Ez már csak azért is hülyeség, mert egyetlen egy tulajdonságból még semmi sem nyilvánvaló, sem bizonyítható. Másrészt, mi van pl. azokkal a nyelvekkel, ahol mindkét szórend elfogadott (más-más jellegű mondatoknál). Aztán ott van pl. az újperzsa (és ha jól tudom, a német is), ahol ma is SOV a szórend (de cáfoljatok meg, ha nem így van, németül egyáltalán nem tudok, perzsául is csak minimálisan).

@El Mexicano: A német többnyire S-V-O (alany-ige-tárgy),a S-O-V (alany-tárgy-ige) csak néhány kötőszó után (pl: trotzdem,weil,dass) "kötelező" ,ezt hívják "KATI-szórendnek" (legalábbis általánosban így értették meg velünk :)

@El Mexicano: Azokról a nyelvekről, ahol egyszerre két szórend nagyjából egyforma gyakorisággal fordul elő, azt állítják, hogy valószínűleg átmenetben van az egyik domináns szórendből a másik felé. Általában SOV-ből SVO-ba (46 nyelv), SVO->VSO (24), VSO->VOS (17), SVO->VOS 11 stb.

Számomra is messzemenően abszurd. Az egyik az, hogy a nyelv és a beszéd kialakulása aligha lehet egyidős az emberiséggel. Amikor a beszéd megjelenhetett az ősembernél, akkor már szép számmal élhettek ilyen előemberek a Föld különböző pontjain, egymástól igencsak elszigetelten. Ez kizárttá teszi, hogy közös nyelve volt az emberiségnek, a különböző embercsoportoknak különféle nyelvük alakulhatott ki, rokonságban aligha állhattak egymással, következésképp általános, az egész emberiségre vonatkoztatható ősnyelv nem is volt, csak ősnyelvek, amelyek egymástól gyökeresen eltértek, nem származtak közös tőről.

@Roland2: @ppeli.geo: Köszönöm!

@doncsecz: Én is így gondolom, legalábbis ez az elképzelés szerintem is valószínűbb.

Mindazonáltal nem lehet kizárni az egy közös ősnyelv létezését sem, méghozzá azért nem, mert ennyi idő alatt annyira megváltoznak az – egymástól több tízezer éve elkülönült – nyelvváltozatok (alapnyelvek) minden tekintetben, hogy így is, úgy is lehetetlen lenne a rokonsági viszonyokat megállapítani.

@doncsecz: "Amikor a beszéd megjelenhetett az ősembernél, akkor már szép számmal élhettek ilyen előemberek a Föld különböző pontjain, egymástól igencsak elszigetelten. " Attól függ,hogyan definiáljuk az "ősember" fogalmát ? A Földön élő összes ember a homo sapiens sapiens fajba tartozik (mely valószínűleg a homo erectusból fejlődött ki) ,a többi előember faj valószínűleg utód nélkül halt ki (kivéve esetleg a neanderthalensis-t).Az 50-60 000 éve élt emberek már alig különböztek tőlünk,mind agyi,mind testi felépítésükben,egyes kutatók szerint ők már rendelkezhettek vmilyen nyelvvel .

"Úgy látszik,az emberi beszédszervek azért alakultak ki az ember előtti főemlősök szerveiből,hogy lehetővé tegyék a gyors és hatékony kommunikációt.A beszéd ugyanis nem véletlen terméke egy étkezést és légzést szolgáló rendszernek.A szájban,torokban,és garatban beállt változások a rágás,nyelés és légzés rovására mentek.Az ember megfulladhat a félrenyelt tápláléktól,a majom nem.Ezeket a hiányosságokat kompenzálta az az előny,amit az embernek a beszéd adott a túlélésben.Egyszóval az ember beszélő állattá,homo loquensszé vált.

