nem hallgattathatnának. Beérik az olyan igazsággal, a melyhez megvesztegetés árán jutottak. Tehetnek akármit: úgy sem bűnhődnek érte. Szokásból ugyan magasztalják az erényt, de voltakép nem tudják, mi fán terem; ha jóknak tartják őket, miért igyekeznének, hogy valóban is jók legyenek? Nem kímélik az özvegyek és a lányok tiszta hírnevét s még a menyasszonyok iránt is tolakodók.[652] Házasságtörők s egyáltalában véve szenvedélyeiknek rabjai. Csak adják a szigorút és az erkölcsöst, valójában pedig kicsapongók. Ki szemökbe mondja az igazat, az ő előttük «vádló». Ígérnek, fogadnak mindent, mint a kikérő vőfélyek; de szavukra nincs mit adni, mert állhatatlanok.

Húzzák, vonják a népet s ebből nem csinálnak lelkiösmeretet. Könnyebb föladat volna megolvasni tavaszszal a fűszálakat, nyáron a búzakalászt, őszszel a termést, télen a hópelyhet s a derült ég csillagait, vagy a sivatag homokszemeit, mint elmondani s megnevezni bűneiket.

48 nudniq 2014. április 6. 14:51

@tenegri: a cirill felirat nem zavart volna, ha nem hallom a fülemmel határozottan hátul képzettnek azokat az У-kat és О-kat, amiket a latin feliratban ü-nek és ö-nek írtak. Tehát én azt hallottam,h az énekes nem énekel elöl képzett kerekített hangzókat. Kifejezetten az énekes miatt kezdtem el figyelni a cirill szövegre.

Ezért kérdeztem azt,h ez azt jelenti-e hogy a krími tatárból kivesztek ezek a hangok, és a hátrahúzódásukkal felborult-e a magánhangzó-harmónia. A másik lehetőség,h az énekes maga nem is tatár anyanyelvű, hanem orosz, és rossz a kiejtése...

(Amúgy mintha az rémlene,h a közép-ázsiai török és mongol nyelvek cirill írásában ө (áthúzott o) jelöli az ö-t, és ү (lefelé kanyarított у) jelöli az ü-t. Persze a krími tatár nem közép-ázsiai, de lenne rá külön cirill karakter.)

49 tenegri 2014. április 6. 15:45

@nudniq: Én határozottan hallani vélem az u-ü és o-ö különbséget a videóban, de az én fülem szerint is ezek az ü-k és ö-k hátrébb képzettek a magyarnál (bár ezt az általam elérhető nyelvleírások nem említik) Egyébként én egyáltalán nem hallom oroszosnak, nagyon is törökösen hangzik. Az, hogy más nyelvek cirillbetűs ábécéjében mit hogyan jelölnek, kevéssé számít, mert a Szovjetunió más, egymással nyelvrokon népeinek is eltérő ábécéket kanyarítottak (bizonyára szándékosan).

50 blogen 2014. április 6. 18:12

@hun: Ott vannak az oklevelek, megkaptad a linket! A te bajod, ha nem tudod lokalizálni az abban szereplő nevekhez tartozó történelmi és földrajzi egységeket, bár ez esetben nem értem, hogy minek vitatkozol!

51 nudniq 2014. április 7. 00:55

@tenegri: >> Én határozottan hallani vélem az u-ü és o-ö különbséget <<

Neked alapos mongol nyelvismerettel jobban ráállhat a füled erre. Én a mongol ö-t és ü-t is csak nagynéha tudom megkülönböztetni az o-tól meg az u-tól...

de elhiszem, hogy van különbség, csak rá kell érezni. Én naívan azt hittem, ezek a hangok "magyarosan" elöl képzttek, és ez volt az elvárásom.