Mintegy 200 000 évvel ezelőtt néhány hominida már emberinek mondható beszédszervekkel rendelkezett,idegrendszere azonban még valószínűleg nem volt képes kontrollálni azokat.A beszéd kialakulását a legtöbben az i.e. 100 000 és 20 000 közti intervallumra teszik.Ha figyelembe vesszük a neandervölgyi emberrel kapcsolatos bizonyítékokat,ez az idő az i.e. 50 000 és 30 000 közé ,a felső paleolitikum későbbi időszakára szűkül.

Ez a következtetés azonban csak a beszédre vonatkozik.A fizikai hasonlóság hiánya ugyanis nem bizonyíték arra,hogy valamiféle tágabban értelmezett nyelv vagy másféle kommunikációs rendszer ne létezett volna már korábban is.Ebben az időben az emberi kultúra már viszonylagosan fejlett volt,és léteznie kellett valamilyen rendszernek,amely generációkon átörökítette a tudást.Bármilyen társadalmi kapcsolatrendszer - törzsi szervezet,csoportos vadászat,vallásos élet - feltételez valamilyen kommunikációs rendszert.Az ekorból származó barlangfestmények azt mutatják,hogy a nyelv kialakulásához szükséges intellektuális képességek már megvoltak őseinkben."

(David Crystal - A nyelv enciklopédiája 368-369. old.)

Valószínűleg az Afrikából kivándorló kb. 60 000 évvel ezelőtt élt ember is rendelkezett már vmilyen nyelvi,orális kommunikációs eszközzel,de ezt szerintem még nem nevezhetjük nyelvnek (legalábbis nem a mai nyelvekhez viszonyítva). Szerintem ez a "beszéd" inkább különböző morgásokból vagy hangokból állhatott,melyek alapvető fogalmakat jelölhettek (és nagy szerepe lehetett a gesztikulációnak is).Nyilvánvaló,hogy ezt az állapotot a mai nyelvekből képtelenség visszakövetkeztetni.

Yoda és a japán :)

doufukuai.blogspot.com/2011/10/yoda-es-japan.html

@Roland2: Az lényeg, hogy az ember akkor már nagyszámmal élt a világon, mikor is a beszéd megjelent. Különböző elszigetelt csoportoknak eléggé képtelen, hogy lett volna közös ősnyelvük, sokkal inkább már akkor külön, egymással nem is rokonítható nyelvek alakultak ki.

Hát, ha teoretizálunk, akkor szerintem az alany, tárgy és ige egyértelmű elkülönülésének idején már biztosan többféle nyelv létezett, és a szórend a mai magyarénál is kötetlenebb volt.

Nem csak attól függ, hogy definiáljuk az ősember fogalmát, hanem attól is, hogy az emberiség fogalma alatt mit értünk. Bizonyos emberfajok mindig is létezhettek egymás mellett vagy egymás után, és ezeket a könnyebbség kedvéért bezsuppolhatjuk az emberiség fogalmába. Viszont az időbeli egymásutániság nem feltétlenül jelent egymásból leszármazást.

A Homo sapiens nyelvének eredetileg polifiletikus vagy monofiletikus volta szerintem feltétlenül nem befolyásolja az „ősnyelv” kérdését. Egy genetikai Éva és egy genetikai Ádám van, mert az afrikai kirajzás körül a kihalási küszöb környékére csökken(hetet)t le az emberi populáció mérete. Ami azzal járhatott, hogy nemcsak a anyai és apai genetikai vonalak száma csökkent egyre, hanem a nyelveké is (még ha korábban több forrásból több nyelv is kifejlődött volna Afrikában).

[Amúgy az ausztráliai pama-nyungar nyelvcsalád mutatja, hogy vadászó-gyűjtögető kis csoportok képesek fenntartani nagy kiterjedésű monofiletikus nyelvi egységet. A Homo sapiens eredetileg csak kis területen volt elterjedve Afrikában, a nyelv kialakulása a korai kommunikációs formákból mindenképp evolúciós léptékű folyamat, nem pedig pontmutáció hirtelen eredménye. Emiatt a korai „előnyelvek” akár már egyetlen valósi nyelvvé is konvergálhattak; még a poluláció lecsökkenése előtt is.]

@LvT: "Egy genetikai Éva és egy genetikai Ádám van, mert az afrikai kirajzás körül a kihalási küszöb környékére csökken(hetet)t le az emberi populáció mérete. Ami azzal járhatott, hogy nemcsak a anyai és apai genetikai vonalak száma csökkent egyre, hanem a nyelveké is (még ha korábban több forrásból több nyelv is kifejlődött volna Afrikában)." - Ha ezt a megállapításod átgondolod még egyszer alaposabban, bizonyára te is rájössz, hogy még ha az első fele igaz is lenne, a második miért nem követezik belőle.

@tenegri: Átgondoltam, de nem jöttem rá.

@LvT: Oké, akkor csak egy egyszerű forgatókönyv a számtalan lehetséges kombinációból, amire nem igaz a következtetésed: van Ádám (X) és Éva (Y), akik mindketten M nyelven beszélnek, s születik mondjuk két lányuk, Z és W. Mikor Z és W felnő, Z férjhez megy a szomszédos törzsbeli P-hez, aki amúgy N nyelven beszél, míg W a harmadik törzsbeli Q-hoz, aki L nyelven beszél. Z és P gyerekei N nyelven beszélnek, míg W és Q gyerekei L nyelven. A véletlen folytán úgy alakul, hogy X és Y utódain kívül a saját törzsükben, de a többiben is mindenki előbb-utóbb utódok nélkül hal meg, de X és Y utódai minden törzsben tovább élnek, s továbbviszik N és L nyelvet is, amik mellesleg amúgy nem is voltak egymással soha rokonságban, mert az egyik a világ egyik végén alakult ki, a másik a másik végén, s csak a beszélőik vándorlásával kerültek véletlenül egymás közelbe.

Természetesen a fentiekhez hasonló számtalan kombináció állítható elő :)

@LvT: Az egésznek a lényege, hogy a nyelv _nem genetikailag_ hagyományozódik, így genetikai adatokból nem következtethetsz egyenes összefüggésű nyelvi adatokra.

@tenegri: Olyat tulajdonítasz nekem, amit nem állítottam. Amikor Antonio Udine meghalt, akkor kihalt a dalmát nyelv is. Ha Antonio Udinének nem volt fia (a gondolatkísérlethez feltételezzük ezt), akkor az ő apai genetikai vonala is kihalt. A dalmát nyelv nem genetikailag hagyományozódott, de ettől még kapcsolt tulajdonságot alkotott a nyelv és a az Y-kromoszóma génállománya.

Az afrikai kihalás esetén egyesek szerint néhány ezres létszámra csökkent a Homo sapiens-populáció. Mivel egyetlen genetikai Éva van, ezért tudjuk, hogy a csökkenés a populáció egészére nem volt azonos mértékű. Ezért az akkori nyelvek (ha voltak ilyenek) sem azonos arányban vesztették el a beszélőiket. A genetikai és a nyelvi sokszínűség csökkenése itt ugyanúgy kapcsolt paramétert alkotnak, mint Antonio Udine esetén.

Példád jó modell akkor, ha a populáció nyitott és stabil vagy növekvő állapotban van. Esetünkben azonban drasztikus és hosszú ideig fennálló abundanciacsökkenés történt: nem véletlenül utaltam a „kihalási küszöbre”.

Az evolúciót erőltetve nem lehet megmagyarázni egy "ősnyelv" létét, és értelme sincs ilyet feltételezni (mert a mára nézve semmi haszna). Ha meg félretesszük az evolúciót, akkor egész más értelmezést kap az egész (mert ami régebbi, az nem feltétlenül ősibb). De kár erről vitázni egy bulvárjellegű cikk alatt.