Igazad van, tényleg nem oroszos, hanem inkább kazakos a hangzása. (És ha már: a kazakban is bajban vagyok időnként az elöl képzett hangokkal. Ez valamilyen altaji sajátosság lehet,h kissé hátrébb képzik a "magashangrendű" hangzókat, legalábbis a kerekítetteket? Csak félve kérdem, mert a törökországi törökben teljesen magyaros ö-ket és ü-ket hallok. Lehet,h mongol hatás?)

52 tenegri 2014. április 7. 09:53

@nudniq: Nem mondanám, hogy általában jellemző lenne az altaji nyelvekre a magánhangzók képzésének hátrébb tolódása. A mongolra többnyire nagyon is jellemző, annyira, hogy a mai mongol nyelvek többségében nem is elöl- és hátulképzettség alapján állnak szemben egymással a magánhangzók (a "magas" sor mgh-i közül több is centrális vagy hátsó képzésű), de pl. a nyugat-mongol ojrátban mégis. Viszont pont ez utóbbiaknál lehet feltételezni, hogy török hatásra maradt meg vagy épp jött létre. Vannak ötletek rá, hogy a mongolban eredetileg sem elöl-hátul szembenállás volt, hanem olyasmi mint a mai, a nyelvgyök helyzetén alapuló. Van olyan nézet, ami szerint a kazakban ugyanúgy a nyelvgyök helyzetének lenne szerepe, mint a mongolban, s amúgy mindenképpen ott is hátrébb képzettek az ajakkerekítéses mgh-k a magyarhoz képest. Hogy ez mongol hatás lenne-e? Jó kérdés. Érdekes összevetni azzal, hogy az ojrátban sokszor török hatással magyarázzák az elöl képzett mgh-k létét, márpedig az egyik török nyelv, amivel érintkeztek, a kazak. A krími tatárban nem sok okot látok mongol hangtani hatást keresni, elég régen jártak arrafelé mongolok nagyobb számban.

53 nudniq 2014. április 7. 12:09

@tenegri: >> A krími tatárban nem sok okot látok mongol hangtani hatást keresni, elég régen jártak arrafelé mongolok nagyobb számban. <<

Viszont a krími tatárokat közép-ázsiába deportálták. El tudom képzelni,h a száműzetés alatt születettek közül néhányan kazak anyanyelvűvé válhattak. (És ha tudnánk,h egy ilyen eredetileg kazak anyanyelvű krími tatár énekes énekli ezt a himnuszt, az megmagyarázná a hallott jelenséget - persze nem tudom,h vannak-e ilyenek, és tényleg erről van-e szó.)

A kazak nyelvre vonatkozott az a kérdésem a mongol hatásról, nem a krími tatárra. Csak félreérthetően fogalmaztam.

De köszönöm a választ. Ezek szerint jól hallottam a mongolban és a kazakban is amit hallottam, és tényleg van egy ilyen jelenség.

54 bloggerman77 2014. április 7. 15:35

@blogen:

" Az magyar biznisz volt és tekintve, hogy alapvetően szláv és latin elemekkel gazdagította a magyar nyelvet és kultúrát, így az is joggal valószínűsíthető, hogy mégcsak jelentősebb német eredetű térítés se zajlott itt."

**

A térítés német volt - mivel a német-római birodalom területéről indultak a missziók, felújítva a frank missziókat.

Csakhogy azért nincs német egyházi szókészletünk, mert ezek a "német" térítők a Birodalom karantániai, krajnai, isztriai és Friuli területéről jöttek, tehát nagy részben délszlávok, a mai szlovének ősei közül jöttek a térítők ((kisebb részt észak-itáliaiak, lásd Szent Gellért).

A bizánci térítés mese. Nincs ortodox egyházi szervezet nyoma néhány elszórt kolostor kivételével, amik királyi alapítások a 11-12. sz-ból.