@Pesta: Az evolúciót nemigen lehet félretenni. És a cikk nem bulvár, mert a PNAS nem a Daily Mail. Én inkább indulaltot érzek az írásodból, mint racionális megközelítést. Mivel tudósok vagyunk, vizsgálnunk kell minden állapot előzményét. Ahogy a rokonnyelvek egyezései és szisztematikus eltérései mögött egy alapnyelvet feltételezünk, úgy a nyelvi unerzálék is felvetik azt, hogy azonos alaprétegre vezethetők vissza vagy konvergencia eredményei-e.

És ha konvergencia, akkor mi volt ennek a közege, hogyan terjedt szét az alapnyelveken. Ha pedig ilyet nem tudunk rekonstruálni, akkor mi alapon vethetünk el -- pusztán "bulvár jellegre" hivatkozva -- egy ősnyelvet, az 10 ezer évvel ezelőtti alapnyelvek 50-100 ezer évvel ezelőtti alapnylvét?

Nem erre gondoltam, hanem lásd a 6. hozzászólásban beidézett szöveget, amire reagáltam: a szerző a feltételezéseit keveri a tényekkel.

Az evolúciót félre lehet tenni, mert a tudatos beszéd (ami nem csak hangjelzés és -utánzás) nyilvánvalóan csak az ember képessége.

@LvT: Nem állt szándékomban olyat tulajdonítani neked, amit nem mondtál (bár szerintem nem is tettem). Csupán túl szoros ok-okozati összefüggést véltem kiolvasni Ádám-Éva és a mai nyelvek monogenezise körüli megfogalmazásodból.

" (Igaz, a filmsorozatban Yoda szórendhasználata nem teljesen következetes)"

Ennél is durvább hogy egy zseblámpa és egy darab édesség milyen infantilis viselkedést tud kiváltani belőle... :)

@LvT: Egy kissé megkésve reagálok erre (most hozta elő a témát az új hozzászólás), de nem tudom szó nélkül hagyni, ilyen becsípődés nálam.

Írtad: "Mivel egyetlen genetikai Éva van, ezért tudjuk, hogy a csökkenés a populáció egészére nem volt azonos mértékű."

Ennek a mondatnak konkrétan semmi értelme sincs. Szükségszerűen csak egyetlen "genetikai Éva" (mitokondriális Éva) lehet, definíció szerint. Hasonlóképpen definíció szerint csak egyetlen Y-kromoszómás Ádám lehet.

De ettől függetlenül sem értem, hogy mit is akartál mondani az egész bekezdéssel.

>> Szükségszerűen csak egyetlen "genetikai Éva" (mitokondriális Éva) lehet, definíció szerint. Hasonlóképpen definíció szerint csak egyetlen Y-kromoszómás Ádám lehet. <<

Ez csak az ivaros szaporodást elkezdő eukariótákig visszamenve szükségszerű. De ha csak a Homo sapienst vesszük, akkor szerintem semmilyen szükségszerűsége nincs, sőt ez éppen ellenkezőleg, meglepő fejlemény. Tekintve, hogy populációk válnak új fajokká, nem csak egy egyed[pár], a kiinduló populáció elődöktől származó mitokondriális változatossága továbböröklődik. Vagyis nem zárná ki semmi, hogy egy mai embernek új legyen közös anyaági őse, hogy van olyan másik ember, ill. csimpánz, akiknek ez az "éva" nem felmenőjük. Továbbá, ha itt mégis valamilyen szükségszerűség lenne, akkor ugyanannak a szükségszerűségnek érvényesülnie kellene a férfiágon is, tehát a genetikai Évának és Ádámnak egy párnak kellett volna lennie.

>> De ettől függetlenül sem értem, hogy mit is akartál mondani az egész bekezdéssel. <<

Öt éves a téma. Úgy véle, hogy az Afrikából való kirajzáskori populációs bottlenecket kapcsoltam össze a korábbi hozzászólásokban emlegetett evolúciós Évával.

@LvT: Corrifendum: >> ... egy mai embernek *új* legyen közös anyaági őse ... <<

... egy mai embernek *úgy* legyen közös anyaági őse ...

@LvT: Sajnos alapvetően, a gyökerétől félreérted az egész mitokondriális Évát.

A mitokondriális Éva definíció szerint az a nő, aki a jelenlegi összes emberben megtalálható mitokondriumok utolsó közös őseit hordozta. Csak egy lehet belőle, mivel a mitokondriumok maguk nem ivarosan szaporodnak, továbbá _minden gyerek kizárólag az anyától örökli őket_ (a spermium mitokondriumai felbomlanak a petesejtben), tehát a mitokondriális gének nem kereszteződnek az emberi ivaros szaporodás során. Ennél fogva minden ember mitokondriumai egyetlen egyenes kereszteződés nélküli leszármazási vonalat képviselnek. Egyébként ha nem így lenne, akkor az egész koncepciónak nem lenne értelme, nem lenne vizsgálható.

Hasonló okból ugyanez igaz az Y-kromoszómás Ádámra.

"Vagyis nem zárná ki semmi, hogy egy mai embernek új legyen közös anyaági őse, hogy van olyan másik ember, ill. csimpánz, akiknek ez az "éva" nem felmenőjük."

Mivel a mitokondriális Éva definíció szerint az összes ma élő ember mitokondriumainak utolsó közös őse (illetve annak hordozója), ezért ez definíció szerint lehetetlen. Ha csak egyetlen ember is van olyan mitokondriummal, ami nem egy vizsgált/feltételezett mitokondriális Évától ered, akkor az a mitokondriális Éva hamis.

"Továbbá, ha itt mégis valamilyen szükségszerűség lenne, akkor ugyanannak a szükségszerűségnek érvényesülnie kellene a férfiágon is, tehát a genetikai Évának és Ádámnak egy párnak kellett volna lennie."

Ugyanez a a definíció és mechanizmus érvényes az Y-kromoszómális Ádámra, de ebből egyáltalán nem következik az állításod. Meglehetős biztonsággal tudjuk, hogy nem voltak egy pár, mivel a becsült koruk nagyon eltérő.

A "genetikai Éva és Ádám" fogalom használatát pedig mellőzd, mert a fogalom elmossa a jelentést. Nem létezik általános genetikai Éva koncepció a biológiában, és ennek használata valamelyest rámutat az alapvető félreértésedre. A mitokondirális Éva létezése nem jelenti azt, hogy valaha, akár egyetlen generációban is lett volna olyan, hogy csak egyetléen szaporodó nő lett volna az emberiségben. A mitokondriális Éva kizárólag a mitokondriumaink ősének hordozója, és elvben nem lehetetlen, hogy ezen kívül semmilyen más génje nem maradt fenn. Általános "genetikai Éva" és "genetikai Ádám" pedig nem létezik, csak specifikus mitkondirális, ill. Y-kromoszómás (mindkettő csak a génjeink nagyon kis része).

@Mackósajt: >> Sajnos alapvetően, a gyökerétől félreérted az egész mitokondriális Évát.

A mitokondriális Éva definíció szerint az a nő, aki a jelenlegi összes emberben megtalálható mitokondriumok utolsó közös őseit hordozta. <<

Nem értem félre, és nem szükségszerű, hogy egy és csak egy ilyen mitokondriális Éva legyen.

>> Mivel a mitokondriális Éva definíció szerint az összes ma élő ember mitokondriumainak utolsó közös őse (illetve annak hordozója), ezért ez definíció szerint lehetetlen. <<

Te felcseréled az okot és az okozatot. L. még az előbbi és utóbb elmondottakat.

>> A "genetikai Éva és Ádám" fogalom használatát pedig mellőzd, mert a fogalom elmossa a jelentést <<

Ez pongyola fogalmazás volt tőlem, valóban, de definíció szerint nem fogom mellőzni a továbbiakban sem. Ha használom, a mitokondriális Évát, és az Y-kromoszomiális Ádámot fogom alatta érteni. De így egy jelző elég a kettőre.