55 hun 2014. április 11. 12:57

@blogen: "Ott vannak az oklevelek, megkaptad a linket! A te bajod, ha nem tudod lokalizálni az abban szereplő nevekhez tartozó történelmi és földrajzi egységeket, bár ez esetben nem értem, hogy minek vitatkozol!"

vicces vagy, német. tudsz latinul? akkor ezt fordítsd le abban amit linkeltél, de elolvasni már nem olvastad. olvasni tudsz?

amúgy mellesleg ezek nem oklevelek, hanem évkönyvek

„Hic est Leopaldus, qui cum patre suo Alberto Marchiam orientalem Ungaris eripuit ac inter cetera virtutis suae opera exercitum Ovonis

innumerabilem fines suos ex inproviso vastantem subito correptis armis, quod tamen in omni conflictu etiam fortibus incautum est, pene funditus cum paucis delevit.“

MGH SS IX: Annales Admuntenses a. 1042, S. 574: „Adilbertus marchio qui marchiam orientalem Ungaris primo abstulit et filius eius Liupoldus maximam partem exercitus Ovonis regis Ungarorum delevit.“

DE FŐLEG EZT.

ITT A DÁTUM: 1012

Ebd. II, S. 59: „Iste Adalbertus marchio gloriosus cum filio suo, quem Leopoldum nunc vocitamus, Orientalem marchiam Austrie videlicet vi et industria armorum de manibus eripuit Ungarorum, qui ab Ostrogothis eam possederunt, Hainrico imperatore sancto anno Domini MXII°.“

56 SzabírHunOgur 2014. május 28. 17:24

"A kétes hitelességű, ámde csodaszerű eseményt Kézai Simon így írta le"

Semmi kétség nem fér a gesztáink igazságtartalmához.

Noha önmagukban még nem tekinthetőek bizonyítéknak, de a bennük leírt állításokra van genetikai, régészeti és embertani bizonyíték is.

Ezért tehát egyfajta kincsestérképnek kell tekintenünk, a bizonyíték meg a kincs.

Nimród Sineár földjén élt ez Szumer. Eviláth pedig Perzsia vidéke. Szorosabban véve Észak-Perzsia, Korasszán részei. Itt Észak-Afganisztánban található Tepe Fullol község amely szumer régészettel bír! Régi neve Khush Tepe, milyen véletlen..

Embertanilag keleti mediterrán és taurid típusok lakták Közép Ázsia ezen vidékét. Ahogy Mezopotámiát is.

A keresett BMAC kultúra pedig alkotóeleme a magyarság ötvöződési helyének az Andronovónak mely a turanid típus őshona. Az andronovó előtt afanaszjevói kultúra volt, mely Cro magnonid C és urali emberek hona. Nyugatról a kurgán befolyásolta az Andronovót. Az Andronovó és Karaszuk, Tagár szkíta kultúrák már Magyaroknak tekinthetőek.

Forrás embertani: M.Cappieri, G.Sergi

Forrás genetika: M. Keyser

Forrás régészeti: Afgán parasztok , hivatalosan :Viktor Sarianidi

Képek:

www.cemml.colostate.edu/cultural/09476/afgh05-126.html

57 SzabírHunOgur 2014. május 28. 17:33

@hun: Igen úgy kell én megtanultam, minden szövegem alá forrást tolok XD

De el is várom! Ez meg az azt mondja, azt írta, megállapította nem kóser. Van egy vicces térképem ami a feltételezett indo-árja őshazát mutatja be, egy-egy régióban a teória kiötlőjének nevével!

Egyiknek sincs semmi bizonyítéka, csak lökik a hülyeségüket XD

scontent-b-fra.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/t1.0-9/10338305_15479643420

58 SzabírHunOgur 2014. május 28. 17:36

@hun:

Blogennek ilyen a stílusa és kész, őt így kell elfogadni..

Amúgy ő is azok közé tartozik akik felcserélték a szabír-szibér kontinuitást szibér-szabírrá!

Ismeri az antropológiát, tudja, hogy az Árpádok tauridok, szubartuiak, mégis az árjáknak adja Szubartut, minket meg protougráltat XD

Információ
X