>> A mitokondirális Éva létezése nem jelenti azt, hogy valaha, akár egyetlen generációban is lett volna olyan, hogy csak egyetléen szaporodó nő lett volna az emberiségben <<

Ezt nem is állítottam, csak te gondolod, hogy félreértek bármit is.

Viszont azzal adós vagy, hogy miért "szükségszerű" azt, hogy csak egy mitokondriális Éva legyen. Mindkét felvetettem problémát* kikerülted azzal a két szóval, hogy "definíció szerint". Egy mitokondriális Évát találtak, de a modellből kijöhetne több is. Az egyetlen volta se nem szükségszerű, se nem tartozik a definíciójához.

* Tehát:

1. "Tekintve, hogy populációk válnak új fajokká, nem csak egy egyed[pár], a kiinduló populáció elődöktől származó mitokondriális változatossága továbböröklődik. Vagyis nem zárná ki semmi, hogy egy mai embernek új legyen közös anyaági őse, hogy van olyan másik ember, ill. csimpánz, akiknek ez az "éva" nem felmenőjük."

2. "Továbbá, ha itt mégis valamilyen szükségszerűség lenne, akkor ugyanannak a szükségszerűségnek érvényesülnie kellene a férfiágon is, tehát a [mitokondriális ill. Y-kromoszomiális] Évának és Ádámnak egy párnak kellett volna lennie."

@LvT: Addendum >> A mitokondirális Éva létezése nem jelenti azt, hogy valaha, akár egyetlen generációban is lett volna olyan, hogy csak egyetléen szaporodó nő lett volna az emberiségben <<

Azt viszont feltétlenül jelenti, hogy a populáció genetikai változatossága legalább egyszer lecsökkent. Ez pedig leginkább csak a populáció kritikus népességcsökkenésével magyarázható. (Azt, hogy az Afrikán kívüli mitokondriális változatosság kisebb, mint Afrikában, éppen a kicsiny kirajzó populáció kisebb genetikai változatosságával magyarázzák.)

@LvT: abban igaza van Mackósajtnak, hogy 1 db "mitokondriális Éva" megléte valóban szükségszerű, mivel az ivaros szaporodás megjelenése megelőzte a mitokondriumok megjelenését. Viszont (pont a #26-ban 1. számmal jelölt probléma miatt) egyáltalán nem szükségszerű, hogy ez az Éva ember lett legyen (akár Homo sapiensi, akár Homo genusi értelemben). Simán lehetett volna egy majomszerű főemlős vagy valami mókuscickányszerű állat is. Az valóban a bottleneckre utal, hogy ennyire "mostanában" élt ez az Éva.

@LvT: Egy kereszteződés nélküli leszármazási fának csak egy utolsó közös őse lehet. Felteszem, te férfi vagy. Hogyan képzeled el azt, hogy pl. több olyan dédnagyapád legyen, akivel végig apa-fiú kapcsolatok kötnek össze? Ugyanis gyakorlatilag azt állítod, hogy ez lehetséges. Ez nonszensz. És a pongyola fogalmazásod nagyon is árulkodó. A szükségszerűséget az adja, hogy _definíció szerint_ csak egy lehet, mert a mitokondirális Éva, és az Y-kromoszómás Ádám definíciója tartalmazza azt, hogy csak egy van belőlük. Mit nem értesz azon, hogy definíció szerint?

De alapvetően csak egy kérdést válaszolj meg: te komolyan úgy gondolod, hogy több olyan dédnagyapád lehet, akivel csupa apa-fiú kapcsolat köt össze? Ahhoz két apádnak kellene lennie. Ugyanis mondasz, azt pontosan ezt jelenti a gyakorlatban.

@LvT: A mitokondriális Éva becsült kora a többszöröse az Afrikából kivándorlás korának, valamint a legnagyobb népességszűkület korának is. Annyi összefüggés van, hogy a népességszűkület valószínűleg fiatalította a mitkondriális Évát, mivel kis népességnél sokkal valószínűbb, hogy egész leszármazási vonalak kihalnak,

@nadivereb: Ami azt illeti a jelenlegi korbecslések szerint a mostani emberiség mitokondirális Évája nem volt modern ember, mivel az aktuális mitkondriális Évát jelentősen öregebbnek számítják mint az anatómiailag modern ember (kissé önkényesen meghúzott) múltbeli határa.

És igen, pl. az emberiség jelenlegi létszámának fennmaradása esetén sokkal-sokkal több idő lenne, amíg egy kivételével minden leszármazási vonal kihal, és a ma élő nők közül valaki mitokondriális Évává válik. Az, hogy a jelenlegi népesség mitkondriális Évája viszonylag fiatal (az Y-kromoszómás Ádám pedig még fiatalabb) valóban összefügg a múltbeli sokkal kisebb népességekkel.

@Mackósajt: ha figyeltél, azt írtam, hogy "egyáltalán nem szükségszerű, hogy ez az Éva ember lett legyen (akár Homo sapiensi, akár Homo genusi értelemben)". Legjobb tudomásom szerint a mitokondriális Évát kb. 200 000 évvel ezelőttre teszik, ami nagyon-nagyon mostanában van.

@Mackósajt: >> Egy kereszteződés nélküli leszármazási fának csak egy utolsó közös őse lehet. <<

Idézem magam: "Tekintve, hogy populációk válnak új fajokká, nem csak egy egyed[pár], a kiinduló populáció elődöktől származó mitokondriális változatossága továbböröklődik. "

Továbbá "Ez [az egyetlen mitokondriális Éva] csak az ivaros szaporodást elkezdő eukariótákig visszamenve szükségszerű. De ha csak a Homo sapienst vesszük, akkor szerintem semmilyen szükségszerűsége nincs, sőt ez éppen ellenkezőleg, meglepő fejlemény."

>> Mit nem értesz azon, hogy definíció szerint? <<

A mitokondriális Évának nem definíciója az egyetlen volta. Mint mondtam, felcseréled az okot és az okozatot. Az egy megfigyelés, hogy az összes ember legfiatalabb közös anyaági őse egyetlen egyed. De ha olyan gondolatkísérletet állítunk fel, mint amit a csimpánzzal én a 23-asban és nádiveréb a 28-asban, akkor az *embereknek* nem lesz egyetlen legfiatalabb közös anyaági őse, mert a matrilineáris ágak eredője már a Hominini, a mókuscickányból kifejlődött evolúciós csoport közös felmenője lesz. Ha az embereket vizsgáljuk, akkor több mitokondriális Éva lesz.

Már pedig az embereket vizsgáljuk, mert (1) a kiindulás a nyelv volt, és ez csak az emberekre jellemző; (2) a te idézgetted megfogalmazásban is az ember szerepel.

Az ősnyelv(ek) szórendje szerintem nem "ilyen, vagy olyan" volt, hanem a helyzetnek megfelelően törekedett egyértelműségre.

Gondolom még az élő és az élettelen "tárgyak" megkülönböztetése sem volt nyilvánvaló, mikor már az emberek mutogattak, beszéltek (vannak nyelvek, amikben megmaradt a mai napig a tárgyak neme, más nyelvekből kiveszett). Egy szúrós fa, egy mérges bogyó, egy gyilkos medve, az ellenséges törzs tagjai, mind az "én" ellen hatottak, ugyanakkor a tapasztalás szerint jónak vélt (élő és élettelen) "tárgyak" kevésbé lehettek "jelentőségteljesek", hiszen nem kellett félni tőlük..

Az ős nyelvekben az "én" dinamikus szerepét talán éppen a "félek/ nem félek szituáció" határozta meg.

Amitől félni kellett, az a "tárgy" kiemelt szerepet kapott feltehetően az énnel kapcsolatban, így a szórend annak megfelelő lehetett, vagyis nem volt mindegy. Ha a "tárgy" jelentéktelen (kicsi, nem mérges, ehető és így tovább) volt, a szórend sem lehetett fontos..